Mikola István a választásokról, a hitről és a nemzeti összetartozásról

Hiszek a sikerben, mert van egy nagyon jól összerakott programunk, van egy nagyon profi, felkészült szakembergárdánk és rengeteget dolgozunk. A másik oldalnak ezzel szemben nincs jövőképe és egy olyan „programmal” próbálnak szavazatot szerezni, amelyen középpontjában egyetlen személy áll. Ez a fő különbség közöttünk. Nekünk minden ember egyformán fontos – mondta a Demokratának Mikola István, a Fidesz kormányfőhelyettes-jelöltje.

– Amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy Ön lesz a Fidesz kormányfőhelyettes-jelöltje, azt mondta, szeretné, ha a nemzet orvosa lenne. Orvosra a betegnek van szüksége. Beteg a társadalom?

– Az orvoslás egyben közéleti szerepvállalás is, nem csak injekció vagy endoszkópia. Én 34 évvel ezelőtt végeztem el az orvosi egyetemet, ebből 23-24 évet betegágy mellett töltöttem és mindig is fontosnak tartottam, hogy valamilyen módon részt vegyek a közéletben, akár civil szervezeteken, az elmúlt években pedig politikai pártokon keresztül. Nekem tehát nem új ez a „nemzet orvosa” szerepkör, bár sokan talán túlzónak tartják a megfogalmazást, mások meg gúnyolódnak rajta.

– Nem a gúny szólt a kérdésből…

– Nem is a Demokratára gondoltam, hanem a másik oldal sajtójára, ahol elég sokat élcelődtek ezen a kifejezésen. Pedig a nemzetnek valóban szüksége van orvosra, mert nagyon sok baja van, testiek és lelkiek egyaránt. Hogy egy sajnos sokakat érintő példát említsek, akik elveszítik a munkahelyüket, azoknál egy-két éven belül lelki – pszichoszomatikus – és testi betegségek is kialakulnak. A munkanélküliség megoldása, a munkahelyek teremtése tehát nem csupán egyszerű gazdasági kérdés. Persze, a sor még folytatható lenne.

– A Fidesz kongresszusán úgy fogalmazott, ma nagyon sok gyávaságot tapasztal, holott a győzelemhez és az ország problémáinak orvoslásához bátorság is kell. A gyávaság is betegség?

– Nemeskürty tanár úr új könyvében ugyancsak foglalkozik a bátorság-gyávaság ellentétpárral, és azt írja: a háborúban általában gyakrabban éri golyó a gyávát, mint a bátrat. Szükség van bátorságra, közéleti bátorságra is, többek között azért, mert Magyarországon gyökeres változtatásokat kell végrehajtani, ezek nélkül ugyanis képtelen az ország az előrelépésre. Márpedig a változások végrehajtásához bátorság is kell. Így tehát nem csupán támogatóinknak nem tanácsolom, hogy paraván mögé bújjanak, de nekünk, politikusoknak sem szabad félnünk.

– Beszédében említett négy belső emberi energiaforrást, amelyek közül első helyre a nemzeti identitást tette. A rossz emlékű, 2004. december ötödikei népszavazásból sokan azt a következtetést vonták le, hogy e tekintetben csak másfél millió ember egészséges.

– Az én megbízatásommal az a cél, hogy erősítsük az emberekben a bátorságot a közéleti aktivitást, az alkotókészséget és megerősödjenek az emberi energiák. S valóban nem rejtem véka alá, hogy a tudomány négy ilyen energiaforrást jelöl meg, amelyek közül az első a nemzeti identitás, a nemzeti együvé tartozás. A nemzet egy organizmus, amit ilyen-olyan eszközökkel fel lehet darabolni. De ennek ellenére ez egy közösség, ezt a tényt pedig tudatosítanunk kell az emberekben. A másik ilyen energiaforrás a szolidaritás, amely szintén benne szerepel a programunkban. Az embernek ugyanis nem csupán magáért, de a másik emberért is felelősséget kell vállalnia. A harmadik energiaforrás a család mint a társadalom legkisebb, legfontosabb spirituális és gazdasági egysége, s emellett a személyiségfejlődés műhelye. Tudományos tény, hogy aki erős, szeretettel teli családban nő fel, az tovább él, jobbak az életkilátásai, mint annak, aki család nélkül, esetleg a ma divatos „önmegvalósító” környezetben nevelkedik. A negyedik erőforrás a hit, a jövőben bízó, változtatni merő, optimista életlátás. Ezt a négy forrást táplálni és erősíteni kell, különben nem működik jól a társadalom.

– Mik azok a gyakorlati lépések, amelyekkel ezek az megerősíthetők?

– Reményeim szerint az általunk megvalósítani kívánt új politikának két pólusa lesz: a humán, vagyis emberi oldal, illetve a gazdasági pólus. Ki kell alakítani egy nemzeti stratégiát a humán oldalon is, és nem csupán a gazdaság, az államháztartás rendbetételére kell koncentrálni. Nem szólhat például arról az életünk, hogy kiszolgáltatottak vagyunk a globális, pénzügyi érdekeknek, hanem ezzel a folyamattal szemben szükség van olyan erős közösségekre, amelyek képesek a saját érdekeik, adott esetben a nemzeti érdekek védelmére. Erősíteni kell a civil szervezeteket, a falusi, városi közösségeket, s ehhez az kell, hogy a mostaninál jóval erősebb legyen az összetartozás érzése és a közéleti aktivitás. De hogy ennél konkrétabban fogalmazzak, a népesedés ügye, az egészségügy, a környezetvédelem, az ifjúság helyzetének rendezése, a nyugdíjasok megbecsülése, a nővédelem, a családtámogatások, a sport, a cigányok életkörülményeknek javítása, felzárkóztatása – ezek mind olyan területek, kérdések, amelyekkel foglalkozni kell, s amelyekhez átfogó stratégiára van szükség.

– Immár a baloldal sem mondhatja, hogy a Fidesznek nincs elképzelése arról, mit tenne kormánypártként, mert a kongreszszuson megismerhettük A Cselekvő Nemzet Programját. Miben más ez, mint a nálunk megszokott pártprogramok?

– Például abban, hogy ha kinyitom a kis ismertető füzetecskét, akkor ezt olvasom benne rögtön az elején: „újfajta politikát kell folytatnunk, amely mindenekelőtt az emberbe fektet be – elsőbbséget az embernek!”. Erről szól a Fidesz politikája. Az emberközpontúságról. Ez eddig nem volt jellemző a magyarországi pártokra. A Nemzeti Konzultáció során 3,5 millió ember véleményét kértük ki, így állt össze ez a program. A Cselekvő Nemzet Programja tehát nem egy ember programja.

– Új feladatából adódóan sok közéleti kérdéssel kellett foglalkoznia az utóbbi napokban. Az SZDSZ szerint eközben azért nem beszélt érdemben az egészségügyről, mert nincs a Fidesznek semmilyen idevágó elképzelése.

– Az SZDSZ-ben írástudó emberek ülnek. Miért nem olvassák el legalább a programunk kivonatát? Persze ez költői kérdés volt. Elolvasták, sőt nem lehet nem észrevenni, hogy náluk és az MSZP-nél felbukkannak bizonyos, a mienkhez nagyon hasonló programelemek. Vannak azonban természetesen olyan területek is, ahol élesen eltér a mi véleményünk a kormánypártokétól, ilyen például a kórház-privatizáció. Ahol ugyanis magánosították az egészségügy egy részét, így többek között az Egyesült Államokban, ott kialakult a gazdag kórházak és szegény kórházak rendszere. Ezt mi nem tartanánk kívánatosnak.

– Tartja magát bizonyos jobboldali körökben az a nézet, hogy a Fidesz egyedül nem képes megnyerni a választásokat. Ön szerint?

– Nem tudunk egyedül nyerni? Jómagam Szentendrén élek. Ott szocialista városvezetés volt eddig, s most az időközi választásokon mégis földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Fidesz. De nyertünk Mosonmagyaróváron és az összes olyan időközi választáson is, amelyet a Gyurcsány-kormány idején tartottak. Látok is némi idegességet, kapkodást a másik oldalon…

– Gyurcsány Ferenc mégis óriásplakátokon mosolyog országszerte.

– Nem tudom, hogy az arcán látható feszült grimaszt nevezhetjük-e mosolynak… Én hiszek a sikerben, mert van egy nagyon jól összerakott programunk, van egy nagyon profi, felkészült szakembergárdánk és rengeteget dolgozunk. A másik oldalnak ezzel szemben nincs jövőképe és egy olyan „programmal” próbálnak szavazatot szerezni, amelynek középpontjában egyetlen személy áll. Ez a fő különbség közöttünk. Nekünk minden ember egyformán fontos. Mégpedig, mint a Nemzeti Konzultáció során is kiderült, ezt az emberközpontúságot hiányolták Magyarország polgárai az elmúlt évtizedekben.

– A szocialisták a Kossuth téri nagygyűléstől megijedvén inkább a bolondok napján, április elsején tartják a rendezvényüket. Mire számít április másodikán?

– Arra, hogy sokan leszünk, jókedvűen töltjük együtt a délutánt, és a 2002-eshez hasonlóan ez a találkozás is örök élmény marad. Nem tudom, a másik oldal mitől fél. Mi a szeretet és nem a gyűlölet erejében hiszünk, nem készültünk arra, hogy bármilyen módon megpróbáljuk megzavarni őket. Hogy az ő első nagy utcai rendezvényük hogyan sikerül, azt nem tudhatom, ám az biztos, hogy mi jól érezzük majd magunkat, békések leszünk és optimisták.

Bándy Péter