– A magyar foci, a Ferencváros futballcsapatának kedvelőjeként és megmentőjeként…

– A megmentő ellen tiltakozom!

– Akkor a magyar labdarúgásba beszálló világhíres vállalkozóként akar segíteni…

– Egyszerűen csak szeretném megakadályozni, hogy a Fradi tönkremenjen.

– Tehát, folytatva a kérdést, mi a véleménye arról, hogy a Mol a horvát nemzeti tizenegyet támogatja, amelyik csapat azonos vb-selejtező csoportban van a magyar válogatottal?

– Számomra annyira meglepő volt ez, hogy őszintén megmondom, még minősíteni sem tudom e lépést. Talán, ha szabad egy hasonlattal élnem, az ember úgy gondolná, hogy ilyen állat nincs ebben a nagy állatkertben. Lám, mégis van.

– És a Fradi?

– Az más kérdés. Ott jelenleg építkezés folyik, amelynek első fokon az volt a célja, hogy a profi labdarúgást magában foglaló FTC Rt. visszakerüljön a Ferencvárosi Torna Clubhoz, hiszen, Várszegi Gábor annak idején csak a profi labdarúgást működtető gazdasági társaságot vásárolta meg. Másodsorban szeretnénk hozzásegíteni a részvénytársaságot egy olyan megtisztuláshoz, amelynek reményeink szerint hatása lesz a foci színvonalára is.

– Végül is kié a Fradi futballcsapata?

– Most már az egyesületé.

– A focisták játékjogát is megszerezték?

– Ezt nem tudom megmondani. A dolgoknak ehhez a részéhez igazából nem is értek, a szakembereknek kell megoldaniuk e jogok tisztázását.

– Pedig fontos lenne, hogy foglalkozzon ezzel is, mert akkor lehet építkezni igazából, ha a játékosok tulajdonjogával az adott egyesület és nem a különböző pénzemberek, menedzserek rendelkeznek…

– Lehet, hogy igazuk van, de pillanatnyilag a jelenlegi állapotból kell kiindulnunk, kell megoldanunk, letisztáznunk bizonyos dolgokat. Egyelőre csak az biztos, addig fogunk dolgozni ezen, amíg a megtisztulási folyamatot le nem zárjuk.

– Miután kevéssé járatos a foci világában – márpedig a Fradi körül most igen mocsaras a helyzet –, szakemberekkel veszi körül magát, akik majd megtisztítják a lápvidéket?

– Úgy vélem, hogy hasonló esetben más is így kezdené el a csapatépítést, a klub helyzetének tisztázását. Tőlem csak annyit lehet várni, hogyha támogatják a szándékaimat – ráadásul adottak a kilábaláshoz szükséges pénzforrások is –, akkor segítek rendet teremteni a Ferencvárosnál. Ugyanis szégyen, amit műveltek a csapattal. Számomra, de úgy gondolom, sok más ember számára is fontos a Fradi becses múltjának a megőrzése. Annak, amelyet szerencsére már nem vehetnek el az egyesülettől, és amelynek a legnagyobb értéke van.

– Valóban úgy gondolja, hogy a Ferencváros napjainkban is ugyanazt jelenti, mint a 60-as, 70-es években vagy akár az azt megelőző időkben?

– Szerintem a Fradi-szlogen és imázs, a Fradi-szív szinte már beégett a nemzet, a hazaszerető emberek tudatába, ezért legalább olyan szintre kell felhozni a klubcsapatot, mint amilyen a múltban volt. Emlékszem, hogy gyerekkoromban, majd az 50-es, 60-as években mit jelentett a futball szeretete, és arra is, hogy mit adott, mit jelentett azoknak az embereknek, akiknek jószerivel ez volt az egyetlen szórakozásuk. Tény, ezek az idők elmúltak már, de az biztosra vehető, rajtam nem fog múlni, hogy a régi idők szelleme visszatérjen a Fradi-pályára és a nézőtérre is.

– Több információ látott napvilágot arról, hogy nem a saját, hanem valaki más pénzéből akarja megmenteni a Fradit. Mi az igazság ebből?

– A sajtóban tényleg mindenfélét mondtak rólam azzal kapcsolatban, hogy kinek vagyok a strómanja. Lehet, hogy önök sem hisznek nekem, pedig csak arról van szó, hogy amikor elvettek hat pontot a Ferencvárostól a Debrecen elleni meccs után történtek miatt, számomra egyszerűen betelt a pohár. Úgy éreztem, lépnem kell. Mérhetetlenül felháborodtam az igazságtalan döntésen. Ugyanis ez is egy tipikus példája annak, amikor nem a sportteljesítmény számít, hanem a színfalak mögötti különös játék. A Celladamért vívott küzdelmem során nagyon sokszor tapasztaltam hasonlókat. Én pedig nem szeretem az ilyeneket.

– A Celladam-csoport adja a pénzügyi hátteret?

– Igen.

– Azért fontos ezt tisztázni, mert ahogy már említettük, a médiumokban olyan hírek is megjelentek, hogy esetleg Demján Sándor vagy mások kérték fel önt, illetve, hogy támogatják közvetve a törekvéseit…

– Aki bennünket ismer, az nem tételez fel rólunk ilyesmit.

– Nem túl nagy kockázat ilyen vállalkozásba fogni a hazai foci színvonalának ismeretében?

– Legfontosabb szempontunk a Fradi megtisztulása, a foci színvonalának javítása. Amint említettem, nem vagyok a futball szakértője. Az 1953. november 25-i emlékezetes 6:3-as angol–magyar mérkőzést meghallgattam, és ez volt az egyetlen olyan élményem a futballban, amire élénken emlékezem mind a mai napig. A munkám és a harcaim miatt tulajdonképpen nem is igazán foglalkoztam a magyar labdarúgásban történtekkel. A tavaly őszi Fradi–Újpest meccsen voltam először labdarúgó-mérkőzésen. Tehát, nagyon nagy a kockázat, igen nagy rizikót jelent egy ilyen vállalkozásba pénzt fektetni. Hogy aztán a hazai körülményeket is figyelembe véve, ez valóban megtérül-e vagy sem, azt most nyilván nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy nem fog megtérülni, talán nullszaldós lesz, jobb esetben csak részben térül meg. De annak is van kockázata, hogy egyre többet kell áldoznunk, ha eredményt akarunk elérni. Egyébként, a proletáriátus csak a láncait veszítheti, de cserébe egy egész világot nyerhet. Ismerik a mondást? Nagyon fontosnak és a témához tartozónak érzem, hogy a kisvállalkozók a rendszerváltás után gyakorlatilag ismét proletárnak lettek minősítve. Mindazok, akik néhány évtizeddel ezelőtt, félig a föld alatt voltak kénytelenek dolgozni a kecskelábú esztergapadok mellett, amikor feljöttek 1990-ben a napfényre, akkor szembetalálták magukat a multikkal, velük kellett versenyezniük. Dicséretükre legyen mondva, ismét felküzdötték magunkat legalább a padlószintig. Ezért igen érzékenyek ezek az emberek arra, köztük jómagam is, ha valahol nem a teljesítmények alapján történnek a minősítések, hanem mögöttes szándékokat kiszolgálva határozzák meg azt.

– Hadd fordítsuk le ezt magyarra: a szocializmusban a politika nyomta el a kisiparosokat, most viszont azok a multinacionális cégek, illetve olyan tőkés csoportok, amelyek csak a gyors profitot és a másik fél kiszorítását tekintik célnak. Jól értelmezzük a szavait?

– Tulajdonképpen erről lenne szó, hiszen jelenleg is a meghatározhatatlan hátterű pénz uralkodik az országban. Ez akadályozta meg a Fradi körül is, hogy kialakuljon egy átlátható, a focira, a szórakoztatásra koncentráló tiszta helyzet. Ezért egyelőre csak arra számíthatunk a Ferencvárosban elindított folyamatokban, hogy a korábbi harcokban megszerzett, megedződött tudásom az új helyzetben, az új lehetőségek mentén olyan kitörési pontokat hoz majd, amelyek konkrét eredményekkel járnak.

– A Fradiban ugyanazt akarja megvalósítani, amit eddig is tett vállalkozóként?

– Lényegében, igen. Ahogy azt a média is sejttette, nagyon nagy dolgokról, milliárdokról és nem forint-, hanem dollármilliárdokról vagy eurómilliárdokról van szó…

– A Ferencvárosról, az egész magyar sportról vagy a saját vállalkozásairól beszél most?

– Arról, amivel a Celladam-csoport rendelkezik, amely csoport több önálló tulajdonú cégből áll, és abból a magból alakult ki, amit én indítottam el. Érdemes lesz ezt a folyamatot figyelemmel kísérni, mert nagyon érdekes történetnek leszünk a főszereplői a jövőben.

– A Fradiban vagy a Celladam-csoportnál?

– Természetesen ez esetben nem a Fradi van a központban, hanem három nagy területet ölel át a vállalkozásom. Az egyik rész az egészségügyi, a másik ipari-környezetvédelmi, a harmadik amolyan szellemi környezetvédelem. Ez utóbbi lenne tulajdonképpen a Ferencváros, azáltal, hogyha elérjük azt, hogy a csapat jó futballt játszik, amitől milliók hangulata lehet jobb, és ez befolyásolhatja az emberek egészségét is.

– Mennyi pénzt vitt a Fradihoz, és meddig tarthat a tisztulás folyamata?

– Kemény, de tiszta pénz mozog a háttérben. És még egy fontos dolog, ebben az esetben is, ahogy a korábbiakban mondtam a vállalkozással kapcsolatban, a tudás és a tiszta pénz áll szemben a nemzetközi vérkeringésben mozgó karvalytőkével. Meggyőződésem, hogy győzni fogunk. Három évre terveztük a teljes ferencvárosi projektet, és ennek vannak meg a garanciái, amit teljesíteni tudunk. Persze nem győzöm hangsúlyozni, nagyon sok nehézség árán lehet megvalósítani a Fradi megmentését, és fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy nem lopott, nem síbolt pénzekből, hanem egyfajta tudásnak az eredményéből akarjuk megvalósítani a terveinket, amit az elmúlt 20 évben generáltunk a Celladam-csoportban. Amikor belevágtunk ebbe az akcióba, akkor jószerivel fel se merült bennünk az, hogy mekkora nyereségre számíthatunk. Csupán azzal számoltunk, hogy sikerül-e azt az alapállapotot megteremteni, hogy a Fradi körül nyugalom legyen végre és a csapat visszakerüljön a méltó elismertségi szintre. Vagyis mindazt, amiről eddig is beszéltünk, hogy egyfajta szellemi tudásból, az emberek pozitív energiáit felszabadító, őket örömfocival megörvendeztető ferencvárosi futballcsapatot teremtsünk. Nyugodt légkört, ahol a játékosoknak csak az lesz a feladatuk, hogy a lehető legjobb futballt produkálják és szórakoztassák az embereket. Azzal, hogy a Fradit hozzásegítjük a megtisztuláshoz, remélem, a magyar futballban is tisztulási folyamatot indítunk el.

– Mire gondol?

– Több nyilatkozatomban beszéltem már arról, hogy szerintem nagyon súlyos dolgok történtek a Ferencváros körül. Önmagában is komoly és jelenleg is tartó vitákra okot adó folyamatot indított el az, ami a Fradi–Debrecen mérkőzés után történt. Egyáltalán nem biztos, hogy nem provokáción alapuló eseménysorozatról van szó. Ha provokáció volt, akkor azt nagyon ügyesen rendezték meg, de azt is megígérhetem, hogy utána járunk az akkori eseményeknek, és minden mozaikszemet össze fogunk rakni azért, hogy ezt a képet megpróbáljuk a maga teljességében feltárni.

– Doszpot Péter MSZP-s országgyűlési képviselő, a parlament rendészeti bizottságának elnöke nyilatkozta nemrégiben az egyik kábeltelevíziós csatornán, hogy igenis építettek be provokátorokat a Fradi szurkolói keménymagjába…

– Ez is a történet része lehet. Egyébként a napokban beszéltem Doszpot úrral, mert december 31-ével lejárt a mérkőzések biztosítására kötött szerződésünk, most tart az új megállapodás szervezése.

– Nem tart attól, hogy maradnak a beépített, szurkolóknak álcázott provokátorok?

– Ami a biztonsági szerződést illeti, bár tagja vagyok a testületnek, végül is az igazgatóság dönti majd el, hogy kivel szerződik. Azt azonban szeretném megjegyezni, ha rajtam múlik, akkor csak úgy tudom elképzelni a szerződésben foglaltak megvalósítását, ha az politikamentesen történik. Vagyis, azok, akik a biztonsági szervezetnél munkát végeznek, nem lehetnek sem pártok, sem politikai szervezetek, sem azok bármilyen képviselői csoportjának tagjai. Ugyanis, valaki vagy politizál, vagy vállalkozik.

– Nem kellene határozottabban beleszólnia a Fradi ügyeibe?

– Miért?

– Az említettek miatt, és amiatt is, hogy például Nyilasi Tibor – akinek felajánlotta a szakmai igazgatói tisztséget – sem gondolhatta komolyan, hogy elvállalja, mert azzal a követeléssel állt elő, hogy csak akkor tenne eleget a felkérésének, ha maga mellé veheti dr. Török Ferencet, az egykori öttusázót, SZDSZ-es országgyűlési képviselőt jogi szakértőként. És hozzátette, lehet, hogy azért hátráltak ki önök a felkéréséből, mert nem akarják, hogy betekinthessen a pénzmozgásokba. Ez sem elég indok?

– Előfordulhat, hogy jobban örült annak, miszerint nem kellett elvállalnia a szakmai igazgatói feladatot. És azt is elismerem, valóban kellemetlen szituáció volt, ahogy a vele való beszélgetés lezajlott. Nézzék, engem figyelmeztettek arra, amikor beszálltam a Ferencváros ügyeibe, hogy nem tudom, mibe mászok bele. De ami meglepett, és valamelyik újságcikkben olvastam is, hogy nem tudom, mennyi mocsokkal kell szembenéznem, és hogy ennek a mocsoktengernek milyen összetevői, szereplői vannak. Ha más műfajban is, de azért rendelkezem rutinnal az ilyen témákkal kapcsolatban. Nem vagyok teljesen kezdő és tájékozatlan! Úgy vélem, hogy a Celladamért vívott harcban szerzett tapasztalataimat itt is hasznosítani tudom. Tény, most más környezetben kell küzdenem, de ez nem érinti a lényeget.

– Mi az, ami a Fradinál a legzűrösebb? Rendeződött már a Várszegi Gáborral való üzleti kapcsolat?

– A Fradinál is a nagy összefüggések szintjén kell kezdeni a dolgok rendbetételét. Úgy is mondhatnám, hogy nagyon lent és nagyon fent. Először is, és nem sok újat mondok vele, a sport elüzletiesedett. A háttérben zajló érdekek, üzleti szándékok meg a csoda tudja, hogy milyen keresztkapcsolatok döntenek el olyan dolgokat, amelyeket, mint mondtam már, a pályán belül kellene dűlőre vinniük a csapatoknak. A hamis játékot nem szeretik a nézők, meg is látszik, hogy a magyar pályákon mekkora a nézőszám, és nem szereti a Fradi-szurkoló sem. Azt még csak elviselik, hogy veszít a csapat, de azt már nem, hogy a játékosok nem tesznek meg mindent a győzelemért. Ha a drukker azt tapasztalja, hogy a játékos kiteszi a szívét-lelkét, és úgy szenved vereséget, akkor azt rendben levőnek tartja. Erről szól a sport.

– Többen szóltak arról is, előfordult, hogy egyesek sportfogadási alapon sakkozták ki az eredményeket a hazai futballmeccseken…

– Hallottam ilyesmiről.

– Az előbb beszélt a lelkes játékról, a tiszta szívvel való küzdelemről. Ezekkel összefügg Garami József szakmai igazgató elküldése a klubtól?

– Jó véleményem van Garami Józsefről. De ha megjegyezhetek valamit mint kívülálló, ahogy ő végezte a munkáját, öregurasan, úgy nem lehet tevékenykedni a sportban. Jómagam is elmúltam 65 éves, tehát nem a korral van bajom, de szerintem a sport nem öreguras műfaj, még a kispadon sem. És ha valaki nem tudja mozgásba hozni, feltüzelni a játékosokat, az azonnal észrevehető a mérkőzésen.

– Azzal még nem támadták meg, hogy a Fradiból nemzeti szimbólumot akar csinálni, hogy onnan kimenjenek az úgymond beszivárgott Várszegi-drukkerek?

– Nem gondoltam ilyenre, hiszen nagyon sok olyan szurkoló lehet a nézőtéren, akikről nem mondható el, hogy szorosan kapcsolódnának a nemzeti felfogású, gondolkodású emberek csoportjához. Ez nem baj! Ami történetünk a Fradinál a futballról kell hogy szóljon.

– Nem politikáról, idegengyűlöletről, ahogy azt a Fradi B-középre ragasztották a balliberális médiumokban?

– Nem, hanem a futballról, méghozzá olyan körülmények között, ahol bárki nyugodtan kiviheti a családját a meccsre. Erről kell szólnia az egész magyar futballnak.

– Ki az ügyeket intéző jobbkeze a Fradiban?

– Még nem tudom, lesz-e klasszikus értelemben vett jobbkezem. Azt hiszem, hogy amit a klubelnök, Furulyás János úr felépített, az számomra is elfogadható, jó iránynak tűnik. Ezt bizonyítja akár Pintér Attila vezetőedző kiválasztása, akár Tepszics Ignácnak, az új szakmai igazgatónak a kinevezése.

– Sokak szerint a megélhetési fradisták is komoly szerepet játszottak abban, hogy a csapat idáig jutott. ők most megint azt mondják, hogy jött egy újabb pénzeszsák, amit meg lehet csapolni, és ameddig tart a pénz, addig elfogadják, majd ejtik. Durva feltételezés?

– Azt ne felejtsük el, hogy azon focisták és fradisták mögé, akik évtizedeken keresztül élsportolók voltak, és most megélhetési gondjaik vannak, az egyesületnek oda kell állnia. Ugyanúgy, ahogy a politikában is, és most nagyon rossz hasonlatot mondok, ha egyszer valaki elnök volt mondjuk az USA-ban, akkor az élete végéig megkapja az azzal járó megtiszteltetést, és a megélhetési feltételeket is.

– Ezzel nem is volna gond, de mi van akkor, ha a megélhetési fradisták a napi ügyekbe is bele akarnak szólni?

– Nyilván, hogy ezt a gondolatot is többféleképpen lehet ragozni, mert feltételezem, hogy azért vannak jó szándékú emberek is az öltözők körül. Persze lehetnek elfogadhatatlan, etikailag igencsak megkérdőjelezhető szándékok is. Összességében azonban engedjék meg, hogy ezt ne minősítsem, mert az, hogy valaki lemegy az öltözőbe, számomra nem negatív jelentésű.

– A focisták, mint az köztudott, pénzért hajlandók rugdosni a labdát, és ha egy, sőt több megélhetési fradista elkezdi a fiúkat erre meg arra biztatni, akkor bizony nehéz lesz a Fradinak ismét a régi fényében ragyognia. Nem gondolja, hogy a mindig előjövő bundák lehetősége meg a vezetőbuktatás majdhogynem a játékosok kiváltsága Magyarországon?

– Amikor az előbb azt mondtam, hogy milyen sok múlik az edzőn, akkor tulajdonképpen erre is gondoltam. Ha az edző öregurasan akarja vezényelni a játékosokat, ha eleve azt sugallja, nem is mondja, csak sugallja, hogy gyerekek, focizzatok nyugodtan, ne törjétek magatokat, gazdálkodni kell az energiával, az már elég ahhoz, hogy akár a Fradinak is elmenjen az a tüze, amitől a csapat egy nemzet szimbólumává vált.

– Beszélt már személyesen a focistákkal?

– Egyelőre csak az öregfiúkkal találkoztam, a fiatalokkal még nem.

– Az ön sorsa, illetve vállalkozása, sőt a Fradi jövője tulajdonképpen ezeken a fiatalembereken múlik, hogy akarják-e a változást vagy sem. Hogyan oldja meg ezt?

– Arra kell ráéreznem – ha közelebb akarok kerülni ehhez a klubhoz –, hogy milyen arányban kell megjelennie egy csapatban a saját nevelésű fiataloknak, akiket valóban a Fradi fedezett fel, ott értek játékossá, illetve a profiknak és a zsoldosoknak.

– Végül is nem mondta meg, hogy mennyi pénzt fektet be a klubba…

– Nem, mert ez sok mindentől függ, elsősorban persze attól, ezt jól látják a Fradiban, hogy ők mit és hogyan akarnak vállalni.

– Nem mondunk újat azzal, hogy Várszegi Gábor, az MTK egykori elnöke, a korábbi tulajdonos is azt a célt tűzte ki, hogy eredményes legyen a Fradi. Számára is csak akkor lett volna jó üzlet a Ferencváros, ha kijut a nemzetközi porondra, ahol komoly bevételre tehet szert. Most mit mutat a Fradi kasszája?

– A Fradinak komoly veszteségei lesznek a főkönyvekben, bár még nem készült el a teljes mérleg, de annyit elmondhatok, érdekes számok jönnek ki, és igen rosszul érezném magam, ha a Celladam olyan mutatókkal rendelkezne, mint a jelenlegi Ferencváros. Így aztán furcsának találom, hogy miközben a volt tulajdonos tőkeerős háttérrel rendelkezik, a fradista társaság igencsak legatyásodott. Ezt lehet kritikának is venni, mert ellenkező példaként említve, a Celladam Rt. is igen küzdelmes másfél évtizedet tud maga mögött, mégis el tud számolni a vagyonával. Várszegi Gábor a futball rt.-t elméletileg vállalkozásként indította, sőt arról is hallottam, hogy a Fradi részvényeit be akarta vezetni a tőzsdére. Ehhez képest a futballcég nem úgy működött, ahogy az elvárható lett volna. A tőzsdére jutásnak komoly feltételei vannak, és a történések nem azt mutatják, hogy az előző vezetés erre törekedett volna. Tisztázni kell, miként lehet, hogy miközben például a Fradi-sör jól fogyott, aközben a futball soha nem látott mélypontra süllyedt. Tehát ahhoz akarjuk az egyesületet hozzásegíteni, hogy minden visszakerüljön a régi mederbe. És ha úgy döntünk három év múlva, hogy az rt.-t olyan pályára segítjük, ami üzleti érdekeket is szolgál, akkor ahhoz tőkeerős hátteret biztosítunk, és nem kivonunk tőkét.

– Az egyesületnél van a jelvények, kitűzők, egyéb termékek árusításának joga?

– Nincs.

– Várszegi Gábor birtokolja továbbra is?

– Igen.

– Megpróbálják visszaszerezni?

– Természetesen, ha rendeztük a foci körüli dolgainkat. Nekünk egyelőre az az elsődleges problémánk, amint azt mondtam, hogy a Fradi-sör jobban megy, mint a futball a Ferencvárosnál. Ha az FTC kijut a nemzetközi kupamezőnybe, és a fél világ klasszisai itt játszanak, akkor természetesen emellett lehet akár sört is árusítani.

– Idáig nem a foci volt a lényeg?

– Én ezt látom.

– Ha jól értjük az eddig elmondottakat, egyelőre bizonytalannak tűnik a helyzete…

– Miért?

– Mert ön beszállt a pénzével, de igazából semmilyen konkrét beleszólása nincs a dolgok menetébe. Nem így van?

– Annyi igaz ebből, hogy három éven belül elfoglalhatjuk a tulajdonosi pozíciót.

– Mi történik akkor, ha ez nem sikerül?

– Elbúcsúzunk. Nem kötöttünk semmiféle olyan szerződést, ami bonyodalmat okozna a távozásunkkor.

– Decemberben találkozott a klub régi játékosaival, és ott azt mondta, nem véletlen, hogy a Ferencváros nem nyerte meg a bajnokságot, mert nem nyerhette meg…

– Valójában nem azt mondtam, hogy nem nyerhette meg, hanem azt, hogy elvették a Fraditól a bajnokságot. Nem véletlen, hogy így fogalmaztam!

– A köztévé reggeli műsorában úgy nyilatkozott, ahhoz, hogy a Fradi körüli helyzetet tisztázni lehessen, hívják meg Demján Sándort, a labdarúgó liga egykori elnökét és Várszegi Gábort, a Fradi előző tulajdonosát is, valamint egy harmadik személyt, akit nem nevezett meg. Feltételezi, hogy…

– Valóban két nevet mondtam, a harmadik személyt később nevezem meg. Egyébként nem feltételezek semmit, annyit fogadjanak el egyelőre, hogy két nevet mondtam, és a harmadikat is megnevezem, hogy tisztázni lehessen a helyzetet. De ez nem most lesz!

– E kijelentésével kapcsolatban rengeteg támadás érte, többek között, hogy nem ért a focihoz, meccsen is csak egyszer járt életében…

– És ez miért baj? Mikroszkópba is csak egyszer néztem és feltaláltam egy rák ellengyógyszerét. Ennek az a magyarázata, hogy sokszor egyetlen alkalom is elég ahhoz, hogy az ember szembekerüljön valamivel és meglássa a lényeget. Közismert, hogy a külsős jobban észre tud venni olyan dolgot, ami fölött a belsősök átsiklanak. Nem tudom, miért probléma, hogy nem jártam mérkőzésre? Annyit azért értek a futballhoz, mint az átlagember, hiszen azt tartják, hogy Magyarországon mindenkinek hivatalból kell értenie a futballhoz. Tehát az egy tízmilliomod jogán én is értek annyit hozzá, mint bárki más. Pontosan látom a dolgokat, főleg azokat, amelyek a Ferencvárosnál történnek. Ehhez pedig nem kell nagyon érteni a labdarúgáshoz. Például, hogy valaki egy futball rt.-t hoz létre, van tőkeerős háttere, és ennek ellenére a futball rt. szinte tönkremegy. Mindez azt mutatja, hogy valami nem volt rendben a Fradinál.

– Mi szükséges ahhoz, hogy a Fraditól elvett hat pont, illetve az elmaradt bajnoki cím ügyében valóban kiderüljön, mi történt, illetve miért nem nevezi meg azt a harmadik személyt, aki felelős a Fradit ért sérelmekért ?

– Őszintén megmondom, nem lesz egyszerű nyilvánosságra hozni ezeket a dolgokat, és nem azért, mert nem lehet bebizonyítani. Remélem, azt azért kinézik belőlem, hogy nem olyan ember vagyok, aki blöffölni szeret, soha nem is voltam rászorulva ilyesmire. Ha ilyen súlyos dolgot ki merek ejteni a számon, akkor azt jól végiggondoltam. Jelenleg az a problémánk, hogy el kell döntenünk, milyen irányba vigyük az egész folyamatot. Afelé, ami megtisztulást eredményez, és csak akkora áldozatokkal jár, amelyeket még vállalhatunk. Vagy pedig belemenjünk egy háborúba, aminek nem lehet látni a végét, csak azt, hogy iszonyatos adok-kapok következik és minden területen óriási pusztítást végzünk. Nem lehetek olyan önző, hogy csak azért vállaljam a balhét, hogy utána minél nagyobb felfordulás legyen. Nem azért, mert félek a háborútól. Az a lényeg, hogy a harc során esetleg elvesznének azok a célok, amelyeket kitűztünk magunk elé a Ferencvárosnál. Erről akarok beszélni Demján úrral és Várszegi Gáborral.

– És a harmadik úrral. Ki ő?

– Csak nem képzelik, hogy elmondom?

– Barchobázunk?

– Találják ki!

– Politikus?

– Nem mondok semmit.

– Ezek szerint nincs jelentősége a harmadik személynek?

– De, óriási jelentősége van. Ha Demján úr és a Várszegi úr vállalná a nyilvánosságot, akkor megnevezném a harmadik személyt is, és nagyon örülnénk, ha tisztázhatnánk a történéseket.

– Nem gondolja, hogy ha nem áll elő konkrét bizonyítékkal, akkor hiteltelenné válik egy idő után?

– Hogy nem vesznek komolyan? Ezt majd eldönti az idő, az adott közösség. Túl vagyok azon, már csak a koromnál fogva és az előéletem okán is, hogy emiatt aztán bármilyen lelkiismeret-furdalásom legyen.

– Váltsunk témát! Várszegi Gábor is azért látott üzletet a Fradiban, mert az Üllői út benne volt a stadionfelújítási programban. Most hol tart a stadionrekonstrukció?

– Ez nagyon jó kérdés. Nem véletlen, hogy Demjánnal és Várszegivel akarok beszélgetni abban a műsorban, amit nem akarnak összehozni, és ahol nagyon sok területet érintenénk, valószínű, hogy többek között a stadionfelújítást is. De ez már a focitól messzire vezető ügy lenne, olyan küzdőtér, ahol éleslövészet van.

– Van egyáltalán olyan hely, ahol nincs éleslövészet?

– A szűk körre gondolnak vagy tágabbra?

– A szűkebb, a Fradi-körre gondolunk…

– Egyelőre nem látok annyira tisztán, hogy meg tudjam ítélni, hol lehet tisztán küzdeni és hol lehet komolyabb buktatókra lelni. A női kézilabda például más világ, mint a foci.

– Részben ez a lényege a dolognak, hiszen a Fradi nemcsak focistákból áll, hanem más szakosztályokból is. Örök problémája a klubnak, hogy nincsenek tisztázva a pénzügyi dolgok a szakosztályok között, miközben csak a foci jelenti a Fradi-szimbólumot. Nem akarja leválasztani a klubról a futballt?

– Akkor hogy neveznénk a többi szakosztályt?

– Ez legyen az ő dolguk.

– Miért kellene ezt tennem?

– Hogy csak a Fradival foglalkozzon mint futballklubbal…

– Ezek nagyon komoly sportpolitikai kérdések, amelyek átnyúlnak a gazdaságpolitikába, és nem hiszem, hogy ebbe most nagyon bele kellene avatkoznom. Nekem már megvan a célom, amit teljesíteni akarok a Ferencvárosnál, erről beszélgettünk. Az első évben fel kell jutni a padlóra, ez lesz a legnehezebb. Egyelőre ugyanis a padló alatt van a Fradi. A második évben fel lehet állni, a harmadik évtől pedig – ha minden jól sikerül, és minden abba az irányba halad, ahogyan szeretnénk – nagyobb feladatokat lehet kitűzni a klub elé.

– Amikor beszállt a futballba, azt mondta, sok párhuzam van a Celladam és a Ferencváros között. A Celladammal megnyerték a csatát, hisz világszerte ismerik a termékeiket. A Ferencvárosnál kiderül az igazság, visszakapja a hat pontot?

– Szeretnénk, hogy kiderüljön, mert ez nagyon lényeges, és nemcsak számunkra, de az ország futballszerető embereinek is. A hat pontot vissza kell adni a Fradinak, mert különben nagy baj lesz.

– Amennyiben?

– Maradjunk annyiban, hogy nem fenyegetőzöm.

– Bírja a gyűrődést, végigviszi ezt a harcot?

– Szent meggyőződésem – eddigi életemmel, küzdelmeimmel már bizonyítottam –, ha valaki elvállal valamit, akkor azt vigye végig. Tehát, senki ne reménykedjen abban, hogy egykönnyen feladom, még akkor sem, ha nem látom a végét ennek a küzdelemnek.

* * *

LEXIKON

Kovács Ádám feltaláló. 1938-ban született Hajdúböszörményben. 1957-ben végezte el a technikumot Debrecenben. A Celladammal kapcsolatos kutatásokat 1980-ban kezdte el, 1983-ban kapta meg az első nemzetközi szabadalmakat.