A gyerekek 70 százalékát érte már online megfélemlítés. Emellett évente több ezer esetben regisztrálnak jogellenesen, kiskorú fényképét használva, hamis profilokkal közösségi oldalakon. De a szülők sem nyújtanak jó mintát: az újszülöttek egyharmadáról már az első huszonnégy órában keletkezik digitális nyom a világhálón.

Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)

A UNICEF Magyar Bizottsága 2014-ben vizsgálta, hogy a 10–19 éves diákok mennyire vannak kitéve az internet hatásainak. A kutatás szerint a megkérdezettek 96 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal, 88 százaléka pedig profillal egy közösségi oldalon, minden harmadik gyermeket ért már kellemetlen piszkálódás az interneten, de csak a gyermekek fele próbálta megvédeni magát, és segítséget csak minden tizedik kért. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013-as felmérése szerint a 14 és 17 év közöttiek háromnegyede szokott úgy internetezni számítógépen, hogy nincs jelen felnőtt, de a hat évnél fiatalabb gyerekkel együtt élő internethasználók 10 százaléka is úgy nyilatkozott, hogy a kicsi szokott táblagépen vagy telefonon egyedül, felnőtt segítsége nélkül internetezni. A válaszadóknak csupán 18 százaléka számolt be arról, hogy van szűrőprogram a gyermek által használt számítógépen, és csak 11 százalékban a telefonon vagy táblagépen.

A szűrőprogramok bizonyos tartalmakat blokkolnak: a drogokról, alkoholról szóló, pornográf, illetve öngyilkosságra buzdító honlapokat, társkereső oldalakat. Csakhogy az Európai Bizottság monitorozása szerint a leggyakoribb veszélyt nem az efféle tartalmak jelentik. Bár például pornográf oldalakkal az internetező gyermekek 10 százaléka találkozott már, s tizenhat százalékuk böngészett olyan tartalmak között, melyek veszélyt jelenthettek számára, arra vonatkozóan azonban semmilyen védelem nincs, hogy a világhálón bárki kapcsolatot teremthet velük, és bármilyen tartalmat megoszthatnak magukról felelőtlenül.

Az egyik jelentős veszély az internetes pedofília. A hamis profilok mögé rejtőzők gyakran másnak, legtöbb esetben szintén gyermeknek kiadva magukat próbálják a kicsik jóhiszeműségét és naivságát kihasználni, hogy bizalmas kapcsolatot építhessenek ki velük. Sok esetben személyes találkozóra is invitálják az áldozatot, akik nemegyszer úgy találkoznak online ismerősökkel, hogy arról szüleiket nem tájékoztatják.

Egyetlen megoldás, hogy a gyermekekben ki kell alakítani egy olyan szemléletet, amellyel önmagukat képesek megvédeni – állítja egy nemrég elfogadott kormányhatározat, Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája. Például el lehet sajátítani bizonyos kommunikációs sémákat, fel lehet tenni bizonyos kérdéseket a beszélgetés során, amelyekkel nagyobb eséllyel kideríthető, ki a beszélgetőpartner. De a legfontosabb, hogy bizalommal teli légkör legyen egy családban, és a gyerek őszintén elmondhassa, ha valamilyen furcsa történt vele az interneten, esetleg találkozni akar valakivel. Számos látens eset is van, mert a gyerekek nem mesélnek a rossz élményekről, félnek, hogy a következmény az internettől való eltiltás lesz.


Online megfélemlítés

A másik veszély az online megfélemlítés. Az EU Kids Online kutatásban a gyerekek hetven százaléka számolt be arról, hogy ennek áldozata volt. Az úgynevezett cyberbullying egyik formája az, amikor az érintett személyes adatait közzéteszik a hozzájárulása nélkül, például a nevében regisztrálnak egy közösségi vagy társkereső oldalra, és ezen a felületen valótlan és sérelmes tartalmakat tesznek közzé. Egy másik típusa, ha a gyermekről olyan felvételt töltenek fel közösségi, videó-, illetve képmegosztó oldalra, ami kínos helyzetben ábrázolja, esetleg a tudta nélkül készítették róla. S ide tartozik az iskolai kiközösítés digitális formája is, ami durvább csúfolódásokból, kárörvendésből és fenyegetésekből álló üzenetek sorozatát jelenti. A cyberbullying az áldozat személyiségfejlődésére, illetve önbecsülésére rendkívül káros hatással van.

– A cyberbullying egyik jellemző esete, amikor például egy gyerek megoszt valamilyen bensőséges, intim tartalmat magáról valakivel, akiben bízik, és aztán ez kikerül egy nagyobb közösség elé az internetre – mondja Bodnár Csilla gyermek klinikai szakpszicológus – Az egyik ilyen páciensem egy tizenhárom éves kislány volt, aki elküldött a barátjának egy meztelen fotót e-mailben. A fiúval később szakítottak, az dühös lett, és a képet megosztotta egy nagyobb társasággal az interneten. A kislány megszégyenült, megalázták, valódi traumát élt át, hiszen ez azt jelenti, hogy az ember elveszíti a kontrollt a saját életének eseményei felett. Ezenkívül becsapottnak érezte magát, elveszett a bizalma az emberekben, és ez főleg kamaszkorban nagyon érzékeny kérdéskör. A szociális zárkózottság, a marginalizálódás, a kapcsolatok létesítésétől való félelem, illetve a kiközösítés megbetegíti a lelket.

A szakértő szerint ilyenkor a megalázott fél szenved el morális veszteséget a közösségben. Megoldást viszont az hozhatna, ha a morális veszteséget a megalázó fél szenvedné el: hiszen ő volt az, aki visszaélt egy hozzá közel álló személy bizalmával, ő viselkedett erkölcsi szempontból helytelenül.

– Az egyik ilyen esetemnél nagyon rosszul reagált egy iskola vezetősége. Nem pornográf jellegű képről volt szó, de valóban csupaszon szerepelt rajta a kislány, és az egyházi intézmény őt hibáztatta, a fiút pedig nem kérték számon. Végül a lánynak kellett iskolát váltania. Ez rossz üzenetet hordoz a többi gyerek felé az alapvető viselkedési normákról. Viszont egy jól működő, jó értékrenddel rendelkező család meg tudja védeni az áldozatot a súlyosabb lelki károsodástól – állítja a pszichológusnő.

Fotó: shutterstock.com/illusztráció

Óvatosabbnak kell lenni abban, kivel és milyen információt oszt meg az ember – ezt tudatosítani kell a gyerekekben. Régen is megtörtént, hogy egy lány intim képet adott a barátjának, aki később esetleg megmutatta azt másoknak, de legfeljebb négy-öt embert ért el ezzel első dühében. Az internet korában a helyzet egészen más. Érteni kell azt is, hogy annak, ami a virtuális világban történik, hatása lesz a valóságos térben is.

– Egy másik formája a cyberbullyingnak, amikor az ember neve alatt olyan tartalom jelenik meg, amit nem ő osztott meg, és ez például rossz színben tünteti fel őt. Jellemzőn két lány között szokott ilyesmi előfordulni – mesél eseteiről Bodnár Csilla. – Például amikor még nagy a barátság, elmondják egymásnak a jelszavaikat, de amikor eljön az örök harag ideje, az egyik mindenfélét kiír a barátnője Facebook-oldalára, az ő nevében. Ez jóval könnyebben kezelhető eset, hiszen mind a virtuális, mind a valóságos térben megbeszélhető, mi történt valójában. Bár a bizalomvesztés és a megszégyenülés itt is lezajlik, a jóvátétel sokkal könnyebb.

A pszichológusnő szerint a virtuális tér okozta problémák megjelennek a klinikai esetek között, de nem ezek vannak túlsúlyban, mert a valóságban születő konfliktusok sokkal inkább okoznak tartós lelki problémákat. Általánosságban azt látja a témával kapcsolatban, hogy a gyerekek adott esetben túl sok időt töltenek a számítógép előtt, és a szülők nem tudják elérni, hogy a valóságos térben ugyanilyen aktívak legyenek. Pedig a gép előtt ülve izolálódik a gyerek, még akkor is, ha kommunikál az interneten – ez nem ugyanolyan beszélgetés, mint ami szemtől szemben zajlik le, nem érik közben valóságos élmények. Sajnos azonban – jobb nem lévén – pont az internet kiváló fegyelmező eszköz, jutalomként használható, például azt mondja a szülő, „ha megírtad a leckét, tied a gép egy órára!”

– Az internet maga nagy érték, hiszen segíti az információáramlást, a kommunikációt, csak a használhatóság szintjét kell korlátozni. A XXI. század tételmondata kellene legyen, hogy szükség szerint fogyasszunk – szögezi le Bodnár Csilla.


Lopom!

Sokak számára nem tűnik veszélyesnek az adatlopás lehetősége a gyerekekkel kapcsolatban, hiszen az eltulajdonításról anyagi javak, bankszámlaszámok jutnak csak eszünkbe. Pedig sok esetben kiskorúak fényképei segítségével hoznak létre új profilokat online társkeresőkön. Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája szerint az ilyen, hivatalból indított adatvédelmi hatósági eljárások száma például 2013-ban mintegy nyolcezer volt.

– A Facebookról leszedik a közzétett fotót, majd felhasználják álprofilokban más oldalakon, sok esetben a gyerekek adataival is visszaélve – mondja Koltay András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának docense. – A jogi szabályozás erős eszköz, de csak akkor élesedik, amikor már megtörtént a baj. A stratégia elsősorban a problémák megelőzésére fekteti a hangsúlyt.

A fiatalok tudatosságának erősítésére a szakértő az úgynevezett médiaoktatás tárgyat iktatná tanrendbe a 6–18 éves korosztály számára – akár úgy, hogy egy hosszú távú program keretében félévente egy-egy hétig kapjon koncentrált oktatást a téma az órák után.

– Kulcskérdés a tudatos internethasználat, ami magában foglalja egyfelől az online világban rejlő lehetőségek legnagyobb mértékben történő kihasználásának képességét, valamint az ennek során felmerülő veszélyek, kockázatok felismerésének készségét is. És nemcsak a gyerekeket, hanem szülőket és tanárokat is szükséges oktatni, valamint az igazságszolgáltatási rendészet munkatársait is – állítja Koltay András.

– A stratégiában megfogalmazott céljaink összhangban vannak az Európai Bizottság által „A gyermekbarát internet európai stratégiája” címmel 2012-ben kibocsátott közleménnyel. Ez négy pillért jelöl ki, egyrészt a gyermekeknek és fiataloknak szóló minőségi online tartalmak megteremtését, a tudatosságnövelő és felkészítő intézkedések fejlesztését, a biztonságos online környezet megteremtését a gyermekek számára, és a küzdelmet a gyermekek szexuális zaklatása és kizsákmányolása ellen – öszegzi Koltay András.


Rossz példák

– Nem lehet eléggé hangsúlyozni a bizalommal teli, jó családi légkör szükségessét, amelyben a gyerek azt érzi, hogy bármit megbeszélhet a szüleivel – állítja Nagy Gergő szociológus, kommunikációs tanácsadó, az internetezés pszichológiájáról szóló Soulbook blog írója. – De emellett érdemes kontrollálni a médiahasználatot, hogy mit olvasgat és mit néz a gyerek, mennyi ideig teszi ezt. Érdekes, hogy amerikai felmérések szerint a szülők úgy gondolják, hogy ellenőrizni kell a gyerek internethasználatát, de valójában keveset tesznek ezért, nem használnak erre alkalmas technológiákat, például szűrőprogramokat. Egyszerűen ránéznek néha a gépre, amikor ott ül előtte a gyerek. Pedig monitorozhatjuk utólag is, mit csinált, sőt önmagunkat is érdemes ellenőrizni, például egyes programok megmutatják, mennyi időt töltünk bizonyos tevékenységekkel az interneten. Néha megdöbbentő számokra és arányokra derül fény.

Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége arra hívja fel a figyelmet, hogy az internetezés vagy a tévézés ne a bébiszitter szerepét töltse be, hanem közös időtöltés legyen. Kétéves kor alatt alig, ötéves korig összesen csak napi egy órát üljön képernyő előtt a gyerek, hatéves kor felett pedig arra kell figyelni, hogy a médiahasználat az egyéb tevékenységekkel egyensúlyban legyen. Tehát lehet kicsit szórakozni, játszani a számítógépen is, de emellett szükség van a valódi közösségi élmények megélésére.

– A problémákat nem a digitális eszközök használata okozza, hanem a többi tevékenység elhanyagolása, elsősorban a mozgás, a sport, illetve a valódi társas kapcsolatok hiánya – hívja fel a figyelmet Nagy Gergő. – Az is jellemző, hogy a kutatások szerint a helyes viselkedésről a szülők hatvan százaléka szokott a gyerekével beszélgetni, a helyes online viselkedésről azonban már csak negyven százalékuk. Külön érdekes, hogy a jobb jövedelmi helyzetben lévő felnőttek sokkal kevésbé foglalkoznak ezzel, mint a rosszabb anyagi körülmények között élő családok. Valószínűleg ennek az az oka, hogy az előbbiek elfoglaltabbak, többet dolgoznak, illetve stresszesebb az életvitelük, és mire hazaérnek, fáradtak.

A szakember szerint fontos lenne figyelni a tudatos internethasználatra is, tisztában lenni például a Facebook beállításaival arra vonatkozóan, kik látják a fényképeinket, illetve mire használhatják azt idegenek. Számos embernek fogalma sincs erről.

– Valójában sokszor mi magunk sem adunk jó mintákat a gyerekeink számára: mi tesszük fel őket először az internetre. Szintén amerikai kutatások szerint a két év alattiak 92 százalékának van valamilyen nyoma az interneten, az újszülött gyerekek egyharmadáról már az első huszonnégy órában kerül fel információ. Miután nem kértük a hozzájárulásukat, hogyan várhatjuk el tőlük, hogy tizenéves korukban ők is tiszteletben tartsák mások jogait? – teszi fel a kérdést a szakember. – Nem gátoljuk a szabályszegést sem: a Facebookon például 13 éves kor alatt nem lehet regisztrálni, mégis számos gyerek van fent hamis adatokkal, a szülők beleegyezésével. Ezzel arra tanítjuk a gyereket, hogy a virtuális világ előírásai nem komolyak, nem kell figyelembe venni őket. Később pedig ennek ellenkezőjét próbáljuk számon kérni.

Fehérváry Krisztina