Az ismeretlen Gyurcsány Ferenc Új Magyarországa – A tartalom semmi, a látszat minden

Két Magyarország van. Egy a valóságos világban, egy másik pedig a ValóVilágban. Emberek százezrei, milliói néha összekeverik a kettőt, sőt egyenesen azt képzelik, hogy a ValóVilág reálisabb a valóságos világnál. Hogy a fontos, figyelemre méltó dolgok igazából ott történnek. Emberek százezrei, milliói komolyan elhiszik, hogy a ValóVilág az igazi világuk, annak hősei az igazi hőseik, annak eseményei az igazi történéseik. Emberek százezrei, milliói pénzt, időt, fáradságot nem kímélve törekednek arra, hogy részeseivé váljanak a ValóVilágnak, miközben lassan teljesen idegenné válik számukra a valóságos világ. Mert emberek százezrei, milliói nem tudják, hogy a ValóVilágot merő haszonlesésből kreálták üzletemberek. Emberek százezrei, milliói azt hiszik, hogy mikor a ValóVilág Macskajancsijára szavaznak, a világ befolyásoló részeseivé válnak, és nem tudják, hogy semmi más nem történt, mint hogy a pénzüket kimuzsikálták a zsebükből.

Igen. Macskajancsi az új hős. Semmi kétség: valóságos ő, hús-vér, van múltja, vannak ismerősei, rokonai. De az ő világa nem a valóság, hanem a ValóVilág. Ahol a tartalom semmi; a látszat minden. Gyurcsány Ferenc ez az ember, a televíziók által megcsinált politikai megasztár, az 1700 négyzetméteres párt-Győzike, a kiplakátozott sómen. Ismerjük el: a dumafranci műfajban van olyan jó, mint Dundika a playboy-cicák vagy Caramel a popénekesek között, veri a ValóVilág akárhány lakóját. Merő véletlen, hogy még nem fakadt dalra lelkes közönsége előtt (helyesbítünk: megtette), és az is csak idő kérdése, hogy valamelyik kereskedelmi tévékanális beköltözzön hozzá, világgá közvetítse mindennapjait, akár csak Győzikéét. Hiszen ez az ő világa. Ott él ő a szemlőhegyi ValóVilág-villában, onnan jár a Kossuth téri ValóVilág-parlamentbe, szerteszét a ValóVilág-Magyarországra.

Kész megosztani legszemélyesebb intimitásait is a nagyérdeművel. Hallhatunk halálos pattanásáról, a gázrezsó mellett kabátját fázósan összehúzó édesanyjáról (akit Katusnak hív, mint közhírré tette), lehet vele együtt kocogni, fagylaltozni, sporteseményeken drukkolni (a ValóVilágban), közszemlén van ágas-bogas szerelmi életének minden kanyarulata. Leül, föláll, jön-megy, viccelődik, megállás nélkül csinálja a ValóVilág történéseit, van mit látni, van mit megbeszélni a haverokkal.

Ő az év embere, a ValóVilág-év embere. Címlapsztár.

De hogy a valódi világban irányítani, kormányozni tud-e, arról senkinek fogalma sincs. Tessék végiggondolni, tessék megkérdezni ismerősöket, barátokat, akár baloldali érzelműeket is: tudnak-e bármi olyasmit mondani, ami Gyurcsány politikusi képességeire utalna? Van-e egyetlen olyan döntése, tette, mondata, amiből arra lehetne következtetni, hogy képes megbirkózni egy egész ország kormányzásának feladatával? A frappánsan, gördülékenyen megfogalmazott közhelyek mögött meghúzódik-e akár csak egy amorf állameszme is?

Tudjuk róla, hogy pályáját KISZ-vezetőként kezdte. A maga korában – mondják akkori ismerősei – a jobbak közül való volt, a sok fafejű, papírból sablonszövegeket makogó elvtárs mellett egy jó beszédű, lendületes, ambiciózus fiatalember, nem is titkolt reformeszmékkel. De azért éppen eléggé karrierista megoldás, hogy fizetett KISZ-titkárként akart reformálni, és nem mondjuk szamizdatok terjesztőjeként. Az ő munkaadóját úgy hívták, hogy Kommunista Ifjúsági Szövetség, ő fizetett kommunista ifjúként kezdte karrierjét. Ha nincs rendszerváltás, a jobboldal vezetőinek jó része ma börtönben ülne, ő pedig zsíros fizetésért, állami kocsival az ülepe alatt, magas beosztásban reformálná az egypártot.

El kell ismernünk, legtöbb társánál hamarabb felismerte, hogy az a rendszer, amelytől a fizetését húzta, amelynek hivatásos agitátorává szegődött, halálra van ítélve. A levéltárak búvárkodóinak nem sikerült őt megfogniuk: 1988 őszére lényegében már ő is átállt. Az igaz, hogy a fizetését még sokáig a KISZ-től, majd annak utódjától húzta, de kenyéradóit már nem szolgálta. Egy másik életre készült, az elvtársak pénzén. Elvhűség, tartás, következetesség? Az ilyesmi alighanem túl nagy luxus lett volna.

Tudjuk, hogy a KISZ semmibe roskadása, hatalmas vagyonának szétlopkodása idején megpróbált egy másik reform-KISZ-t, valamiféle megújult baloldali ifjúsági szervezetet összehozni. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor önálló politikai cselekvésre szánta el magát, a valódi világban. Teljes kudarcot vallott vele.

Tudjuk, hogy közéleti csődje után nekivágott a meggazdagodáshoz vezető útnak. Ifjúságát a szocializmus eszméjének szentelte, fizetett forradalmárként harcolt ember ember általi kizsákmányolása ellen. Ez az eszme most lomtárba került. Elhatározta, hogy ő bizony vastagon kizsákmányolja embertársait, először mindjárt az államot. Pár év alatt haveri, majd családi alapon öszszeprivatizált három-négymilliárdot (egy termetes panelház összes lakójának egész életnyi keresete), és lett az ország száz leggazdagabb emberének egyike. Hogy képes-e legalább vállalatot vezetni? Ezt nem tudjuk. Ő ugyanis nem sikerre vitte a cégeit, hanem megszerezte őket.

Tudjuk azt is, hogy megszerezvén az irdatlan vagyont, ismét feltámadt benne a politikai szereplési vágy. Nem elégítette ki a rózsadombi milliárdosok csendes, visszahúzódó élete, ő szerepelni vágyott, bármi áron. És akkor rájött valamire: hogy két Magyarország van. A valódiban politikusként, sportminiszterként megbukott. Csakhogy ott van még a ValóVilág, azt neki találták ki. Oda nem kell tisztesség, következetesség, eltökéltség, rátermettség. Oda csak duma kell. Az pedig megy.

A gyurmaember megbuktatásával így lett az ország miniszterelnöke – Macskajancsi a ValóVilágban. Bevitt ötszáz szocialista választmányi tagot a ValóVilág-villába, és lukat beszélt a hasukba. Hiszen ezen a színpadon a tartalom: semmi. A látszat, az a minden. Bármilyen ígéretcsekket ki lehet állítani, hiszen a ValóVilágban a fedezet is csak olyan, mint minden más: virtuális, csak látszat. És ő bőkezűen osztogatta az ígéretcsekkeket. Volt, van belőle számolatlanul.

És most az egész országot próbálja bevinni a maga ValóVilágába (ahol olykor még ősbolsevik zombik is feltűnnek, kitüntetéseiket csörgetve). Az egész országnak nyomja a dumát. Öles közhelyeket pufogtat, de ennek nincs jelentősége. A látszat – úgyis az dönt. Megvette a világ legjobb látszatszakembereit. Pontról pontra lekopírozza a legjobb látszateffektusokat. Ha valaki kelendő politikai eszmékkel áll elő, ő is nyomban kiteszi az ő látszatboltjába: nálam is kapható. Eljátssza a kisembert. Eljátssza az amerikai elnököt. Eljátssza a hazafit, a világpolgárt, a szocialistát, a konzervatívat, a liberálist, bármit. Nem kétséges: ő a legjobb a ValóVilágban – Majka, Renátó meg a többiek mehetnek mosogatni.

Emberek százezrei, milliói komolyan elhiszik, hogy ez a ValóVilág az igazi világuk. Emberek százezrei, milliói törekednek arra, hogy részeseivé váljanak a ValóVilágnak, miközben lassan teljesen idegenné válik számukra a valóságos világ. Mert emberek százezrei, milliói nem tudják, hogy a ValóVilágot merő haszonlesésből kreálták üzletemberek. Emberek százezrei, milliói azt hiszik, hogy mikor a ValóVilág Macskajancsijára szavaznak, a világ befolyásoló részeseivé válnak, és nem tudják, hogy semmi más nem történt, mint hogy a pénzüket muzsikálták ki a zsebükből. Ideje hát szólni a barátainknak. Vigyázat: április 9-én nem a ValóVilág lakóiról kell szavazni, nem egy SMS emelt díja a tét, hanem Magyarország. Macskajancsi nyugodtan tündököljön a ValóVilágban, akinek nem kell, legföljebb lekapcsolja a tévét. De az ország háza nem a ValóVilágban van. Hanem a valóságban. Oda nem dumafrancik kellenek, hanem tisztességes, következetes, kitartó, rátermett politikusok.

Bencsik Gábor