Keresd a férfit!

A bő száz éve férfi-, de legalábbis férfias­ság­ellenesre kondicionált nyugati liberális közbeszédhez szokott olvasónak szokatlanok lehetnek, elsőre talán botrányosnak is tűnhetnek az Állami Számvevőszék munkatársai – négy nő és egy férfi – által elvégzett kutatás következtetései. Pedig a „Pink education” jelenség Magyarországon?! A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltságának tényezői és gazdasági-társadalmi hatásai 2022 című elemzésük nem a feminizmus-dzsihadisták öncélú bosszantására szolgál, hanem elgondolkodtató fölvetések tárháza.

Az ÁSZ számvevőinek kiindulási pontja, hogy mérvadó kutatások szerint a férfiak és a nők szellemi képességei átlagosan nem különböznek, ám az intelligencia eloszlásában és az egyes részképességekben szignifikáns eltérések tapasztalhatók. Kétségtelenül így van, bárki tapasztalhatja a hétköznapokban, ha elfogulatlanul szemléli önmagát és környezetét. Férfiak és nők nézőpontjai, szempontjai nem azonosak. Nem ellentétesek, hanem egymást kiegészítők. Ezt igazolta az ÁSZ kutatása is. A felmérés nagy lélekszámú, 700 fős reprezentatív mintán készült, pedagógusokat és szülőket kérdeztek meg arról, hogy miként vélekednek az említett, minden mérvadó szakirodalomban is leírt nemi különbségekről, illetve az ezekből következő eltérő tulajdonságok, készségek jelentőségéről az oktatásban.

Nos, ugyanúgy. A megkérdezettek minden, a kérdőívben nevesített tulajdonságot szignifikánsan nőiesnek vagy férfiasnak ítéltek. A legnőiesebbnek az érzelmi és szociális érettséget, a szorgalmat, a szófogadást, a kézügyességet, a jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészséget, a monotóniatűrést és a precizitást minősítették, míg a leginkább férfias sajátosságok a válaszadók szerint a technikai-műszaki érzék, a kockázatvállalás, az élénkség, a térlátás, a vállalkozó szellem és a logika.

Mindez nem okoz nagy meglepetést. Annál érdekesebb. hogy a kutatásban megkérdezettek a nőiesnek ítélt tulajdonságok megjelenítését tartják fontosnak a közoktatásban, a technikai-műszaki érzéket, az innovativitást, a vállalkozó szellemet ellenben a legkevésbé fontosnak mondták. A logikát ugyancsak kevéssé jelentősnek ítélték a válaszadók, szemben a szorgalommal és az alkalmazkodókészséggel. Márpedig – így a tanulmány szerzői – logika nélkül aligha képzelhető el értő tanulás, tartós és hasznosítható tudás, valamint problémamegoldás.

Az ÁSZ számvevői szerint az a tény, hogy a férfiasnak ítélt és a reál tárgyakhoz társított tulajdonságokat a szülők és a pedagógusok kevésbé tartották fontosnak, oda vezethet, hogy a társadalmi mobilitás, a nemi egyenlőség és esélyegyenlőség szempontjából a fiúk hátrányt szenvedhetnek a középiskolai eredmények és a felsőfokú továbbtanulás terén. Az elemzés készítői úgy látják, ennek megelőzésére indokolt megfontolni a humán és a reál tárgyak mennyiségi kiegyenlítését az érettségin a mindennapi életre, nemkülönben a munkaerőpiaci helytállásra való felkészítés érdekében. Fölvetik emellett, hogy a beiskolázási életkor meghatározásánál figyelembe lehetne venni azt, hogy a fiúk érzelmileg és szociálisan később érnek a lányoknál.

Ugyanis, mint írják, a nőies ismeretátadásnak, vagyis az úgynevezett „pink education” jelenségnek (lásd keretes írásunkat) gazdasági és társadalmi következményei vannak. Ha például az oktatás – márpedig a reprezentatív felmérésből ez világosan kiolvasható – a nőies tulajdonságoknak kedvez, akkor ez rombolja a társadalmi mobilitást és esélyegyenlőséget. A férfias tulajdonságok alulértékelése emellett mentális problémákat okozhat a fiúknak, akik nem tudják sajátos képességeiket, tulajdonságaikat a legjobban kibontakoztatni, megélni. Vagyis végső soron identitászavart, szorongást okozhat az egyoldalúság.

A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a nők túlreprezentáltsága a felsőoktatásban a népesedési gondok egyik oka is lehet, amennyiben megnehezíti a pártalálást, családalapítást a hozzávetőleg azonos képzettségű fiatalok között. Az ÁSZ elemzése leszögezi: az olyan férfias tulajdonságok, mint a kreativitás, az innováció, a vállalkozó szellem, a technikai-műszaki érzék szükségesek a gazdaság helyes fejlődéséhez, a versenyképesség, a fenntarthatóság erősítéséhez. Mindezek miatt – állítják a szerzők – a nemzeti oktatáspolitika fontos célja lehet e jelenség okainak és következményeinek mélyebben szántó kutatása és a feltárt tények alapján a megfelelő korrekciók meghatározása.