Szkíta népek nyomai Indiában

Nagyon tetszett Kőrösi Csoma Sándor igazi székely tartása, a földön háló, a pusztán jak vajon és teán élő, mindent kibíró ember. Tiszteltem a hazaszeretetét is, magáról büszkén írta minden adandó alkalommal, hogy a magyar fajnak a székely ágához tartozik, amely Krisztus után a IV. században elfoglalta a Kárpát-medencét – mondta a Demokratának Aradi Éva indológus.

– Néhány napja érkezett vissza New Yorkból. Mi járatban volt?

– Egy indiaiak által szervezett tanácskozáson, ahol a jelenlévők kérvényezték, hogy az ENSZ vegye fel hivatalos nyelvei közé a hindit is, mivel egymilliárd ember beszéli. A tanácskozáson mintegy hétszáz indiai küldött előtt felszólalt az ENSZ főtitkára, és India államminisztere is. Rajtuk kívül talán húszan lehettek más nemzetiségűek, Európából pedig csupán kettőnket hívtak meg, egy olasz hölgyet és engem.

– Milyen érdemei alapján választották díszvendégek?

– 1975-ben a budapesti ELTE után a bombayi India Tudományok Főiskoláján tanultam tovább. Az akkori tanácskozás főszervezője engem is meghívott, sőt számomra teljesen váratlanul oklevéllel tüntettek ki, amit Indira Gandhi személyesen adott át. A kitüntetetteknek, így nekem is, néhány perces előadást illett tartanunk hindiül, jóllehet, az én nyelvismeretem akkor még gyermekcipőben járt. A miniszterelnök asszony egy szvasztikával díszített kókuszdiót is átadott, amiért azóta sok támadást kaptam azzal együtt, hogy náluk a kókuszdió szerencsét hoz, a szvasztika pedig az égtájakat és a napjárást jelenti, ráadásul a náci horogkereszthez képest fordított állású. A mostani meghívásomat annak köszönhettem, hogy az akkori résztvevők közül mára én maradtam az egyetlen európai hinditanár.

– Ennyire nehéz elsajátítani a hindi nyelvet?

– Könnyebb mint a magyart, jóllehet a tanácskozás nyelvészeti csoportjában éppen a nehézségekről tartottam előadást. A hindi ábécének száz betűje és még ötven ligatúrája, azaz betűösszevonása van. A magyar e-hez hasonlóan náluk az a betűből van sok, szó közben nem is jelölik, hanem egy betűk feletti vonallal helyettesítik. Ragozó nyelv hím- és nőnemű szavakkal, szókincsének hetven százaléka az előbbihez, harminc százaléka az utóbbihoz tartozik. A jelentősebb tárgyak, fogalmak, mint például az óceán, a város hímnemű, a kisebbek, például a folyó, a falu nőnemű.

– Körösi Csoma Sándor a példaképe. Miért?

– Főleg a makacssága miatt, ahogy mindenképp meg akarta találni a magyarok őseit, és ha nem hal meg, talán el is jut az ujgurokhoz, akikben a magyarokhoz genetikailag legközelebb álló népcsoportot sejtette. Nagyon tetszett az igazi székely tartása, a földön háló, pusztán jak vajon és teán élő, mindent kibíró ember volt. Tiszteltem a hazaszeretetét is, magáról büszkén írta minden adandó alkalommal, hogy a magyar fajnak a székely ágához tartozik, amely Krisztus után a negyedik században elfoglalta a Kárpát-medencét.

– Az MTA nem az ő nézeteit vallja.

– Nem, sőt biztos forrásból tudom, hogy Kőrösi Csoma bizonyos anyagait visszatartják, azok nem kutathatók.

– Nagy sikerű A hunok Indiában – a heftaliták története című szakkönyve után most min dolgozik?

– A kusánok történetén. Az eredetileg kínaihoz hasonló nyelvű jüecsi népcsoportot a kínai évkönyvekben Kuei-Suangnak nevezték, ami győztes törzset jelent. A xiungnukkal egy időben az Ordosz völgyében éltek az Orkhon folyónál, és noha mindkettő szkíta nép volt, ősi ellenségnek számítottak. Krisztus előtt 170-ben az erejük teljében lévő xiungnuk szinte megsemmisítő vereséget mértek a jüecsikre, akik ekkor elindultak Nyugat felé, és az első szkíta törzsként a népvándorlás elindítói lettek. Ötven évvel később elfoglalták Baktriát, nagyjából a mai Afganisztán területét. Ezt követően a már száz éve uralkodó öt törzs közül Krisztus előtt 50-ben a legerősebb legyőzte a másik négyet, és egyesítette a törzseket, ettől kezdve nevezték őket a perzsák és indusok kusánnak.

– Mivel bizonyítható a szkítákkal és magyarokkal való rokonságuk?

– A Delhitől százhatvan kilométerre lévő maturai múzeumban rengeteg kusán érme látható, Kashmírban, Észak-Indiában, Afganisztánban nemkülönben. Ezek felirataiból tudjuk, hogy első uralkodójuk neve Kadzsula Kadfiszesz volt. A Kadzsulában névben, akárcsak én, Obrusánszky Borbála is a Gyula nevet ismeri fel, annál is inkább, mert a kusánok ugyanolyan osztott királyságban éltek, mint a magyarok, ahol Kadzsula nem király volt, hanem Árpádhoz hasonlóan hadvezér. Még a szobrát is megtalálták, igaz, fej nélkül, mert azt a muzulmán hódítás idején letörték, de a rajta lévő, akkoriban még bráminak nevezett írás szanszkrit felirata szerint őt ábrázolja. Az éremfeliratokat is éppen az egyik oldalukon lévő szanszkrit írás segítségével sikerült megfejteni, ahogyan annak idején a hieroglifákat is a rosette-i kő alapján.

– Hogyan fogadták India őslakói a kusán hódítókat?

– Meglehetősen barátságosan. Kétszázhúsz éven át tartó indiai fennhatóságuk során az egyik legnagyobb uralkodójuk a 18 évesen trónra került Kaniska negyven évig megtartotta hatalmát. Ezalatt államvallássá tette a buddhizmust, zsinatot szervezett, monostorokat, sztupákat építtetett, noha ő maga Siva-követő, valamint Napisten- és Földanya-hívő is volt, ami jellegzetesen belső-ázsiai vallás. A kusánok ellenőrizték a Selyemút déli, Kashmíron, Indián, Kabulon át vezető szakaszát a mai Kasgartól Heratig. Mivel mindenkit megadóztattak, India hálás volt nekik, mert bekapcsolódva a kereskedelembe, fellendült a kézműipar, kereskedelem és Gudzserátban épült a fő kikötővárosuk. Itt és Radzsasztánban napjainkra sok csatornázott város romjait tárták fel, amelynek kútjaiból a mai napig isznak a falusiak.

– Kik és mikor vetettek véget ennek a civilizációnak?

– A szaszanidák. Ez a nép időről időre eltűnt, visszavonult a mai Nyugat-Iránba, majd megerősödve legyőzte a pártusokat és a kusánokat, akik ezt követően Kabulba és az attól száz kilométerre lévő vallási székhelyre, Bégrámba vonultak vissza. A szaszanidák alattvalóiként adót fizettek, de saját fejedelmük és pénzük lehetett. Végső vereségüket Krisztus után 250-ben szenvedték el.

– A kusánok ennek ellenére nem tűntek el a történelem színpadáról, a turbános szikhek és a panzdsábiak is utódaiknak vallják magukat.

– Ezt a heftalitáknak köszönhetik, akik Krisztus után háromszázötven táján jelentek meg az Oxus, mai nevén Amu-darja mentén. Ők a nyugati xiungnuk, azaz hunok, mert a puránák, az ókori indiai történelemkönyvek ekkor már csak így említik őket. Lényegében ellenállás nélkül győzték le a kusánokat, ami arra vall, hogy rokonokról van szó. A kusánok még örültek is, hogy egy ilyen erős, harcias nép jött, amelynek segítségével visszavehetik az elveszített területeket, Gandarát, ami most Észak-Pakisztán, Kashmírt, a Gangesz völgyét, Pandzsábot, a mai Radzsasztánt és Gudzserátot, amelyek egykoron hozzájuk tartoztak. Lassanként beolvadtak a heftaliták közé, akik magukat szanszkritül svéta hunának, azaz fehér hunnak nevezték. Napjainkban a rádzsputok egy része tekinti magát leszármazottaiknak. A heftaliták uralmát végül szintén a szaszanidák törték meg az ötszázhatvanhétben felettük aratott győzelmükkel.

– Visszatérő kérdés, hogy az indiai Biharnak van-e kapcsolata a magyar Biharral?

– Noha a bihar hindiül ligetes területet jelent, és ott valóban ilyen a táj, ne feledjük, hogy a buddhista kolostorokat viharnak, viharának hívták. Mivel a B és a V könnyen felcserélhető, a bihar jelentése inkább kolostor. Annál is inkább, mert Buddha a Bihar tartományban lévő Bodgajában világosodott meg, ott létesültek az első kolostorok, tehát sajnos semmi köze a mi Bihar megyénkhez. Vannak persze közös szavaink, mint pl. a kutya = kutta, amit ők a türkből vettek át. Szerintem nem a szanszkrit hasonlít a magyarra, hanem a szanszkritba már a kusánok előtt, az indoszkíták idejében beszivárogtak a türk nyelvek. A Kína közeléből jött népek inkább mongolul, az Afganisztánhoz vagy Iránhoz közeliek törökül beszéltek. Más kérdés, hogy Szentkatolnai Bálint Gáborhoz, Ucsiraltu professzorhoz és Obrusánszky Borbálához csatlakozva magam is azt vallom, hogy a magyar és mongol nyelvnek a hun volt a közös őse. Kőrösi Csoma Sándor is azért szerkesztette meg a szanszkrit-hindi-magyar szójegyzéket, hogy világossá tegye a szanszkrit átvételeket.

Szakács Gábor