Az ügy komolyságát jelzi, hogy míg jellemzően egy testi sértéssel kapcsolatban összeállított, a másodfokú bíróságra kerülő akta két-háromszáz oldalas, addig Szász Károly brutális megveréséről több ezer oldalnyi iromány keletkezett; méreteiben a szokásos öt-tíz centi vastagság helyett nagyjából egyméteres a felpakolt aktahalom.

Az első fokú ítélet egyébként rémségesen profán. A nyomozás megindításakor tett ígéretekkel Dunát lehetett rekeszteni: hatalmas erővel fekszenek rá az ügyre, az elkövetőket mindenképpen előkerítik, hiszen mégiscsak példa nélkül álló eset, amikor egy köztisztviselőt ilyen embertelen támadás ér. Az irgalmatlan mennyiségű nyomozati irat arra enged következtetni, hogy a lendülettel nem is volt baj. N. Tibor egyelőre az egyetlen vádlott; ő volt az, aki egy kerékpárral már várta Szász Károlyt, s balesetet színlelve állította meg az elnököt. Mint emlékezetes, ezután néhány pillanattal nagy valószínűséggel két másik ember jelent meg a helyszínen, s míg egyikük félholtra verte a védekezni képtelen áldozatot, a másik minden bizonnyal a figyelő szerepét betöltve kis távolságból ellenőrizte a környéket. Így N. Tibor a törvény előtt bűnsegédjévé vált ennek, az egyébként maradandó fogyatékosságot okozó – Szász Károly soha nem tudja már úgy használni az egyik kezét, mint annak előtte – testi sértésnek.

Az egyetlen vádlott elfogásának körülményei, a nyomozókat hozzá elvezető információk is nyugodtan beleillenek a hétköznapi ember számára különös esetek sorába, s inkább illenek valamelyik késő esti, amerikai krimisorozatba, mintsem a magyarországi mindennapok közé. A kerékpárról ugyanis DNS-mintát vettek, s mivel N. Tibor korábban már négyszer volt büntetve – közokirat-hamisításért, vesztegetésért és közlekedési bűncselekményért, illetve van már ellene egy nem jogerős ítélet rablásért -, ezért DNS-e szerepelt a központi adatbázisban – innen már szinte gyerekjáték megtalálni. Mint tudható, az emberi DNS ugyanolyan egyedi, mint az ujjlenyomat; azzal a különbséggel, hogy míg ez utóbbit különösen elszánt és kétségbeesett bűnözők „megszüntethetik” azzal, ha egyszerűen levágják az ujjukat vagy különböző savakkal szinte lepolírozzák ujjbegyüket, addig a DNS-t egyelőre legfeljebb merész sci-fi-sorozatok hősei képesek átprogramozni. És ha már a sci-fi műfajánál tartunk, anélkül, hogy ebből bármiféle következtetést is le akarnánk vonni ehelyütt, mindenképpen érdekes megemlíteni, hogy az N. Tibor elleni, fent említett, nem jogerős ítélet egy Zala megyében elkövetett rablás miatt született, amely megye pedig köztudottan Kulcsár Attila szűkebb pátriája is egyben…

N. Tibor azért kizárólag bűnsegédként áll néhány nap múlva a másodfokú bíróság elé, mert ő maga nem vett részt Szász Károly megverésében, a nyomozati adatok alapján azonban egyértelműnek tűnik, hogy az ő kerékpáros-magánszámának köszönhetően a két brutális társ sokkal könnyebben kezdhetett neki aljas cselekedetének.

Szász Károly egyébként nem tudott személyleírást adni a két támadóról; hogy ilyen esetben mire képes figyelni és mire nem, nagy valószínűséggel csakis az tudhatja, akinek már túl kellett esnie hasonlóan. Ha elfogadjuk, hogy az életösztön minden más emberi ösztönnél erősebb, talán nem is csodálkozhatunk azon, ha ilyenkor elsősorban testi épségét próbálja valamiképpen védeni ahelyett, hogy a támadók különös ismertetőjeleit próbálná az agyába vésni.

N. Tibor védekezése első fokon gyengére sikeredett: nagyjából kimerült abban, hogy semmi köze a bűncselekményhez. Ha nem ilyen súlyos ügyről lenne szó, talán még el is mosolyodnánk azon, hogy azt állította, a DNS-e úgy kerülhetett a kerékpárra, hogy nagyjából két héttel korábban egy bicikli vásárlására szánta el magát – bár hosszabb ideje kizárólag felsőkategóriájú autókkal közlekedik, nyilván úgy döntött, unja már a kényelmes bőrüléseket és a motort szétfeszítő lóerőket, kipróbálja hát, milyen lehet az élet két keréken -, s nyilván a kipróbált kerékpárok közt volt a támadás előkészítésekor használt kétkerekű is. Hivatkozott arra is, hogy aznap nem is tartózkodott a fővárosban, ám ezt rajta kívül láthatóan senki nem tudta, sőt még a mobiltelefonja sem tudta alátámasztani mondandóját, hiszen egész délután nem volt hívása, csupán délután 4 óra körül használta először a készüléket; ekkor már valóban és ellenőrizhetően Zalaegerszegen volt, a támadás azonban korán reggel történt Budapesten, a kettő közt eltelt időben pedig egy ősrégi, szétesőben lévő járművel is legalább kétszer meg lehet tenni ezt az utat.

Már az első fokú ítélet is foglalkozott azzal, vajon mi állhatott a támadás hátterében. A büntetőeljárásokkal kapcsolatban létezik egy olyan szabály, amely szerint a vád keretein a bíróság nem terjeszkedhet túl; vagyis a vádolt személynek kizárólag a vád tárgyává tett cselekedeteit vizsgálhatja. Márpedig az N. Tibor elleni vádban Kulcsár Attila és szűkebb-bővebb baráti köre semmiféle módon nem szerepelt. Az azonban ténykérdés, hogy a vádlott igenis ismeri a lebukott brókert, hiszen bizonyíthatóan kapcsolatban állt vele. A bíróság azonban – az előbbiek értelmében – semmiféle megállapítást nem tehet.

Csak egy pillanatra gondoljunk azonban bele a következő – természetesen tökéletesen légből kapott – helyzetbe: Jani megveri Kálmánt, s ezt a támadást alaposan elő is készíti, holott személyesen nem ismeri, kiderül azonban, hogy Jani kapcsolatban áll Andrással, akinek az orra alá Kálmán mostanság borsot tört. Vajon vannak-e sejtéseink a Jani és Kálmán közti kapcsolatról?

N. Tibort az első fokú bíróság egy év négy hónap börtönbüntetésre ítélte, három évre felfüggesztve. Indoklásukban azzal söpörték le a vádlott által felhozott, józan paraszti ésszel is nehezen hihető védekezést, hogy tökéletesen életszerűtlen, hogy ilyen hosszú idő után – két hétről van szó – egy kipróbált kerékpáron még mindig kizárólag az ő azonosítható DNS-nyoma maradjon meg. Egyébként az ellene rablás miatt fennálló, nem jogerős ítélet a másodfokú döntés esetében legfeljebb súlyosbító körülmény lehet, ám ha pénteken is a felfüggesztett büntetés mellett döntene a bíróság, a másik ítélet miatt azt nem kellene leülnie, hiszen ez csak abban az esetben lenne lehetséges, ha egy másik bűncselekményt egy korábbival kapcsolatos próbaidő alatt követne el.

Az első fokú ítélet kihirdetése után két fellebbezés is született: az egyik a vádlott és védője felmentésért, míg a másik az ügyész súlyosításért. Az első fokú bíróság egyébként azzal indokolta a büntetés felfüggesztését, hogy a bűnsegédi felelősség jóval kisebb, mint a tettesé. Nem is volt vád tárgya N. Tibor részéről még egy pofon sem, hiszen Szász Károly képtelen volt megmondani, ki ütlegelte, így a napokon belül a másodfokú bíróság elé álló vádlottat kizárólag a kerékpáros „szerepért” vonják felelősségre.

A másodfokú eljárás során azt kell elsősorban eldönteni, vajon elegendő-e a DNS-minta által szolgáltatott bizonyíték, netán értékelni lehet-e azt a körülményt, hogy bár Kulcsár Attila – bármennyire is áttételes – szerepét nem lehet vizsgálni, kimutatható-e mégis valamiféle kapcsolat a brókeren keresztül. Ha a válasz nemleges, N. Tibort felmentik, ha azonban a bíróság az igen mellett dönt, azt kell megvizsgálniuk, az első fokú büntetés megfelelő-e. Ne feledjük: az ügyészi fellebbezés kifejezetten súlyosabb és végrehajtandó büntetésre irányul. A hivatalosan maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés névre keresztelt bűncselekmény büntetési tétele egytől öt évig tartó szabadságvesztés. Az ügyészségi indítványban azt is olvashatjuk, hogy a döntésnél ajánlatos figyelembe venni a tényt, miszerint egyértelműen előre kitervelt támadásról volt szó; ezt pedig mindenképpen másképp kell értékelni, mint amikor a kocsmában összekap két fiú és bunyóznak egy nagyot. Aki pedig olyan aljas cselekedetre, mint egy valakinek az útjában álló személy félholtra verése kapható, annál igen nehezen elképzelhető a felfüggesztett büntetés. A jogszabályok szerint ezt egyébként az indokolná, ha alaposan feltételezhető lenne, hogy a büntetés a végrehajtás elrendelése nélkül is elérhetné a célját; az egy évnél hosszabb tartamú büntetéseknél azonban van egy különös szabály, mely szerint az „egy évnél hosszabb, de két évnél rövidebb büntetés csak akkor függeszthető fel, ha erre különös méltánylást igénylő ok áll fenn”. Az első fokú bíróság ennek tekintette azt, hogy N. Tibor „csupán” a támadás bűnsegédje volt. Nem szabad azonban elfeledkeznünk az előre kiterveltség és a szervezettség jelentőségéről.

E sorok megjelenése után néhány nappal már bölcsebbek leszünk az ügyben. Kiderül, tehetünk-e Európa felé egy aprócska kis lépést ebben a megtépázott, balkanizálódó országban, vagy tovább sodródunk a vad középkor felé.