– Erős néppártra van szükség, amely az Európai Unió Néppárti frakciójában és az Európa Parlamentben megfelelőképpen tudja képviselni a magyar nemzet érdekeit. Az elmúlt tizenkét évet le kell zárni, és új fejezetet kell nyitni a Fideszben és a magyar pártéletben: néppárttá kell átalakítani a Fideszt – mondta Orbán Viktor a Fidesz maratoni, húszórás elnökségi ülését követően. A polgári kormány miniszterelnöke szerint a pártnak minden eddigit meghaladó mértékben kell átalakulnia, és fokozott nyitásra van szükség. A cél, hogy az egész országot lefedő, minden településen erős szervezeti háló épüljön ki, amely hatékonnyá teszi a néppárti működést.

Orbán Viktor bejelentése nem volt váratlan: a párt tavaly júniusi XV. kongresszusán már meghirdették a néppárttá válás programját, felvázolva a most elmondott stratégia alapvető elemeit. „Egy a tábor, egy a zászló” – szólt a hívás, amely mostanra részletes pártépítési koncepcióvá állt össze, s tavaszra a megvalósítás szakaszába is belép. Addig azonban van még tennivaló. A Fidesznek elsősorban szakítania kell eddigi gyakorlatával, és nemcsak a néppárti jellegű politizálással, hanem szervezetileg is nyitnia kell a polgárok felé. Ez azonban félő, hogy konfliktusokat szül majd a megalakulása óta egyfajta „elitklubként” működő pártban. A Fidesznek tehát komoly belső munkára lesz szüksége ahhoz, hogy a célt elérje. Nemcsak a nehézkes bürokratikus működési rendet és az alapszabályt kell gyökeresen megváltoztatni, hanem az eddigi szemlélettel is szakítani kell. Mégpedig úgy, hogy a nyitásnak nem szabad a működési hatékonyság rovására mennie. A legnehezebb feladatnak a döntéshozások megreformálása ígérkezik: úgy őrizni meg a gyors és hatékony mechanizmust, hogy abból minél szélesebb kör kivehesse a részét.

Stratégiai páternoszter

Választási vereség után természetszerű, hogy egy pártban változások következnek. Ezek vagy személyi, vagy szervezeti jellegűek: a Fidesz láthatóan ez utóbbit választotta, a 12 éve lényegében változatlan összetételben működő szűk vezető csapat összetétele ugyanis most sem látszik változni. Joggal kérdezhetik tehát a kétkedők, hol van itt a megújulás?

A választások óta eltelt nyolc hónapban tapasztalt tudatos téli álom alatt valójában a látványos személyi változások – Pokorni Zoltán lemondása, Orbán Viktor és Kövér László háttérbe vonulása, Áder János frontemberré gyúrása – ellenére is a régi és bevált döntéshozó csapat működtette a pártot. A felszínt csupán a megváltozott körülmények diktálta megváltozott igényeknek való megfelelés, valamint a kedvezőtlen időszakot a lehető legkevesebb veszteséggel átvészelni hivatott bölcs politikai marketing formálta át. Nem is csoda, hiszen nem fényüket vesztett, kiöregedett politikusokat kellett lecserélni: a pártot vezető és azt a kormányzás alatt megjelenítő személyek a választást követően sem bukott vezérként jelentek meg a közvélemény szemében. Nem csere kellett tehát, csupán taktikus pihentetés.

Az átalakulás bejelentésének idejére időzítette visszatérését Pokorni Zoltán, a párt nyáron lemondott elnöke, aki egyelőre nem árult el konkrétumokat arról, hogy milyen formában tér vissza a Fidesz életébe, bizonyos hírek szerint ősztől a frakció vezetését veszi át a lemondása után a posztra megválasztott Áder Jánostól. Pokorni visszatérése szimbolikus: kényszerű lemondása egybeesett a belpolitikai helyzet – a Fidesz számára – kedvezőtlen változásával, amit az MSZP száznapos osztogató-hadjárata és az előző kormány elleni vizsgálatok garmadája idézett elő. Áder egy nehéz időszakon vezette végig a pártot – deklaráltan nem elnökként, csupán ügyvezető alelnökként. Nehéz a véletlennek betudni, hogy Pokorni visszatérése is egy látványos politikai fordulópontra, nevezetesen a 2003-as megszorítások kezdetére esik. Az áremelések és az egyértelművé vált választási hazugságok – „nem lesz gázáremelés, nem lesz gyógyszeráremelés” – ugyanis most lényegesen megnövelik az ellenzék mozgásterét az elmúlt fél évhez képest.

Mindenképpen tudatos politikai stratégia tehát, hogy a Fidesz átalakítása és a háttérbe vonult sikeres vezetők újbóli színrelépése az idei év első felére esik. Szoros menetrenddel ugyanis a jobboldalnak így van esélye újjászervezni önmagát a jövő tavasszal esedékes, belpolitikai szempontból is hatalmas jelentőségű európa parlamenti választásokig.

A mozgalom fontosabb

Érthető tehát, hogy Orbán Viktor számára is ez a megfelelő pillanat a visszatérésre, aki a minden korábbinál sikeresebb, mégis a kudarcot jelentő választási szereplés után nem sokkal lényegében eltűnt a hagyományos politika színpadáról. Emlékezetes, hogy sokan a Fidesz teljes megsemmisülését jósolták: egy párt, amely két arcát, két húzóemberét – Pokorni és Orbán – elveszíti, nem sokáig maradhat meg az ellenzéki lét ingoványos talaján – jósolták. Nem így lett, mégpedig azért nem, mert a visszavonulás tudatos politikai lépés volt. Áder János visszafogott politizálása alatt a párt ugyan jelentős veszteségeket könyvelhetett el az országos népszerűségben, azonban részben valószínűleg éppen ez a szürkeség segítette át a Fideszt az elmúlt időszakon. A háttérben Orbán Viktor eközben megszervezte azt a mozgalmi hátteret, amely a majdani néppárt társadalmi magját jelenti majd.

A budai várban meghirdetett polgári mozgalom elindításával a rendszerváltás utáni magyar politikai élet új fejezet vette kezdetét. Orbán felismerte, hogy a lakosság lényegesen nagyobb része aktív politikailag, mint azt korábban bárki gondolta volna, azonban a pártszerű, kötött politizálás az emberek többségétől idegen. Ez a felismerés adta a polgári körök mozgalmának ötletét, amely lehetőséget adott egy másfajta, Magyarországon elfelejtett közéleti szerepvállalásra: a civil munkára. A polgári kultúra e fontos elemének felélesztése kettős eredményt hozott: a nyomasztó baloldali médiafölény ellenében valóban megteremtette a jobboldal számára a „második” nyilvánosságot, másrészről pedig létrehozott egy olyan laza hálózatot, amelyben kapcsolatba kerültek egymással a hasonló gondolkodású emberek.

A siker ellenére – vagy éppen a gyors, és talán nem várt siker miatt – számtalan kritika érte Orbán Viktort, amiért ilyen hamar „magára hagyta” a mozgalmat. Pedig a mozgalomnak valójában nem volt szüksége vezérre, mert a célja nem volt más, mint létrejönni és egy stabil és elérhető bázist képezni a nemzeti oldalon. Ez persze mindaddig nem válhatott világossá, amíg júniusban a Fidesz kongresszusán Orbán Viktor ki nem mondta a bűvös gondolatot: a mozgalom, a valódi polgári összefogás fontosabb, mint a párt – kisebb zavart okozva az éppen pártszerű működésének megerősítéséről határozó Fidesz híveiben. Ez azonban már a néppárttá válás folyamatának nyitánya volt.

– Nagyon fontos a pártokon kívüli élet, az emberek, a civil szervezetek, a polgári körök egymással és a nyilvánossággal kapcsolatban álló világa, amelynek szellemi, intellektuális erejét kell tudni befogadnia a megújult pártnak – mondta Orbán Viktor múlt kedden, hangsúlyozva, a polgári körök is szerepet kaphatnak a néppárti szövetségben. – A polgári köröket mindig egy kicsit előbbre sorolom, mint bármilyen pártot. A párt ugyanis csak eszköz, a cél az, hogy jobb legyen az emberek élete. A polgári körök és a majdani néppárt viszonya tehát egyelőre még nyitott kérdés, az azonban biztos, hogy a polgári körök hálózatára építve jóval könnyebb lesz a párt országos struktúráját felépíteni. Ez azért is fontos, mert a baloldal éppen egy ilyen struktúrával tud minden körülmények között hatékonyan működni, és eljutni a társadalom legalsóbb rétegeihez – aminek jelentőségéről a 2002-es választás kíméletlenül ékes példával szolgált. A keret tehát készen áll – kérdés, ki és milyen tartalommal kívánja kitölteni azt.

Vonzások és taszítások

A bejelentés időzítése nem csupán a Fidesz, hanem potenciális szövetségesei szempontjából is pontosan kiszámított volt. A kereszténydemokrata uniópárt – feltételezhetően Magyar Polgári Párt néven – gondolata ugyanis csakis a lehető legszélesebb körű jobboldali összefogással érdemes a megvalósításra, amihez azonban legalább viszonylagosan tisztázott pártviszonyokra van szükség a 12 év alatt ezer darabra tagozódott jobboldalon.

A lehetőség felcsillantásához szükséges volt tehát a valaha jelentős bázissal bíró kereszténydemokraták és kisgazdák sorainak rendezése. A KDNP-nek az MSZP-vel együttműködő korábbi vezetőire, Giczy Györgyre és Bartók Tivadarra érthető okokból nem támaszkodhatott a polgári centrum, mint ahogy a pártja politikai csődjéért a Fideszt hibáztató Torgyán József sem kínálkozott megfelelő partnernek. A Fidesz soraiban politizáló Varga László és a torgyáni struktúrában csupán háttéremberként jelen lévő Réti Miklós azonban lehetőséget adhatnak egy lazább vagy szorosabb, de talán működőképes összefogás megteremtésére. A kérdés most sokkal inkább az, hogy a százszor meghazudtolt és elfelejtett, két cikluson át stabil 7 százalékról lenullázódó kereszténydemokrata szavazóbázist és a legszebb időkben 15 százalékos kisgazda szavazótábort vissza tudják-e terelni a nyájba az új vezetők?

A jobboldalon vagy nagy a fogadókészség Orbán Viktor bejelentésére, vagy semmilyen. Harrach Péter, a Fidesz frakciójában politizáló Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke és Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke egyaránt üdvözölték a bejelentést, mondván, szívesen vesznek részt egy a jelenleginél szélesebb, német mintájú jobboldali összefogásban. Harrach Péter szerint még kétséges, milyen formát ölt majd az együttműködés, de a külön út semmiképpen sem járható, mert az „megosztja a jobboldalt, ezzel a baloldal malmára hajtva a vizet”. Ugyancsak nem zárkózott el a jövőbeli együttműködéstől Réti Miklós, a Független Kisgazdapárt elnöke, ő azonban hangsúlyozta, a párt önállóságát mindenképpen meg kívánják őrizni. Az új kisgazda vezetés ezzel párhuzamosan egyébként hatékony szervezőmunkába kezdett, hogy visszaállítsák a párt országos lefedettségét és összeszedjék a darabokra hullott pártot.

Az még kérdés, hogy az esetleges együttműködésben mennyire sikerül rendezni a Turi-Kovács Béla vezette Kisgazda Polgári Egyesület és a Torgyán nélküli FKGP viszonyát, mert ez utóbbi gyakorlatilag teljes mértékben beleolvadt a Fideszbe, s korábban éles kritikával illették a jelenlegi kisgazda vezetést is. Információink szerint a kisgazdapárt újjászervezését is nehezíti, hogy több településen sem Torgyánt, sem Réti Miklóst nem ismerik el hivatalos vezetőnek, máshol pedig inkább a Turi vezette egyesülethez húznak a korábbi kisgazdák.

Nem kérdéses azonban a Lungo Drom együttműködési készsége, ami egy néppárti betagozódás esetén először teremtené meg a hazai cigányság valós politikai képviseletének esélyét. E tekintetben sokat jelenthet a Cigány Kisebbségi Önkormányzat február elején megismétlődő választása.

A néppárti ötletet zsigerből elutasítja viszont az MDF. Dávid Ibolya elnökasszony ridegen „a Fidesz belügyének” nevezte a szélesebb összefogásra tett javaslatot. Dávid újfent pártja önállóságát hangsúlyozta, és közölte, csakis egyenrangú félként tud elképzelni bármiféle együttműködést más jobbközép erőkkel. Információink szerint ugyanakkor az MDF nem hivatalos úton megkereste a Varga László vezette KDNP-t és szorosabb együttműködési ajánlatot tett a pártnak, ezzel próbálván konkurenciát teremteni a „jobboldal összefogását kisajátító” Fidesszel szemben. A KDNP vezetése azonban, úgy tudjuk, sokkal inkább a Fidesz által felvázolt szövetség felé húz, másrészt pedig az MDF-ben már nem látják azt az integráló erőt, ami a Fideszben kétségkívül megvan.

Bár sok még a megválaszolatlan kérdés, a széles körű összefogás radikális változásokat hoz majd a magyar politikai életben. Ha létrejön a jobboldali egység, azzal beérik a Fidesz nyolcéves munkájának gyümölcse, amely a polgári politizálás újbóli meggyökereztetését célozta. A pártok és a civil szféra összefogásával olyan politikai formáció jöhet létre, amely megadhatja a jobboldalon eddig hiányzó társadalmi begyökerezettség alapját.

Hogy ez a folyamat mennyi időt vesz igénybe, ma még beláthatatlan, főképp azért, mert a Fidesz – a baloldal legnagyobb bánatára – az elképzelés részleteit egyelőre nem hozta nyilvánosságra.

Legvalószínűbb, hogy a mozgalmi bázis felett egy új, nyitott pártszervezet áll majd, amely a konkrét politikai döntési mechanizmusokat irányítja. Az újonnan létrehozandó polgári egységpártban a Fidesz más pártokhoz és civil szervezetekhez hasonlóan társult szervezetként venne részt. Az év végéig ki kell derüljön, milyen mértékben sikerül megvalósítani az integrációt. Aztán már jön is a főpróba, az európai parlamenti választás. Ami nagyon könnyen – egyes aggód0ó baloldali vélemények már ezt előre jelezték -, nagyon könnyen egybeeshet egy itthoni előrehozott országgyűlési választással is.

* * *

Magyarország 2004 tavaszán ismét választ. Ezúttal 24 Európa Parlamenti mandátum sorsáról döntünk, ami a kormányzás félidejében érthető okokból igen fontos erőpróba a pártok számára. Egyelőre azonban még nem tisztázott, milyen rendszer alapján dönthetnek majd a magyar választók, az EU ugyanis konkrét szabályoázás helyett csupán ajánlásokat fogalmazott meg az EP megválasztása tekintetében. Csak pártok indíthatnak jelölteket, és a listák erősorrendje alapján dőlnek el a képviselői helyek. Miután az EU tagállamaiban általában igen kis érdeklődés mellett zajlanak le ezek a választások, eredményességi küszöböt a legtöbb országban nem is szabnak.

Lényegesebb kérdés, hogy a hatályos uniós rendelkezés szerint országgyűlési képviselő nem lehet az EP tagja. Ez pedig komolyan átrendezheti a belpolitikai viszonyokat is, tekintve, hogy a közel kétmillió forintnyi havi jövedelmet jelentő EP-helyekért várhatóan igen nagy lesz a harc nem csak a pártok között, hanem a pártokon belül is. A zsíros álláslehetőség ugyanis valószínűleg többek fantáziáját megmozgatja majd, ami ilyen kis kormánytöbbség esetén akár nehéz helyzetbe is hozhatja az MSZP vezetését. Valószínűleg ez is motiválja tehát Kovács Lászlóékat, amikor az EP-választással egy időben tartandó előrehozott választások lehetőségét pedzegetik.