Néhány tucat agresszív szélsőbaloldali aktivista tettlegesen is igyekszik megakadályozni, hogy a Városliget visszanyerje régi fényét. A magát cinikusan ligetvédőnek nevező garázda csoportosulás valójában a kulturális funkciók visszatérte ellen ágál, és így szükségképpen a kutyaürüléket, a gazt, a töredezett betonfelületeket, a lerohadt, gyakran hajléktalanok tanyájává vált húgyszagú szocreál épülettorzókat pártolja.

Fotó: MTI

Az egzaltált szélsőségesek egyik vezér­alakja egy reggae-zenész, a magát Gre­gory G. Rasnak nevező Komáromy Gergely. Tudni kell, hogy a reggae nemcsak egy zenei irányzat, hanem egy szélsőséges életszemlélet, melyben központi helyet foglal el a kábítószer, valamint mindenféle deviáns szubkultúra magasztalása. A Szépművészeti Múzeum mai, szocreál épületének bontását akadályozó, a munkaterületet elkerítő kordont feldöntő, a munkásokat megtámadó garázdák vezére korábban droglegalizációt követelő tüntetéseken is részt vett, az illegális betolakodók tavalyi fővárosi áradata idején pedig a legszélsőségesebb migránssimogatók között tűnt fel. Az ápolatlan hajléktalan benyomását keltő aktivista, akinek egyébként a ligeti randalírozásokról készült felvételek egyikén jól hallhatóan némi problémát okozott a tiszta artikuláció, ismeretlen okból felmászott a Szépművészeti Múzeum kéményére is. Innen – lássuk be, a fentiek tükrében indokoltan – a Nyírő Gyula Kórház Pszichiátriai Osztályára vezetett az útja. Ezzel kapcsolatban a Budapesti Rendőr-főkapitányság a következő közleményt adta ki: „A magát a Közlekedési Múzeum kéményének belső falához láncoló 32 éves K. Gergely budapesti lakos saját elmondása szerint kábítószer hatása alatt »tiltakozott«. A rendőrség a nagy melegre és a férfi bódult, zavart állapotára tekintettel több alkalommal hideg vizet biztosított számára. K. Gergelyt nem a rendőrség, hanem a mentők szállították megfigyelésre kórházba – egészségi állapota nyilvánvalóan ezt indokolta.”

E beteg szubkultúra egyedei tenyérbe mászó cinizmussal független civileknek mondják magukat, bár támogatásukra feltűntek a Lehet Más a Politika és a Párbeszéd Magyarországért nevű liberális törpepártok képviselői. Szintén megjelent Illés Zoltán bukott környezetvédelmi államtitkár, jó hír, hogy ezúttal nem ordítozott néhány centiméterről a rendőrök arcába, ellenben azt hazudta, hogy utoljára a szocializmusban vittek el békés tiltakozókat a rendőrök – holott egyfelől a Városligetet megszálló szélsőbalos megszállottak egyáltalán nem voltak békések, másfelől 2002 és 2010 között folyamatos volt a karhatalmi önkény, ami a 2006-os véres szemkilövető terrorban csúcsosodott ki. Sajnálatos, hogy a sötétzöld politikusnak ez szemlátomást nem érte el az ingerküszöbét…

Ahogy az várható volt, kicsoszogott a ligeti hőzöngőkhöz a mára megkeseredett Mécs Imre is, továbbá megjelent a médiában ellencelebként tündöklő Puzsér Róbert, a szocialista újhullámon bizonytalankodó Kunhalmi Ágnes, a főpolgármesterséget ciklusok óta reménytelenül kergető MSZP-s dzsigoló, Horváth Csaba és az évtizedek óta sohasem lobogó, hanem kifeszült pártzászló, Bródy János. Lám, a közéleti kriptokrácia, az MSZP–SZDSZ-koalíció újra összeállt, mint egy többhetes alsónadrág…

Jól ismert forgatókönyv: egy életellenes, beteg szubkultúra néhány, partvonalon kívül szökdécselő másodpercemberke támogatásával egyre elviselhetetlenebb agresszivitással támad minden építő kezdeményezést. Arcátlanságukra, ugyanakkor gyávaságukra jellemző, hogy a garázdák egyike az éj leple alatt festékszóróval próbálta összefirkálni a Liget megszépítését vezénylő Városliget Zrt. irodája előtti járdát, majd amikor a rend­őrök – a törvényességet helyreállítva – megakadályozták a jogsértésben, a vastag arcbőrű nő kikérte magának az intézkedést, magyartalan affektálással tiltakozva az ellen, hogy az egyenruhások beültessék a rendőrautóba. Egészen elképesztő, de a nő érezhetően valóban azt gondolta, hogy neki joga van következmények nélkül törvényt sérteni.

Az arrogancia és a párját ritkító arcátlanság alapvető jellemzője ennek a maroknyi szélsőséges csoportosulásnak, mely hónapok óta terrorizálja a fővárost, akadályozva a katasztrofális állapotban lévő Városliget megszépítését.

Az élmény természetesen nem lenne teljes, ha nem szólalt volna meg a világnézetét gyakorta váltogató, most épp szélsőbaloldali Tamás Gáspár Miklós. A zavaros identitású filozófus egy ’68-as szellemi ihletettségű blogon a valóságot száz százalékig figyelmen kívül hagyva (csak nem merült bele a reggae-életformába?) a következőket álmodta: „…a tiltakozókat (…) és támogatóikat (…) a kormányzat megbízottai által fölbérelt neonáci rohamosztagosok zaklatták, gyalázták és bántalmazták. A magyar állami rendőrség, ahelyett, hogy megakadályozta volna a »biztonsági cégnek« álcázott bérnyilasok által elkövetett nyilvánvaló jogsértést, »föl­osz­lat­ta a demonstrációt«, azaz meggyalázta a környezet- és kultúravédő tüntetők alkotmányos jogait. (…) Itt már a brutális, ostoba, közönséges és önző parancsuralom áll szemben a fákat, bokrokat, madarakat, kisgyerekeket, sétálókat és barangolókat (és az autonóm művészetet!) védelmező, szelíden öntudatos és türelmesen határozott honpolgárokkal, (…) Aki ezentúl a »Liget-projekt« védelmezőjévé vagy mentegetőjévé szegődik, az a szélsőjobboldali hatalomnak és újnyilas zsoldosainak is a szövetségese. (…) Megint kiderült: nincs a közösség életének olyan területe, amelyben ki lehetne egyezni az Orbán-kormányzattal. Ezt az államot a nép ellenségei vezetik. (…) A társadalmi szerződés azt sugallja, hogy ha az állam a törvényeit nem tartja be, akkor az alattvalóknak se kell betartaniuk őket.”

Rögzítsük tehát a tényt: Tamás Gáspár Miklós burkoltan törvénysértő fellépésre buzdít. Nem újdonság persze, éppen húsz évvel ezelőtt azt szorgalmazta – a szabadságjogok nagyobb dicsőségére –, hogy a szélsőségesek borítsák fel azon újságosstandokat, melyek Demokratát, Hunniát, Magyar Fórumot árusítanak. Nem rajta múlt, hogy az uszításnak nem lett foganatja.

Ugyanakkor, mint a június végén lejátszódott jelenetek bizonyítják, a szélsőbaloldali csőcselék már nem riad vissza az erőszaktól sem. Kívánatos tehát, hogy a rendőrség kellő határozottsággal lépjen fel a randalírozókkal szemben, és az országépítést támogató nyilvánosságnak is ideje szót emelni az öncélú anarchista magamutogatás ellen.

Ágoston Balázs

Fotók: MTI

Demokrata, 28. szám, 2016. július 13.