Ez egy taláros rohamosztag

– Miként fogadta az ítéletet a jogtudós, a volt alkotmánybíró?

– Meglepett. Eddig is fizetett különböző kisebb bírságokat az ország, mindenekelőtt a strasbourgi emberi jogi bíróság határozatai alapján. Félmilliós, negyedmilliós összegekről volt szó. De a 200 millió brutális büntetés, amit már a magyar költségvetés is megérez majd.

– A balliberális média úgy tesz, mintha igazságos döntés született volna. Ilyen a jog, mondják, aki vét, azt elítélik…

– Abszolút hamis ez a beállítás. Mostanra már az unió struktúrájának minden eleme eltorzult, ideszámítva a mögöttes mechanizmusokat is. A létrejött hivatalos Európa-tudomány nem más, mint propaganda. Ezt terjesztik, ezt közvetítik a szélesebb nyilvánosságnak, ezt adják elő az egyetemeken. Elvekről, stabil és összehangolt szabályrendszerről beszélnek, de a valóságban semmi sem úgy működik, ahogy mondják. Ezt az egészet az 1960-as években gondos tervezés után hozták létre a brüsszeli bizottság apparátusvezetői, úgymond önálló tudományként. Hogy a már meglévő kutatási területek, például a nemzetközi jog kritikáitól meg tudják óvni a brüsszeli és luxembourgi hatalmi gépezetet.

– Mi az Európai Bíróság funkciója, miért hozták létre? Mert Magyarországról nézve úgy tűnik, hogy ez a testület nem más, mint a politikai bosszú eszköze a brüsszeli elit kezében…

– Először is nem is egy, hanem két testület van. Mert idővel annyi gazdasági ügy keletkezett, hogy már nem boldogult vele a bíróság, ezért létrehozták a törvényszéket is. Ez az Európai Bíróság alárendeltnek nevezett része, tehát végső soron ezt is a bíróság elnöke ellenőrzi. A törvényszék ellen benyújtott fellebbezések, főként a fontos ügyek végül is a bíróság színe elé kerülnek, ott születik a velük kapcsolatos mindent lezáró, megfellebbezhetetlen döntés. Megjegyzem, a törvényszéken is akkora ügyhalmaz tornyosult fel már 2015-re, hogy megduplázták a tagállamok által beküldött bírák számát, ezután kettőt delegálhat minden ország. A bíróságnál nem változott a helyzet, ott továbbra is egyetlen bírót küldhet minden tagállam. Forma szerint úgy működik ez a testület, mint egy alkotmánybíróság, a magyarokra rótt súlyos ítéletet is ez hozta. Mindenki tudja, hogy egy bíró vagy bíróság nem tudja függetleníteni magát saját értékrendjétől, morális értékskálájától. Hát persze, emberek ők is. De ettől még jogi és jog mögötti tudásával, természetes igazságérzetével dönt a bíró, illetve az adott bírói testület. Külső hatások, pressziók nélkül. Azaz függetlenül. Csakhogy az Európai Bíróságon ez nem így van. Már a kezdet kezdetén sérül az említett függetlenség. Pontosabban lenullázódik. Mert ott nem valami véletlenszerű automatizmuson keresztül kerül egy adott bíróhoz, illetve bírói tanácshoz egy ügy. A bíróság elnöke egy személyben dönti el, hogy ki lesz a beérkező ügy előadó bírája.

– Vagyis tudta, hogy kinek a kezébe kell adni a magyarok ügyét ahhoz, hogy brutális, más tagállamok számára is jól érthető üzenet, megfélemlítő ítélet szülessen?

– Ezt az elvet szolgálja a működési mechanizmus minden részlete. A bírákat ötös tanácsokba osztják be, a tanácsok összetételét elvileg a bíróság közgyűlése határozza meg, de mindez az elnök „javaslatai” alapján történik. Jellemző, hogy amikor új bírák kerülnek a körbe, akkor azokat szétdobják, azaz nem hagyják tömbösödni. Ügyelnek rá például, hogy a visegrádi országokból delegáltak véletlenül se kerüljenek azonos tanácsba. A valóságban ezt is az elnök intézi.

– Mi lenne, ha így működne a magyar legfőbb bírói testület, a Kúria?

– Akkor tényleg megszűnne idehaza a jogállamiság. Nem működhet egy ilyen testület az előzetes automatizmus nélkül, amiről már beszéltem. Nem az elnök, hanem ez az automatizmus dönti el, hogy kihez kerül egy adott ügy. Ez a függetlenség kulcsa és záloga.

– Folyton az Európai Bíróság elnökét, Koen Lenaertsot emlegeti. Kicsoda ő tulajdonképpen?

– Egy flamand jogtudós, aki az úgynevezett Coudenberg Bizottság tagja. Ez segítette föderalizálni annak idején az amúgy megosztott és sokszínű Belgiumot 1993-ban. A bizottság minden tekintetben föderális országot, illetve államot akart létrehozni. Magától értetődik, hogy Lenaerts ezt az utat követi Európa tekintetében is, az Egyesült Európai Államok útját. Mintha az gyógyírt jelentene minden bajra. Természetesen Belgium gondjait sem oldotta meg a föderalizálás.

– Tehát összesen 27 bíró dolgozik az Európai Bíróságon. De van itt még 11 főtanácsnok is. Mi az ő szerepük?

– Olyanok, mint az ügyészek. A francia igazságügyi modell alapján kerültek a struktúrába, a franciáknál sokkal nagyobb szerepe van az ügyésznek egy bírósági eljárásban, mint a legtöbb államban. A kijelölt bíró, illetve a bírói tanács mellett tehát dolgozik egy majdnem ugyanolyan erős ügyész is. Amikor létrehozták ezt a posztot, Franciaország még domináns állam volt az unión belül.

– Mekkora hatása lehet egy főtanácsnoknak bármely ügy menetére? Állítólag az a szokás, hogy a bírák követik a főtanácsnok útmutatásait…

– Először a főtanácsnok elkészíti az eljárás tervezetét, átgondolja a lehetséges jogi megoldásokat, aztán a tervet megkapja az ügy előadó bírája, és azt követve kezd dolgozni. Hozzáteszem, az előadó bírónak is megvan a maga terve, amit természetesen összehangol a főtanácsnok elképzeléseivel. A rendszeren belül publikálják is a kidolgozott koncepciót, de a legszigorúbb titoktartással. Semmi sem szivárog ki, a közvélemény csak a kész ítéletet ismerheti meg. Arról nem tudhat, hogy annak milyen alternatívái, változatai kerültek szóba. Az Európai Bíróságon hivatalosan nem létezik különvélemény, nincs párhuzamos indoklás. Minden érintett tudja, hogy aki bármit kiszivárogtat, annak a pozíciója veszélybe kerülhet. Belterjes világról beszélünk, a legtöbbször a főtanácsnokból például előbb-utóbb bíró lesz. Ebből is látható, hogy ebben a szerkezetben ismeretlen fogalom a bírói függetlenség. Szemérmetlen dolog, hogy pont ez a testület támadta azért a lengyel igazságügyi rendszert, mert ott létrehoztak egy bírói fegyelmi tanácsot. Úgy tettek, mintha jaj, de féltenék a lengyel bírák függetlenségét!

– Miként lehet az, hogy semmit sem tud minderről az uniós választópolgár?

– Azt már elmondtam, hogy létezik a propagandaízű hivatalos Európa-tudomány. Ez egyszerűen nem csinál ügyet a visszásságokból, ellentmondásokból. Felbukkannak a kérdéssel kapcsolatos angol, dán, német publikációk, de ezek sem kerülnek, mert nem kerülhetnek be az unió kommunikációs főáramába. Hazai, azaz magyar elemzés nem készült a kérdésről, illetve ami van, az sem kellő mélységű. Hozzáteszem, nem könnyű belátni a paravánok mögé, még annak sem, aki odakint dolgozik. Idő és ügyesség kell ahhoz, hogy valaki felismerje az összefüggéseket. Így rakták össze a rendszert.

– Mondjuk még valamit főtanácsnokokról! Hiába a francia modell, azért elég misztikus a testületben betöltött a szerepük…

– A tizenegy fős főtanácsnoki testület tagjainak felét a nagyhatalmak adják. A kisebb államok kapják a többit, rotációban. Így eleve biztosítva van az erősebb és nagyobb uniós tagállamok akaratának érvényesülése.

– Négy fontos feladata van a bíróságnak. Az egyik legizgalmasabb az, hogy ítélkeznie kell, ha egy tagország nem hajt végre bármely uniós irányelvet… Jogi kategóriává vált az EU-ban az irányelv? Az írott törvények helyett az irányelvek szabályozzák az unió életét?

– Ha szabályozás, akkor rendeletekről és irányelvekről beszélhetünk. A rendelet egyértelmű dolog. De az irányelv az más. Az egy útmutatás, amit aztán a tagországoknak pontosítaniuk kell saját, nemzeti törvényeikben, be kell építeniük a maguk jogi rendszerébe. Ha nem teszi meg, nem hajtja végre egy tagállam, vagyis nem az adott irányelv jegyében cselekszik, akkor kötelezettségszegési eljárás indul ellene. Minden világossá válik, ha tudjuk, hogy az Európai Bíróságot az irányelveket megfogalmazó és kihirdető Európai Bizottság (EB) mozgatja.

– Tehát ha Brüsszel haragszik valamelyik tagállamra, akkor arra automatikusan haragszik az Európai Bíróság is… A másik, ami érdekes a négy alapfeladat közül, hogy vita esetén a bíróság értelmezi a szabályokat és a törvényeket, és ezt az értelmezést mindenkinek el kell fogadnia. Mi ez, egyfajta jogi túlhatalom?

– Nemcsak a szabályokat értelmezi, hanem ha szükségét látja, akkor az uniós alapszerződés elveit is. Például a jogállamiság fogalmát akkor, amikor egy uniós hivatal vagy bizottság harcol egy tagállammal. Több száz ilyen ügy van évente, de a hazai ellenzéki média úgy állítja be, mintha csak a magyar kormány rendetlenkedne folyton. Az adott értelmezés precedenst jelent, és persze tetten érhető benne a politikai célzat. Orbán Viktorra és kormányára külön értelmezési pályákat szab a bíróság.

– Bíróságról kell itt beszélni egyáltalán, vagy inkább egy politikai akciócsoportról?

– Léteznek igencsak beszédes statisztikák. A bíróság elé kerülő ügyek 92 százalékában az Európai Bizottság győzött. Ez úgy alakulhatott így, hogy a bíróság elnöke pontosan tudta, melyik bírónak kell adni az adott ügyet ahhoz, hogy Brüsszel győzhessen. És ez már a politika és nem a jog logikája.

– Ha az ügy nem úgy halad, ahogy az elnök szerette volna, akkor elveheti az eljáró bírótól?

– Ez a gyakorlat a strasbourgi emberi jogi bíróságra jellemző. Az egy másik történet, de tény, hogy ott az elnök folyamatosan követi az eljárásokat a maga csapatával, és ha nem tetszik neki valami, valóban elveszi az ügyet a bírótól.

– Ebben a pocsolyában valósággal lubickolhatnak a globalista erőcentrumok…

– Bizonyos napvilágra került dokumentumokból kiderült, hogy a 760 fős Európai Parlamentből 226 képviselő neve fenn van Soros nyilvántartási és fizetési listáján. Nyilván hasonló lehet a helyzet a bíróság négyszáz fős apparátusában is. Vannak más összefüggések is. Az egyik bíró például, aki egy vakcinaperben döntött, korábban Manuel Barroso kabinetfőnöke volt. Ezt a jelenséget forgóajtó-szindrómának nevezik. Munkatársak, hivatalnokok hosszú sora libikókázik az Európai Bizottság és az Európai Bíróság között. Dolgozik itt, majd dolgozik ott, és fordítva. Hézagmentesen fonódik össze a bíróság és az EB jogi szekciója.

– Mindez a strasbourgi bíróságra is igaz?

– Ott egy francia szervezet kimutatta, hogy száz strasbourgi bíróból 26-ot Soros Györgyhöz köti a múltja. Albániától például direkt olyan bírát kért a testület, aki korábban Soros Nyílt Társadalmak Alapítványánál tevékenykedett. Nyilván további sorosisták is dolgoznak ott, a 600 fős apparátusban.

– Az NGO-k hogyan kapcsolódnak az Európai Bírósághoz?

– Áttételesen, azaz az Európai Bizottság csápjain és nyúlványain keresztül. Gyakran az NGO-k jelentenek fel egy-egy tagországot valamely ügyben, vagy megkörnyékezik a tagországok bírói testületeit, és ott bírákat érzékenyítenek. Ez az érzékenyítési kampány egészen 2014-ig tartott hazánkban is. A strasbourgi bírósággal pedig közvetlen kapcsolatban állnak az NGO-k, hiszen a legtöbb ilyen, amúgy keményen politizáló szervezet előszeretettel bújik emberi jogi kérdések mögé.

– Bírói oligarchia, jurisztokrácia. Gyakran használja Pokol Béla ezeket a kifejezéseket. Mit jelentenek voltaképpen?

– Egy bíróságnak álcázott hatalmi tömböt. Illetve esetünkben egy hatalmi tandemet, a bíróság és az Európai Bizottság frigyét. Mindkét szereplő tudja, hogy azért kell elvenni a bírák függetlenségét, mert csak így biztosítható az Európai Bizottság mindenkori győzelme, illetve uralma a tagállamok felett.

– Azt gondolnánk, azért csak vannak bátor bírák, akik harcba szállnak a függetlenségükért… Miért nem hallunk ilyen küzdelmekről? Féltik az egzisztenciájukat?

– Az ellenálló, szembeszegülő bírót elszigetelik. Vagyis afféle belső ellenzékként kezelik, nem kap ügyet többé, átnéznek rajta, senkinek tekintik. Egzisztencia? A havi húszezer eurós fizetését így is megkapja, de az elszigeteltség, a mellőzöttség felőrli a pszichéjét. Ez a lényeg.

– Miként dől el, hogy ki legyen a bíróság elnöke?

– A bíróságon belül van egy oligarchia. Koen Lenaerts korábban az akkori elnök első helyettese volt, aztán ez az oligarchia kiválasztotta, vagy mondjuk úgy, megválasztotta őt saját magának, bizonyos demokratikusnak álcázott folyamatokon keresztül. Így megy ez.

– Orbán Viktor kijelentette, nem hajtjuk végre az ítéletet, nem fizetjük ki a 200 milliós büntetést. Megteheti ezt Magyarország?

– Sok évig elhúzódhat a fizetés kérdése, közben csökkenthet is a bírság mértéke. Egyébként pedig Magyarország hivatkozhatna arra, hogy amíg hiányzik a bírói függetlenség az Európai Bíróságon, és továbbra is súlyosan sértik a függetlenség elvét például az elnök korlátlan kinevezési gyakorlatával, addig nem fizetünk egy vasat sem. Javasolhatnánk egy olyan reformbizottság létrehozását is, amely egyrészt tisztázza a helyzetet, másrészt pedig megszünteti a bíróság és a bizottság hatalmi tandemjét. Hozzátéve ehhez, hogy a rendezésig Magyarország nem a bíróság, csak a különben gazdasági ügyekkel foglalkozó törvényszék kompetenciáját ismeri el, ahol ez a bírókijelölési önkény nincs olyan súlyos formában jelen. A legélesebben és a legszélesebb nyilvánosság előtt kell feltenni a kérdést: ha nincs bírói függetlenség és ezzel nincs jogállamiság sem, akkor milyen alapon ítélik el hazánkat jogállamisági vádak alapján? Nagy kihívás, de ezt az ügyet nem hagyhatja annyiban Magyarország.