Az ötvenes évek technikája kifogástalan állapotban fennmaradt

Budapest szívében, a történelmi várnegyed alatt hatalmas barlang- és óvóhelyrendszer található. A járatok hosszúsága meghaladja a tíz kilométert. Azt beszélik, a föld alatti kórház összesen kilenc lejáraton – például a Hadtörténeti Múzeumból, de még az I. kerületi önkormányzat épületéből is – megközelíthető. A Lovas utcában vasbeton kocsibeálló rejti a bejáratot a kíváncsi szemek elől. A Sziklakórházhoz kapcsolódik egy gondnoki lakás, ahol 40 évig lakott az a család, amelyik gondozta azt. 2000-ig kéthetente cserélték az ágyneműt.

A Várhegyet kétféle kőzet alkotja. Felül helyezkedik el a 7-15 méter vastag mészkő, alatta a márga. A mészkőréteg a jégkorszak után feltörő forrásvizekből rakódott le. A márga és a mészkő határán mosódtak ki ezek a világviszonylatban is ritka barlangok. A várfennsíkon eredetileg száznál is több barlang volt. Az itt megjelenő ősember, a „Budai Ősvadász” kőszerszámai a vértesszőlősi előemberével egykorúak, 350 ezer évesek. Amióta ember él itt, a barlangokat lakták, az itt található vizet itták. A XIII. századi tatárjárás előtt itt épült falu lakói már kutakat ástak, hogy használhassák azok vizét. Később az itt házakat építő emberek az édesvízi mészkőbe pincéket vágtak, további kutakat fúrtak, és további barlangokra bukkantak. Leírásokból tudjuk, hogy az 1723-as vári tűzvészben a Várhegy minden épülete elpusztult, de egyetlen ember sem halt meg, ugyanis a lakók a tüzet a barlangokban élték túl. Később a háborúk, ostromok idején a támadók ágyúgolyói, bombái elől is ide menekültek.

1931-ben elsőként Kadic Ottokár kezdte meg a főváros megbízásából munkatársaival a várhegyi barlangok átfogó szakmai kutatását. A főváros 1935-ben a Magyar Barlangkutató Társulatra bízta a budavári barlangpincék feltárását. Ekkor kapcsolták össze folyosókkal az üregeket. Mivel a középkori emberek a megtalált barlangok kibővítésekor soha sem a saját házaik alá mélyítették azokat, hanem mindig az utcák irányába terjeszkedtek, az összekötésekkor az utcák vonalát követő tíz kilométeres járatrendszer alakult ki, a barlangokat hol jobbról, hol balról bekötve.

Kórház a föld alatt

A II. világháború előtti készülődés során értékőrző óvóhely létesítését vette tervbe néhány magánvállalkozó. A költségek kímélése érdekében a meglévő barlangokat kívánták erre a célra felhasználni, illetve átalakítani. Az építkezést később a főváros vette át, és sebészeti szükségkórházat létesített a tervek részleges átalakításával. A meglévő barlangokat összekötötték – az egyes termek egyes barlangokból lettek kialakítva, a folyosók az utcák alatt találhatók -, és bejáratot nyitottak a Lovas út felől. A kórház 1943 végére lett üzemképes. A személyzeten kívül 200 fő számára volt benne hely. A falakat, a sziklamennyezeteket vasbeton burkolattal és szigeteléssel látták el. Már a megnyitáskor emeletes ágyak is voltak a kórtermekben. Kiépítették a konyhát, a szükségáramforrás-hálózatot, az aggregátorokat, amelyek a főbb helyiségekben biztosítják a szükséges árammennyiséget.

Budapest ostroma után a kórház egy ideig még üzemelt, majd megszüntették. Gépészeti berendezéseit részlegesen leszerelték, és vidékre szállították. Sorsa egy ideig bizonytalan volt, majd egy magáncég oltóanyag-termelés céljából bérbe vette. 1952-53-ban a kórházat kibővítették, titkosították, azonban a Székesfővárosi Szükségkórház mint közintézmény ebben az időben már mindenki számára ismert volt. A háború alatt tízezer sérültet ápoltak itt – köztük német katonákat is -, így a külföldi hírszerzés már jól ismerte a Vár alatti labirintust.

1958 és 1962 között, félve a nukleáris veszélytől, a Sziklakórházon újabb fejlesztést hajtottak végre. A fejlesztések eredményeként a kórház ellenálló lett a nukleáris és vegyi támadásokkal szemben. Ekkor érte el mai méretét, az 1910 négyzetmétert. Meg volt ágyazva, kéthetente cserélték az ágyneműt, papucsok, ágytálak és egyéb felszerelések voltak kikészítve az ágyak mellé. 1964-től 2004-ig egy gondnok család látta el a kórház felügyeletét.

A gondnok házaspárt titoktartás kötelezte – a férfi civilben a János kórház kazánüzem-vezetője volt.

Titkos katonai kórház

A túra hossza közel 400 méter, amit 40 perc alatt teszünk meg, helyenként 15-20 méter mélységben. Lent 17-18 fok van egész évben. Az időutazás a 60-as évek eleje óta érintetlen Sziklakórházba vezet. A Lovas úti bejárat eredetileg mentőátjáróként üzemelt, most itt van a kiállítás bejárata. Az áthajtóban több ezer feltornyozott hordágy, a fal mellett faládák, egyiken halálfej.

– Egy filmforgatáson festették rá, az összes ládában polgárvédelmi gázálarc van – mondja Dégi Tamás.

Az innen induló folyosón lépcsőzés nélkül jutunk le a Sziklakórházba. A barlang termei, járatai nagyon jó óvóhelyként és katonai irányító központként szolgáltak, a több mint tíz méter szikla tökéletes védelmet biztosított a kor fegyvereivel szemben. Ekkor épült az a helyiségcsoport is, amelyben német harcálláspont működött. Itt egy telefon és egy légvezetékekre csatlakoztatott kézi hajtású szellőzőgép volt, így a felszínről friss levegőt lehetett lejuttatni.

A Sziklakórház legnagyobb kórterme – és egyben legnagyobb helyisége is -, a Nagykórterem 144 négyzetméter. Az ágyakon ma fájdalmas arcú viaszfigurák fekszenek. A Sziklakórház műtőjében található felszerelések itt voltak az ’50-es években is. Amikor épült, a kor modern műtőjének számított. Egyszerre két beteget tudtak operálni, ami a háború alatt nagyon praktikus volt. A műtőasztal melletti altatógépet használták az Evita című film egyik jelenetében Madonna altatásakor.

– Mondhatjuk, hogy az egyetlen ember, aki valaha használta ezt az altatógépet, az éppen Madonna volt – tájékoztat Vári Ágnes, a Sziklakórházban berendezett kiállítás vezetője.

A következő helyiségben egy katonai tábori röntgen áll az 50-es évekből. Újonnan érkezett ide, és azóta is itt áll. Soha nem használta senki.

Van egy másik bejárat, amit az esetleges termonukleáris támadás esetén használtak volna. Ott – a hegy gyomra felé haladva -, az egyre nagyobb nyomású helyiségekbe bezsilipelve a nyomástöbblet mindig kifelé vitte volna a nukleáris szennyeződést. A zuhanyozó helyiséghez érve lenyírták volna az ember haját, és zuhanyozás után tiszta ruhában léphetett volna a kórház területére. Az objektumnak 300 fő részére kellett volna 72 órás teljes elzárkózást biztosítani.

Remélhetőleg soha ki nem derül, hogy képes lett volna-e erre vagy sem. Ugyancsak ezen a szakaszon találhatók a műszaki egységek, egy gigantikus – a mai napig használatos – szellőztető berendezés, és két dízeltartály. Ez utóbbiak arra szolgáltak volna, hogy ha megszűnik az elektromos ellátás, akkor a föld alatt a kórház saját elektromos áramot tudjon előállítani. A Tóth Árpád sétány egyik virágágyása mellett meghatározott időközönként egy tejeskocsi, a petúniákkal álcázott csőcsonkon át, több hektoliter gázolajat öntött a vár alatti hadikórház egyenként négyezer literes tartályaiba. Így látták el üzemanyaggal a sziklakórház Ganz típusú aggregátorait.

Rákosi örülne

Három éve a Krétakör Színház társulatával, Térey János Niebelung-lakópark című drámáját a Sziklakórházban rendezte meg Mundruczó Kornél. A limitált nézőszámmal futó előadásnak nagy híre ment. 2003-ban a Görög Zita főszereplésével készült Underworld című amerikai thriller forgatásának volt az egyik helyszíne a titkos katonai kórház. A Sziklakórház a nagyközönség számára is nyitva áll.

– A Sziklakórház minden olyan rendszerrel fel volt szerelve, amely esetleges nukleáris csapás esetén is működőképesen tartja a kórházat a föld alatt. Az, hogy ez a világon egyedülálló gyűjtemény ma is látható, két dolog szerencsés egybeesésének köszönhető. Az egyik, hogy valami miatt a 60-as évek óta nem frissítették, de nem is használták el a kórház készletét. A másik, hogy bár reálisan ezeket már senki sem akarta használni a 90-es évektől, mégsem hagyták abba a folyamatos szellőztetést. Ez mentette meg a használat nélkül megöregedett berendezéseket, eszközöket – mondja Vári Ágnes.

A kemény ötvenes évek titkos technikája, talán nem véletlenül, Magyarország fővárosában a föld alatt épen megmaradt. Az egész világon egyedülálló, hogy a mai napig sikerült üzemképes állapotban megtartani a hidegháborús normáknak megfelelő rendszert. A volt Varsói Szerződés tagállamaiban a hasonló objektumok vagy a korszerűsítés, vagy az enyészet áldozatai lettek. Itt azonban tökéletesen épek. Ha Rákosi Mátyás visszatérne, elégedett lenne.

Weidinger Kinga