Béna kacsák

Négy hónappal az országgyűlési választások után egyre kilátástalanabb helyzetbe sodródnak az ellenzéki pártok. Politikai bénultságukat mutatja, hogy már el sem indulnak az időközi választásokon, de szervezeti, morális és hitelességi válsággal is küzdenek.

Fotó: MTI, archív

A Jobbik kettészakadt, az MSZP kispárttá zsugorodott, az LMP-ben belső harcok dúlnak, az Együtt megszűnt. A választások óta bebizonyosodott, az ellenzék nemhogy nem kormányzásképes, de még az ellenzéki szerepre is alkalmatlan. Ezt már az ellenzéki véleményformálók, értelmiségiek, sőt maguk a politikusok sem vitatják. Schiffer András, az LMP volt elnöke szerint egyik ellenzéki párt sem rendelkezik „ellennarratívával”, ami vonzó lehetne a kormánypárti szavazók számára. Bárándy Gergely volt MSZP-s képviselő pedig úgy látja, az ellenzéki pártok már beletörődtek a hosszan tartó ellenzéki szerepkörbe, nem is akarnak ebből kitörni.

Szemben a valósággal

Az ellenzék vergődésében szerepet játszhat, hogy a vezetőik sorra „bizonyítják” másodrangú politikusi képességeiket. Snei­der Tamás, a Jobbik elnöke egy interjúban el is ismerte, hogy Vona Gábor „nagyon jól rezonált a mindennapi politikai helyzetre”, amire viszont ő nem képes. Ugyanitt a külpolitikai hozzá nem értéséről is tanúbizonyságot tett, amikor azt mondta, hogy a Jobbik az Európai Néppárt tagja szeretne lenni, és szerinte „vannak is arra utaló jelek, hogy ez nem lehetetlen”. A Magyar Hírlap erről megkérdezte erről Pedro López de Pablót, a néppárti képviselőcsoport sajtófőnökét, aki így válaszolt: „Nem tudom, mit szívnak, de inkább azzal kereskedjenek, mert ha illegális is, sikeresebbek lesznek vele, mint a politikában.”

Volner János, a Jobbik alelnöke egy interjúban elismerte, a Jobbik hónapok óta nem tud kezdeményezni a politikai térben és tematizációs képessége még soha nem volt ennyire gyenge. Szerinte a párt „béna kacsa” módjára sodródik az eseményekkel.

Fotó: MTI, archív

Ez a bénult állapot a teljes ellenzékre igaz. Ahelyett ugyanis, hogy önvizsgálatot tartanának, és tanulnának korábbi hibáikból, továbbra is folyamatosan szembemennek a valósággal. Az ellenzéki kánon eddig úgy szólt, hogy a külföldi befektetők messziről elkerülik Magyarországot. Aztán a BMW-gyár építésének hírére Csárdi Antal, az LMP országgyűlési képviselője azért hívott össze sajtótájékoztatót, hogy elmondja, a debreceni ingatlanok értékei a beruházás következtében 20-40 százalékkal megugranak, de ennek legnagyobb vesztesei a városban tanuló diákok lesznek, mert nem fogják tudni fizetni a magas albérleti díjakat.

Az ellenzék az országgyűlési választások után sokáig abba a tévhitbe ringatta magát, hogy választási csalás történt. Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakcióvezetője még a júliusi józsefvárosi választások eredményét is csalással magyarázta, a valós okok teljes figyelmen kívül hagyásával. Az alternatív világlátásban Hegedűs Lórántné, a Jobbik alelnöke ment a legmesszebb, aki szerint Magyarország gazdasági válság küszöbén áll, ezért az Orbán-kormány minden ellenvéleményt kiiktat a közéletből.

Érdektelen témák

Az eltelt négy hónapban az ellenzék láthatóan nem talál tematikát: marginális, szűk kört érdeklő sztorikat ragad meg. Az LMP például elővette az örök gumicsontnak számító hármas metró ügyét, ahol az „elviselhetetlen hőségről” tartottak sajtótájékoztatót, majd bemutatták az ún. Tarlós-legyezőt, amelyet légkondicionáló helyett használhatnak az utasok. Egyik fővárosi képviselőjük, Gál József pedig Dabóczi Kálmánhoz, a BKK vezérigazgatójához írt nyílt levelet, amelyben a jegyellen­őrök munkakörülményei miatt aggódott.

Az ellenzéki pártok elvesztették kapcsolatukat a valósággal, és így a választókkal is, de a valóságról a választási bukás után sem hajlandóak tudomást venni. Évek óta szajkózzák, hogy „milliók nyomorognak Magyarországon”, ám az összes gazdasági adat cáfolja ezt. Például a forgalomba helyezett új autók száma évről évre nő, az Európai Autógyártók Szakmai Szövetségének adatai szerint az idei első három hónapban 31 609 új autót értékesítettek Magyarországon, ami 29,8 százalék növekedés az egy évvel korábbihoz képest. Mindezek fényében az LMP egy olyan sajtóközleményt is kiadott, amelyben azon siránkoznak, hogy „aki csak teheti, kocsival megy a Balatonra, ami elviselhetetlen, többórás dugókat eredményez”. A kormánynak tehát fejlesztenie kellene a közösségi közlekedést, akkor többen vonatoznának, és nem dugulna be nyáron az M7-es. Kanász-Nagy Máté, az LMP szóvivője szerint az M7-es autópálya bővítése csak még több autóst vonzana a sztrádára, ha viszont korszerű, kiszámítható menetidejű, légkondicionált, kerékpár szállítására alkalmas vonatok járnának Budapest és a Balaton között, akkor azzal utaznának az emberek.

Az MSZP továbbra sem tud új témákat találni, ismét a kivándorlás ügyét húzzák elő. Ifjúsági szervezetük, a Societas online konzultációt hirdet a fiatalok elvándorlásáról, közleményük szerint „már a vadakat terelő juhász is elhagyja az országot”. A szocialisták a rákkeltő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek ügyéből is próbálnak politikai hasznot húzni. Bangóné Borbély Ildikó szerint a kormány a rákkeltő gyógyszerekkel 200 ezer embert mérgezett meg, és erről ugyanúgy hallgat, ahogy annak idején a csernobili katasztrófát eltitkolták. A valóság ezzel szemben az, hogy éppen a magyar hatóságok fellépése nyomán tiltották be az érintett gyógyszereket számos uniós országban. Ugyanide illik az a nyilatkozata is, amely a hazafias óvodai nevelésről jutott eszébe. Most már a délutáni mesék helyett Orbán Viktorról fognak propagandafilmeket nézni a gyermekek elalvás előtt? – kérdezte, majd hozzátette, ha lenne óvodáskorú gyermeke, akkor nem engedné, hogy óvodába járjon.

Elmaradt az önvizsgálat

A migráció témaköre kifejezetten hangsúlyos lett a választások utáni ellenzéki kommunikációban. Vágó István, a DK elnökségi tagja – vagy ahogyan Puzsér Róbert találóan elnevezte, „a DK al-Gyurcsánya” – Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi beszédére reflektálva arról írt a közösségi oldalán, hogy a 150 éves török hódoltság milyen előnyökkel járt Magyarország számára, ezért a jelenlegi migrációtól sem kell félni. Keresztes László Lóránt, az LMP társelnöke pedig azt nyilatkozta, hogy a kampányban egy „kommunikációs félreértés” miatt nem derült ki egyértelműen, mi az LMP hivatalos álláspontja a migrációról, ugyanis ők 2016 óta azt képviselik, hogy az illegális migrációt meg kell állítani. Demeter Márta viszont arról tartott sajtótájékoztatót, hogy a témára a kormány „csak kommunikációs fogásként tekint, és zsarolással akar magának pozíciót teremteni az uniós intézményekben, lépései nem a megoldásról és nem is a cselekvésről szólnak”. Egyébként jól jellemzi az LMP-ben uralkodó káoszt Demeter Márta párttagsága. Az egykori MSZP-s képviselő még az előző ciklusban ült át az LMP frakciójába, a párt kampányában aktívan részt vett, és az országos lista hetedik helyéről jutott be a parlamentbe. Még áprilisban kérte felvételét a pártba, azonban ezt több tag is megvétózta, végül csak július végén, többszöri vétó után lett a párt teljes jogú tagja. De mások esetei is példázzák, hogy nehéz követni, ami az LMP-ben zajlik. A választások után az LMP etikai bizottsága szinte a párt teljes vezetését megbüntette. Hadházy Ákos társelnököt azért tiltották el tisztségektől, mert a koordinációt és a visszalépést szorgalmazta az országgyűlési választásokon, Sallai Róbert Benedeket azért, mert fellökte Hadházy Ákost az etikai ülésen, Kassai Dánielt pedig azért zárták ki a pártból, mert visszalépett Kunhalmi Ágnes javára Dél-Pesten. Aztán Szél Bernadett társelnököt és Ungár Péter országgyűlési képviselőt is három évre eltiltottak minden párttisztségtől, mert az ellenzéki koordinációt szervezték, ám nem telt el két hét, és az eltiltott Ungár Pétert az LMP ifjúsági szervezetének etikai felelősévé választották meg, Szél Bernadett pedig eltiltása ellenére is elnök maradt.

Vona Gábor, a Jobbik egykori elnöke is képtelen háttérbe vonulni, hiába jelentette ezt be a választások után. Elindította videós blogját, és a Jobbik politikusai már arról beszélnek, hogy ő egy pártok felett álló politikussá válhat. Miközben egykori pártja a kettészakadás és a kilépési hullám miatt a szétesés szélén áll, ő a teljes ellenzék vezetéséről álmodik.

Bár az ellenzéki összefogás taktikája az országgyűlési választásokon, majd a józsefvárosi és a miskolci időközi választásokon is súlyos vereséget szenvedett, továbbra is erőltetik. A Jobbik elnökségében nagy támogatottsága van az LMP-vel és a Momentummal kötendő együttműködésnek, amelyet a XXI. századi pártok összefogásaként emlegetnek. Kanász-Nagy Máté is úgy nyilatkozott, jó iránynak tarja, hogy ez a három „látható és komolyabb erőt képviselő” párt közös megegyezésre törekedjen. A Jobbik viszont újabban a DK felé is kacsintgat. Hajdu László, a DK országgyűlési képviselője ugyanis tárgyalt Gyöngyösi Mártonnal, a Jobbik alelnökével a XV. kerületi időközi polgármester-választásról. Hajdu László azt szeretné, hogy a Jobbik is álljon be a függetlenként induló, ám egyértelműen a DK bizalmát élvező Németh Angéla mögé, így ő legyen az egyetlen ellenzéki jelölt László Tamással, a Fidesz–KDNP jelöltjével szemben. Pedig az elmúlt időszak többször bizonyította, hogy az ellenzéki szavazatok nem adhatóak össze, és még mindig a hódmezővásárhelyi modellben látják a csodafegyvert.

Orbán Viktor még a februári évértékelő beszédében jegyezte meg, hogy nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van. Ez a megállapítás a választások után még inkább igaz, hiszen az ellenzék még ott sem tudott időközi választást nyerni, ahol áprilisban még nekik állt a zászló. Jelenleg kizárólag a Fidesz–KDNP tud választ adni az embereket leginkább foglalkoztató kérdésekre, amit jól mutatnak a közvélemény-kutatási adatok, amelyek szerint a kormánypártok az áprilisinál is jobb eredményt érnének el, az ellenzéki pártok támogatottsága pedig stagnált vagy csökkent.