Fico visszatért

A magyar nyelvű, de amerikai érdekű liberális propaganda előzetesen igyekezett a felvidéki, szlovákiai időközi ország­gyűlési választást a „nyugatosok” és az „oroszbarátok” csatájának láttatni, valójában azonban a globalisták és a szuverenisták csaptak össze múlt szombaton.

Az időközi választás előzménye, hogy a magát rendszerkritikusnak valló Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) párt elnöke, Igor Matovič vezetésével 2020-ban megalakult kormánykoalíciónak alkotmányozó parlamenti többsége volt, ám a miniszterelnök nagyszájú bemondásai nem bizonyultak elegendőnek a kormányzáshoz, a koalíció a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt belső aknamunkája nyomán két év alatt széthullott. A káoszt igyekezett meglovagolni a 2017-ben alapított, eddig soha nem kormányzó, ezért az új és tiszta politikai szereplő pózát felvevő Progresszív Szlovákia (PS) nevű párt, ami vezetőiből és kapcsolataiból fakadóan voltaképpen a Soros-birodalom helyi agentúrája és Brüsszel szlovák hangja. Ennek megfelelően támogatja a migrációt, az LMBTQP- és gendermániát, háborúpárti, a közép-európai országok számára létfontosságú visegrádi együttműködés helyett pedig a nemzetek önazonosságát és önrendelkezését felszámolni akaró brüsszeli birodalmi politika híve.

A PS legfőbb ellenfele a Robert Fico vezette Irány – Szociáldemokrácia (Smer), amely ugyan eredendően baloldali világnézetű párt, ám ennél fontosabb, hogy az említett ügyekben a normalitást képviseli, vagyis ellenzi az illegális migrációt, elutasítja a deviáns szexuális propagandát, szembeszáll a jogtipró brüsszeli diktátumokkal, és a mielőbbi béke pártján áll. Vagyis ezekben az aktuális sorskérdésekben Magyarország szövetségese, annál inkább, mert az utóbbi időben Pozsony részéről fellazult visegrádi együttműködés újbóli elmélyítésének is híve.

Fontos győzelem

A szombati választás tétje tehát egyszerűen megfogalmazva az volt, hogy Pozsonyban a sorosista-globalista erők alakítanak-e kormányt, Közép-Európá­tól távoli idegen, jelesül amerikai érdekek járszalagjára fűzve a bukdácsoló szlovák államot, vagy a szuverenista tábor tudtára adja az Egyesült Államoknak és Brüsszelnek, hogy nem akarnak sem gyarmat, sem a nagy Oroszország-ellenes geopolitikai manőver áldozatai lenni.

Végül 68,5 százalékos részvétel mellett a szuverenista tábor győzött, éspedig jelentős fölénnyel, alaposan rácáfolva a fej-fej melletti küzdelmet jósoló közvélemény-kutatókra és a sorosista diadalt megelőlegező exit pollokra, amelyek pedig Jávor Benedeket, a Párbeszéd európai parlamenti képviselőjét annyira fellelkesítették, hogy a Facebookon gratulált elvtársai vágyott győzelméhez.

A Smer a szavazatok 22,94 százalékával győzött, a globalista párt a voksok 17,96 százalékát szerezte meg, és 14,70 százalékkal lett harmadik a Smerből kivált Hang – Szociáldemokrácia (Hlas) nevű formáció, majd következik az OĽaNO 8,89, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) 6,82, a liberális SaS 6,32 és a Szlovák Nemzeti Párt 5,62 százalékkal. Utóbbi visszatérőnek számít, miután 2020-ban kiesett a parlamentből.

Magyar kudarc

Nem sikerült a visszatérés a parlamentből 2010-ben kiesett magyar érdekképviseletnek. A felvidéki magyar politikai szerkezet az elmúlt években megváltozott, három magyar párt egyesülésével létrejött a Szövetség, amit ugyan 18 ezerrel többen támogattak, mint 2020-ban a Magyar Közösség Pártját, de ez a valamivel több mint 130 ezer szavazat csak 4,38 százalékra volt elég, így a Szövetség nem tudta átlépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt, bár a komáromi járásban 48,78, a dunaszerdahelyiben 46,36, a rimaszombatiban pedig 24,96 százalékkal győzött. (A szlovák közigazgatás szerinti 79 járásból 58-ban nyert a Smer, 12-ben a PS, 3-ban a KDH, 2-ben az OĽaNO, 1-ben a Hlas.)

A pozsonyi parlamentben tehát továbbra sem lesz magyar párt.

– Sajnos nem volt sikeres a mozgósítás, az északi területeken sokkal magasabb volt a részvétel, mint a magyarok által lakott déli, délkeleti területeken. Ennek egyik oka, hogy a velünk nem éppen baráti felvidéki magyar nyelvű média folyamatosan azt sulykolta, hogy három hasonló esélyű magyar párt indul a választáson, valójában azonban csak a Szövetségnek volt valós esélye parlamentbe jutni. Ezt igazolta a választás, a másik két külön induló magyar párt mindössze 0,4 százalékot szerzett. De a dezinformáció elbizonytalanító hatású volt, és az is, hogy a közvélemény-kutatók folyamatosan alulmértek minket, 2 százalék körüli eredményt jósoltak – mondta a Demokratának a Szövetség elnöke. Forró Krisztián szerint most az a feladat, hogy a következő négy évben felállítsanak egy stratégiát az etnikai politizálás megerősítésére.

Félig tele, félig üres

Ez annál inkább létfontosságú, mert a választási adatok azt mutatják, hogy a magyarok jelentős része szlovák pártokra szavazott, éspedig leginkább a Smerre. Ez elsőre megdöbbentő, ám ha belegondolunk, logikus. Forró Krisztián szerint sokan úgy gondolták, hogy ha már a magyar pártnak nincs esélye (az ellenséges magyar nyelvű propaganda legalábbis ezt hajtogatta), akkor legalább olyan szlovák párt győzzön, amelyik nem akarja tovább fokozni a háborús feszültséget, fel akar lépni a Felvidéken is egyre inkább érzékelhető migrációs krízis ellen, és szembeszegül a gender- és LMBTQP-őrülettel. Ugyanakkor nem tudni, mit is várhat a felvidéki magyarság Ficótól.

– Óvatosak vagyunk a leendő kormányt illető várakozásainkkal, hiszen a Smerről szereztünk már rossz tapasztalatokat. A szlovák kormányok egyébként is politikai színezettől függetlenül eddig mindig megfeledkeztek rólunk és a déli régiókról – mondta Forró Krisztián arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor és Robert Fico személyes jó kapcsolata és számos fontos kérdésben azonos álláspontja hozhat-e valamilyen kedvező fordulatot a felvidéki magyarok számára fontos ügyekben: kettős állampolgárság, diszkriminatív támogatás- és fejlesztéspolitika, nyelvhasználat, a jelenleg is vagyonelkobzások alapjául szolgáló beneši dekrétumok. A Szövetség elnöke ugyanakkor hozzátette, az egységes magyar nemzet részeként a felvidéki magyarság is érdekelt Magyarország sikerében és a két állam jó kapcsolatában.

A felvidéki, szlovákiai választás után a pohár tehát félig tele, félig üres. Hogy legközelebb tele legyen, ahhoz emberfeletti terepmunkára van szükség, megértetve mindenkivel, hogy magyar embernek magyar pártra kell szavazni, az etnikai önszerveződés pedig a trianoni diktátummal idegen államok uralma alá kényszerített magyarok számára létparancs.