Dollárbaloldal: már az SZDSZ-hez is érkeztek a zöldhasúak
A rendszerváltás idején az SZDSZ volt a legjobb tengerentúli kapcsolatokkal rendelkező párt. A lehetőségeiket részben ellenfeleik besározására, részben kampányforrások gyűjtésére használták. A Magyar Nemzet cikksorozatának első részében kortárs dokumentumokkal, írásokkal mutatja be a Karácsony–Márki-Zay-féle amerikai pénzgyűjtés kicsinyített változatait.Hónapok óta foglalkoztatja a közvéleményt a „dollárbaloldal” ügye. Kósza pletykák addig is terjedtek erről, de végül nyár végén maga Márki-Zay Péter vallotta be, hogy százmilliókat – sőt, mint utóbb kiderült: 1,8 milliárd forintot – kaptak a tengerentúlról – emlékeztet a Magyar Nemzet.
A rendszerváltás óta példátlan volumenű és intenzitású külföldről történő választási beavatkozásról van szó, ugyanakkor maga a balliberális politika külföldi finanszírozása nem előzmény nélküli. A mostani ügyben is rendre felbukkanó Bajnai Gordon és Szigetvári Viktor nevével fémjelzett Együtt párt megalapítása előtt, de már a Bajnai-kormány bukása után ők ketten a Haza és Haladás Alapítvány színeiben politizáltak, amely súlyos, százmilliós nagyságrendű forrást kapott a Center for American Progress nevű, részben Soros György által támogatott amerikai intézménytől – számol be a lap.
Az SZDSZ már 1989-ben adománygyűjtésbe kezdett az USA-ban
– Amerikai alapítványtól kaptunk támogatást, ugyanakkor ez a támogatás a bankszámlánkon maradék nélkül megtekinthető. Az amerikai törvények rendkívül szigorúan tiltják politikai pártok alapítványok általi támogatását. Az az alapítvány, amelyik politikai pártot támogat, elveszíti adókedvezményeit
– mondta Vidos Tibor, az SZDSZ ügyvezető titkára az MTV Híradójának 1990. január 3-án. Ami nem került szóba a felvételen, az az a tény, amelyet 2011-ben az Átlátszó mutatott be. Eszerint az SZDSZ a magyar pártok közül elsőként, már 1989-ben adománygyűjtésbe kezdett az USA-ban – ismerteti a Magyar Nemzet.
Az ezt bizonyító dokumentumok ma is elérhetők, és ami külön érdekes, hogy az amerikai igazságügy-minisztériumánál az SZDSZ-nek az 1938-as, külföldi ügynökök regisztrációjára vonatkozó jogszabályra, az úgynevezett FARA-törvényre hivatkozva kellett bejelentést tennie az „ügynöke” személyéről:
Az Európai Magyarország Alapítvány nevében Kis János pontosan ugyanazokkal a feladatokkal bízta meg a Bancroft-csoportot, mint amellyel az SZDSZ.
Az alapítvány arról is „vallott” az amerikai igazságügy regiszterében, hogy akkoriban – 1989 vége felé – „Bródi János” és „Korniss Mihály” finanszírozzák őket. Ha elírás történt, akkor nyilván a híres zenészről és a neves íróról lehet szó, ahogy erre a Heti Válasz is felhívta a figyelmet 2015 októberében. A lobbiszerződések egyébként a hetilap szerint 1994. január 25-ig voltak hatályban, tehát nagyjából a második szabad országgyűlési választások kampányának kezdetéig – ismerteti a Magyar Nemzet cikksorozatának első részében.
A Bancroft beszállt a magyarországi privatizációba
De hogyan került a képbe éppen a Bancroft Group LP? Erre a válasz egy bizonyos Fred Martin személye, aki kampánytanácsadóként dolgozott az SZDSZ-nek 1989–90-ben, illetve a Bancroft Group elnöke volt. Martin a New York Timesban 1990-ben részletesen is elmesélte kampányélményeit. Sőt később a Bancroft beszállt a magyarországi privatizációba, abba a gyors ütemű, nagyrészt külföldiek részére történt magánosításba, amelynek legkomolyabb szószólója – nincsenek véletlenek – éppen a Szabad Demokraták Szövetsége volt.
A külföldi pénzügyi körök pártfinanszírozásban való megjelenése, majd privatizációs részvételük egy, a 90-es években már alkalmazott balliberális modell. A Magyar Nemzet sorozatának következő részében tovább boncolgatja az SZDSZ felé áramló külföldi pénzek forrását, sorsát, illetve azt, hogy hazánkba guruló dollárokért cserébe miként formálhatták a belpolitikát a tengerentúlról – írja a lap.
A Magyar Nemzet cikksorozatának első részét ITT érhetik el.