Kövér László, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országos választmányának elnöke nagypénteken adott interjút az Demokrata Televízió Éjjeli menedék című műsorának. Ebből olvashatnak most egy rövid, szerkesztett részt lapunkban. A stúdióbeszélgetést teljes terjedelmében a Demokrata Televízió e heti korongján láthatják az érdeklődők.

– Említette, hogy Dávid Ibolya nem kedveli önöket. Ez részben indokolt lehet, mert kár volna tagadni, hogy Orbán Viktor, illetve önök arra törekedtek, hogy a Szövetség keretén belül egyesítsék az erőket. Van azonban egy másik kérdés Dávid Ibolyával kapcsolatban: miért is viselkedik most úgy, ahogyan viselkedik? Arra számítottam, hogy mielőtt leülünk beszélgetni, kapok az Amerikai Egyesült Államokból, illetve Ausztráliából, kollégáktól, ott dolgozó újságíróktól adatokat, amelyek alapján konkrétabban kérdezhettem volna önt, így most csak egy általános kérdésem marad: hallott-e, tud-e arról, reálisnak tartja-e, hogy Dávid Ibolyát a baloldal, az MSZP-SZDSZ valamivel kézben tartja?

– Hogy az MSZP-SZDSZ oldaláról ezt lehetségesnek tartom-e, nem kétséges a válasz: igen. Hogy Dávid Ibolya oldaláról lehetségesnek tartom-e? Ma még szeretném azt mondani, hogy nem. Természetesen mindenféle pletykákat lehet hallani, különbözőeket egyébként, egymástól merőben eltérő jellegűeket. Ezeket mindaddig, amíg bárki, bármilyen adattal alá nem támasztja az állításait, sugalmazásait, nem vagyok hajlandó komolyan venni és kommentálni. Ám azt azért szeretném elmondani, mert ez már független a felvetéstől, de a kérdésre azért mégiscsak valamilyen módon válasz, hogy Dávid Ibolya és a Fidesz kapcsolata, Dávid Ibolya és Orbán Viktor kapcsolata nem az elmúlt hónapokban, nem is az elmúlt esztendőkben alakult így. A gyökerek a kilencvennyolcas kormányalakításig nyúlnak vissza. Nem szeretném átfesteni a múltat, mi továbbra is sikeres kormányzásnak tekintjük azt, amit az MDF és a Fidesz végrehajtott annak idején. De annyi indiszkréció megengedhető számomra, és remélem, ezzel nem sértek alapvető „közlekedési szabályokat”, hogy elmondjam, egyszer az elnök aszszonnyal, még a 2002-es választási együttműködésről tárgyalván, őszintén beszéltünk, és megkértem, mondja már el, mi az ő baja velünk, mi a problémája, mert akkor is látszott már, hogy nem igazán akar együttműködni. Akkor még az MDF többsége, vezetői rá tudták kényszeríteni az elnök asszonyra azt, amit most nem sikerült. Mert akkor sem akart ő személy szerint együttműködni velünk, azt hiszem, mindenki vissza tudja idézni azokat a heteket, amikor a tárgyalások döcögtek. És akkor valami olyasmit mondott az elnök aszszony nekem: az az ő problémája, hogy mi Torgyán Józsefet és a kisgazdapártot magasabbra, többre értékeljük, mint őt, meg a Magyar Demokrata Fórumot, merthogy többet viselünk el, többet engedünk meg – nem is tudom, mi lenne a helyes kifejezés erre -, mint ami az MDF-Fidesz viszonylatában szerintük megengedhető. Amire én csodálkozva azt mondtam, hogy hát ha ez így is van, amit nem egészen látok világosan, pontosan mire gondol, de ha így is van, akkor bizonyára azért van így, mert közelebb vagyunk egymáshoz, és az ember természetesen családi viszonylatban többet vár el, mint a szomszédjától. Azért is hoztam ezt fel, mert ne feledjük el, hogy Torgyán József, akit Dávid Ibolya nem sokra tartott, azért megtette azt kilencvennyolcban, amit meg kellett tennie ahhoz, hogy egy polgári kormány alakulhasson. Nem tette meg azt, hogy annyi helyen léptesse vissza a képviselőjelöltjeit, hogy akár a kisgazdapárt nélkül is kormányozhassunk…

– Valamennyire politikus volt Torgyán doktor…

– Természetesen saját, önös érdekeit bekalkulálta ebbe, de nem volt kétséges – bár a másik oldalon ott is terjengtek pletykák: „a Gyula azt mondta, Józsi, nem ezt ígérted” -, szóval nem volt kétséges: a Független Kisgazdapárt ahhoz, hogy kormányváltás történjen, vissza fogja léptetni a jelöltjeit. Most az MDF erre nem volt hajlandó. Úgyhogy azt gondolom, hogy megint ki-ki mérlegre teheti, hogy hogyan és miképpen ítéli meg a különböző történelmi szituációkban, különböző politikusok és különböző, a sajtó, a közvélemény által különbözőképpen értékelt politikusoknak a cselekedeteit.

Matúz Gábor