A felsőoktatás meghódításával párhuzamosan elkezdődik a középiskolák megkörnyékezése is, 34 ezer tanár kap a fizetése mellé havi 250 dollárt. A Nemzetközi Tudományos Alap „Soros-olimpiákat” rendez a diákoknak. Oroszország-szerte több száz konferenciát tartanak a tanároknak, ahol Soros megbecsült professzorai vázolják fel a szép, új és demokratikus jövőt. Mire jó ez? Miért kell pénzelni több tízezer középiskolai tanárt? Újraéledt az antik athéni jelszó: „Le akarod győzni az ellenséged? Neveld fel a gyerekeit!”

Soros tankönyveivel milliók agyát mosták át (Fotó: donnews.ru)


Oroszországban a 90-es években sok minden mellett a közoktatás is romokban hevert. Az ilyen-olyan demokrata reformerek a még működő területeket is szétrombolják. A szovjet időkből származó, úgymond elavultak után természetesen új tankönyvek is kellenek. Az államnak erre sincs pénze. És ekkor jön az „amerikai nagybácsi”.

Soros György bekapcsolódik a tankönyvkiadásba. A fizetési listáján lévő professzorokkal új tankönyveket és segédanyagokat írat, összesen több mint kétszázat. Borisz Jelcin és cserélődő oktatási miniszterei boldogok. Nem kell semmit sem csinálniuk. Elégedett a gazdasági tárcát 1994 és 1997 között vezető Jevgenyij Jaszin is, hiszen lényegében egy rubelt sem kell erre szánnia. A költségvetési keret sokkal hasznosabb dolgokra is felhasználható. Miniszteri bukása után Jaszin egyébként a Liberális Misszió nevű alapítványt vezeti.

Az állami támogatás tehát megvan, de a középiskoláknak is rendelniük kell a kiadványokból. Mert hát az új orosz demokráciában is szabad az iskolai tankönyvválasztás. Most lesznek hirtelen igazán fontosak a sorosi „kiválasztott” tanárok. Tízmilliós nagyságrendben kerülnek új könyvek az iskolákba.

Jó könyvek ezek? Szép, kemény borítású a többségük. Sok a színes fénykép, a grafikon. És a tartalmuk? Hát nézzük. A történelemkönyvek például úgy mutatják be Oroszország históriáját, mint folyamatos kudarcok és vereségek sorozatát. A nemzet megtestesítője a bunkó muzsik és az öntörvényű uralkodó, aki mindig nemet mond a civilizációra. Elítélendő például a kereszténységet felvevő Vlagyimir nagyfejedelem, hiszen nem a katolicizmust választja, és ezzel már a kezdetek kezdetén megakadályozza a nyugatosodást. Összességében mindig az orosz kultúra értékeihez, nemzeti hagyományaihoz való ragaszkodás a fejlődés gátja. A XX. századi történelem anyaga kimondottan szórakoztató: a sztálin­grádi csatára egy mondat jut, ellenben az USA csendes-óceáni hadműveletei egy egész fejezetet érdemelnek. Egy orosz tankönyvben…

De hasonlóan „érdekes” a sorosi irodalommegközelítés, ahol Szolzsenyicin Gulagjának helyes értelmezésére több oldalt szánnak, mint Puskinra, Lermontovra, Dosztojevszkijre és Tolsztojra összesen. A földrajzkönyv egyik fejezete pedig azt fejtegeti, hogy a modern, 144 milliós lakosságú Oroszország túlnépesedett. Az ideális a 67 milliós létszám lenne, hogy így lehetőség nyíljon az ország nemzetiségi és kulturális sokszínűségének további növelésére, a bevándorlók nagyszámú fogadására. Hogy a maradék 77 millió orosszal mi legyen, arra szerencsére nem tér ki a sorosi diszciplína.

Mindennek fényében az, hogy a „Társadalmi ismeretek pályakezdőknek” című kiadványban a drogkereskedést elítélendő, de igen nagy hasznot hajtó „szakmaként” jellemzik, talán már szót sem érdemel.

Soros György 2003-ban zárta, illetve „adta át más demokratáknak” oroszországi tudományos és oktatási projektjeit. Ezután Putyin megdöntésére koncentrált. Az általa támogatott oktatók 80 százaléka ma már Nyugaton dolgozik. Ez több tízezer, zömében harmincas-negyvenes éveiben járó tudóst és kutatót jelent. Az orosz tudományos életet ért kárt egy parlamenti jelentés 300 milliárd dollár fölé becsülte.

Soros kulturális „segítségét” Zsoresz Alfjorov, a fizikai Nobel-díj 2000. évi orosz nyertese értékelte: „Másfél évtized alatt sikerült létrehozni egy generációt, amely csak egy McDonald’s eladójának alkalmas, hogy aztán ugyanott költse el a fizetését”.

(Folytatjuk)

Máté. T. Gyula