– Mivel foglalkozik a Sapientia Hungariae Alapítvány?

– A Sapientia Hungariae Alapítvány azért jött létre, hogy az erdélyi székhelyű Sapientia Alapítványt segítse. Egyrészt az itteni tevékenységét próbáljuk fedezni. Azokat a doktori ösztöndíjasokat, akik egy magyarországi felsőoktatási intézményben tanulnak, mi támogattuk. Fordított irányú mozgás is van, nagyon sokan mennek tanítani Magyarországról Erdélybe. 2002-től négyszáz szerződést kötünk olyan tanárokkal, akik az Erdélyi Magyar Tudomány Egyetemen vagy a Partiumi Keresztény Egyetemen tanítanak. Közülük sokan rendszeresen tartanak órákat Erdélyben. Bizonyos értelemben tehát olyan, Magyarországon lebonyolítandó pénzügyeket intézünk, amelyek elengedhetetlenek a működéshez, de Erdélyből nem lehetne őket lebonyolítani. Másrészt szervezőmunkát végzünk. Együttműködtünk a budapesti International House-szal. Ők angoltanárokat küldtek, akik erdélyi angoltanárokat képeztek ki arra, hogy európailag elfogadott nyelvvizsga-bizonyítványok kiadására legyenek képesek. Forrásgyűjtéssel is foglalkozunk, részben természetbeni adományokat – szakkönyveket, felszereléseket – juttatunk el Erdélybe, részben pedig pénzadományokat. Van olyan, hogy valaki fölajánlja egy-egy diák ösztöndíjának kifizetését. Szervezünk direkt pénzgyűjtő akciót is, mint például a Sapientia marosvásárhelyi campusának felépítése ügyében, amelynek kivitelezése lassan a befejezéséhez közeledik. Mindehhez azonban még kell pénz, ezért meghirdettünk egy úgynevezett székfoglaló mozgalmat: akik vállalják egy-egy szék jelképes megvásárlását az új létesítményben, azok neve felkerül az adott székre.

– Várható-e, hogy a jövőben más elszakított területek magyar nyelvű felsőoktatását is támogatni kívánják?

– Az alapító okirat a határon túli magyaroktatás támogatását tűzi ki célul, a finanszírozási rendszer szerint viszont mi az erdélyi alapítványtól kapjuk a pénz egy részét, amellyel az ő céljaikat kell segítsük itt, Magyarországon. A finanszírozás mai rendszere tehát nem fedi a lefektetett alapelveket. Reméljük, ez a kettősség majd feloldódik, és lesz rá lehetőségünk, hogy a komáromi és a beregszászi oktatási központokat is támogassuk.

– Ez már csak azért is fontos volna, mert kiemelten szükséges lenne egy összmagyar oktatási stratégia kidolgozása. Milyen lehetőségei vannak ennek?

– Néhai Tonk Sándornak, az erdélyi Sapientia Egyetem rektorának ez volt az álma. Neki az volt a véleménye – és igaza volt -, hogy egy ilyen rendszer csak akkor lesz életképes, ha kiváló minőséget produkálunk. A rektor úr halálát követően sajnos kevesebb szó esik erről a gondolatról. Az energiák jelentős része arra ment el, hogy a marosvásárhelyi campus felépüljön az elmúlt évek nehézségei után, s feladatként áll előttünk még a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem is, ahol szintén sok a tennivaló. Szintén Tonk rektor úr gondolata volt, hogy legyen munkamegosztás a magyar egyetemek között olyan értelemben, hogy egymást kiegészítően működjenek. Tehát, ha az erdélyi egyetemek esetleg erősebb szakot tudnak létrehozni, vagy olyat, ami a Kárpát-medencében másutt nincs, akkor az erőket oda koncentráljuk.

– Hogyan viszonyul mindehhez a politika?

– Hosszú távon valószínűleg két tábor, az MSZP- és a Fidesz-vezette oldal fogja váltani egymást a magyar kormányzati politikában. Bármilyen párt is legyen kormányon, nekünk mindegyikkel szóba kell tudni állni, s a mindenkori országvezetésnek fontos nemzeti ügynek kell tekinteni a Kárpát-medencei magyar nyelvű felsőoktatás ügyét.

– Milyen keretből gazdálkodik az alapítvány?

– Az idén, úgy látom, megkapjuk azt az összeget, amit az Orbán-kormány idejében megkaptunk. Ez kétmilliárd forint körül volt, s feltehetőleg idén is ennyi lesz. Ez a tavalyi másfél milliárdhoz képes jelentős növekedés.

– Mik a tapasztalatok, hogyan fogadták Erdélyben a Sapientia működését?

– Úgy veszem észre, a magyar fiatalok, elsősorban a Székelyföldön, kiemelkedő érdeklődést tanúsítanak iránta. Az biztos, hogy azok, akik magyarul tanulnak, ma már egy európai uniós nyelven tanulnak. Ide tartozik egy személyes élményem. Annak idején Herder-ösztöndíjas voltam, s tíz évvel később meghívtak a Herder-díjkiosztó ünnepségre. Ott összetalálkoztam a román díjazottal, aki brassói születésű volt és Pesten járt egyetemre, így tökéletesen tudott magyarul. Ő, valamint a román követséget képviselő nagyváradi ember is kiválóan beszélt magyarul. Az oktatási rendszernek tehát összekötő szerepe van. Ezek a románok Budapesten tanultak, s a magyar nyelvű tanulással gazdagodtak. A Sapientia mindenképpen pluszt jelenthet a románoknak is.

– Mindennek egy egységes nemzetstratégia részeként kellene működnie. Mik a kilátások erre?

– Nagyon nehéz egy ilyen stratégiát kidolgozni, mert különböző elemekből áll össze. A legelső mindenképpen a Kárpát-medencei magyar oktatás kiépítése. Ebből a szempontból kísérleti műhely jellegű a mi munkánk. A magyarság valaha összekötő szerepet töltött be ebben a térségben. Hogy a jövőben is képes lesz-e erre, az még nyitott kérdés. Attól függ, milyen oktatási rendszert épít ki Magyarország. Sajnos az elmúlt években ennek a minősége romlott. Amikor egységes európai hadügy, pénzügy, külügy van, s elmosódnak a határok, akkor a nemzetstratégia központi kérdésévé az oktatás válik. Ez veszi át a honvédség szerepét. Ezen keresztül lehet elsajátítani egy kultúrához való kötődést, az önazonosságot. A magyar élet korábban műveltsége és kulturáltsága révén volt vonzó a szomszédos népeknek. Jelen pillanatban, úgy veszem észre, nem ők kulturálódnak ránk figyelve, hanem mi balkanizálódunk. Ez veszélyes folyamat.