Járjon pénz a migránsoknak?
Helyreigazítás
A „Járjon pénz a migránsoknak?” címmel a www.demokrata.hu portálon 2020. március 7-én megjelent cikkünkben valótlanul híreszteltük, hogy a Magyar Helsinki Bizottság a sajtóban bejelentette igényét az Emberi Jogok Európai Bírósága által két bangladesi férfinak megítélt kárpótlás iránt, valótlanul híreszteltük, hogy ez a két bangladesi férfi eltűnt, végül a jogvédő szervezetet abban a hamis színben tüntettük fel, hogy a kárpótlási összeghez hozzá is jutott.
Járjon kártérítés az illegális migránsoknak? Ez a kérdés is szerepelni fog a készülő nemzeti konzultáció kérdőívén – derült ki Kovács Zoltán Facebookra feltöltött videójából. A nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár kiemelte, a kártérítésbiznisz nem csak a börtönök körül forog. Tekintettel arra, hogy több mint százezer ember van a balkáni útvonalon, és az illegális migráció ezekben a pillanatokban is zajlik, beláthatatlan az a végösszeg, amelyet kártérítésként megítélhetnének az illegális migránsoknak.
Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója szintén videóban üzent, amelyben arról beszélt, a migránsok külföldről pénzelt szervezetek segítségével tudták beperelni a magyar államot. Látható, hogy ezeknek a szervezeteknek a bevándorlás és a kártérítési perek elsősorban üzletet jelentenek. A kérdésnek azért van most a korábbinál nagyobb jelentősége, mert dacára annak, hogy a déli határon felállított tranzitzónarendszer úgy lett kitalálva, hogy megfeleljen a civil csoportok és az uniós bíróság legkifinomultabb elvárásainak, eddig azért tudott ilyen sikeresen működni, mert az illegális bevándorlók többsége a határzár felépülése után más útvonalat választott. Idén viszont számos jel utal arra, hogy ismét célponttá válnak határátkelőink, ezzel együtt pedig a jogvédők támadásaira is fokozottabban kell felkészülni.
A migránsoknak megítélt kártérítés legutóbb három éve került reflektorfénybe, amikor a Magyar Helsinki Bizottság pert nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán, két bangladesi migráns képviseletében. A strasbourgi testület akkor úgy döntött, a magyar állam hatmillió forintnyi kárpótlást kell hogy kifizessen a két bevándorlónak, a Helsinki Bizottságnak pedig közel hárommilliós perköltség ütötte a markát. Az eset érdekessége, hogy mire a hosszadalmas eljárás lezárult, a két migráns eltűnt. Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára ekkor arra hívta fel a figyelmet, hogy „ha az érintettek nincsenek meg, akkor a kártérítés összege az úgynevezett jogvédő szervezetet gazdagítja, amely be is jelentette a sajtóban, hogy igényt tart rá”. Az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben kiperelt húszezer eurós kártérítés korántsem az egyetlen, négy éve egy magát melegnek valló iráni férfinak nyertek 7500 euró nem vagyoni kártérítést, akit még 2014-ben tartóztattak le a magyar rendőrök illegális határátlépés miatt. Ebben az esetben szintén a strasbourgi bíróságig vitték el az ügyet, 2015 szeptemberében pedig egy iraki testvérpárnak nyertek tízezer euró szintén nem vagyoni kártérítést.
Egyébként a migráció kapcsán a Helsinki Bizottság aktivistái a sokszor fedezékként használt jogvédő szerepkörből is készek kilépni. Amikor kiderült, hogy kerítés épül a magyar–szerb határon, a következő felhívást tették közzé: „Tüntetés ma az új vasfüggöny ellen! A nagy francia forradalom kitörésének napja után 226 évvel mit sem kopott a szabadság, egyenlőség, testvériség programjának időszerűsége. A kormány most a testvériség, a szolidaritás ellen indít támadást, amikor felszámolja Magyarországon a menedékjogot.” A kvótanépszavazást is igyekeztek megfúrni, ekkor a balliberális pártokkal karöltve a referendum bojkottja mellett kampányoltak.
Bár a Helsinki Bizottság elsősorban a migránsokhoz köthető kártérítési esetek zászlóshajója, azért a börtönbizniszben is benne van. Több rabot képviseltek már Strasbourgban a zsúfoltság és egyéb panaszok miatt indított perekben. „Szép számban volt olyan elítélt vagy letartóztatott ügyfelünk is, aki – leginkább a vészes börtönzsúfoltság miatt – olyan körülmények között volt fogva tartva, amelyek kínzásnak és megalázó bánásmódnak tekinthetők. […] arra feltétlenül büszkék vagyunk, hogy a strasbourgi bíróság elfogadta érveinket, és több ügyfelünknek ítélt meg méltányos elégtételt”, írják magukról, miközben örömmel üdvözlik, hogy „legalább most már működik a fogvatartottak sérelmeit kompenzáló hazai mechanizmus, amely végső esetben a rab pénzbeli kártalanításával jár”. Milyen szép is ez.