Pénteken délelőtt elhunyt a Grosics Gyula. A család tájékoztatása szerint „Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20 perckor, álmában, megtért Teremtőjéhez”.

Grosics Gyula Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, Bp. Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. Pályafutása során az akkori vezetés megakadályozta, hogy a Ferencvárosba szerződjön. A zöld-fehér klub ezért 2009-ben leigazolta, egy gálamérkőzésen az ő vezetésével vonult ki a csapat a pályára. A Fekete Párduc a magyar labdarúgó-válogatott kapuját 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpia bajnoki címet szerzett.

Grosics Gyulát az elmúlt években többször kórházban ápolták. A Demokratának tavaly novemberben adott interjújában így beszélt egészségi állapotáról:

– Hat éve három infarktusom volt egymás után. Ráadásul amikor összeestem, beütöttem az oldalamat, eltört két bordám, amik aztán kilyukasztották a tüdőmet is. Azóta pacemakerrel élek – fogalmazott akkor a Fekete Párduc. Családja csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy a szokásos kontrollvizsgálatot követően ismét kórházban ápolják.

A legendás Aranycsapatból – amely 1953-ban Londonban 6:3-ra verte Angliát – már csak Buzánszky Jenő él.

Idézet a Demokrata tavaly novemberi interjújából:

„– Mi az, ami bosszúsággal tölti el?

– Például az, amikor azt hallom, hogy két válogatott barátságos mérkőzést játszik egymással. Szerintem a nemzeti csapatnál nincs olyan, hogy barátságos találkozó. Mert lehet, hogy formálisan nincs tét, a győzelemért nem jár kupa vagy három pont, de a válogatottban akkor is a hazádat, a nemzetedet képviseled. Kötelességed mindent megtenni a sikerért. Az Aranycsapattal voltak szép győzelmeink és kevésbé jó meccseink, de amire különösen jó visszagondolni, hogy minden egyes mérkőzésen mögöttünk állt a világ magyarsága. Ezért is volt nagy fájdalom az elvesztett világbajnoki döntő, mert azzal millióknak okoztunk csalódást. Ám azért abban bízom, a szomorú pillanatoknál több volt a londoni győzelemhez hasonló örömteli élmény, amit nekünk köszönhettek a magyarok.”

MTI, Demokrata

A tavalyi Demokrata-interjú ide kattintva olvasható