Hiába vannak saját miniszterei és kormányzói, Soros Györgynek mégsem teljesül minden álma Kijevben. Ami korábban a kezére játszott – a totális állami korrupció –, most ellene fordul: Petro Porosenko elnök saját maga és nem az amerikai spekuláns alá privatizálná az országot. 2017 őszén aztán Soros új játékba kezd, immár nemcsak Oroszországot, hanem Magyarországot is támadja Ukrajnából. Meghatározó szerepe van a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás de facto betiltásában is.

Fotó: pestisracok.hu

Ördög vagy angyal? Soros arcai „barátai” számára is gyakran változnak (Fotó: pestisracok.hu)

„Két évre ki kell bővíteni az elnöki hatásköröket, hogy gyorsan végre lehessen hajtani a szükséges reformokat Ukrajnában. Aztán úgyis új választás jön 2018-ban, visszatérhetünk az alkotmányos működéshez” – javasolja 2016 januárjában a davosi világgazdasági fórumon Soros György. A kívülállóknak joggal tűnhet úgy, hogy szent a béke közte és Petro Porosenko elnök között. Legalább két ember azonban már biztos benne, hogy ez már messze nincs így: Soros és Porosenko.


Győz a korrupció

A 2014-es „demokratikus fordulat” után szinte minden Soros elképzelései szerint zajlik Ukrajnában. Mint az előző részben jeleztük: a spekulánsnak szabad bejárása van az államfőhöz, pártokat vásárol fel és hoz létre, lényegében ő nevezi ki a pénzügy- és gazdasági minisztert, az ő embere ellenőrzi az egészségügyi reformot is. Régi „üzlettársa”, Mihail Szaakasvili grúz exelnök Odessza kormányzójaként, az elnök tanácsadójaként egyre meghatározóbb szerepet játszik új hazája belpolitikájában. A nemzetközi hitelek is Soros szűrőjén keresztül érkeznek. A privatizáció is az elképzelései szerint zajlik. Természetesen a buliból bőven, túl bőven is jut az új ukrán elitnek, elsősorban Porosenkóéknak – de hát ez benne van a pakliban.

Soros immár fiával és politikai utódjával tárgyal Szaakasvilivel. Grúzia után Ukrajnában is elnököt csinál belőle? (Fotó: geopolitika.ru)

A külpolitikával sincs gond, megszületnek ugyan a Kelet-Ukrajnára vonatkozó minszki békéltető egyezmények, de azokat senkinek esze ágában sincs betartani. Soros keze ebben is benne van: a DCLeaks feltörte és kiszivárogtatta az amerikai oligarcha levelezését, amelyből kiderül, hogy a donbaszi konfliktus „fenntartását, illetve kiszélesítését” sürgeti Kijevben és Washingtonban.

A spekuláns persze sohasem titkolta, hogy még mindig mi a nagy cél. A New York Timesban 2015 januárjában megjelent cikke szerint „Ukrajna felvirágoztatása” az első lépés ahhoz, hogy megint nekiláthassanak az „új Oroszország” megteremtéséhez.

Úgy tűnik tehát, minden rendben. Ám még sincs így. Az egész ukrán állam­apparátust és gazdaságot átszövő korrupció, amely eleinte segített Sorosnak pozíciói kiépítésében, most visszájára fordul. A milliárdos ugyanis saját maga által szabályozott, jól ellenőrizhető Ukrajnát akar. Nagyban gondolkozik, nem egyszerű üzletet: országot akar. Lopjanak persze, de az ő jóváhagyásával – és főleg ne az ő üzleteit sarcolják meg. Ezért vitte oda saját embereit is, amerikai, lett és grúz állampolgárokat vezényelve az említett kulcsminisztériumok élére. Porosenkónak és az új ukrán elitnek viszont ez nem tetszik, korlátozva látják ebben saját lehetőségeiket. A parlament és az államfői hivatal ezért elkezdi szabotálni a Soros-reformokat. A kormány egyre inkább béna kacsaként funkcionál.


Amerikai szál

2016 elején azonban ez még csak hidegháború. A Soros házi közlönyeként működő New York Times márciusban szerkesztőségi cikkben megy neki az államfőnek. „Porosenko a korrupciót váltópénzként használja a belpolitikában, hogy nagyobb tere legyen az új nemzetközi, elsősorban IMF-hitelek tárgyalásain”. Az Economist szerint Ukrajna immár ötödik helyen van a világon az „uram-bátyám kapitalizmus” megvalósításában. Nyilvánosság elé lép Alek­szandr Onyisenko, Porosenko korábbi „végrehajtó embere” is, aki azzal vádolja az elnököt, hogy szó szerint megvesztegetett parlamenti képviselőket a fontos szavazások előtt. A válasz nem várat sokáig magára. Onyisenkót gazdasági visszaélésekkel vádolja meg az ügyészség, megvonják képviselői mentelmi jogát. Onyisenko gyorsan Görögországba távozik.

Ez már tényleges háború. Az úgynevezett Nemzeti Reformtanács ülésén a Sorost „képviselő” Szaakasvili nyíltan összeveszik a most éppen Porosenkóval szövetséget kötő Arszenyij Jacenyuk miniszterelnöknek. A kormányfő „vendégszínésznek” nevezi Odessza kormányzóját, mire ő azt mondja, hogy immár ő is ugyanolyan ukrán állampolgár, mint Jacenyuk, csak éppen vele ellentétben nem lopta szét az országot. (Csak mellesleg: Tbilisziben éppen ilyen jellegű vádpontokkal van kiadva körözés a grúz exelnök ellen.) Arszen Avakov belügyminiszter erre Szaakasvilihez vágja vizespoharát. A szakítás nyilvánvaló.

Áprilisban aztán lemond a Jacenyuk-kormány, mivel Soros minisztereit csak egyszerre tudnák eltávolítani. Ez sikerül is, de a spekuláns is megmutatja oroszlánkörmeit: Jacenyuk is bukik. Természetesen őt is korrupcióval, egy hárommillió dolláros „boríték” elfogadásával vádolják meg. A Nemzetközi Reneszánsz Alapítványhoz – ez Soros ukrajnai lerakata – köthető média pedig dokumentumokat szivárogtat ki, amelyek szerint 1995-ben Csecsenföldön Jacenyuk orosz hadifoglyok kínzásában és meggyilkolásában vett részt. A kormányfő cáfol, de nemzetközi renoméjának annyi, Merkelék kihátrálnak mögüle.

Végül a kormányválság washingtoni és berlini nyomásra megoldódik, kompromisszumos megoldásként Porosenko embere, egy viszonylag súlytalan 38 éves politikus, Volodimir Hrojszman lesz a miniszterelnök.

Hillary Clinton és Petro Porosenko. Kijev mindent megtett azért, hogy lejárassa Trumpot  (Fotó: ukranews.com)

A harc azonban folytatódik. Júliusban az éppen külföldön tartózkodó Szaakasvilit Porosenko megfosztja ukrán állampolgárságától. Mivel grúz útlevelét már korábban elvették, a politikus de facto hontalanná válik. Kijevi abszurd, hogy odesszai kormányzóságáról csak novemberben váltják le. Talán azért, mert közben kissé enyhül Soros és Porosenko viszonya. Az amerikai elnökválasztási kampányban ugyanis egy oldalra kerülnek, mivel mindketten Hillary Clintont támogatják.

Hogy mi köze az ukrán államfőnek az amerikai választásokhoz? Meglepően sok. Kijevből ugyanis zsákszámra érkeztek dokumentumok, amelyek Donald Trump és az oroszok összejátszását lettek volna hivatottak bizonyítani. Paul Manafort, Trump kampányának mindenható menedzsere ebbe is bukott bele, ugyanis kiderült, hogy korábban tanácsokat adott Viktor Janukovics bukott oroszbarát ukrán elnöknek. Az információ felturbózásában meghatározó szerepet játszik a Soros által támogatott amerikai liberális média.

Porosenko arra játszik, hogy ha jó pontokat szerez Clintonnál, ő később, elnökként visszafogja majd Soros ukrajnai ambícióit. A terv már eleve sántít. A WikiLeaks által napvilágra hozott dokumentumokból ma már tudjuk: inkább Soros gyakorol hatást a Clinton családra, mint fordítva. De ami a lényeg: az amerikai elnökválasztást Donald Trump nyeri.


A grúz visszatér

Mindezek után papírforma lenne Porosenko bukása, hiszen tengerentúli támogatás nélkül a rendszere halálra van ítélve. Viszont ebben a helyzetben az ukrán elnök és Soros érdekei megint csak találkoznak. Hiszen Porosenko eltávolítása Soros embereit hozná helyzetbe. Ugyanis az egyetlen ukrán, akivel a Trump-adminisztráció külpolitikai felelősei viszonylag jó viszonyt ápolnak: Mihail Szaakasvili. A grúz azonnal be is jelentkezik az elnökségért. Az amerikai külügyben azonban még napjainkban is szinte kizárólag Clinton, azaz Soros emberei ülnek a végrehajtó felső- és középvezetői pozíciókban.

Ukrajnában ezért patthelyzet alakul ki Soros és szövetségesei, valamint a Porosenko-klán között. Ezt belátható időn belül vagy egy egyértelmű és a Trump-ciklusra nézve végleges állásfoglalás, vagy a 2018 második felére várható elnökválasztás tudja majd feloldani.

Az elsőre egyelőre nincs sok esély. Donald Trump a jelek szerint rendezné az ukrán helyzetet Oroszországgal, de tanácsadói szemmel láthatóan ebben nem érdekeltek. Aligha véletlen, hogy az új amerikai elnök egyéves regnálása alatt mindössze egy bemutatkozó találkozóra került sor Vlagyimir Putyinnal. Idén, november elején az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) szervezet danangi csúcstalálkozóján már minden egyeztetve volt egy „nagy csúcshoz”. Azonban a helyszín biztosítását nem a vietnamiakra bízták, hanem az amerikaiak béreltek helyszínt az oroszokkal való egyeztetés nélkül. A diplomáciában finoman szólva is meglepő megoldást Moszkva értelemszerűen nevetségesnek tartotta és nem fogadta el.

Mindez persze aligha jelentett meglepetést Sorosnak. Porosenkóval kijevi források szerint már az év elején egyfajta gentleman agreementet kötöttek: Ukrajna nyugati orientációját, illetve az Oroszországgal szembeni „harci helyzetet” fenntartó kérdésekben nem mennek egymás ellen. A többi meg kiderül a választások után.

A megállapodás első része most is működik. Az oroszellenesség a kijevi politika meghatározó eleme, Porosenkónak a minszki megállapodás ellenére esze ágában sincs autonómiát adni Donyeck és Luhanszk megyének. Folytatódik az ország totális privatizációja – immár a külföldi földtulajdon sem tabu –, illetve amerikanizálódása. Az energiaellátást már túlnyomórészt a tengerentúlról biztosítják. Orosz gáz helyett amerikai palagáz érkezik, és mivel nincs egyezség az oroszbarát felkelőkkel, az eddig szén­exportőr Ukrajna az Egyesült Államokból importál.

Ez tökéletesen megfelel a hazai termelés mellett kiálló Trumpnak. A kijevi Gazdaságkutató Intézet becslése szerint Ukrajna idei energiaszámlája legalább a négyszerese lesz a korábbinak. Emellett már célegyenesben van egy új energetikai blokk építése a zaporozsjei erőműhöz. Európa legnagyobb, öt gigawattos – a paksi atomerőmű kapacitásánál két és félszer nagyobb – létesítményéről van szó. A négy ukrán atomerőműbe szükséges fűtőelemek 55 százalékát pedig már az amerikai-japán Westinghouse szállítja.

Az üzlet tehát működik, a belpolitikában azonban folytatódik a hadakozás. Soros nyíltan támogatja Szaakasvili ambícióit, találkozóikon immár rendszerint ott van a kijelölt politikai utód, legifjabb fia, Alex Soros is. Szeptember 10-én a grúz politikus megkísérelt bejutni Ukrajnába. Repülőre útlevél hiányában nem szállhat, a vonatról pedig leszállították a sehinyi lengyel–ukrán határátkelőnél. Erre tucatnyi hívével elindult gyalog.

Azt gondolnánk, innentől a történet tisztán rendészeti kérdés. Odáig rendben, hogy a lengyelek átengedik, nekik úgymond nem kell tudniuk, hogy Szaakasvili útlevelét már visszavonták. Azonban az ukrán határőrök is ezt teszik, ha nem is tisztelegnek, de készséggel félreállnak. Ugyanis a közeli Lvov (Lemberg) polgármestere, Andrej Szadovij odaszólt Szaakasvili érdekében. A határőröket természetesen Kijevből irányítják, de a főváros és a minisztérium messze van, a katonákat a mindennapokban segítő – a csempészetben a helyi sajtó szerint együttműködő – polgármester viszont közel. Szadovij pártjának, az Önsegélyezésnek (Szamopomics) a létrejöttét Soros eurómilliókkal dotálta. Az ő és a spekuláns kedvenc ukrajnai politikusának, Julija Timosenkónak hívei köszöntik Szaakasvilit. A grúz új Majdant hirdet, sátortábort ver fel Porosenko hivatala előtt és „rendszerváltást” hirdet.


Kuss, magyar!

A szigorúan vett belpolitikában azonban van egy ügy, amiben Soros és Porosenko összhangban cselekszik. Miután idén nyáron az Európai Unió rábólint az ukrán vízummentességre, Kijevben úgy döntenek, hogy most már visszafoghatják a Brüsszelnek szánt „civilizációs” gesztusokat. Egy széles körben idézett beszélgetés szerint – amelynek forrása ismeretlen, de érdemben senki sem cáfolta – Porosenko azt mondta Hrojszman miniszterelnöknek, hogy „most már mindent megkaptunk az EU-tól, amit lehet, szabad a kezünk”.

Ukrán nacionalisták felvonulása Ungváron. Nem akarnak magyar szót hallani (Fotó: 3szek.ro)

Az uniós tagságra belátható időn belül nincs esély, a kölcsönöket meg muszáj folyósítania az uniónak és a németeknek, ha nem akarják veszni hagyni az eddigieket. Meg hát a piac egy részét is átengedték már nekik, és ott a csábító termőföldüzlet. Viszont jönnek a választások, és az orosz kártya mellé kellene valami más is. A nacionalista kampány jó ötlet, de kell hozzá valami konkrétum: Ukrajna ezért elfogadja az új nyelvtörvényt. A jogszabály az iskolák alsó tagozatát leszámítva, lényegében betiltja a kisebbségi nyelven való oktatást. Ez ellentétes ugyan az ukrán alkotmánnyal és a követni ígért uniós direktívákkal is, de ez senkit sem érdekel. Meg Porosenkóék egyébként is úgy gondolják, hogy a törvényt egyértelműen oroszellenes éle miatt lenyelik Brüsszelben. A több százezres kisebbséget képező lengyelekkel és románokkal meg majd megegyeznek. Talán a magyarokkal sem lesz gond.

És itt jön a meglepő fordulat. Soros György – akit Bokros Lajos a „legnagyobb magyarnak” titulál – jogvédő szervezetei ugyanis a várakozásokkal ellentétben nem verik félre a vészharangot, nem rohannak európai bíróságokra, nem izzítják fel az amerikai adminisztrációt. Sőt Dmytro Shulga, a Nemzetközi Reneszánsz Alapítvány vezetője szerint „az új törvény jó egyensúlyt teremt a nemzeti és a kisebbségi érdekek között. Mindez hozzájárul Ukrajna valamennyi polgárának integrációjához, egyúttal nem veszélyezteti a kisebbségi nyelvek létezését és terjedését.”

A magyar kormány, a kárpátaljai magyar szervezetek hevesen tiltakoznak, mire Kijev látványos magyarellenes kampányba kezd. Szeparatizmussal, az ukrán nemzetállam szétverésével vádolják a 150 ezer helyi magyart. A hergelésben vezető szerepet vállal a Soros által támogatott média. Kárpátalján megjelennek a szélsőséges ukrán nacionalista szervezetek, amelyeket három évvel korábban a Majdanon a spekuláns alapítványai is finanszíroztak. A Nemzetközi Reneszánsz Alapítvány is bekapcsolódik a maga módján a történetbe: hevesen bírálja a magyarországi Soros-plakátokat, antiszemitizmussal vádolva a kormányt.

Brüsszelben eközben a Nyílt Társadalom Alapítvány kiadványa szerint a „baráti politikusok” közé sorolt képviselők Magyarország bírálatába kezdenek, mondván, hogy nacionalista kampányt folytat a „demokrácia első lépéseit megtevő” Ukrajnában, és Kárpátalja elszakítására készül.

Jövőre Ukrajnában és Magyarországon is választásokat tartanak. Soros György amerikai milliárdos zsebpártjai és politikusai által mindkét országban nyíltan a hatalom megszerzésére tör. Légy résen, Magyarország!

(vége)

Máté T. Gyula