Bár sok jel utal arra, hogy a magyarság túlnyomó többsége még nem ébredt fel Csipkerózsika-álmából, arra is utalnak jelek, hogy hajnalodik már, közeleg az ébredés ideje. Minden ellenhatás ellenére, erősödik a magyar hagyományokhoz és a magyar műveltséghez való ragaszkodás. Egyre több hagyományőrző szervezet alakul Kárpát-medence-szerte. Soraikban sokasodnak a tagok, s kezeik közt cselekvéssé válik az éledő remény. A túlélés időszakában is az építkezésre rendezkednek be, így képeznek ellenszert önmaguk számára a pusztítás tengerében.

Az elmúlt hetek ünnepi hétvégéin két jeles rendezvénnyel emlékeztek a katonai hagyományőrzők történelmünk nagy napjaira. Míg október 6-án a székelyföldi Szentegyházán kígyózott az Őszi hadjárat lovas és kocsis serege, addig október 23-ára is emlékezvén a Somogy megyei Tengődön tartottak találkozót több korszak katonai hagyományőrzői.

Gyere ki, magyar világ van!

Székelyudvarhelytől mintegy 20 kilométerre található Szentegyháza, amely ma már nemcsak a Gyermek Filharmóniáról híres, hanem hagyományőrző huszárbandériumáról is. A Szentegyházi Huszárok Egyesülete ugyanis nem csupán a legnagyobb létszámú erdélyi hagyományőrző huszáregyesület, de a legjelentősebb erdélyi katonai hagyomány­őrző program is a nevükhöz fűződik. Az anyaországi és felvidéki Tavaszi hadjárat mintájára idén második alkalommal rendezték meg az Őszi hadjáratot. Tavaly mint­egy 80 huszár lovagolta be a környékbeli településeket, járta végig a göröngyös utakat és örvendeztette meg az ott lakókat. Nem lehet elmenni az ez alkalommal történt igen érdekes eset mellett, amikoris a huszárok megérkezvén az egyik faluba, egy öregemberre lettek figyelmesek, aki a háza ajtajában álldogált. Amikor meglátta a zsinóros mentében közeledő lovasokat, beszaladt az épületbe és nagy hangon hívta a feleségét: gyere ki gyorsan, magyar világ van! A feleség kiszaladt, és a csodálkozástól tágra nyílt szemekkel nézte az érkezőket, majd őszintén odavetette nekik a kérdést: hát maguk eddig hol voltak?

Ha ilyen esetről az idén nem is lehet beszámolni, az mindenképp elmondható, hogy eseményekben gazdag napokat tudhatott maga mögött Szentegyháza a nevezett hétvégén. A Gyermekfilharmónia énekkara és a szentegyházi huszárok énekkara közös fellépéssel örvendeztette meg az anyaországból és Erdélyből érkező vendégeket a jellegzetesen székelyföldi művelődési házban. A másnapi lovastúra, amelyen jelen volt Kertész Zsolt a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnöke is, és amelyen hozzávetőleg mintegy 70 lovas és legalább kéttucatnyi „csapatszállító” szekér vett részt, rövidített változatban valósult meg, mivel szakadt az eső. A „hosszú magyar menet” ellátogatott a szomszédos Kápolnásfaluba is, ahol szintén alakult már egy huszárcsapat Kápolnási huszárok néven. Itt rövid, de nagyon kedélyes toborzóműsor után visszafordult a kis sereg Szentegyházára és a világ legszebb útjain haladva érkeztek meg a településre, hogy egy zenés esttel, egy huszárbállal tegyék felejthetetlenné a nagy találkozást.

Ha az aradi tizenhármak ma élnének, és csak azt látnák, hogy emlékük pusztán szomorúságra ad okot, ők lennének a legszomorúbbak. Az ő emlékük tiszteletet érdemel és tartást sugall. Minden bizonnyal annak örülnének, ha életerős, öntudatos magyar nemzetet látnának, és nem önfeladó, rászedett, kisemmizett, idegenek szekerét toló, másokat majmoló nemzedékeket. Ha az aradiak Szentegyházára és Kápolnásfalura letekintettek a magasból 2007. október 5-én és 6-án, valami ilyesmit tapasztalhattak.

Korszakok találkozója

Hétszáz kilométerre Szentegyházától, a Somogy megyei Tengődön, október 20-21-én tartották a Zsebeházi Napokat, amely több történelmi korszak hagyományőrzőit hívta vendégül, mintegy harminc szervezetet. Árpád vezér halálának 1100 éves évfordulója alkalmából, a törökverő és tengődi születésű Bornemissza Jánosra emlékezve, a Rákóczi emlékév jegyében, az ugyancsak tengődi illetőségű Zsebeházi István huszárkapitány tiszteletére, aki részt vett az 1848-49-es magyar szabadságharcban, a Magyar Hagyományőr Világszövetség korszaki szövetségi találkozót szervezett az immáron 12-ik éve megrendezett Zsebeházi Napokon. A rendezvény minden esetben, az október 23-ához közel eső hétvégén tartatik, s így esett ez most is. Mintegy 180 katonai hagyomány­őrző találkozott a tengődi Szellemházban, majd vonult fel a falu utcáin. Legnépesebb csoportot az Árpád-kori alakulatok alkották, de ott voltak a török koriak, a kurucok és a 48-as huszárok is. Volt olyan, aki 56-os hagyományőrzőként jelent meg, pedig ezt a korszakot nagyon kevesen elevenítik fel még mint hagyományőrzők. Zsebeházi István sírjánál Kerékgyártó László, a Görgey-kör elnöke mondott beszédet, majd Máté Endre, a Kossuth Szövetség alelnöke szólt Zsebeházi kapitányról. A református templomban az istentisztelet mellett Kassovitz László író, újságíró gróf Batthyány Lajost méltatta, id. Lakos Jánosné előadó csoportjában pedig dr. Markó Katalin valami elképesztő csodaszépen énekelt. Az I. és II. világháborús emlékműnél Lakos János, Tengőd polgármesterének köszöntője után a Zsebeházi István Általános iskola tanulói adtak műsort, majd dr. Magyar Gábor, a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnökségi tagja vetette össze a múltat a jelennel. A Bornemissza János Kocsma udvarán a Bornemissza János Hagyományőrség, a Magyar Honvédvadász Hagyományőrző Egyesület és a Német Légió szervezte a Bornemissza Kupa néven futó vetélkedőt, amelyet a Történelmi Lovastúra Egyesület csapata nyert Géczy József vezetésével. Ő főzte a két hatalmas kondérnyi huszárgulyást is, amelyet jóízűen fogyasztottak a jelenlévők.

Visszhang

Hogy a szentegyházi történésekről milyen híradások jelentek meg Erdélyben, nem tudjuk bizonyosan, az azonban feltűnő volt, hogy a tengődi találkozóról nem igazán terjedt a hír. Végül is teljesen természetes, hogy egy alig több mint ötszáz fős falucskában, száznyolcvan katonai hagyományőrző emlékezik Árpádról és a pozsonyi csatáról. Teljesen megszokott ez, meg az is, hogy több korszakot felelevenítő, színes és látványos csoport, amely öltözetével is üzen, amely megjelenésével is értéket sugároz, szóval hogy ilyen társaság ünnepel Somogyban. Televíziós híradások korábban rendszerint megjelentek a Zsebeházi Napokról. Most túl sok volt az „egyéb”, ahogyan azt az egyik illetékes mondta. „Így nem eladható”. Ki tudja mire gondolt? Talán a turulra, vagy az árpádsávos zászlóra, amelyeknek megjelenése ez esetben pusztán történelmi és nem politikai jelentőségű. Az egyik megyei lap is Zsebeházira hegyezte ki mondanivalóját, mintha a többi korszak említése valamilyen bűn volna. Ma a turul és az árpádsáv a tilos, holnap Árpád neve is. Holnapután talán Dobó neve sem fog jól hangozni, mert nem volt elég toleráns, hiszen kirekesztette a törököt. Aztán ki tudja, hogy mikor lesznek például terroristák a 48-asok, mivel fegyverrel álltak ellen a fennálló hatalomnak. Eljöhet az idő, hogy a magyar nyelv is gondot okoz… Hála Istennek azonban sokasodnak az egymás kezét megfogó szervezetek, csoportok, amelyek megszervezik a háttér-Magyarországot. Közöttük és környezetük felé egyre jobb a híráramlás, javul a tájékoztatás rendszere. Ha lassan is, de biztosan alapozódik a háttér, amiből majd – túlélve a rombolás idejét – épül Magyarország!

Fülöp Tibor Zoltán