Aggasztó mértékben romlik a fővárosi közutak állapota

Nagyjából egy évvel ezelőtt foglalkoztunk e lap hasábjain hosszabb terjedelemben a Demszky Gábor másfél évtizedes vezetése alatt élhetetlenné vált Budapest útjainak siralmas állapotával. Akkoriban megírtuk, milyen alapvető okok vezetnek a teljes „elkátyúsodásig”, milyen apróságokra kéne (kellett volna) figyelni ahhoz, hogy az utak európai színvonalúak legyenek, s azt is, mennyivel károsította meg a városvezetés az utak lerohasztásával a fővárosi polgárokat. Még reménykedhettünk, hogy ha másért nem, hát a közelgő önkormányzati választások miatt 2006 elejére talán normalizálódik a helyzet. Ám ennek éppen az ellenkezője történt.

Ha Demszky Gábor hurrikán volna, a művelt világ legalább akkora tisztelettel adózna munkássága előtt, mint tette volt kollégája, Katarina esetében. Demszky azonban – sajnos – már tizenöt éve itt él közöttünk. És tevékenykedik megállíthatatlanul. Napi- és hetilapok, kereskedelmi televíziók foglalkoznak szinte már naponta azzal, hogy a fővárosnak éppen melyik részén bukkannak fel kisebb tavakat megszégyenítő méretű kátyúk s okoznak egyre gyakrabban komoly anyagi károkat a vétlen autósoknak. Ha végigvesszük, mi minden történt kátyú-ügyben csak az utóbbi néhány hónapban, láthatjuk, hogy nem csupán a közlekedésben, de az utak helyreállításának finanszírozásában is egyre nagyobb a káosz, s lassan a fővárosi vezetésnek is ideje lenne elismernie: olyan mély kátyúba kerültek, amelyből csak egy valódi csoda folytán lennének képesek kimászni.

2005. október végén a Fővárosi Közgyűlés 33 milliárd forintos útfelújítási és hároméves 6 milliárd forintos kátyúzási programot szavazott meg. Az ellenzéki képviselők számtalan kifogást emeltek a szakbizottsági tárgyalás nélkül a közgyűlés elé került tervvel kapcsolatban. A vitában felmerült például az a tény, hogy a 2006-ban elkölteni tervezett 16 milliárd forinthoz szükséges 7 milliárd forintnyi állami támogatás kimaradt a parlament elé benyújtott költségvetési javaslatból, így a fedezet nélküli kötelezettségvállalás akár törvényellenesnek is minősíthető. A programban szereplő százötvenegy útnál pedig egyes képviselők sokkal rosszabb állapotban lévőkről is tudtak.

Szálka Miklós fideszes képviselő ugyanezekben a napokban nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy a nyáron felújított néhány útszakaszon – így például az Árpád fejedelem útján vagy a Diósárok utcában – máris megjelentek az első kátyúk. Mindeközben a kormánybarát médiumok közzétették az örömhírt: minden eddiginél nagyobb útfelújításokra lehet számítani, s két esztendő alatt háromszáz fővárosi út rendbetételére kerül sor. Mindemellett elismerték, hogy a tervezett felújítások miatt hatalmas közlekedési káosszal számolhatunk majd az amúgy is zsúfolt Budapesten.

November elején aztán a verbális háborúba beszállt a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Rt. is, hiszen szerintük még abban az esetben is, ha azonnal kiírnák a szükséges közbeszerzési pályázatokat, a tényleges munka legkorábban csak 2006 márciusában kezdődhetne meg, így szerintük nem tisztázott, az új esztendő első hónapjaiban ki finanszírozná a szükséges munkálatokat. Ez azért is volt fontos kérdés, mert rájuk nagyjából négyszáz kilométernyi útszakasz felújítása várt volna. Másnap Vajda Pál szocialista főpolgármester-helyettes már azt nyilatkozta az MTI-nek, félreértés történt, s nem csupán megfelelő kapacitás, de elegendő pénz is rendelkezésre áll a kátyúzások megkezdésére, amelyre 2006-ban 2 milliárd forintot biztosít a Fővárosi Közgyűlés.

November végén aztán nyilvánosságra került a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) vizsgálata, amely szerint a fővárosi kátyúk nagyjából felét nem javítják megfelelő módon. Így derülhetett ki az is, hogy az esetek túlnyomó részében nem tisztították meg megfelelő módon a betömendő lyukat, így az új réteg nem kötött meg rendesen, sokszor pedig nem használtak bitument, így a csapadék könnyedén befolyik a betöltött anyag alá. Fí István, a BME út- és vasútépítési tanszékének vezetője a vizsgálat eredményének átnyújtása után azt nyilatkozta, az utak egy része már elöregedett, így a kátyúzás nem minden esetben jelent megoldást. Ezzel szemben ő egy olyan karbantartási technológia szükségességét hangsúlyozta, amely lehetővé tenné, hogy ne kizárólag a két véglet – az átmeneti megoldást jelentő kátyúzás, illetve a teljes útfelújítás – között lehessen választani.

Mindeközben Demszky Gábor főpolgármester magánakcióba kezdett: nekiállt lefotózni az útjába kerülő kátyúkat, majd a felvételeket eljuttatta az FKF Rt.-nek. Ennek örömére az Index.hu internetes oldal igen szarkasztikus írásban tett javaslatot arra az esetre, ha valakinek közvetlenül egy kátyú miatt válik egyetlen pillanat alatt használhatatlanná az autója:

„1. Hajts jól bele egy kátyúba, törjön a felni, szakadjon a gumi, deformálódjon el a tengely!

2. Azonnal állj meg és nézd meg, hogy a kesztyűtartódban ott van-e az ilyen esetekre rendszeresített kátyú-fényképezőgéped. Ha megvan, csinálj képeket arról az átkozott gödörről, a szakadt gumiról, a törött felniről vagy az eldeformálódott tengelyről!

3. Kényszerítsd a járókelőket, hogy tanúskodjanak, mindenképpen hívj rendőrt vagy közlekedési szakértőt, akikkel jegyzőkönyvet készíttetsz!

4. Ne felejts el utánanézni annak, hogy van-e tábla, ami esetleg figyelmeztetett az úthibára. Ha szerencséd van, nincs. Ha nem mentél túl gyorsan és nem ittál, már van egy kis esélyed!

5. Most jön a neheze: nyomozd ki, ki az út kezelője. Vigyázz, ez nem lesz könnyű mutatvány: lehet az állam, a helyi vagy megyei önkormányzat, Budapesten a fővárosi vagy kerületi helyhatóság, esetleg más közútkezelő társaság. Ez ügyben érdeklődhetsz az Állami Közúti Műszaki és Információs Közhasznú Társaságnál!

6. Ha nem működőképes az autód, szerezz egy másikat, hívj taxit vagy végy buszjegyet, mert személyesen kell öt napon belül bejelentést tenned a kárról a közút kezelőjénél!”

Vagyis láthatjuk: annak ellenére, hogy szeptember végéig az FKF Rt. körülbelül 113 millió forintnyi kártérítést fizetett ki közvetlenül a kátyúk miatt szerencsétlenül járt autósok részére, még abban az esetben sem garantált, hogy autónkat az út fenntartójának kontójára javíttathatjuk meg, ha egyébként egyértelműen az út rossz minősége felelős a kárért.

December közepén Kupper András, a fővárosi Fidesz-MKDSZ-frakció vezetője bejelentette: vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezik a kátyúzási munkálatok nem megfelelő kivitelezése miatt, az év végén pedig több sajtóorgánum is a „kátyúszezon” újabb beköszöntését jósolta, miután nagyjából egy héten át tél volt Budapesten, még hó is esett. Nem csoda, hogy 2006 hatalmas „kátyúhírrel” kezdődött: a budai alsórakparton, a Lágymányosi híd közelében tömeges defekt-sorozatot okozott egy hirtelen megjelent hatalmas gödör. Néhány óra alatt nagyjából negyven-ötven autóban keletkezett kár, némelyiknek mindkét jobboldali kereke tönkrement, ahogy belehajtott a félelmetes lyukba. Ugyanezen a napon a Pongrác úton hat autó sofőrje járt pórul. Ekkor a sajtóinformációk már arról szóltak, a budapesti utakat elborító kátyúk közül nagyjából százötven kifejezetten balesetveszélyes.

A számok persze naponta változtak és változnak ma is. A legoptimistábbak „mindöszsze” ezerötszáz kátyúról, míg a helyzetet ennél is kedvezőtlenebbnek ítélők kétezernél is többről beszélnek. Ráadásul egyre rosszabbá vált a helyzet a Budapestről az agglomerációba vezető utakon is. A legtöbb kátyú állítólag a Ceglédre, Nagykátára és Piliscsabára, valamint Visegrádra vezető úton volt található.

Az új esztendő első napjai nem maradtak meglepetés nélkül. Bár – már nem először – kisebb nézeteltérés volt Gyurcsány Ferenc kormányfő és Demszky Gábor főpolgármester között (előbbi egy-két, míg utóbbi huszonnégy órás határidőt ígért), egy frissen elindított zöld számon ekkortól kezdve már mindenki bejelentheti azokat a balesetveszélyes kátyúkat, amelyekkel szembetalálkozik, s az ígéretek szerint azokat egészen rövid időn belül kijavítják. Kóka János is beszállt a számháborúba, és köztes megoldásként azt állította, a fokozott balesetveszély miatt az autópályákról érkező bejelentéseket valóban egy-két órán belül, „sürgősséggel” kezelik, a többi útra pedig érvényes marad a huszonnégy órás határidő. A Hír TV még a bejelentést követő éjjel utánajárt a mesébe illő ígéretnek; beszámolójuk szerint „nem ott kátyúztak, ahol ígérték, viszont ott voltak, ahol senki sem számított a gépekre. A cégnél (az FKF Rt.-nél) azt mondták, ötvennél is több gödröt temettek be reggelre, valójában azonban csak a néhány centiméteres lyukakat sikerült valamelyest befoltozni, a mélyebb kátyúk kimaradtak”.

Kupper András és Manninger Jenő (Fidesz) a napokban sajtótájékoztatón nevezték használhatatlannak a zöld számot, hiszen mint elmondták, az egyszerűen nem működik, az ígért burkolatfelújító brigádok pedig nem érnek ki a megadott helyszínekre. A fővárosban uralkodó állapotokat egyenesen „háborús helyzethez” hasonlították.

Akik naponta próbálnak meg valahogy Budapest egyik pontjáról a másikra – szinte mindegy már, honnan hová – eljutni, nagy valószínűséggel egyetértenek a fenti hasonlattal. Gyakran már nem is az a kérdés, még időben ki tudunk-e kerülni egy-egy kátyút, hanem az, hogy a két, három, négy újabb, hirtelen felbukkanó akadály közül melyikbe hajtunk bele. Esős időben szinte képtelenség kiszúrni az úthibákat, s ha esetleg az embert próbáló utazásra munka után hazafelé, azaz már sötétben vállalkozunk, az esélyeink a nullával egyenlőek. Csodára sem számíthatunk; az utóbbi, több mint másfél évtized során a budapesti vezetők oly mértékben hagyták szétrohadni az úthálózatot, hogy annak rendbetételére hatalmas pénzösszegekre és rengeteg időre van már szükség. Egyetlen esélyünk maradt arra, hogy egy távoli időben mégis emberibb körülmények között autózhassunk a fővárosban. Ez az esély azonban csak ősszel jön el.

Somorjai Viktória