Egy darab múlt a nappaliban
Mind többen keresnek fel restaurátort, hogy örökölt vagy használtan megvett régi bútoraikat eredeti állapotukba állíttassák vissza. A szakemberek drága anyagokat használnak a korhűség és a minőség érdekében, ám vigyázni kell a csalókkal is.
Papp Mátyás vállalkozó ottjártunkkor éppen a Józsefvárosi Múzeum megbízásából dolgozik egy nagyjából kétméteres, Monarchia korabeli neoklasszicista tölgyfaajtó restaurálásán, amely Psota Irén egykori Tömő utcai lakásába kerül majd kiállítási tárgyként.
– A kaput külsőleg és szerkezetében is az eredeti anyagokból kell felújítanom, hogy a minősége hasonló legyen, mint amikor elkészítették. A szerkezeti ragasztásokkal kezdem, és az apróbb ragasztások felé haladok. A nagytól a kis munkáig haladva először a szerkezet visszaállításával kezdjük, majd sok kis apró mozzanat után jutunk el a már művészi részekhez, akár egy faragáshoz vagy aranyozáshoz. Ezután pótoljuk a hiányzó díszítéseket, például a közepén lévő mini vasrácsot az eredeti anyaggal. Így a minősége is a régi lesz, és legalább harminc-negyven évet átvészel majd – részletezi a restaurátor, aki 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem fa-bútor restaurátor szakán, és vallja: az a jó munka, amikor nem lehet megmondani, melyek az adott bútor eredeti részei, és melyek a retusáltak.
Műhelyében az egykori arisztokrácia körében népszerű selyemkanapé, díszes fejfák, sőt még egy eredeti Singer varrógép is felújítására vár.
– Az utcára néző kapuk restaurálásából van a legtöbb megrendelés, a bútoré egy kicsit visszaesett, relikviákat pedig ritkán hoznak be ide – teszi hozzá Papp Mátyás, aki állami projektekben is közreműködik. Ő restaurálta a tatai Esterházy-kastélynak az 1801-ben készült, bútorszerkezetű házi oltárát, a nádasdladányi Nádasdy-kastélynak harminc, a füzérradványi Károlyi-kastélynak nyolc, sümegi Püspöki Palotának egy bútorát állította helyre.
Magánszemélyek is fordulnak restaurátorhoz, hogy a családi örökségből származó bútorokat vagy történelmi múltú házak berendezéseit újra széppé varázsolják. Utóbbira tíz éve van igény Papp Mátyás elmondása szerint, amikor divatba jött a századfordulós homlokzatokat eredeti formájukba visszaállítani.
– Most is dolgozunk egy védettség alatt álló házon, amelyhez az önkormányzat is adott támogatást az utcafronti struktúrára és az ablakok felújítására. Szerencsére egyre több ehhez hasonló megkeresést kapunk – mondja.
Jellemzően negyven évnél idősebbek, de olykor fiatal gyűjtők is igénybe veszik a restaurátorok munkáját, hogy az elődök hagyatékait rendbe hozassák.
– Mivel az örökösök érzelmileg kötődnek a bútoraikhoz, sokszor az anyagi szempontokat sem veszik figyelembe – jegyzi meg a szakember. Annak ellenére sem, hogy nem olcsó mulatság ez. Már egy kisebb szék felújítása is 40 ezer forintnál kezdődik, de a bútor teljes restaurálásáért akár több százezret is elkérhetnek. A szakembereknek épp ezért akkor éri meg, ha a tisztességes árat kérhetik el, mert a restaurátori munka hely-, szerszám- és szaktudásigényes.
A Jófogás tavalyi felmérése szerint négy hónap alatt 25 százalékkal nőtt a kereslet ma már nem gyártott szekrényekre vagy karosszékekre az online bolhapiacokon. A válaszadók 37 százaléka legfeljebb 50 ezer forintot szán használt bútorra, így az antik bútor százezres tétele nem jöhet náluk számításba, de 24 százalékuk akár 150 ezer forintot, közel tíz százalékuk pedig még ennél is többet költött már egy-egy darabra. Előfordul, hogy az antik bútor felújítását jó állapotuk okán elég kárpitosra bízni, aki szintén eredeti anyagokból dolgozik. Így kerül a képbe Fekete István, aki elsősorban antik ülőgarnitúrák szöveteit varázsolja újjá. A szakember 2009 óta űzi hivatását, és hatvanas-hetvenes évekbeli, olykor XVIII. századi nagypolgári karosszékeket, dualizmus kori bécsi barokk foteleket vagy fenyőfa biedermeier kanapékat hoz rendbe.
– Ezek a bútorok esztétikai értékük mellett azért lettek ilyen népszerűek, mert az emberek kezdenek rájönni arra, hogy a régi garnitúrákat tartósabb anyagokból rakták össze csapolással, és strapabíróbbak is, mint a mostani modern, műanyag változataik – mondja Fekete István. Az antik fotelek vagy székek esetében eredeti lenspárgával, -vászonnal, rugókkal és tengeri fűből, növényi rostokból készült afrik tömőanyaggal dolgoznak a szakemberek. Az árakat jelentősen növeli, hogy ezeket az alapanyagokat nehezen és drágán szerzik be kiskereskedőktől, jellemzően 60-70 ezer forintért.
Ám olykor csalókba is belefuthat az ember, akik olcsóbb anyagokat, például nejlont használnak fel a bútorok kitömésére, mivel az nem kerül többe tízezer forintnál. A valódi szakember két-három hétig, de akár egy hónapig is dolgozik egy-egy bútor felújításán, és 200-300 ezret is elkérhet a megrendelőtől a magas anyagköltség, a munkadíj és a szállítási díj miatt, éppen ezért vigyázni kell, ha néhány nap múlva, csupán tízezrekért már vihető is a „kész” garnitúra.
– Minden esetben géppel írt, formailag megfelelő szerződést kell kötni a megrendelővel, mert ez őt vagy engem, de a bútort is védi. A felméréskor viszek saját szövetmintát, és a szerződésbe belefoglaltatjuk, hogy milyen munkát végzünk a bútoron, mennyi időt vesz igénybe, és milyen szövet kerüljön rá – szögezi le a kárpitosmester.
A nosztalgia és a már említett minőségi különbségek miatt tehát egyre népszerűbbek az antik bútorok, és megnőtt az igény a restaurátorok, kárpitosok szakértelmére is. Ám hogy ez hosszabb távon megoldhatja-e a szakma utánpótlását, az már a jövő zenéje.