Győzzünk, hogy harcolhassunk!

– Egyszer azt mondta: az első, 2022-es CPAC Hungary kinyújtott kéz volt a tengerentúli és európai konzervatívok felé, az Isten, haza, család hármas egységét civilizációs minimumként ajánlva. Ha az amerikai elnökválasztást vagy a különböző európai választásokat nézzük, egyre többen fogják meg egymás kezét. Számított arra, hogy három év alatt ennyire nyilvánvalóvá válik a patrióták erősödése?

– Mondjuk úgy, hogy erősen bíztam benne. Ahogy önök is említették, 2022-ben a CPAC Hungary elindításának nem titkolt célja volt, hogy megvalósítsuk a liberálisok rémálmát, a nemzeti erők nemzetközi összefogását. A tapasztalatok azóta azt mutatják, hogy sikerrel jártunk. Az idén májusban újra megrendezendő CPAC Hungaryvel azt szeretnénk bebizonyítani, hogy az egyes jobboldali erők között bár lehetnek különbségek, mégis több az, ami összeköt minket, mint ami szétválaszt – ezt a balliberális oldalon a maguk vonatkozásában ők már rég felismerték. Mi az Isten, haza, család hármas egységének kijelölésével azt mutatjuk fel, hogy az életünk több, mint amit a baloldali materializmus sugall, és ez a több az, amiért érdemes küzdeni: a hitünk, a nemzetünk, a gyerekeink. A változást, de egyben az alaphelyzet abszurditását mutatja, hogy 2020-ban még rágalomhadjárat volt a jussunk, mert beleírtuk az alkotmányba, hogy „az anya nő, az apa férfi”, most már ez a fő jogalkotási vonal a Fehér Házban is. Szóval szerencsés időszak veszi kezdetét, jó idők jönnek, hiszen a normalitásnak újra van esélye fősodorrá válni. A globalista felforgatók szavatossága lejárati dátumához közeleg, de van még tennivaló bőven, a romlott ételek polcáról a hulladékfeldolgozóig hosszú út vezet.

– Minek köszönhető Magyarország központi szerepe ebben a közösségben?

– A magyar jobboldal átgondolt nemzetstratégiájának eredménye, hogy Magyarország globális térben betöltött szerepe jelenleg jóval nagyobb, mint ami a méretéből fakadna, és ez csak stabilabbá válik Trump érkeztével: hazánk lehet a „belépési pont” az USA számára Európába. A magyar nagystratégiát azért támadták és támadják folyamatosan, mert bár a minket körülölelő világpolitikai tér liberális alaphangulata miatt rövid távon be lehet úgy állítani, hogy kilóg a sorból, hosszú távon kiderül, hogy mi vagyunk az igazi jövőbe látók: Trumppal új világ jön. Amit mi eddig mondtunk, az köszön már vissza a hivatalos washingtoni kommunikációban migráció, genderügy vagy épp a béke kapcsán. Még inkább figyelemre méltó az általános kulturális habitus azonossága: J. D. Vance őszintén és tömören melegebb éghajlatra küldte a nyugati elitet a müncheni biztonsági csúcson, fejükre olvasva, hogy elárulták Európa igazi értékeit, és le nem becsülve az alelnök kiváló retorikai képességeit, ezt a beszédet így mondta volna el számos magyar jobboldali vezető is. Politikai és kulturális rokonság van Trumpék és a magyar jobboldal között, ez emel meg most minket.

– A globalista-liberális elitnek a legnagyobb pofon Donald Trump győzelme volt. A Trump hivatalba lépése óta hozott döntések igazolták az előzetes várakozásait? Mit tart a legfontosabb lépéseknek?

– A balliberális sajtó azóta megállás nélkül visít, amióta Donald Trumpnak hívják az Egyesült Államok 47. elnökét. Ez általában azt jelenti, hogy jó irányba megyünk. Látszik, hogy Trumpék turbó fokozatba kapcsoltak, erőt mutatnak: déli határzár; kemény külpolitika, ahol kell, józan, ahol szükséges; illegális migránsok kitoloncolása; kilépés a nemzetközi liberális elit Patyomkin-egyezményeiből; leszámolás a zölddzsiháddal és a transzhülyeségekkel. Teljes szakítás az Obama–Biden–Harris–kurzussal. Ami magyar szempontból különösen fontos: az ukrajnai béketervek felvázolása és a USAID-program lenullázása. Mondtuk korábban is: nem tudható, hogy a világ mindenkinek és általánosságban jobb hely lesz-e Trumppal, de hogy Magyarországnak jobb hely lesz, az biztos. Mindenekelőtt azzal, hogy megszűnik a magyar belpolitikába való közvetlen amerikai kormányzati beavatkozás. És ez így is történik, sőt, elzárul ez a csap az egész nyílt társadalom hálózata számára, politicóstul, transparencystül. „Kár értük, jó ügynökök voltak”, mondhatnánk, de a korai lenne még az öröm. Ez egy száz-, de minimum négyfejű hidra, legalábbis a központnál négy nagy finanszírozási mechanizmusát azonosítottuk ennek a párhuzamosan működő politikai gépezetnek. Idetartoznak az amerikai kormányzati pénzek; a közvetlen EU-s „civil” források; maga a Soros-féle Open Society Foundations (OSF); valamint olyan más nagy, liberális „filantróp” szervezetek, mint a Ford, a Gates, a Hewlett vagy a Rockefeller alapítványok. És bár a legelső most kiesik, a többi aktívan működik, sőt, utóbbiak egyenként nagyjából akkora vagyon felett diszponálnak, mint Soros. Pedig az sem elhanyagolható: legutóbbi kutatásunk kimutatta, hogy az OSF az elmúlt években 538 milliárd forintot juttatott európai és a posztszovjet térségben működő több ezer ballib szervezetnek! Az összeesküvés-elméletekben nem hiszek, de a vonatkozó gyakorlatot látom.

– Az európai és magyar gazdaság szempontjából kulcsfontosságú, hogy mielőbb véget érjen az orosz–ukrán háború. Közelebb kerültünk az elmúlt hetekben a békéhez?

– Már az amerikai elnökválasztás eredményéből önmagában az következik, hogy közelebb kerültünk a békéhez. Ma már nem csak a Vatikán és Budapest, hanem Washington is békepárti álláspontot képvisel. El is kezdődött a tárgyalási folyamat, sajnos Európa súlyának megfelelően egyelőre Európa nélkül. De maga az ukrajnai tűzszünet és béke felé vivő út az, ami még felbecsülhetetlen jelentőségű lesz Magyarország számára Trump kapcsán. Ha négy év múlva csak annyit mondhatnánk el, hogy Trump elzárta a libernyákok egyik pénzcsapját és békét hozott Ukrajnába, már akkor megérte minden percnyi energia, amit az amerikai–magyar kapcsolatokba fektettünk az elmúlt években, de lesz itt még szerintem sok jóság! Számomra az uniós vezetők magaviselete a sokkoló: nem hajlandók kimozdulni a komfortzónájukból, kataton módon mormolják, hogy „támogatjuk Ukrajnát, ameddig csak kell”, közben alapjaiban változnak meg a körülmények.

– Most, amikor Magyarország végre barátra lelt az Egyesült Államokban, visszatérhetnek az Amerika és Európa közötti vámháborúk, különösen az autóipar és a mezőgazdaság területén. Mindkét terület súlyosan érint bennünket, az előbbi éppen Németország miatt. Befolyásolhatja ez a baráti viszonyt?

– Amikor az Egyesült Államok elnöke arról beszél, hogy külpolitikája során azt fogja szem előtt tartani, mi az USA érdeke, akkor az világos beszéd. A kérdés inkább az, amit nekünk európai szemszögből fel kell tennünk, hogy vajon az Európai Unió miért nem képviseli olyan határozottan az európai emberek érdekeit, mint Donald Trump az amerikaiakét. Telnek a hónapok, november óta is eltelt már néhány, az európai vezetésnek is ideje lenne már gatyába ráznia saját magát és elkezdeni stratégiát alkotni arra vonatkozóan, milyen lépéseket érdemes tennie és milyen megállapodásokat kellene kötnie az új amerikai elnökkel. Kicsit olyan ez, mintha nemhogy kizökkent, de megállt volna az idő Brüsszelben. Európa nem veszi észre, de éppen azt kockáztatja, hogy a most zajló világrendváltozásból kimarad, és nem lesz ott a tárgyalóasztalnál akkor sem, amikor eldől, ki fogja megnyerni a következő évszázadot. Így nem fog növekedni az európai gazdaság. Szerintem Magyarország számára viszont az egyidejű keleti és nyugati nyitás kiegyensúlyozza majd az esetleges hátrányokat, sőt, hazánk összekapcsoltságra építő politikája több tiszteletre számíthat Washingtonban, nem utolsósorban a habituális rokonság miatt. Persze, az unió tagjai vagyunk, de nem azért, mert ez az Európai Unió, hanem mert a magyar érdeknek ez jelenleg összességében jó: az önző iránytű a magyar önérdek, ha van EU, ha nincs.

– Valóban soha nem voltak olyan szorosak a magyar–amerikai kapcsolatok, mint most. Ennek rövid és hosszabb távon milyen hozadékai lehetnek hazánk számára?

– Már Donald Trump első elnöksége alatt is csúcson voltak a magyar–amerikai kapcsolatok, azóta pedig még szorosabbak lettek, ezen mi a CPAC-kel, de az egész magyar jobboldal általánosságban is sokat dolgozott. E tekintetben 2025-ben pole pozícióból indulunk és arra számítunk, hogy a magyar–amerikai politikai együttműködés a következő években újra csúcsformába lendül. Szerintem a szoros politikai kapocs rá fogja nyomni bélyegét a kétoldalú gazdasági, katonai, kereskedelmi együttműködésre, ahogy negatív előjellel megtörtént ez Bidenék alatt. Jó politikai viszony, be nem avatkozás, béke Ukrajnában, fellendülő amerikai befektetések hazánkban… Első lépésként majd a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás újrakötése és a vízumszigorítások kivezetése. Ezek lesznek már rövid távon is a látható pozitív hozadékok.

– Jó néhány magyarországi baloldali szervezetet és médiumot is köztudottan az USA-ból támogattak guruló dollárokkal. Mi lesz most? Átköltözhet a Soros-hálózat Washingtonból Brüsszelbe?

– Egy biztos: a hálózat európai ágensei számára Brüsszel közelebb van, mint Amerika. Ahogy arra fentebb utaltam, szerintem nem várható sem az aktivitás, sem az összfinanszírozás csökkenése. A hungarofób, általánosságban is szivárványos-antiszuverenista akciókat körülvevő politikai klíma azonban változik: eddig bármilyen brüsszeli támadás mögött ott volt kimondva-kimondatlanul a washingtoni legitimáció. Most ez megszűnik, sőt, egy Trump–Milei–Orbán-tengely fog szemben állni a Brüsszel–Soros-féle szabadcsapatokkal. Így azért más lesz a leányzó fekvése. De a woke erejét nem becsülném le, a fekete misék minden titkolt ocsmányságát is meg fogják idézni a következőkben, ezért is lesz kemény az előttünk álló bő egy év a választásokig.

– Az első három magyarországi CPAC-re úgy került sor, hogy Joe Biden volt az amerikai elnök. Mennyiben lesz más a rendezvény most, hogy immár a republikánusok irányítják Amerikát?

– Az, hogy a republikánusok irányítják Amerikát, nem jelenti, azt, hogy a demokraták eltűntek volna a Föld színéről. Hatalmi központjaik még léteznek, és ahogy a Soros-hálózat mozgásán is látjuk, rögtön azon kezdtek el nagy erőkkel dolgozni, hogyan tudják megtartani a pozíciókat, még ha egy időre fel is kell adniuk a központi irányítás feletti kontrollt. Magyarországon is láttuk, a baloldal hány és hány helyre betonozta be magát a média, a kultúra, az oktatás, a diplomácia területén, hogy csak néhány példát említsek, ahol hosszú éveknek kellett eltelnie, mire változások kezdődhettek. A mélyállam lebontása az USA-ban sem lesz egyszerű feladat, nem véletlen, hogy Donald Trumpnak első elnöksége alatt bele is tört a bicskája. Ezzel csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a feladat nem kisebb: Amerikában Trump győzött, Európában emelkedik fel a jobboldal, de a patrióták kora csak úgy jöhet el, a woke ármánykodást akkor lehet civilizációs szinten is legyőzni, ha az óceán két oldaláról kiinduló hullám össze tud érni: ennek az erőközpontja lesz a májusi CPAC Hungary. Igen, azért kell győznünk, hogy harcolhassunk!

– Matt Schlapp-pel, a CPAC Foundation elnökével nemrég tíz pontban foglalták össze a CPAC Hungary céljait, ezek mindegyike szemben áll a nyugati progresszív elit törekvéseivel. Van esélyünk megnyerni a harcot?

– A CPAC Manifesztum mind a tíz pontja a nyugati civilizáció megvédéséről szól. Arról, hogy a progresszív elit, amely az elmúlt évtizedekben döntési pozícióban volt, a Nyugat évszázadok óta tartó dominanciáját ássa alá, kockáztatja és teszi tönkre így civilizációnkat, alárendelt szerepre kényszerítve. A nemzeti helyett a globalista érdekeket képviselik, a nemzetállamok létét támadják, idegen kultúrákból érkező tömegekkel árasztják el országainkat, bürokratikus, korrupt struktúrákra cserélik a demokráciákat, a hagyományok helyett a woke őrületet helyezik előtérbe. Egészen odáig mentek, hogy még a gyermekek testi és lelki megcsonkítása sem drága nekik. Hogy miért tették mindezt, pénzért vagy hatalmi vágyból, tulajdonképpen mindegy is. Olyan mélyre süllyedtek ebben az erkölcsi fertőben, hogy valószínűleg már maguk sem tudják. Azzal viszont, hogy kockára tették a nyugati emberek biztonságát és felszámolták a társadalmi békét, túl messzire mentek. A kultúra ugyanis biztonsági kérdés. Nem mindegy például, hogy egy védelmi szövetség vagy egy európai integráció mit akar megvédeni: egy „jogállamiság” gúnynéven futó neomarxista Mordor-disztópiát-e, vagy egy önmagára büszke, a hagyományokban bölcsességet, a nemzetekben erőt, a gyerekekben a jövőt látó társadalmat. A nyugati elit elárulta saját hátországát, és utóbbi most revansot vesz: az amerikai nép Washingtont már elfoglalta, mi pedig már ott vagyunk Brüsszel kapuinál.

– Ha Trump elnök csökkenti az USA részvételét a NATO-ban, Európának fel kell készülnie önálló védelmi rendszer kiépítésére, erre már Ursula von der Leyen is utalt. Megkezdődik a kontinenseink közötti védelmi lehűlés? Ukrajna is a nyakunkon marad?

– A világ sajnos abba az irányba tart, hogy ahelyett, hogy rózsaszín plüssmackókat dobálnánk egymás felé, mindenki fegyverkezni kezd. Azt egyelőre nem tudjuk, a NATO-tagállamok GDP-arányos védelmi kiadásának drasztikus emelése mennyire reális követelés, mégis, a lényeg az volna, hogy a tagállamok folyamatosan fejlesszék védelmi képességeiket. Vannak olyan tagállamok, amelyek egyetértenek azzal az elképzeléssel, hogy nagyobb részt kell vállalni a közös védelmi költségekből, és vannak olyanok is, amelyek nem osztják ezt a nézetet. Magyarország valahova az óvatos duhajok táborába tartozik, ami azt jelenti, hogy azt az elképzelést támogatja, hogy ha emelni is kell a kiadásokat, akkor azt a gazdaság teljesítőképességének függvényében, fokozatosan kell végrehajtani. Az mindenképp bizonyos, hogy a hadiipar is olyan terület, amelyet be kell illeszteni a gazdaságpolitikai gondolkodásba, ahogy Magyarország is már évek óta teszi. Ha Európa biztonságát garantálni akarjuk, az uniónak is változtatnia kell, de egy európai hadsereg létrehozásának védelmi célokat kell szolgálnia, és nem a további föderalizációt. És hozzáteszem, akkor érdemes a külső katonai védelem integrációjáról beszélni, ha a belső biztonsági problémákra – migráció és terrorizmus – már legalább körvonalazódik a megoldás.

– A CPAC itteni célcsoportjának, az európai patriótáknak egyik központi témája a bevándorláspolitika. A Patrióták Európáért szinte valamennyi élvonalbeli politikusa elítéli Brüsszel jelenlegi gyakorlatát. Az USA szigorúbb bevándorlási politikája befolyásolhatja Európa migrációs vitáit?

– Mindenki tudja, hogy a migráció rossz, hogy növeli a terrorizmust és a közegészségügyi, közbiztonsági kockázatokat. Aki ezt nem látja, az vagy teljesen fogalmatlan, vagy Soros-ember. Esetleg a kettő egyszerre. A migráció alapvetően kulturális kérdés, mert már középtávon is alapvetően át tudja rajzolni egy ország társadalmi arculatát. Ennek szerintem a balliberális oldal is tudatában van, sőt, éppen a nemzeti mivolt fellazítása a cél, és ezt bújtatják emberi jogi köntösbe. A szuverenista oldal egyértelműen és helyesen biztonsági problémaként azonosítja a jelenséget, de még jogi szempontból is azt tudom mondani, hogy az nem lehet jogellenes, ha valaki meg akarja védeni a hazáját. Trumpék ezen az alapon állnak, itt is fordulat van, Brüsszelben viszont elakadt a migrációs paktum lemeze. Általában is az az érzésem, mintha Brüsszel volna az osztály műmájer suhancát utánzó hülye gyereke, csak közben a suhancból komoly férfi lett, a hülye gyerek meg mindig csörgősipkában játszik a petárdával a gázpalack mellett.

– Nemsokára Washingtonba utazik, hogy az amerikai CPAC-en szólaljon fel Magyarország képviseletében. Hazánk láthatóan felértékelődött az amerikai fővárosban, tényleg figyelnek ránk? Elárulná, hogy miről tervez beszélni a többségében amerikai hallgatóság előtt?

– Tényleg figyelnek: határvédelem, nemzeti önérdekkövetés, családpolitika. Ezeket magyar példaként idézik a republikánus táborban is. Az én célom pusztán annyi, hogy felhívjam rá a figyelmet: miután – jogosan – kiörömködtük magunkat, tudatosítanunk kell, hogy tényleg csak együtt lehetünk erő, szerteszét gyöngeség maradunk. A woke-kal, a globalista nemzetközi intézményekkel, a jól szervezett és még mindig jelentős befolyásolási képességgel rendelkező balliberális hálózatokkal csak közösen, az amerikai és európai jobboldal erejének összeadásával vehetjük fel a versenyt. Akkor viszont az egy meg egy több lesz, mint kettő. Nagyon komoly összemozgásra, koordinációra van szükség. Hallom már a balos vádakat idehaza is, hogy ez ugyanúgy „szuverenitássértő” – persze, nem ízlik nekik a szőlő. Most a nemzeti oldalak nemzetközi építkezésének sikerévei jönnek.

– Jövőre Magyarországon is választások lesznek. Már csak Orbán Viktor személye miatt is ránk figyel majd a világ. Donald Trump elnök győzelmével, amihez egy merényletet is túl kellett élnie, új korszak kezdődött. Politikai ellenfeleink Európában és az USA-ban úgy gondolhatják, hogy az ikonikussá vált magyar miniszterelnök félreállításával új erőre kaphat a Washingtonból kivert balliberális hálózat Európában, és kifoghatják a vezér nélkül maradó patrióták vitorlájából is a szelet. Egy újabb „Csillagok háborúja” készül, teljes körű mozgósítás a balliberális hálózatban? Mire számít, milyen kampányra?

– Ahogy a kommunista, úgy a USAID- meg a Soros-hálózat sem vész el, csak átalakul. Nagyon durva kampány lesz, mert valóban létszükségletnek érzi Brüsszel és az amerikai demokraták is az Orbán-kormány elmozdítását. Pont a Trump-győzelemhez vezető hónapok mutatták meg, hogy a XXI. század nagy politikai választóvonala a szuverenista–globalista ellentét. Utóbbiak pozíciói ráadásul most Washingtonban meggyengültek, ezért Európára fognak koncentrálni: azért akarják megrogyasztani a magyar jobboldalt, mert nélkülünk léket kapna az európai jobboldali együttműködés hajója, így a szuverenista erők transzatlanti összefogása is. Az elmúlt tizenöt évben is minden politikai, kommunikációs és szolgálati zsiványságot bevetettek ellenünk, és most se lesz másképp: pusztán a márkanév új, a tartalom és a cél ugyanaz, mint Bajnai, Vona, Jakab vagy Márki-Zay esetében. Senkinek ne legyenek kétségei: ennek a baloldalnak egy elitje van, a Tisza is kitartottja a brüsszeli globalista érdekkörnek, nem szuverén politikai erő. A korábbiaknál jóval nemtelenebb hadviselésre számítok a baloldal részéről, ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy vezetőjük nemcsak korrupt, de még – Gyurcsány Ferenc képességeit így némileg jobb fénytörésbe helyezve – bolond is.