Száznyolcvan fokos fordulat a móri bankrablás ügyében

Kártyavárként omlott össze mindaz, amit a 2002. május 9-i, nyolc áldozatot követelő rablógyilkosságról eddig tudtunk. A Nemzeti Nyomozó Iroda még néhány hete is kitartott amellett, hogy az elkövetőket Kaiser Edének és Hajdú Lászlónak hívják. A jelenlegi álláspont szerint azonban ott sem voltak a halálos napon. Bizonyosan Móron járt viszont a veszprémi postásgyilkossággal gyanúsított tatabányai N. László és társa, W. Róbert, akiket február 16-án fogtak el. A drámai fordulat nem maradhat következmények nélkül: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium valószínűleg belső vizsgálatot rendel el. Elemezni kell az ügyészség és a bíróság szerepét is, hiszen az ügyben jogerős ítélet született: Kaiser tényleges életfogytiglant kapott

Bizonyítékokból most akad bőven. W. Róbert elismerte, hogy ő állt a móri bank ajtajában, miközben társa, N. László végzett a bentiekkel. Február 18-án a korábban a büntetés-végrehajtásnál szolgáló és a gyilkosságokat tagadó férfi lakásán a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szakemberei megtalálták a Móron használt Skorpió géppisztolyt, és azt a fegyvert is, amivel a biztonsági őrre lőttek. Az új gyanúsítottak megtalálásában döntő szerepük volt a lakossági bejelentéseknek. Január elején a veszprémi gyilkost keresve olyan lőszerhüvelyeket találtak egy Tatabánya melletti erdőben, amelyeket a Móron használt fegyverből lőttek ki. A legfrissebb, de meg nem erősített hírek szerint egy bűnözővel kötött vádalku vezette el a nyomozókat hozzájuk. Mi volt a rendőrség korábbi verziója? A 2004. február 2-án lezárult nyomozás szerint Kaiser lőtte le az őrt, majd ő tanácsolta el a bank ajtajában az arra járókat, amíg Hajdú ölt. Az ügyészség ekkor még nem látta bizonyítottnak, hogy Hajdú járt volna a bankban, s csak a fegyverek beszerzésével vádolta meg. Álláspontja szerint nem derült ki, hogy ki volt Kaiser tettestársa a fiókban. Amikor a Fővárosi Bíróságon a Varga Zoltán vezette büntetőtanács 2004 decemberében Kaisert tényleges életfogytiglanra ítélte, Hajdú 15 évet kapott, de a kérdéses móri vádponttal összefüggésben csak lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt ítélték el. 2005. október 4-én a Fővárosi Ítélőtábla jogerőre emelte Kaiser Ede szabadságvesztését, Hajdú Lászlónál azonban új eljárásra utasította a bíróságot, melyet tavaly júniusban már úgy kezdtek meg, hogy az ügyészség az eredeti rendőrségi vádjavaslatnak megfelelően emberöléssel vádolta meg Hajdút. Mire alapozta a gyanút az NNI? Kaiser jól ismerte Mórt, el volt adósodva, bankszámlájára nagy összeget utaltak a móri bankrablás után. Több szemtanú felismerni vélte őt. Egyértelmű alibit nem tudott felmutatni, sőt megtévesztette a nyomozókat. Hajdúnak volt egy Skorpió típusú hangtompítós lőfegyvere. Kaiserék tervezték a bankfiók kifosztását, a zárkában beszéltek a történtekről. A vád koronatanúja, Kiglics Attila, a feltételezett elkövetők korábbi rablótársa is fontos bizonyítékokat szolgáltatott, miután vádalkut kötöttek vele (a kapott 25 milliót most sem kérik vissza). Az ártatlanságuk bizonyítására alkalmas hazugságvizsgálatra egyikük sem vállalkozott, más téren sem működtek együtt a rendőrséggel. A közvetett bizonyítékok meggyőzőnek tűnhettek, elegendőnek ahhoz, hogy tévútra vigyék a rendőrséget. Németh Zsolt kriminológus, a Rendőrtiszti Főiskola tanára a Demokrata kérdésére úgy vélekedett: a nagy nyomás és a lámpaláz jobb teljesítményre serkenthet, de hibázásra is késztethet, ami természetes. Ez esetben a véletlennek is szerepe volt (többen terveztek egy móri bankrablást). Az, hogy ítélet is született, már jóval súlyosabb kérdéseket vet fel. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke sietve megvédte a „hozott anyagból” dolgozó bírákat. Nagy egyéni felelősségüket hangsúlyozta, és a társadalom megértését kérte. A bűncselekmény súlyosságára, a befektetett munkára és a külső nyomásra egyaránt jellemző adat, hogy miként azt Horváczy Emese, az NNI szóvivője a Demokratának elmondta, a nyomozás során összesen 76 körözött személy elfogására került sor. 2004 februárjában a bűnügy 53 kötetnyi iratát terepjárókkal szállították a Fővárosi Főügyészségre. A Demokrata által megkérdezett kommunikációs szakemberek egyike sem tud olyan tanulmányról vagy kutatásról, amely a média szerepét vizsgálta volna, hiszen ez csak most vált aktuálissá. Németh Zsolt kifejtette: gyakorló szakemberekről, jogászokról van szó, akik kellő integritással rendelkeznek, függetleníteni tudják magukat a külvilágtól. Zsolt Péter szociológus lapunk kérdésére elmondta: talán nem is az a legfontosabb a történetben, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás hibázott – mert ez alighanem mindenütt előfordul -, hanem az, hogy az intézmények feltárják-e a hibák okát, kijavítják-e, s hogy a média átalakítja-e a társadalom bűnbakkeresési hajlandóságát, hogy legközelebb valamivel nyugodtabb környezetben tudjanak dolgozni a rendőrök és a bírók. Szerinte bármennyire is profi valaki, a média és a társadalom elvárásai hatnak rá. Gyermeteg hibából mindenesetre több is történt: Az Országos Rendőr-főkapitányság a gyilkosság napján tízmilliós vérdíjat tűzött ki Farkas Róbert és Horváth Szilárd fejére, tévesen. A legmeglepőbb sajtóértesülést Bolcsik Zoltán, az NNI igazgatója február 24-én erősítette meg: percekkel a bankrablás után valóban igazoltatták az egyik rablót, felírták az adatait, az intézkedő rendőrök azonban még nem tudtak a bűntényről. A szakma, a politika, a média nyomása alatt a kisebb-nagyobb malőrök csak azért vertek nagy visszhangot, mert az igazságszolgáltatás minden lépését figyelte a közvélemény? Hasonló hibákat más alkalmakkor is elkövetnek, csak akkor nem kapnak ekkora nyilvánosságot? Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának vezetője határozottan állította, hogy sem politikai, sem szakmai nyomás nem volt a bíróságon, hogy mutasson fel bűnöst az ügyben. Morvai Attila, a Fővárosi Főügyészség szóvivője ugyanígy vélekedett. Ha nem volt nyomás az ügyészségen, sem a bíróságon, és ideális körülmények között dolgozhattak, akkor miért hibáztak ekkorát? Kérdőjelek jócskán maradtak az új gyanúsítottak körül. A részletek tisztázása érdekében, február 23-án került sor W. Róbert helyszíni kihallgatására. Az már biztos, hogy pszichológiai vizsgálat is vár rájuk. Mennyire életszerű, hogy egy sorozatgyilkos évekig a saját lakásán rejtegesse a fegyvert? Miért kellett ölni 7,3 millió forintért? A támadó nem egyszerűen gyilkolt: miután a meglőtt áldozatok a földre kerültek, a fejükbe eresztett egy sorozatot. Továbbra sem tudni biztosan, hogy ketten vagy hárman voltak-e az elkövetők. Nem zárható ki, hogy Kaiser és Hajdú ismerték W. Róbertéket. Az NNI mindenesetre biztos a dolgában, és úgy tervezi, hogy az év végéig befejezi a nyomozást a móri és a veszprémi ügyben. Eközben újra felbukkantak a halálbüntetés mellett és ellen felsorakoztatott érvek. Emlékezetes: Orbán Viktor miniszterelnökként a móri eset kapcsán beszélt arról, hogy a tragédia indokolná a halálbüntetés visszaállítását. Németh Zsolt úgy véli, a legutóbbi fejlemények azt bizonyítják, hogy a halálbüntetés nem jó. Ha volna, Kaiser Ede már nem élne. Zsolt Péter szerint olyan ítéletet kell hozni, amely jóvátehető. Úgy gondolja, az ilyen súlyú bűncselekmények elkövetői nem gondolnak arra, hogy elkaphatják őket, ezért mindegy nekik, hogy életfogytiglan vagy halálbüntetés vár rájuk. Az érvek azonban hamisak. A halálbüntetés elrettentő hatására bőven vannak szakmai bizonyítékok. Nem ezzel van baj, hanem a rossz ítélettel. A móri tömeggyilkosok megérdemelnék a halált. De csak ők, és nem azok, akiket a bíróság helyettük tévesen elítélt. Annál rosszabb, ha azért tette, mert a média követelte az eredményt. Mára eljutottunk oda, hogy az igazságszolgáltatás gépezete a működésképtelenség közelébe került. Sorozatban születnek durván hibás, megalapozatlan ítéletek, amelyeket utóbb orvosolni kell. Lomnici Zoltánt komoly veszély fenyegeti. Ha így megy tovább, az utókor majd azt jegyzi fel róla, ő volt a bírói karnak az a vezetője, akinek az idejében a bíróságok még a hírhedt népbíróságokénál is rosszabb ítéleteket hoztak, sorozatosan. Monostori Tibor

Nyomás alatt

A különös hibák sorozata mélypontra juttatta a rendőrség tekintélyét

Óriási sikerként könyvelte el a rendőrség vezetése, hogy elfogtak két férfit, akik valószínűleg elkövették 2002-ben a nyolc áldozatot követelő móri bankrablást. Egyiküket a veszprémi postásgyilkossággal is megvádolták. A közszolgálati csatorna számára készített felmérés szerint a megkérdezettek mindössze 26 százaléka véli úgy, hogy most tényleg a brutális gyilkosságok elkövetőit vették őrizetbe. Tíz százalékuk biztos abban, hogy most sem a valódi tetteseket fogta el a rendőrség, míg a felmérésben résztvevők 64 százaléka nem adott választ a kérdésre. A számokból kiderült, hogy az emberek bizalma megrendült az igazságszolgáltatás intézményrendszerében. A 2002-es országgyűlési választások idején több brutális bűncselekmény borzolta a kedélyeket, az amúgy is rendkívül feszült légkörben. Ekkor verték agyon a Ferencváros egykori válogatott labdarúgóját, Simon Tibort. A brutális cselekmény kapcsán kiderült, hogy éjszakai mulatóhelyeken titokban rendőrök dolgoznak portásként. A népszerű sportoló halála, és az, hogy a gyilkosság egyik vádlottja akkoriban rendőrként dolgozott, sokkolta a közvéleményt. A bírósági tárgyalás kezdete hatalmas felháborodást váltott ki, mivel a fővárosi főügyész által beadott vádirat halált okozó testi sértés bűntettével vádolta az elkövetőket. Simon Tibor édesapja 2003 nyarán emiatt feljelentést tett a a főügyész ellen. Úgy vélte, hogy a főügyész a kisebb büntetési tételt jelentő halált okozó testi sértéssel vádolta meg az elkövetőket, emberölés helyett. Az eljárás, a panasz ellenére, halált okozó testi sértés miatt indult. 2004. június 16-án a Fővárosi Bíróság mégis emberölésben mondta ki bűnösnek a négy vádlottat. Egy évvel később a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az ítéletet, és új eljárásra kötelezte a Fővárosi Bíróságot. Az indoklás szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan volt, tévesen minősítették emberölési kísérletnek az esetet. Újabb egy év telt el, új vizsgálat indult, új ítélet született 2006. április 24-én, eszerint az elsőrendű vádlottat a súlyosabbnak számító emberölés helyett csak halált okozó testi sértésért ítélték el négy és fél évre, míg a másodrendű vádlott másfél évet, a harmad- és negyedrendű vádlott pedig 1 év négy hónapos szabadságvesztést kapott garázdaságért. Újabb fellebbezés következett, újabb ítélet született, 2007. február 1-jén. A bíróság ekkorra negyedszer tárgyalta újra a Simon-ügyet. A Simon Tibort meggyilkoló személyek ma már szabadok. Tavaly, alig kilenc hónap alatt öszszesen 94 esetben kellett 190 millió forintot kifizetni az ártatlanul bebörtönzött személyeknek. A legkirívóbb példa Burka Ferenc és fiának esete. A két férfit a rendőrség még 1999-ben vette őrizetbe. Azzal gyanúsították meg őket, hogy egy 60 éves férfit a kocsmából hazáig követtek, kirabolták, és agyonverték Újmargitán. A gyanúból vád, majd ítélet lett. A Burka fiú 13, az apa 15 éves fegyházbüntetést kapott. 2003-ban a Szegedi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú bírósági ítéletet, és új tárgyalást rendelt el. Két évvel később a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság felmentő ítéletet hozott, a két férfi kiszabadult. Ezután hosszú kártérítési per kezdődött, Burkáék 50-50 millió forintot kértek. Végül egyezség született az állam nevében eljáró Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és a sértettek között, Burka Ferenc 20, fia 25 millió forintos kártérítést kapott. Sándor Csilla