Mádl Ferenc köztársasági elnök kilencven éve született
Kilencven éve, 1931. január 29-én született Mádl Ferenc Széchenyi-díjas jogász, akadémikus, 2000 és 2005 között Magyarország – rendszerváltás utáni második – államfője.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:
A Veszprém megyei Bánd községben született földműves családban. Szűkös anyagi körülmények között élő szülei mind a hat gyermeküket taníttatták. Mádl Ferenc a veszprémi Piarista Gimnáziumba (ma Lovassy László Gimnázium) járt, az érettségit a második világháború miatt csak 1951-ben tehette le. Jogi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen kezdte, 1953-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, diplomát 1955-ben szerzett. Egyetemi évei alatt fizikai munkásként dolgozott és katonai szolgálatot is teljesített. 1961-1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán posztgraduális képzésen vett részt.
Diplomájának megszerzése után bírósági fogalmazóként, majd titkárként dolgozott, 1956-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Központi Hivatalának állam- és jogtudományi referense, később osztályvezetője volt. 1971-ben lett az ELTE Polgári Jogi Tanszékének docense, 1973-tól egyetemi tanára. 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa, 1978-tól hét éven át a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, 1985-től 2000-ig az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője volt. Az 1960-as évektől számos külföldi egyetemen, többek között a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley), a Strasbourgi Egyetemn, a sacramentói McGeorge Jogi Egyetemen, a müncheni Lajos-Miksa Egyetemen volt vendégprofesszor.
Az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozatot 1964-ben, a tudomány doktora fokozatot 1974-ben szerezte meg. 1977-ben lett tagja az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának, 1984-től a tudósképzés rendszeréért felelős Tudományos Minősítő Bizottság titkára volt. Az MTA 1987-ben levelező, 1993-ban rendes tagjává választotta.
Tudományos tevékenysége során elsősorban polgári joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival, valamint Európa-joggal foglalkozott. Részt vett az Állam és Jogtudomány, az Acta Juridica és a hamburgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia szerkesztőbizottságának munkájában, tagja volt több nemzetközi akadémiának. 1999-ben az újjáalakult katolikus tudós társaság, a Szent István Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta.
Számos jelentős kitüntetése mellett 1999-ben Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért. Ugyanabban az évben a francia Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével tüntették ki. 2011-ben Budapest díszpolgára lett. Az ELTE tiszteletbeli doktora és több egyetem díszdoktora volt, számos szakkönyvet és tanulmányt írt.
A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990 és 1993 között az első szabadon választott kormány, az Antall József vezette kabinet tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködött a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, és külön megbízás alapján a kormányt, illetve a miniszterelnököt képviselte nemzetközi szervezetekben. 1990-92 között az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnöke volt, 1992-től a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett, betöltötte a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét, felügyelte az MTA Központi Hivatalát, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alapot. A Boross Péter vezette kormányban 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszterként dolgozott, 1994 első felében a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztját és a Nemzeti Kulturális Alap elnöki tisztét is betöltötte.
1995-ben az ellenzéki MDF-KDNP-Fidesz köztársasági elnökjelöltje volt. 1996-ban egyik kezdeményezője volt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek, amelynek 2000 júniusáig elnöki tisztségét is ellátta. 1999-től egy éven át tagja volt az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének.
Az Országgyűlés 2000. június 6-án a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, tisztségébe 2000. augusztus 4-én iktatták be. Államfőként elnöke volt a Szent Korona Testületnek is. Ötéves hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, több mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Hét esetben a parlament által már elfogadott törvényt véleményezésre továbbított az Alkotmánybírósághoz, illetve visszautalt további tárgyalásra az Országgyűlésnek, négy törvény esetében kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust, utóda az államfői székben Sólyom László lett.
Mádl Ferenc 2011. május 29-én hunyt el Budapesten, hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben nyugszanak. Szülőfalujában emléktábla és szobor őrzi emlékét, nevét viseli a 2019-ben alapított Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet.