A Fidesz az utóbbi 16 esztendő legnagyobb politikai rendezvényét tartotta a választások előtt egy héttel

Nagyjából egy órával a korábban meghirdetett, két órai kezdési időpont előtt egy kisebb csoport tagjai még arról beszélgettek izgatottan az FVM épületének sarkánál, vajon „leszünk-e elegen”, vajon megismételhető-e az a csoda, amelyet közel négy esztendővel ezelőtt ugyanitt, a Kossuth téren élt át oly sok magyar ember. A válasz nem váratott sokat magára: egy órával később már bármerre néztünk, nem láttuk, hol ér véget a nemzetiszínű lobogók tengere.

A vidékről érkező szimpatizánsokat több mint 1600 autóbusz szállította a budapesti Kossuth térre; eltérően azonban az egy nappal korábbi szocialista rendezvény résztvevőitől, ők saját költségen vállalták az utat. A tömegben sokan saját maguk által gyártott táblákkal jelezték, honnan érkeztek: itt voltak a zalaszentgrótiak, az encsiek, a szegediek, a tatabányaiak, a hőgyésziek, az abádszalókiak, a hartaiak, de volt, aki táblájával a kormányfőnek üzent: „Hol van a bomba, Feri? Nem félünk!” – tartotta magasba a feliratot egy fiatalember. Nem féltek, egyre többen érkeztek, és még akkor is mosolyogtak, amikor a mobiltelefon-hálózatok túlterheltsége miatt már nem tudták felhívni barátaikat, hogy megtalálják őket az emberrengetegben. A nagyjából utcánként felállított adománygyűjtő ládákba egymás után hullottak a százforintosok; a szervezők az összegyűjtött összeget a Bethesda Gyermekkórház javára ajánlották fel.

Az óriási, közel 50 méter széles, a Parlament épülete előtt felállított emelvényre egymás után érkeztek azok a neves művészek, sportolók, tudósok és közéleti személyiségek, akik jelenlétükkel és köszöntő szavaikkal fejezték ki a változásba vetett hitüket. Eljöttek természetesen a szövetséges pártok és szervezetek vezetői is. És eljött a polgári Magyarország sok százezer híve, hogy hitet és erőt merítsen a ragyogó tavaszi napfényben fürdő találkozóból. A délután első felszólalója Csoóri Sándor író volt, aki kesernyés beszéde elején leszögezte, viszolyog a választási kampányoktól, mert ebben az időszakban a „politikai szereplők mind a négy égtáj felől verik a dobokat, s már kora hajnalban véreres szemek jelennek meg a csillagok helyén, s minden pislantásukra száz és száz ígéret potyog elénk a magasból”. Szerinte a magyarság „együgyűséggel” vádolható, mert a demokrácia „olyan Messiása érkezett közénk, aki nem ismeri a történelmet, a matematikát, a stílust, mert az első szabad választáson lelkiismeret-furdalás nélkül az én kedves besúgóimnak, Bocskai-ruhás feljelentőimnek ugyanolyan jogot adott”, mint neki. Széchenyi István gondolatait felidézve azt állította, a magyarokat „vissza kell magyarosítani” lélekben, belső tartásban és jellemben is.

A következő felszólaló a kormánypárti média által mostanában már a polgári oldal fenegyerekének kikiáltott Mikola István, a Fidesz miniszterelnökhelyettes-jelöltje volt. A Kossuth téren összeseregletteket láthatóan nem hatja meg a kormánypárti média uszítása: a politikust szűnni nem akaró üdvrivalgással köszöntötték.

– Még hogy nincs kormányváltó hangulat? – nézett körül látható megelégedéssel a végeérhetetlen tömegen az egészségügyi szakpolitikus. Ismét szólt a testi, lelki és szellemi egészség fontosságáról, majd azt állította, a hatalom birtokosainak „az egészségügyi közvagyonra és a földre fáj a foguk” és „mutyiznak a gyógyszerpiacon”. Az egészségügyi magánbiztosítókkal kapcsolatban elmondta, azok nem a betegek érdekeit tartják szem előtt. Bár a média nagy része hiénaként vetette rá magát a Fidesz legutóbbi kongresszusán elhangzott, a határokon túl élő magyarok állampolgársága és a húsz éven át tartó polgári kormányzás lehetősége között fennálló párhuzammal kapcsolatos kijelentésére, Mikola István ezen a délutánon sem hátrált meg:

– Ma megnyitjuk a magyar szolidaritás következő éveit: négyet, nyolcat és húszat – állította. Grosics Gyulának, az Aranycsapat kapusának színpadra lépését ütemes „Ria! Ria! Hungária!” skandálással üdvözölte a tömeg. A labdarúgó azt állította, április 9-én újra egy „az évszázad mérkőzésének” leszünk részesei.

– Mielőtt még félreértés kerekedne, megmondom, hogy egy hét múlva a családommal együtt a Fideszre fogunk szavazni – jelentette be. – Várjuk önöket és az egész országot az urnák elé, hogy egy új évszázadot nyissunk a magyarság történelmében!

Kudlik Júlia, a Nemzeti Konzultáció háziasszonya elmondta, hogy a konzultáció hosszú hónapjai alatt egyetlen hozzá forduló embertől sem kérdezte meg, melyik pártra szavaz, vagy jár-e templomba, hiszen mindig maga az ember érdekelte. Felhívta a figyelmet arra, hogy a konzultáció során is felmerült problémákat nem oldja meg helyettünk senki.

– Árkot, gödröt átugorva tudjuk megcsinálni, hittel, akarattal és elszántsággal magunknak, magunkért és egymásért – állította a korábbi tévés műsorvezető. – Őszintén remélem, hogy mi, akik most itt együtt vagyunk, érezzük és megéljük azt az egységélményt, ahonnan vagy amelyből valamennyien ide érkeztünk, és ahová a földi út végén egyszer valamennyien visszatérünk. Ez az egységélmény mindannyiunkban benne van. A különös az, hogy csak nagyon ritkán, nagyon különleges alkalmakkor, nagyon felemelő, megszentelt, áldott állapotban vagy helyzetekben tudjuk előhívni és megélni. Azt kívánom, hogy ez az egységélmény, ez az őserő adjon valamennyiünknek hitet és reményt.

Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke beszédének elején sportolói múltjára emlékezett vissza. Felidézte, sportolótársaival hogyan számolták a versenyek előtti napokat, hogyan készítették fel magukat lelkileg is a megmérettetésre. Korábbi edzőit idézte, akik azt tanácsolták neki, „készüljön tiszta eszközökkel, tartsa tiszteletben a szabályokat, sose becsülje le ellenfelét, s hogy higygyen és bízzon csapattársaiban is”.

– Azt kérdezem most önmagamtól, hogy bízom-e csapattársaimban. Nos, miért ne bíznék? Hiszen engem is erősít János óriási munkabírása, elhivatottsága. Nekem is erőt ad Zoltán széles körű tudása, Mihály megalapozott önbizalma, Ildikó elkötelezettsége és kedves derűje. László konok hite, Lajos ereje és magabiztossága. Természetesen hiszek Istvánban, a csapat orvosában, és végül én is érzem és hiszem a csapat kapitányának küldetését – állította az olimpikon, mire a tömeg ismét a Fidesz elnökének nevét kezdte skandálni. Elmondta, hogy bármennyire is sok munkát végzett ő maga és a Fidesz aktivistái is, a választások első fordulójáig hátralévő egy hétben sem dőlhetnek hátra.

Felidézte, hogy négy esztendővel ezelőtt mindössze ötvenhatezer szavazaton múlt a polgári kormány veresége, az április 9-én először szavazók azonban nagyjából négyszázezren vannak, így ők egyedül is eldönthetik a mostani szavazást.

– A jó versenyző a verseny napján képes akár élete legjobb formájában lenni. Ez a nap pedig, mint tudjuk, mához egy hétre, április 9-én jön el. Engem három éve ez a nap éltet, és azért dolgozom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség győzzön, legyen ismét polgári kormánya hazánknak, hogy együtt cselekedhessen és alkothasson a nemzet. Higgyék el, hogy győzni fogunk! Együtt győzni fogunk – lelkesítette a tömeget Schmitt Pál.

Rákay Philip ezután három olyan politikust szólított a színpadra, akik nélkül a Fidesz nem az lenne, ami mára lett. Kövér László „46 éves pápai gyerekként” mutatkozott be és azt kívánta, „legyen úgy, mint régen volt”. Áder János elárulta, hogy a legutóbbi köztársaságielnök-választás óta a Fidesz-frakcióban csak egyszerűen „a csornai Charles Bronsonnak” nevezik. Pokorni Zoltán pedig a régi dalt felidézve azt állította, „ez a tér, ez a város, ez a föld a miénk is”.

A tűző napon ekkor már órák óta lelkesen ünneplő tömeg Orbán Viktor színpadra lépésekor aztán mintha szinte felrobbant volna. Megszámlálhatatlan zászló emelkedett a magasba, a gyermekek és a fiatal lányok egymás után kötöttek ki erős férfiemberek nyakában. A korábban az FVM épülete előtt még bizonytalanul beszélgetők is biztosan megnyugodtak már: rengetegen lettek és rettentő erejük volt így együtt.

A Fidesz miniszterelnök-jelöltje azt állította, négy esztendővel korábban ugyanitt „egy könnycseppben sűrűsödött össze egy nemzet szabadságvágya, szomorúsága és megvalósítatlan álmai. Ebben a Magyarországért hullajtott közös könnycseppben született meg az az erő és hit, amely egyben tartott minket, akik itt álltunk akkor”.

– Négy éve fogadalmat tettünk, hogy bármilyen nehéz idők következzenek is, megőrizzük, ami történelmünkben érték és jelenünkben összetartó erő. Fogadalmat tettünk, hogy megőrizzük az ezeréves államot, Márai nyelvét, a csíksomlyói búcsút, a Szent Koronát, az 56-os zászlót és a rendszerváltás szabadságát – emlékeztetett Orbán Viktor. Azt állította, gyakran újracsomagolt köntösben ósdi dolgokat akarnak eladni, s ha bedőlünk, és a frissnek hitt árut hazavisszük, a kicsomagolás után rájövünk, „ugyanolyan hitvány, mint a régi volt”. Szerinte ma a XX. századot próbálják meg újra eladni nekünk.

– Az utóbbi hetekben hatalmas toronyházakat is beborító arcképek néznek ránk. Furcsa érzés fog el bennünket, mintha egyszer már találkoztunk volna ilyesmivel. Ismerős ez a mindenen elhatalmasodni akaró aránytalanság. Több kilométerről is látható papírszobrok néznek le ránk a magasból. Szobor, amit nem egy közösség állított tiszteletből valaki emlékének. Olyan szobor, amit valaki még életében saját magának állíttatott saját maga iránti nagyrabecsülése jeléül – mondta hatalmas füttykoncert kíséretében. – Egy ma élő ember papírszobra. Nagyobb, mint amekkorát Sztálin, Mao Ce-tung vagy Kim Ir Szen állítatott magának. Valóban: a jó szemű orvos nem hibázott: csak a füle három emelet. Világos, kiáltó jele ez annak, hogy lázad a szoborpark. A múlt szobrai, amelyeket 1990-ben sikeresen eltávolítottunk, és a városon kívüli parkba zártunk, most megpróbálnak visszalopakodni. Egy letűnt korszak, amelyről azt gondoltuk, végleg elmúlt. Amelyről azt hittük, sikerült legyőznünk, most újra feltápászkodni készül. A múlt, amelyet egyszer már magunk mögött hagytunk, amitől egyszer már megszabadultunk, most átöltözve, újracsomagolva vissza akar lopakodni a városba.

A tömeg hallható nemtetszését váltotta ki akkor is, amikor felidézte, hogy a március 15-i kitüntetések alkalmával megpróbálták összemosni a „diktatúra legmagasabb döntéshozóit” és a „demokrácia megteremtésében kimagasló érdemeket szerzett polgártársainkat”.

– A múlt szobrai kiszabadultak a múzeumból, és a város felé tartanak. Jönnek, jönnek, akik eladósították és csődbe juttatták az országot. Akik nem viseltek el más véleményt, mint a sajátjukat. Akik idegen hatalmakat szolgáltak a magyarok ellenében. Akik hallani sem akartak szabad választásokról és demokráciáról. Akik sohasem mondták meg az embereknek az igazságot, s az utolsó pillanatig tagadták, hogy az ország csődbe jutott. Akik szemernyi lelkiismeret-furdalás nélkül uszították a magyart a magyarra. Akik lesötétített limuzinokban jártak, szegénységről sajnálkoztak, krumplilevesről beszéltek, miközben luxusban éltek – festett egészen hátborzongató képet a Fidesz elnöke. – Sose felejtsük el: a legnagyobb szobrot mindig azok állíttatják önmaguknak, akik lélekben a legkisebbek. Akik a legjobban félnek attól, hogy ez a kishitűség kívülről is meglátszik rajtuk.

A jelen lévő fiataloknak, akik még nem éltek a kommunizmus évtizedei alatt, elmondta, a szobrok arra valók, hogy erőt demonstráljanak, és azt kérte mindenkitől, ébredjen fel és vegye észre, mi is folyik körülöttünk.

– Ne dugjuk homokba a fejünket! Ma már ott tartunk, hogy terrorveszélyre hivatkozva akarják elültetni lelkünkben a félelmet és a bizalmatlanságot. Itt az ideje, hogy elhiggyük, ami eddig hihetetlennek tűnt: a szoborpark lázad a demokrácia ellen – állította Orbán Viktor. Elmondta, hogy bár nem kenyere a kérkedés, de végre ki kell mondani, hogy ők voltak azok, akik demokratikus ellenzékként és demokratikus eszközökkel kivívták 1990-ben a szabadságot, s harcoltak a diktatúra védelmezői ellen. Hangsúlyozta, a szelídség nem azonos az ostobasággal. – Barátaim, ne legyünk Magyarország balekjai! Emeljük fel a szavunkat, fogjunk össze, mert a végén még oda jutunk, hogy pártmunkásokból lett milliárdosok fognak kioktatni bennünket demokráciából, munkából és becsületből. Ezt ne engedjük, ezt ne hagyjuk! – kérte a jelenlévőket. – Mondjuk ki, hogy készen állunk, hogy sok millió magyar ember akaratát teljesítve véget vessünk annak, hogy a magyar állam nem a saját polgárainak oldalán áll. Nem a saját polgárainak oldalán áll, mert amikor dönt a gáz, a villany, vagy a gyógyszer áráról, átmegy a másik térfélre: összefog a monopoltőkével, és a luxusprofit érdekében az ötödik és hatodik bőrt is lehúzza rólunk az indokolatlanul magas áraival. Készen állunk, hogy véget vessünk ennek. Készen állunk, hogy véghez vigyük a biztonságos kormányváltás programját.

Elmondta, hogy Magyarországon nem létezik megosztottság, csak viták – néha igen éles viták – léteznek, amelyek során néha hajlamosak vagyunk rá, hogy indokolatlanul is felemeljük a hangunkat. Azonban emlékeztetett arra, hogy megosztottság csakis akkor létezik, ha már nincsenek közös célok és tervek, s bármilyen párttal is szimpatizál, tisztességes munkára, biztonságot adó otthonra és nyugalmat adó családra mindenki vágyik. Elmondta, hogy a Szövetség olyan sok szervezetet és közösséget visz majd be az Országgyűlésbe, amire a rendszerváltás óta nem volt példa.

– Sokan vagyunk idősek, középkorúak, meglett emberek és fiatalok is. De nincs itt mindenki. Nincs itt mindenki, mert vannak olyanok, akik maguk sem tudják, hogy mitévők legyenek. Akik fásultak és elfáradtak, akik ki sem látnak a napi gondokból, akik betegek, magányosak, akikre olyan csapásokat mért az élet, amelyeket eddig nem tudtak kiheverni. Nekünk, országépítőknek bennük is tartani kell a lelket. Nekünk őket is fel kell keresnünk. Nekünk kell elmondanunk nekik, hogy arra kérjük őket, csak még egyszer kerekedjenek fel, csak még egyszer szedjék össze magukat, jöjjenek el választani, és adjanak nekünk, magyar országépítőknek még egy esélyt. Adjanak még egy esélyt, hogy nemzeti kormány legyen Magyarországon, amely magyar szemmel nézi a világot, magyar fejjel gondolkodik, és magyar színben érez. Adjanak nekünk még egy esélyt, és mi nekik is vissza fogjuk adni a jövőbe vetett reményt. Nekik is be fogjuk bizonyítani, hogy sohasem lehet a hazánkat úgy tönkretenni, hogy ha összefogunk, mi közösen ne tudnánk újra és újra felépíteni – állította a miniszterelnök-jelölt, majd külön köszönetet mondott a polgári körök utóbbi négy évben végzett munkájáért.

– Négy hosszú éven keresztül együtt maradtunk. Minden hónapban, minden héten, mindennap és a nap minden órájában emlékeztettük a magyarokat, hogy a polgári Magyarország ereje rendíthetetlen. Most ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani. Se fenyegetésekkel, se papírszobrokkal, se rémhírekkel, se jóslatokkal. A valóság az, hogy az elmúlt három évben az előrejelzések ellenére, a jóslatok dacára minden választáson győzelmet arattunk. Én hiszem azt, hogy április 9-én ismét meg fog szólalni a valóság. Kérem önöket, ne feledjék, Sztálin szobra 65 mázsa volt, egy egész birodalmi hadsereg állt mögötte, mégis sikerült ledönteni. Most csak egy papírszobrot kell a helyére tennünk. Rajta, induljunk neki, mindenki tegye a dolgát, és találkozzunk vasárnap a befutónál! Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok! – zárta beszédét Orbán Viktor.

Somorjai Viktória