A csupasz fákon jól láthatók a gyapjaslepke által lerakott petecsomók, amelyekből nemsokára szőrös, falánk hernyók tömege kel majd ki. 2004 őszén a Balaton-felvidéken okoztak károkat, de az előjelek szerint az idén jóval nagyobb területet vesznek birtokukba. Erdőkben, üdülőövezetekben, parkerdőkben, kiskertekben, parkokban jelentek meg a fehéres-szálas petecsomók. A lepkék száma tavaly nagy volt, hogy a házakba is bejutottak. Az Erdészeti Tudományos Intézet erdővédelmi osztályának vezetője szerint erdőkben nem szükséges permetezni, de a fiatal fákat vagy a kedvezőtlen területen élő növényeket védeni kell. Az idén jóval nagyobb területen várható a lepkék rajzása, a legveszélyeztetettebb terület Veszprém, Baranya, Somogy, Heves, Borsod, Békés és Szabolcs-Szatmár megye.

A Földön élő állatfajok legnépesebb csoportját a rovarok osztálya alkotja. Jelenleg több mint egymillió fajuk él a világon, ami azt jelenti, hogy az állatvilág háromnegyed részét rovarok teszik ki. Európában a mintegy negyvenezernél több fajt számláló állatvilágból 75 százalék a rovar. A kutatások szerint fajszámuk egyre nő, mert különösen a trópusokon újabb és újabb fajra bukkannak. Az első rovarok úgy 300 millió évvel ezelőtt jelentek meg, még szárnyatlanok voltak. Ugrásszerű szaporodásukat a virágos növények megjelenése segítette elő a kréta időszakban, mivel táplálékot találtak az új növényekben.

A rovarok általános jellemzése meglehetősen nehéz, mert legtöbb fajuk valamilyen irányba specializálódott. Többségük petéket rak le, ebből a rovar fiatalkori alakja, a lárva kel ki, majd egy átalakulással létrejön az ivarérett, kifejlett forma, az imágó.

Éppen nagy számuk és rendkívüli különbözőségük okán a rovarok rendszerezése máig nem végleges. Harmincnál több rendbe sorolták őket, a fajokban a leggazdagabb rendek a bogarak (350 000 faj), a lepkék (150 000 faj), a hártyásszárnyúak (100 000 faj), a kétszárnyúak (85 000 faj) és a poloskák (40 000 faj). Érthető, hogy ilyen fajgazdagságú állatok nagyon nagy hatással vannak a környezetre, pusztulásuk felborítaná a különböző ökológiai rendszerek zavartalan működését. Elég, ha csak a tápláléklánc megszakadására gondolunk, de bizonyos kártevők elszaporodását is kiválthatná az őket pusztító rovarok kiirtása. Mindezt összevetve, a rovarok – jó és rossz értelemben is – az ember és a világgazdaság számára olyan felmérhetetlen jelentőségűek, hogy az élet elképzelhetetlen nélkülük.

Az erdőgazdaságot jelenleg fenyegető gyapjaslepke a lepkék rendjébe tartozik. Szakemberek kedvenc vizsgálódási területe ma is a lepkék, mivel sok a színpompás faj köztük, amellett csodálatos átalakulásuk lárvából lepkévé mindig izgatta az emberi fantáziát. A görög Arisztotelész (Kr. e. 384-322) is foglalkozott a lepkékkel, és ismerte átalakulásukat is. A XVIII. században jelent meg Nürnbergben egy munka A hernyók csodálatos élete címmel, amely úgyszintén a lepkékkel foglalkozott. Az igazi tudományos kutatást a svéd Linné Systema Naturae című munkájának megjelenése óta (1758) számítjuk.

A gyapjaslepkék családja az egész Földön elterjedt. Fajaik számát több mint háromezerre becsülik. Egyes alakjaik a Sarkvidékre is felnyomulnak. Hazánkban tizennégy faj ismert. A gyapjaslepkék többsége közepes termetű, vagy annál kisebb. Közös jellemző sajátságuk a kis fej, a hiányzó vagy csökevényes pödörnyelv és a hím kétsorosan fésűs csápja. A nőstény könnyen megkülönböztethető a hímtől, mert az előbbinek a csápfésűje egysoros. Jellemző a széles, csúcsukon lekerekített szárnyuk; a pihenő állatok a szárnyaikat lapostetőre emlékeztetően tartják.

Külön figyelmet érdemelnek a szőrös hernyók, amelyekből majd a lepkék lesznek. Számos faj csalánszőrei bőrgyulladást vagy viszketést okoznak. A gubó készítésekor (bebábozódáskor) a hernyó szőrzetének egy részét is a bábbölcsőhöz szövi. A gyapjaslepkék közül jelentős gazdasági kártevő az apácalepke és a közönséges gyapjaslepke.

Az apácalepke (Lymantria monacha) Európában és Ázsiában elterjedt, de behurcolták Észak-Amerikába is. Elülső szárnyai fehér alapon zegzugosan sávozottak, hátulsó szárnyaik szürkék. Július közepétől jelennek meg, éjszaka repülnek. Emlékezetes az a pusztítás, amelyet 1845-1858 között az Uráltól a Baltikumig terjedő területek luc- és erdeifenyő állományában okoztak. A jelentések szerint a szél hóförgetegszerűen kapta fel és sodorta újabb területek felé a lepkéket. A tűlevelű fákat csupaszra rágták a hernyók, majd áttértek a lombfákra is. A kár becslések szerint 100 millió tömör-köbméterre rúgott.

A közönséges gyapjaslepke (Lymantria dispar) elterjedt Európában, Észak-Afrikában, Észak-Amerikában és Ázsia nagy részén. A vaskos testű nőstény piszkosszürke színű, nagy potroha vége gyapjasan szőrös. A hímek karcsúbbak és szürkésbarnák. Petéiket most látni a fertőzött fák ágain, de a nőstények falakra is lerakják. Júniustól októberig repülnek, majd a párzás után a nőstény hatalmas mennyiségű petét rak le, akár kétezer darabot is egyszerre. A hernyók a következő tavaszon kelnek ki, táplálékuk a különböző lombosfák rügyei és levelei; mindig éjszaka legelnek. A kis hernyókat a szél elviszi, így hamar szétterjednek. A hernyók leggyakrabban az ágvillákban vagy a vastagabb ágak alsó oldalán tartózkodnak. Feketésszürke színűek, minden szelvényükön hat szemölcs ül, melyeken hosszú, fölmeredő szőrpamat található. Európában mintegy száz a gazdanövényeik száma, nálunk elsősorban gyümölcsfákon pusztítanak, Európa déli részén inkább a tölgyeket támadják meg. Természetes pusztítóik a fürkészdarazsak, fürkészlegyek és más rovarok.

A kormányt már tavaly tájékoztatták a várható lepkeinvázióról, de központi döntés még nem született a védekezést illetően. Így az idő sürget, mert néhány hét múlva kikelnek a falánk hernyók; tavaly április végén keltek ki, majd megjelentek a szőlőrügyeken és minden egyéb kerti növényen, amelyeket nem permeteztek. Az idén 300 ezer hektáron észlelhetők a peték, de lehet, hogy a terület többszöröse is veszélyeztetett. Az erdőkben nem érdemes permetezni, mert a fák többsége "kiheveri" a hernyórágást, ugyanakkor a permetezőszer káros más élőlényekre. Előzetes számítások szerint a több mint 500 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy a legveszélyeztetettebb részeken – mintegy 46 ezer hektáron – védekezni tudjanak az invázió ellen. A vegyszert a hernyók kikelése után repülőről vagy helikopterről szórják le; a hektáronkénti költség 10-11 ezer forint. Kiskertekben a védekezést május elején célszerű elvégezni, a hozzá való vegyszer száz négyzetméterre ezer forint körüli költséget jelent.