Szakértői kormány, avagy élet Gyurcsány után

Miközben a két nagy párt közötti népszerűségi olló tovább nyílik, az ellenzék újabb és újabb eszközöket vet be, hogy fenntartsa a kabinetre nehezedő nyomást. Mivel el kell kerülnie a másik oldal csapdáit, egyszerre két fronton vívja a küzdelmet. Erre példa Horn Gábornak, az SZDSZ ügyvivőjének a nyilatkozata, aki el tudná képzelni a kormányzást egy Orbán Viktor nélküli Fidesszel. Ugyanekkora kihívás lehet, ha a szocialisták végül nem egyszerű miniszterelnök-váltásra szánják el magukat, hanem egy pártonkívüli szakembert kérnek fel kormányalakításra.

Megszaporodtak a lövészárkon túli felajánlkozások. Legutóbb Tamás Gáspár Miklós publicista dicsérte meg és veregette vállon a Fidesz első emberét, akinek október 23-i beszédében a régi szép időket és a liberális politikust vélte felfedezni. A minap egy új szabadelvű párt létrehozása is felmerült, amely mögé ha odaállna a szabad demokratáktól lemorzsolódott egykor volt mérvadó értelmiség, akár már az első közvélemény-kutatáson megelőzné a mérhetőség határára süllyedt és hirtelen nyitni kész SZDSZ-t.

A fehér zászló persze még nem bukkant fel. Könnyen meglehet, hogy stratégiaváltás szemtanúi vagyunk. A két kormánypárt, megelégelve a folyamatos hátrálást és népszerűségvesztést, a maga módján próbálja meg átvenni a kezdeményező szerepet. A liberálisok után hamarosan a szocialisták is csábító ajánlattal kereshetik meg az ellenzéki pártok vezetőit. Egyre többen látják közöttük is, hogy Gyurcsány Ferenc az egyetlen, aki képes egyben tartani a posztkommunista, a társadalom és gazdaság minden szintjén fennmaradt információs és érdekhálózatot, amely Szili Katalin, Kiss Péter vagy Szekeres Imre irányítása alatt menthetetlenül és visszafordíthatatlanul szétszakadna.

Mivel egy szociáldemokrata párt csak valamilyen kataklizma és az MSZP összeomlása után jöhetne létre, a szocialisták előtt egy út maradt: egy pártonkívüli személyt felkérni a kabinetalakításra. És bizony létezik olyan, aki komoly fejtörés elé állítaná a jobboldalt, melynek egy tényleges jelölés után azt is át kellene gondolnia: ha tavaly ősszel a szocialisták mereven elutasították egy szakértői kormány megalakulását, akkor most miért vetik fel ők hirtelen?

Tudósok és üzletemberek

Szakértői kormányról a rendszerváltozás óta mindenki beszél, ám senki sem tudja pontosan, mi az. A választásokon győztes párt vagy pártok kérnek fel civileket a miniszteri vagy akár a miniszterelnöki poszt elfogadására, négyéves időtartamra? Vagy pedig az összes parlamenti erő egyezik meg egy „nemzeti egységkormány”, valamiféle nagykoalíció létrehozásában, korlátozott mandátummal, egy vagy két esztendő erejéig? A mai napig inkább az első változat volt jellemző. Néhány hónapja Tölgyessy Péter, az SZDSZ volt elnöke emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltozás utáni első szabadon választott kormány gyors népszerűségvesztése idején maguk a szabad demokraták mutatkoztak késznek a kormányzás átvételére és vetették fel egy szakértői kormány gondolatát. 1994-ben az MSZP kampányolt ezzel a kifejezéssel, és tulajdonképpen a Medgyessy-kormányt is szakértőinek nevezhetnénk (több civil tagja volt, így László Csaba és Bárándy Péter, sőt magát a miniszterelnököt is pártonkívüliként kérték fel a jelöltségre), ha nem lenne tragikomikus a felvetés egy olyan kabinetről, amelyet a diktatúra egyik ügynöke, minisztere, miniszterelnök-helyettese, az MSZMP KB volt tagja vezetett.

Az 1990 utáni aktív politikusok közül a balos véleményformálók által „ha­ta­lom­éhes” állandó jelzővel kitüntetett Orbán Viktor játszott el legtöbbször a szakértői kormány gondolatával, éppen azokban az időkben, amikor pártja minden korábbinál erősebb és népszerűbb volt, bár a pártelnök elképzeléseiben az elemzők szerint az is közrejátszik, hogy így nem a Fidesznek kellene mintegy pajzsként a népszerűtlen intézkedések társadalmi fogadtatása elé állni.

Az Orbán-kormányba is kerültek „félig civil” miniszterek (Gógl Árpád, Chikán Attila, Martonyi János). A 2004-ben felállított Polgári Kormányzás 2006 nevű munkacsoport tevékenysége és a különféle, nemzeti és gazdasági konzultációk eredményeként Orbán a nagyvállalkozókkal való kiegyezés szükségességét hangoztatta és biztosan beemelt volna függetleneket is egy 2006-ban megalakított kormányba. Ezt az elképzelést erősítették a nemzetgazdaság szaporodó válságjelei, és nem véletlen, hogy Csányi Sándor OTP-vezér 2005 nyarán bökte ki, hogy hozzá a jobboldali gazdaságpolitika áll közelebb, akár egy válságmenedzs­ment élére is állna, és erről beszélt is egy „volt miniszterelnökkel”, aki aztán a 2006. évi országgyűlési választások két fordulója között az MDF-hez közel álló Bod Péter Ákost ajánlotta miniszterelnök-jelöltnek. Ő csak a feltételei (így például olyan szakértői kormány, amelynek nem tagja sem Orbán, sem Dávid Ibolya) elfogadása mellett vállalta volna azt.

Tavaly ősszel vetődött fel a Fidesz részéről egy „nagykoalíciós egységkormány” gondolata; tekintettel a vészhelyzetet előidéző közvetlen pénzügyi válságra, az ország stabilitása érdekében nem követelt előrehozott választásokat. A nagykoalíció szót idei interjúikban vezető politikusok, így Martonyi János és Varga Mihály is kimondták, a 2006-os őszi eseményekre utalva, utóbbi hangsúlyozva, hogy az nem politikai jellegű lett volna (nemrég Kósa Lajos állt elő a német koalíciós példával).

Orbán Viktor ez év februárjában azonban inkább a szakértői kormányt tartotta célszerűnek az Echo Tv-nek adott interjúban: „Hogy az előre hozott választás után mi történjen, hogy inkább pártemberekből álló, vagy az ország kiváló koponyáit bevonó kormányzat alakuljon, arról lehet beszélgetni. Én az utóbbinak vagyok inkább a híve. Nem olyan a helyzet ma Magyarországon, hogy pártemberekből, hanem sokkal inkább az ország legjobb koponyáiból kell alakítani – persze egyértelmű felelősséget viselő – kormányzatot.”

Pro és kontra

A szakértői kormány létjogosultságát sokan elvből elvetik. Nem oldja meg a krónikus politikai ellentéteket, a mandátum letöltése után mindenki újult erővel folytatja ott, ahol abbahagyta – mondják. Az természetesen gyakori, hogy szakértők a kormány tagjai (minden nagyobb párttömörülés mögött van egy agytröszt és egy kisebb-nagyobb vállalkozói réteg, ahonnan lehet válogatni), de a sikeres válságmenedzselésre kevés a példa. Úgy vélik, a végletesen kettéosztott Magyarországon nincs is esély arra, hogy megállapodás szülessen a legfontosabb gazdasági és társadalompolitikai kérdésekben.

Török Gábor politológus Csányi Sándor tavalyelőtti mozgolódása kapcsán arra emlékeztetett: mindenkire azok a szabályok lesznek majd érvényesek, amelyek között a magyar politika működik. Aki miniszterelnök akar lenni, annak politikussá kell válnia, amihez a pártszervezés, a népszerűségszerzés és a sikeres kommunikáció is hozzátartozik.

Répássy Róbert, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának alelnöke tavaly ősszel arról beszélt, hogy a korlátozott mandátumú szakértői kormányt időbeli korlát jellemezné, és tartózkodna bizonyos, főként politikai döntésektől. Példaként említette nemcsak a kisebbségi kormányzást, de Dálnoki Miklós Béla 1944-45-ös kormányát. A bizottság szocialista elnöke akkor azt kifogásolta, hogy a korlátozott jogkörre vonatkozó elképzelés ellenkezik az alaptörvénnyel, és úgy látta, hogy akkor jöhet létre szakértői kormány, ha a miniszterelnök politikusok helyett szakértőket választ a kabinetbe.

Olaszországot 1995-96-ban Lamberto Dini, Csehországot a Klaus-kormány 1997-es bukása után Josef Tosovsky bankár, a központi bank korábbi elnöke vezette (ő néhány hete kevés híján a Nemzetközi Valutaalap első embere lett), Romániában pedig Mugur Isarescu, szintén volt jegybankelnök lett 1999 végén egy évre kormányfő. Céljuk a gazdaság rendbetétele volt. A Fidesz-közeli Nézőpont Intézet tavaly közzétett egy kívánságlistát. Az elképzelt konstruktív bizalmatlansági indítvány Bihari Mihályt, az Alkotmánybíróság elnökét tette volna meg miniszterelnöknek, Bod Péter Ákost gazdasági miniszternek, Surányi Györgyöt a pénzügyek vezetőjének, az igazságügyi és rendészeti minisztériumot Györgyi Kálmán, a kulturális és oktatási tárcát pedig Pozsgay Imre vezethette volna. Gottfried Péter volt külügyi államtitkár külügyminiszter, Ferge Zsuzsa szociális és munkaügyi miniszter lehetett volna.

Hazardírozás

Nem tudni, hogy ha a szocialisták belevágnak, akkor a szakértői kormány melyik változatában gondolkodnak. Mindkettő mellett lehet érvelni. Obersovszky Péter az említett interjú során azt a kérdést tette fel Orbán Viktornak, hogy mit szólna, ha a szocialisták meghívnának két fideszest a kormányába, ahogy azt anno Margaret Thatcher brit miniszterelnök tette a munkáspártiakkal. Történt erre példa azóta is: Nicolas Sarkozy francia államfő hívott meg egy szocialistát. Orbán nemleges választ adott.

Az a felvetés igen valószerűtlen, hogy az ellenzék át tudna csábítani 20-30 koalíciós képviselőt és együtt nyújtanák be a bizalmatlansági indítványt, ahogy az is, hogy egy Gyurcsány-ellenes MSZP-s tömörülés nyerné meg a Fidesz és más ellenzéki pártok támogatását. A legvalószínűbb a 2004-es, Medgyessy Pétert buktató forgatókönyv és az, hogy az új szocialista miniszterelnök kihúzná a választásokig. Ebben az esetben még az az első hallásra képtelen helyzet is előfordulhat, hogy Gyurcsány úgymond „visszavonul” a pártelnöki tisztségbe, és a 2010-es választások előtt újra előbújik onnan. Kulcsfontossága lesz természetesen a várhatóan jövő márciusi-áprilisi népszavazásnak is.

A legvalószínűbb jelölt Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke lehet. Ő tavaly Gyurcsány egyik kirakattanácsának, a Brüsszelnek benyújtott program támogatására életre hívott konvergenciatanácsnak is tagja volt. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke is szóba jöhet, akinek, bár újra és újra kíméletlen kritikával illeti a szocialista pénzügyi tervezést, szociáldemokrata meggyőződése köztudott. Még Bod Péter Ákos neve is felmerülhet, aki a 2006-os választások előtt a megszorítások szükségességét hangsúlyozta. Valamennyien a Fidesz köreiben is többé-kevésbé elfogadottnak számítanak.

Mi haszna lenne ebből a szocialistáknak? Egy időre fellélegezhetnének, a népszerűtlen intézkedések másokat koptatnának el, és még a lemondásra képes politikai erő képében is tetszeleghetnének. Ne feledjük, a különböző közvélemény-kutatások eredményeiben rendre felbukkan egy ismeretlen és még nem létező harmadik erő támogatása mellett egy pontosabban szintén nem definiált szakértői kormány víziója is.

Tavaly elvetette az MSZP a szakértői kabinetet, most pedig a Fidesz veti el. Orbán erről azt mondta az Echo Tv-nek: „Én már túl vagyok ezen. Ezt felajánlottuk a szocialistáknak, elhárították, az ország nem szakértői kormányt akar, az ország helyre akarja állítani a demokráciát, és sikeres kormányt akar. És ide eljutni nem látok más módot, mint az előre hozott választást.”

Tavaly ilyenkor, azaz 2006 októberében, fél évvel a választások után egy szakértői kormány felállítása nyílt beismerése lett volna annak, hogy a balliberális koalíció alkalmatlan az ország vezetésére, ráadásul az egyéves szakértői vezetés utáni előre hozott választásokon biztos jobboldali győzelem született volna. Tavaly még bízhattak abban, hogy népszerűségük csökkenése megáll, hiszen a polgári oldalt sokkolta az utcai csatározásokban elszenvedett vereség.

Az utcai diadal azonban pirruszi győzelemnek bizonyult, ugyanis a baloldal eltékozolta a megnyert időt, megoldás az országvezetés csődjére nem született, minek következtében az agresszív egészségügyi leépítések hatására a liberálisok politikai súlya elenyészett. Most már a szocialistákat is egy soha nem látott mértékű népszerűségvesztés réme fenyegeti. Az a paradox helyzet állt elő, hogy Gyurcsánnyal egyre mélyebbre süllyednek, de Gyurcsány nélkül is nagy bajba kerülhetnek.

A szocialisták valamit megérthetnek abból, mit éreztek a bekerített budai Vár védői a második világháború végén, amikor lőszer és utánpótlás hiányában már csak a szép és a csúf halál között választhattak. A szép halál Gyurcsány megbuktatásával az előre hozott választás kierőltetése volna. A csúf halál egy Gyurcsány utáni, a szocialisták szolgálatába lépő személy állítása lenne, aki, mivel képtelen volna a balliberális érdekrendszerrel szembe menetelni, beteljesítené a baloldal végzetét. A nagykoalíció ugyanis ostrom idején egészen egyszerűen értelmezhetetlen. Dobó István sem ajánlott nagykoalíciót a töröknek.

Monostori Tibor