Hétfőn délután háromnegyed ötkor Mátrakeresztesen elszabadult a pokol. A festői szépségű mátrai települést egy óra leforgása alatt elsodorta a megáradt Csörgő-, Kövicses- és Ravasz-patak. Megsemmisült a teljes ivóvíz- és szennyvízhálózat, a telefon- és elektromoskábel-hálózat, megroggyant a patakokon átívelő híd és súlyosan megrongálódott az egyetlen, a falun keresztül vezető 21-es főút.

A Nógrád megyei Pásztóhoz tartozó Mátrakeresztest április 18-a óta csak Galyatető felől lehet megközelíteni. A Kékestető, Galyatető és Ágasvár felől vezető úton először fölülről pillantható meg a falu. A látvány borzasztó. A több méter magas, megdermedt iszap és a hegyoldalról legördülő, 3-4 méter átmérőjű sziklatömbök látványa nem mindennapi. A lefelé vezető út felett facsonkokkal teli, kopasz hegyoldal meredezik.

A faluba kocsival behajtani nem lehet, gyalogosan folytatjuk utunkat a központ felé. Kora délelőtt van, hideg szél fúj, barátságtalan szürke felhők takarják el a napot, és megint esik.

Nemsokára meglátjuk az elmosott hidat és az iszappal félig eltemetett házakat. Szinte kivehetetlen, hol folyik a folyó és merre tart az út. Az eszelős sebességgel vágtató, a falu központjában összefolyó Csörgő és Kövicses még három nap elteltével is óriásira duzzadt.

– Jöjjön, nézze meg a házamat. Teljesen betemette az iszap. Még az ajtót sem tudtam kinyitni. Az a szerencse, hogy nem voltunk itthon – meséli sírva egy idős asszony. – Pásztóról tartottunk hazafelé, amikor hirtelen elöntötte az utat a víz. Éppen a hasznosi víztározó közelében járhattunk az úton, amikor kiöntött a tározó vize és olyan mennyiségben zúdult az útra, hogy megemelkedett az autó. Az ablakon másztunk ki.

– Az a legnagyobb baj, hogy a víz elvitte a műhelyt is – folytatja a fia. – Elvitte az elraktározott faanyagot, a gépeket, a készleten lévő árut.

– Pillanatok alatt zúdult le az ár – meséli a híd mellett található Óvár vendéglő tulajdonosa. – Éppen csak annyi időnk volt, hogy kikössük az autót, már emelte is a víz. Elvitte a vendéglőből a bútorokat, a hűtőszekrényt, minden mozgathatót. A feleségem és a gyerekeim bent voltak, ők az emeletre menekültek a víz elől. Szerencséjük volt, ha nincs a galéria, megfulladnak.

Az épületet jócskán megrongálta a víz, a teraszt elvitte, a tetőt is félig leszakította, a berendezés pedig szó szerint elúszott.

Kicsivel lejjebb végezte a legnagyobb pusztítást. Az egymás mellett álló három ház egyikét kettétörte, a mellette álló műhelyből pedig csak a betonalap körvonalai maradtak.

– Mindenem odalett, az egész életem munkája. A hatvan felé közeledek, az egészségem sem a régi. A műhely jelentette a megélhetést. Két hete érkezett az új esztergagép, még ki sem fizettem – mondja fakó arccal a lerombolt ház tulajdonosa. – A feleségemet azóta injekciózzák. Nem tudom, túléli-e, és azt sem, én túl akarom-e élni – teszi hozzá.

Sisák Imrét, a falu polgármesterét nem egyszerű utolérni. Hétfő óta folyton úton van Mátrakeresztes, Pásztó és a főváros között.

– Az eddigi felmérések szerint mintegy 60 házat rongált meg az áradat, ebből 9 ház lakatlan. Tönkrement a teljes közműhálózat, a becsült kár megközelíti a milliárdot – sorolja a polgármester. – A katasztrófáról szerdán tárgyal a kormány. Lényegesen könnyebb helyzetben lennénk viszont, ha kérésünknek megfelelően katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánították volna Mátrakeresztest. Ez nem történt meg, így nehéz lesz a helyreállításhoz forrásokat találni.

A mátrakeresztesiek famegmunkálással foglalkoznak. Fakanalat, vágódeszkát, gyúródeszkát készítenek. A közel 400 lelket számláló falucskában mégis nagy a munkanélküliség. Akinek nincs műhelye, Pásztóra járt be dolgozni, de év elején bezárták a kenyeret adó tejüzemet is. A vigasztalhatatlan keserűséget a kilátástalan jövő okozza, mert senki sem tudja elképzelni, hogy a műhelye, a gépei nélkül miből tud majd megélni. A valódi katasztrófát nem az otthonok megrongálódása, hanem a megélhetést jelentő műhelyek megsemmisítése jelenti.

A kormány által ígért 35 millió forint már megérkezett az önkormányzat számlájára, de ennyi pénzből nem lehet rendbe tenni a házakat, pótolni a munkát jelentő műhelyeket.

Ha az önkormányzat kérésének megfelelően a falut katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítják, akkor a kormányzatnak kell fedezni a helyreállítás költségeit. Ezért jelentette ki sietve Lamperth Mónika belügyminiszter, hogy a történtek nem merítik ki a törvényben megfogalmazott feltételeket.

Mire kisüt a nap, és viszonylag járhatóvá tették az utat is, megérkezik Gyurcsány Ferenc, hogy megerősítse belügyminisztere szavait. A sártenger közepén kiszáll a makulátlanul tiszta terepjáróból és oldalán a belügyminiszterrel lendületesen szemrevételezi az elmosott éttermet, amelynek fülig sáros, törmeléket cipelő tulajdonosával nem elegyedik szóba. Inkább a felvégre hajtat és a művelődési házban rögtönzött tájékoztatót tart. Közli, a látottak meggyőzték arról, hogy ez a falu messze van attól, hogy katasztrófa sújtotta területté nyilvánítsák, majd drámai hangon bejelenti, százmilliós kamatmentes hitelkeretet különített el a károsultak számára.

A megdöbbent lakosok fejüket csóválva kérdik, munkalehetőség híján miből fizessék vissza a kölcsönt? A televíziós forgatócsoportoknak szóló villámlátogatás azonban véget ért.

A faluban úgy vélik, a nagy mennyiségű csapadék a közeli erdők kivágása miatt zúdulhatott akadálytalanul a falura, de a folyómeder szabályozását is sokan kárhoztatják.

– A Csörgő patak régen itt folyt el a kertem mellett – mutatja Piroska néni. – A megáradt patak kilépett a betongátak közül és a házak között a régi medrében tört utat magának. A mederszabályozásakor sok part menti fát is kivágtak.

Lapunk megkereste az illetékes erdőgazdaságot is.

– Semmilyen összefüggés nincs a fakivágások és az özönvíz között – mondta a Demokratának Szabó Lajos erdész, az Egererdő Rt. bátonyterenyei erdészetének munkatársa. – A patakok azért öntöttek ki, mert két óra leforgása alatt 120 milliméter csapadék hullott a vízgyűjtőjükre, ami errefelé nagyon ritka. Erdeinkben szigorúan ellenőrzött, fokozatos felújító vágásokat végzünk, de nem vágjuk tarra az erdőt. Talán az tűnhetett fel a falusiaknak, hogy az utóbbi időkben a falu közelében, több helyen véghasználati fakitermelés történt, azaz most vágtuk ki a vágásérett erdők maradékát.

Az erdész véleménye szerint egy fiatal erdőnek és egy idős erdőnek a vízvisszatartó képessége amúgy is alig különbözik egymástól, tehát nincs jelentősége, hogy milyen típusú erdő takarja a domboldalt.

Ennek némileg ellentmond a környezetvédelemmel is foglalkozó Védegylet képviselője.

– Azt nem tudom, hogy mi is történt pontosan a Mátrában, miért zúdult a víz a falura. Ám az, hogy egy fiatal erdő és egy öreg erdő vízvisszatartó képessége azonos lenne, nem igaz – fűzte hozzá az elhangzottakhoz Jávor Benedek biológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa, a Védegylet szóvivője. – Egy 80-100 éves, sértetlen lombozattal és összefüggő aljnövényzettel rendelkező öreg erdő jóval nagyobb mennyiségű víz visszatartására képes, mint mondjuk egy kefe sűrűségű, fiatal újulat. Sajnos nagyon erős és általánosan elterjedt az a gyakorlat az erdőgazdálkodásban, hogy az egybefüggő, jó állapotú erdőket úgynevezett felújító vágásokkal megbontják. Ennek eredményeként megszűnik a folyamatos erdőborítás, és a területen eróziós veszély lép fel, valamint gyors felszíni vízlefolyás tapasztalható.

Ugyanezt erősítette meg a Hatvani Környezetvédelmi Egyesület is.

– A fakitermeléses, tarvágásos erdőgazdálkodást még az Osztrák-Magyar Monarchiából örökölte a magyar erdészet – mondta Füzér Zsolt, az egyesület képviselője. – Akkoriban persze más volt a helyzet, hiszen amíg 1890 és 1900 táján 600 éves tölgyeket termeltek ki a Száva mentén, addig ma a jó állapotú, vágásérett erdő legfeljebb 80 éves. Ma lehetetlen fát kitermelni úgy, hogy amellett megmaradjon egy jelentős korral bíró, fajtagazdag állomány is, aminek gyökerei nemcsak az újulatot, hanem a vastag humuszréteget és a talajban található sziklákat is megkötik. A meredek dőlésű helyeken a végvágás után a termőtalaj erodációja óriási. Emiatt a Mátrában is volt a tátraihoz hasonló erdődőlés. A homogén fiatal erdő gyenge talajkötési tulajdonsága miatt a tavaszi olvadáskor egyszerűen kidőltek a fák. Tudomásunk van arról is, hogy a kitermelt fát a kazincbarcikai erőműbe vitték biomasszának. Körzetünkben a legtöbb erdészet legnagyobb üzleti partnere a barcikai erőmű – magyarázta Füzér Zsolt.

Ehhez képest a falusiak csak nehezen és ritkán jutottak megmunkálható faanyaghoz.

Hazánkban egyébként az erdővel borított területek nagysága és az ország élőfakészlete évről évre nő. Csakhogy nem a természetes erdőkkel borított területek, hanem a nemesnyárral és akáccal telepített erdők nőnek. Mára már ott tartunk, hogy Magyarország erdőborította területeinek csaknem fele telepített állomány. Az erdőtelepítéssel tehát nincs gond, annál nagyobb viszont a baj a természetes erdők felújítása terén.

– A sokat emlegetett tarvágás azt jelenti, hogy az erdőborítást egyszeri beavatkozással teljesen megszüntetik, vagyis az összes fát kivágják – mondta a Demokratának Máthé László, a WWF Magyarország erdészeti programvezetője. – A hazai gyakorlat a fokozatos felújító vágást alkalmazza, ami két-három lépésben valósul meg. A vágásérett erdőnek először csak 20-30 százalékát termelik ki, majd szünetet tartanak, és ez alatt az idő alatt kellene a természetes újulásnak bekövetkeznie. Elméletileg csak egy bizonyos csemeteszám megjelenése és megerősödése után szabadna a következő 20-30 százalékot kitermelni, csakhogy a gyakorlatban ez nem így történik. Függetlenül a megfelelő mennyiségű facsemete számától, folytatják a fakitermelést egészen addig, amíg elérkeznek a végvágásig, ezért sokszor a fokozatos felújító vágás eredménye is tarvágás lesz. Óriási gondot okoz a nagyszámú, sokszor mesterségesen felduzzasztott vadállomány, mert nagymértékben ez felelős azért, hogy az öreg erdők nem képesek a megfelelő mértékben, természetes módon megújulni – tette hozzá a programgazda.

A folyamatos erdőborítás megtartása ökológiai szempontból is rendkívül fontos lenne. Például egy több száz éves öreg erdő aljnövényzetét a cserjék mellett lehullott gallyak és elkorhadt, maguktól kidőlt, úgynevezett holt fák teszik összefüggővé. Mindennek óriási szerepe van a vízlefolyás szabályozásában.

Az állami tulajdonban lévő erdészeteket a nyereségvezérelt működés jellemzi. A tulajdonos, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) minden évben megszabja, mekkora nyereséget várnak el a cégtől, és abból mennyit kell az államkasszába befizetni. Ezért fordulhatott elő az is, hogy a szigorúnak mondott ellenőrzések ellenére több ízben is védett erdőben folytattak fakitermelést. Ez a szemlélet lehetetlenné teszi az ökológiai érdekeket is szem előtt tartó gazdálkodást.

– A folyószabályozások sok esetben tovább rontják a helyzetet. Pedig céljuk az, hogy a megnövekedett vízhozamot könnyebben vezesse le a folyam, ezért medrét szélesítik, kanyarjait levágják, folyását betongátak közé szorítják. Ezzel megváltoztatják, sokszor pedig kiölik a folyómeder növényzetét és élővilágát is, pedig ezeknek jelentős vízvisszatartó, vízlassító szerepük is van. A megoldás olyan erdőgazdálkodási gyakorlat bevezetése lenne, amelyik nem a rövid távú gazdasági hasznot, hanem a hosszú távú társadalmi és természeti érdekeket helyezi a középpontba – hangsúlyozta Máthé László.

A WWF Magyarország honlapján található az a tavaly nyilvánosságra hozott és a sajtóban visszhangtalanul maradt közlemény is, amiben a Bükki Nemzeti Park területén történő, fokozottan védett erdők kitermeléséről adnak hírt. A mátrakeresztesi három patak, a Csörgő, a Kövicses és a Ravasz a nemzeti park fennhatósága alá tartozó, Mátrai Tájvédelmi Körzetben található. A sajtóközlemény szerint ezen a területen több tarvágás is történt 2004 folyamán.

„Az év első felében terepi bejárásaink során több olyan területet tártunk fel a Mátrában is, amelyek kitermelésénél figyelmen kívül hagyták az érvényes törvényi szabályokat. Ezek közül kiemelendő a Csörgő-patak völgyét érintő kitermelések… A Csörgő-patak egyike a kevés hazai patakvölgyeknek, ahol a párás, hűvös mikroklíma folytán valódi hegyvidéki életközösség alakult ki ritka fajokkal. Emiatt a Csörgő-völgy nagy részét erdőrezervátummá nyilvánították. A patakmedertől alig 20-25 méternyire történő kitermelések drasztikusan megváltoztatják a völgy mikroklímáját és az erózió által érkező hordalék mennyisége is jelentősen megnő.”

Az emberi felelőtlenség, a természetet több évtizeden keresztül kizsákmányoló, kizárólag a nyereséget szem előtt tartó gazdálkodás megbosszulta magát. A falura alázúduló özönvizet a kivágott erdők hiánya, a patak szabályozása, a megváltozott időjárási viszonyok és számos, eddig ismeretlen tényező együttesen okozta. Valaki szólhatna Gyurcsánynak: ez tényleg katasztrófa volt.

—————————–

Aki segíteni tud, adományát az OTP Bank 11741024-15450827-10130005 számú, „A Mátrakeresztesi árvízkárok helyreállítása” címmel elkülönített számlára fizetheti be.