Negyven perc. Mindössze ennyi idő kellett ahhoz, hogy az elszabadult áradat átszakítsa a gátat és felemésszen mindent, ami az útjába akadt. Azóta egymást érik az események, a döbbenet csendjét időnként forrongó indulatok törik meg: küzdelem és feladás, erő és tehetetlenség néz farkasszemet egymással a földi pokollá vált veszprémi településeken.

Lúggal szemben

Kolontáron és Devecserben is nagy erőkkel folyik a kármentés, tisztítják az utakat, a járdákat: nagy teljesítményű munkagépektől a kis vödrökig, lapátokig mindennek hasznát veszik, ám a kemény munkának kezdetben nagy látszata nincs: a vörös szenny belepett mindent, vörösre festette a házakat, a fákat, az áradat magával sodort mindent, ami az útjába akadt. Áttörte a kerítéseket, szétszaggatta a kötélen száradó ruhát, lemarta a levelet a fákról. Negyven perc alatt elöntött mindent a lúgos iszap-láva, de nincs ember, aki ma meg tudná mondani, hány emberöltő kell ahhoz, hogy a feledés homályába vesszen ez a szörnyű tragédia…

A helyieknek az iszapáradat másnapján az volt az első reakciójuk, hogy nem kívánnak visszaköltözni házaikba, mert a falu élhetetlen, a település halott. A döbbenetes képsorok láttán ehhez nem is fért kétség. Orbán Viktor miniszterelnök a helyszínre utazott és maga is úgy ítélte, a hídon túl nincs sok esély arra, hogy helyreállítsák az iszonyatos rombolást.

Két nappal az iszapömlés után a környező folyókat is elérte a szennyezés, döglött haltetemeket sodort magával a víz. A folyók védelme és a szennyezés továbbterjedésének megakadályozása emberfeletti erőfeszítést kívánt: az ajkai vörösiszap a tározóból a Torna patakba került, amely a Marcalba ömlik. A Marcal Győrnél a Rábába torkollik, ami azután a Mosoni-Dunába ömlik. A vízügyi szakemberek óriási erőfeszítésének köszönhetően megakadályozták, hogy a szennyezés elérje a Dunát: folyamatosan hígították a szennyezett vizet, hogy a lúg koncentrációja a határérték alá csökkenjen.

De a kálváriának ezzel még nem volt vége. Öt nappal a katasztrófa után kiderült, hogy tovább repedt a zagytározó gátja Ajkánál. A kormány döntött: Kolontár teljes lakosságát evakuálták, és Devecser kiürítésére is felkészültek a hatóságok.

Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár szerint vélhetőleg buzgárok keletkeztek a töltés oldalában, de a Mal Zrt. illetékesei nem foglalkoztak velük kellőképpen, így a szivárgások idővel repedést okoztak, ezért dőlhetett le végül a töltés fala.

– Devecser lakossága biztonságban van, Kolontárt kiürítettük, mert veszélyhelyzet állt fenn az éjszaka folyamán – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a kiürített Kolontáron.

Közben a légi rendészet MD–500 típusú helikoptere mentőcsövet eresztett a megsérült tározóba, hogy megmérje a folyadék sűrűségét, ennek alapján tudják meghatározni a szakemberek, hogy egy esetleges újabb gátszakadásnál mekkora mennyiségű iszap zúdulna ki.

A katasztrófa áldozatainak száma kilencre emelkedett, a sérültek száma meghaladta a 150-et. A könnyebb sérülteket időközben hazaengedték, ám még mindig több súlyos sérültet ápolnak az ajkai és a veszprémi kórházban. A legnagyobb kockázatot ma már a szálló por okozza. A vörösiszappal telített por légzőszervekre gyakorolt hatásait ma még nem ismerjük, hisz sehol a világon nincs ilyen tapasztalat.

Dr. Medgyalszay Balázs, a Veszprémi Tüdőgondozó igazgatója a Demokratának elmondta, eddig még nem nőtt meg a panaszokkal hozzájuk fordulók száma, de megkezdték a mentésben és a helyreállításban részt vevők gyógyszeres (szteroidos) inhalációs kezelését.

– Annyit biztosan tudunk, hogy a vörösiszappal szennyezett szálló por kisebb és nagyobb szemcsékben lúgos port tartalmaz, amely a légzőrendszerbe jutva a nyálkahártyán marásos égési sérüléseket okoz. Ezek a felmaródások elfekélyesedhetnek és heggel gyógyulnak. Ez az irritatív anyag nemcsak az asztmás vagy egyéb krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedő betegek állapotát ronthatja, de károsíthatja az egészséges nyálkahártyát is. A védőmaszk használata nagyon fontos, mert csökkenti a kockázatot – foglalta össze kezdeti tapasztalatait a tüdőgondozó igazgatója, aki napjai nagy részét a katasztrófa sújtotta településeken tölti.

Áll a gát

Bő héttel a katasztrófa után az emberfeletti erőfeszítés meghozta az első gyümölcsét. Elkészült a Kolontárt védő gát alapja, amely az épülő hármas körgát harmadik védővonala. Lassan visszatér a bizalom is: a kolontári lakosok közül egyre többen döntenek úgy, hogy mégis visszaköltöznek a településre. A kormány határozott fellépésének köszönhetően nemcsak védőgát épült, de ellenőrzés alá vonták a katasztrófa bekövetkezéséért felelősnek tartott üzemet.

Különleges helyzetekben az Alkotmány szerint rendkívüli jogrend érvényesül. Az állam ilyen esetekben összehangolt, különleges intézkedéseket alkalmazhat. A kormány a katasztrófa másnapján a polgári védelemről és a katasztrófavédelemről szóló jogszabály alapján elrendelte a vészhelyzetet az érintett térségben, majd állami felügyelet alá vonta az ajkai üzemet, amelynek az élére kormánybiztost nevezett ki. A kormánybiztos tevékenységéhez a jogkört a parlament által elfogadott lex Mal biztosítja. A Schmitt Pál köztársasági elnök által szentesített törvényt másnap ki is hirdették, és ezzel megteremtődött a katasztrófák enyhítéséhez szükséges, eddiginél jóval hatékonyabb kormányzati beavatkozás lehetősége.

A hét végén újraindulhat a termelés a Mal Zrt.-ben, jelentette ki Bakondi György kormánybiztos, aki azt is elmondta, hogy a cég valamennyi telephelyét a rendőrség őrzi.

– Ellenőrzésünk alá vontuk az informatikai rendszert is. A menedzsment tagjai a helyükön maradhatnak, de felügyelőket rendeltünk föléjük – sorolta az intézkedéseket a kormánybiztos. Kérésére az APEH megkezdte a cég teljes revízióját. S bár a földcsere a környező földeken még hátra van, ehhez ugyanis nagy körültekintésre van szükség, hogy az agrárkultúra ne szenvedjen további károkat, két héttel a katasztrófa után mégis visszatért a remény: újraindulhat az élet a halottnak hitt településen.

Lezárult a katasztrófa első fejezete. A keletkező vörösiszap immár egy új tározóba ömlik, a sérült zagytározó rekultiválása várhatóan még igen hosszú időt vehet igénybe.

Vörös tó a Dunánál

A Veszprém megyei katasztrófa felhívta a figyelmet a többi hazai tározó állapotára, amelyek közül talán a legnagyobb kockázatot az Almásfüzitői zagytározó jelentheti. Az itteni talajvízfigyelő kutakban korábban többször mértek a határértékeket jóval meghaladó toxikus fém és fluorid-koncentrációt. A talajvízben kimutatható szennyező anyagok koncentrációja a tározók egy részének lefedése óta jelentősen csökkent.

Almásfüzitőn közel 50 éven át, 1997-ig timföldgyár működött, melynek veszélyes hulladékát, az ajkaihoz hasonló vörösiszapot a település környezetében a Duna közvetlen közelében helyezték el. Közel 200 hektárnyi területen mintegy 12 millió köbméter vörösiszapot tárolnak itt, a légi felvételeken vörös tónak látszó hatalmas zagytározókban. A területen összesen hét zagytározó kazettát alakítottak ki, ezek közül a legnagyobb, a hetes kazetta csak egy része fedett és porzásmentesített, másik része fedetlen. A többi hat tározó fedett.

A zagytározók fedésére több ezer tonna egyéb veszélyes hulladékot is felhasználtak, egyebek mellett pernyét, salakot. Almásfüzitő és a környék lakosságát az ajkai tragédia láttán fokozott aggodalom tölti el, mivel az itteni vörösiszap igazi környezeti kockázatát annak elhelyezkedése okozza. A zagytározót jelenleg árvízvédelmi töltés választja el a Dunától, ami több helyen egyben a zagytározók gátja is. Környezetvédők attól tartanak, hogy a Duna kis és közepes vízállása idején a szennyezett víz a talajvízzel együtt a Dunába kerülhet. A zagytározók területe korábban folyó-, illetve patakmeder volt, ami a talajvíz áramlásának fő irányát is megszabja.

Szennyezett a talajvíz

A hatalmas vörös tó döbbenetes látvány. Mintha egy óriási méterű salakpálya mentén sétálna az ember. Az almásfüzitői timföldgyár immár 13 éve bezárt, ám szennyező maradványa ma is ott éktelenkedik a Duna partján. Az iszap mára csaknem szilárd halmazállapotú: ennek szemléltetésére Farkas Béla, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. igazgatója be is sétált a vörös tóra. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. végzi a gyár bezárása óta a környezet rekultivációját.

– Még a Hungaluval kötöttük meg a szerződést 1994-ben, akkor vállaltuk ezt a kötelezettséget. Jelenleg a porzásmentesítés folyik, ez okozza a legnagyobb problémát, mivel a hetes kazetta részben fedetlen. A tevékenységünk az adófizetőknek nem kerül pénzbe, mert a tevékenységünket a hulladékok átvételéből finanszírozzuk – mondja az igazgató.

Vagyis különböző veszélyes és nem veszélyes hulladékokból komposztot készítenek, és ezzel borítják be a vörös felszínt. A folyamatot biodegredációnak nevezik, ami azt jelenti, hogy különféle mikroorganizmusokkal átalakítják a hulladékot olyanra, hogy annak károsanyag-tartalma már a megengedett határértéken belül marad. De vajon ezt a módszert követik Nyugat-Európában? Németországban az autóipar miatt az alumíniumgyártás igen jelentős. A Magyarországról érkező vörösiszap-katasztrófa hírei Németországot is sokkolták. Igyekeztek megnyugtatni a lakosságot: a magyarországihoz hasonló katasztrófa Németországban nem fenyeget.

– Itt már semmi nem vörös – mutat az erdős-fás vidékre Georg Wolter, a bergheimi NRW-üzem szóvivője. – Aki nem tudja, ki sem tudja találni, hogy a föld egy vörösiszap-temetőt rejt magában. Szerencsére ez a tározó egy teknőben fekszik. A vörösiszapot mindenekelőtt a víztől kell óvni, hogy ne oldódjanak ki a veszélyes anyagok. Amellett meg kell akadályozni, hogy a szálló por a levegőbe kerüljön. Ezért mi speciális fóliával fedtük le a tározót, amelyet a már megszáradt vörös iszapra borítottunk. Erre legalább három méter magas földréteg kerül, hogy a későbbi gyökerek még véletlenül se tudják a fóliát elszakítani. A földréteget végül befásítják: erdőt telepítenek a tetejére.

Georg Wolter azt is fölveti, hogy a vörösiszap-tározók újbóli megnyitása nem kizárt.

– A vasérc és más nyersanyagok, például a titán árának növekedésével könnyen elképzelhető, hogy megtérülhet a vörösiszap feldolgozása, mivel az igen nagy arányban tartalmaz különböző nehézfémeket. A legnagyobb arányban vasat, ez adja az iszap vörös színét.

Hasonlóan gondolkodnak Lünenben is, ahol a bezárt tározó egy hulladékkezelő cég tulajdonába került. Itt is folynak már a kísérletek a vörösiszap újrahasznosítására. Németországban azonban nincs példa arra, hogy a vörösiszap-tározót más veszélyes hulladékokból származó ipari komposzttal fedjék le.

Erre egyébként nálunk sem lenne szükség. Holdampf Lajos, a Holdex Kft. ügyvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy Almásfüzitő környékén jelentős kőfeldolgozás folyik. Több cég szakosodott kőfeldolgozásra, amelynek melléktermékeként óriási mennyiségű kőiszap képződik. A kőiszap tulajdonképpen talaj, amellyel a föld kiváltható: ennek bizonyítéka az a rengeteg facsemete, amelyet kísérletképpen Holdampf Lajos kőiszapba ültetett. A Holdex telephelyétől, a kőfeldolgozó üzemtől pár méterre jókora területen akácost telepített, ugyancsak kőiszapba. Ez a természetes anyag teljesen veszélytelen, amelyet jelenleg meddőhányókba szállítanak.

Holdampf Lajos úgy véli, a kőiszap alkalmas lehetne a zagytározók lefedésére, mivel képes tárolni a nedvességet, a párát, a csapadékot magába szívja, ugyanakkor nem ereszti át. Erre bizonyíték az általa telepített akácos közepén képződött tavacska, amelyet nádas borít. A kőiszap emellett olcsóbb, mint a föld, és az almásfüzitői zagytározó esetében jelentős szállítási költséget sem jelent. Ez persze ma még csak egy ötlet, amelyen elgondolkodhatnak a szakemberek.

A legfontosabb most a hazai zagytározók állapotának felülvizsgálata, ami a napokban meg is kezdődött. S bár a baloldal és különösen Gyurcsány Ferenc a kormányt államosítással vádolja, egyre többen úgy látják, hogy a veszélyesanyag-tározók óriási veszélyforrást hordoznak: gondoljunk csak egy esetleges ellenséges szándékú támadásra. Ezek a zagytározók olyan ketyegő vegyi bombák, amelyeket célszerű lenne stratégiai üzemként kezelni és kivétel nélkül valamennyit állami felügyelet alá vonni.

* * *

VÖRÖSISZAP TÁROZÓK

Ajka, nyitott: a timföldgyár 10 tározójában 30 millió köbméter vörösiszapot tárolnak.

Almásfüzitő, részben nyitott: a 200 hektáros területen fekvő zagytározó közvetlenül a Duna mellett terül el, a hét kazettában összesen 12 millió tonna vörösiszapot tárolnak.

Neszmély, nyitott: a Kántorkerti patak völgyében megépített völgyzáró gát mögött ötmillió tonna vörösiszapot halmoztak fel.

Mosonmagyaróvár, zárt: a MOTIM Zrt. tárolói a várostól alig néhány száz méterre találhatók.