Hazai tejtermelők vásárolták meg a fehérvári üzemet

A Parmalat nemrég még tejipari világbirodalom volt, igazi multinacionális cég. De pénzügyi botrányokba keveredett hazájában, Olaszországban és csődbe ment. Természetesen úgy omlott össze, hogy minden vállalatát magával rántotta a világban. Így például a székesfehérvári üzemét is. Bár több nagy cég is jelentkezett a Parmalatért, azt végül egy magyar termelői csoport szerezte meg. Visszafoglalva ezzel egy darabkáját a hazai élelmiszeriparnak, amely szinte teljes egészében külföldi kézbe került a rendszerváltás után.

Magyarországon 350-400 termelő szállított be tejet a Parmalatnak, ám ahogy Olaszországból begyűrűztek Székesfehérvárra a multinacionális cég pénzügyi gondjai, egyre többen nem voltak hajlandók a továbbiakban tejet adni a vállalatnak. Féltek, hogy sohasem kapják meg az ellenértékét. A cég tehát utolsó időszakában nyersanyag nélkül maradt, s ez csak felgyorsította az összeomlást.

A Parmalat 15 százalékos piaci részesedéssel rendelkezett hazánkban, ami a méreteihez képest jó eredménynek és erős pozíciónak számított. Helyi szakemberek szerint tovább is növekedhetett volna, de visszaütött a multinacionális cégek gyakori betegsége. Az olaszországi központ ugyanis külföldi menedzsmentre bízta a székesfehérvári vállalat vezetését és piaci stratégiájának kidolgozását. Csakhogy ez a menedzsment nem ismerte eléggé Magyarországot és belefogott az üdítőitalok gyártásába is. Márpedig a hazai üdítőpiacon annyi hely sincs már, ahová egy gyufaszálat le lehetne dobni – a Parmalat külföldi menedzsmentje eltaktikázta magát.

Ha pusztán a szakmai kérdéseket nézzük, a cég nem hagyott rossz emlékeket maga után. Elsősorban azért nem, mert a székesfehérvári üzem felszerelésekor a legmodernebb technológiát és technikát hozta magával. Arra, hogy a hazai termelőket kijátszva olaszországi tejporból dolgozott volna, s vezette volna le az ott termelt felesleget, Schindler Péter gyárigazgató szerint nincs bizonyíték, ez tévhit. Szerinte logika sem lett volna ebben, hiszen az olaszok EU-s tejkvótája jóval alacsonyabb az ország fogyasztásánál, így Olaszország nagymértékű behozatalra szorul. Az Alföldi Tej Kft. is exportál oda. Az olaszok egyébként kedvelik a magyar tejet, mert annak fehér színe és ízvilága is hasonlít az olasz tejre. Sokkal inkább, mint a Németországban termelt tej, amelynek eleve sárgás színe van.

Az Alföldi Tej Értékesítő és Beszerző Kft. két évvel ezelőtt alakult 22 taggal, pontosabban termelővel. Ma a tömörülés 160 tagja közül 64 egyéni termelő, a többi családi gazdaság vagy ennél nagyobb vállalkozás. Mélykúti Tibor, a debreceni központú Alföldi Tej Kft. egyik ügyvezetője elmondta, manapság is sok jelentkező keresi meg a szövetkezést, szeretnének a szervezet tagjaivá válni. Kelet-Magyarországon például 60 gazdának mondott fel az egyik multinacionális cég, más feldolgozók pedig 14-15 forintot is levonnak a beszállítóktól a tej literenkénti 60-65 forintos árából, szállítási, begyűjtési költség címén…

Ez a vállalkozás szerezte meg ugyanis a csődeljárás és felszámolás alá került Parmalatot. A dolgozóknak igazság szerint nem kellett attól tartaniuk, hogy munka nélkül maradnak, csupán az volt a kérdés, ki vásárolja meg az üzemet, s milyen új szokásokat honosít meg majd az új tulajdonos.

Az Alföldi Tej Kft. az a modell, amit a mezőgazdasági szakemberek „termelői csoportnak” neveznek. Nevezhetnék szövetkezetnek is, Schindler Péter szerint viszont a termelőkben rossz emlékeket ébreszt ez a fogalom. Máskülönben az, hogy egy termelői csoport gyárat vásárolt magának, és így most saját feldolgozóüzemmel rendelkezik, teljes mértékben megfelel a sokat hivatkozott dán modellnek, ahol a szövetkezetek által létrehozott vállalatok uralják az élelmiszeripart. Magyarországon ez az első ilyen jellegű formáció. Bár a kft. neve az Alföldre utal, a valóságban a cégnek Szombathely mellett is vannak tagjai, akik a székesfehérvári üzembe szállítanak be tejet. Annyit tudni kell még a cégről, hogy jelenleg 65,50 forintot fizet tagjainak a tej literéért. Lehetne magasabb is, de Schindler Péter szerint az alacsony magyar támogatási szint s a piacon kialakult viszonyok miatt egyelőre képtelenség az átvételi árral följebb menni. Kemény verseny folyik, a szomszédos Szlovákiában például magyar pénzre átszámítva csak 57 forintért veszik át a termelőktől a tej literjét. Gondot jelent az is, hogy a boltokba kerülő – jellemzően német eredetű – import tartós tej bolti ára csupán 99 forint, ami az előállítási ár alatt marad. Hogy miként történhet ez meg, arra több felelet is létezik. Az egyik például az, hogy több EU-s tagországban is kialakultak bizonyos túltermelési készletek, amelyeket akár áron alul is behoznak hazánkba, csakhogy visszanyerjenek valamit a befektetett pénzből. A másik pedig, hogy bizonyos nagy tejtermelő és -feldolgozó cégek éppen az árletöréssel szeretnének minél nagyobb piaci területeket meghódítani hazánkban. Az ő terveikbe belefér egy ilyen, akár több hónapig is tartó, sok százmilliós veszteséggel járó akció, hiszen ezzel kiütik a lehetséges versenytársakat, a kisebbek jelentős részét, s az otthoni nyereségből finanszírozni tudják veszteségeiket.

Az Alföldi Tej Kft. 2005. november 1-jével vásárolta meg a székesfehérvári Parmalat-üzemet, 2,5 milliárd forintért. A pénz 85 százalékát a Magyar Fejlesztési Bank hitelezte. Az átmenet egyetlen megrázkódtatása az volt, hogy a felszámolás elején a felszámoló cég elküldött 30-40 embert a vállalattól, jelenleg csak háromszázan dolgoznak az üzemben. A cég székesfehérvári üzeme most még csak 5-7 százalékos piaci részesedést mondhat magáénak, amit azonban minimálisan 30 százalékosra szeretnének növelni.

A vállalat egyelőre szerződés alapján használja a Parmalat márkanevet és know-how-t. Elképzelhető, hogy váltanak, de a Parmalat már olyan bejáratott névnek számít, amit Schindler Péter igazgató szerint pénzügyi okok miatt sem célszerű lecserélni. Egy új márkanév bevezetése ugyanis több száz millió forintba kerülne.

Az Alföldi Tej Kft. új termékcsaláddal jelentkezik a piacon. Ez az úgynevezett Kyds deszszerttermékek sorozata, amelyek dobozain valamilyen Disney-rajzfilmfigura látható. Ez sincs ingyen, ezeket a gyerekcsalogató rajzfilmszereplőket úgy kell megvásárolni a Disneytől. Ma már egyébként a hatalmas filmvállalat bevételeinek nagyobb része nem is a filmekből, hanem éppen az ilyen üzletekből származik. A Kyds az Alföldi Tej Kft., illetve a felszámoló fejlesztése, és Schindler Péter igazgató szerint már nagy az érdeklődés iránta más országokban is. Különlegessége, hogy minden pohárnyi joghurt 10 százaléknyi igazi gyümölcsdarabkát tartalmaz.

Az üzem egyébként keresi a helyét a piacon, és a fehérváriak úgy látják, elsősorban a friss termékek, a poharas tejföl, a kefir, a vajkrém, a tartós tej, illetve a tejszín terén tudnak boldogulni. Ennek érdekében terveznek egy nagyobb beruházást a tartós tej gyártásával kapcsolatosan. Szeretnének egy olyan berendezést vásárolni, amellyel nagyrészt csökkenthető a tartós tej ma még érezhető mellékíze, amit az okoz, hogy a forraláshoz használt fűtőcsöveken karamellizálódik a tej. Az új berendezés azonban nem fűtőcsövekkel, hanem gőzzel forralná a tejet, s így a minimumra csökkenne az ital mellékíze. Ezt a megoldást az Alföldi Tej Kft. alkalmazná először az országban, s valószínű, hogy komoly sikert érne el vele a piacon. Csak egyetlen baj van, a berendezés 750 millió forintba kerül… És egy most induló cégnek, amely mögött nem bankok, s nem is nagybefektetők állnak, gondot jelent ekkora összeg előteremtése.

Ez az a terep, ahol egyébként versenyelőnyre törekszenek a multinacionális cégek. Ezek ugyanis komoly kutató és fejlesztési bázisokkal rendelkeznek, és ami az új termékek piacra dobását illeti, egyre gyorsabb tempót diktálnak. A Danone például négy új termékkel hozakodott elő legutóbbi reklámkampányában. Mit állíthatnak szembe a kisebb nemzeti cégek? A megbízhatóságot, a kémiai adalékok radikális csökkentését és az ebből következő még magasabb minőséget.

Schindler Péter elmondta, hogy a vállalatnak is sok előnye származna abból, ha az ország átállna az euróra. Az ellenzők sok-sok érvet hoznak fel az átállással szemben, azt azonban elfelejtik, hogy mennyire nehézkessé és tervezhetetlenné teszi az exportot a forint-

euró átváltás. Arról pedig végképp nem esik szó, tette hozzá, hogy az átváltások és a tranzakciók csak a bankok hasznát növelik, ahelyett, hogy ez pénz a termelőknél maradna.

Az igazgató egyébként tanulmányúton járt Olaszországban, ahol megnézte a Granarolo nevű céget, aminek nagyon hasonlít a felépítése az Alföldi Tej Kft.-hez. Azzal a különbséggel, hogy amíg az Alföldi Tejnek mint termelői csoportnak csak 150 tagja van, a Granarolo 8 ezer taggal rendelkezik. Csakhogy az Alföldi Tej 150 termelője 400 millió liter tejet állít elő évente, a Granarolo 8 ezer tagja viszont csupán 600 milliót. Ami azt jelenti, hogy hamis az a kritika, amely szerint a magyar tejtermelés elaprózódott, s éppen ezért életképtelen lenne. Hasonlít ez a vád arra, amikor azt mondják, hogy az átlagos magyarországi birtoknagyság túl kicsi. A valóságban az átlagos magyar birtok Nyugat-Európában már tekintélyes termőterületnek számít.

Ezek a híresztelések a hazai nagyüzemi lobbitól, a volt vörös báróktól származnak, és a kisebb termelők elkedvetlenítését szolgálják. De éppen az olasz példa mutatja, hogy egészen kicsi, néhány tehenes gazdaságok is életképesek lehetnek, ha valamilyen nagyobb csoportba tömörülnek. II. János Pál pápa egyik utolsó üzenete is a szövetkezés fontosságát hirdette, mondván, csak ez lehet ellenszere a mindent lehengerlő gazdasági globalizációnak, a multinacionális cégek korlátlan hatalmának.

A Granarolót persze elrettentő modellként is emlegethetné néhány hazai közgazdász, mondván, gazdaságtalan, alacsony hatékonyságú szerkezettel rendelkezik a cég. Csakhogy az EU filozófiájában előbbre való a fenntartható fejlődés elmélete, a vidék, s ezzel együtt az élhető környezet, a rendezett táj megtartása, mint a nyers profit. Elrettentő példának ott van Dél-Amerika a maga hatalmas, koncentrált birtokrendszerével, alkalmazotti munkára épülő mezőgazdaságával – és gigantikus nyomorúságával. Talán nem is véletlen, hogy a Parmalat dél-amerikai cégeit nem vette át senki: az ottani multik által uralt nagybirtokrendszerben már nem létezik olyan termelői csoportosulás, amelynek ehhez szükséges ereje lett volna.

Az Alföldi Tej Kft. székesfehérvári üzeme még előnyökkel is rendelkezik multinacionális versenytársaival szemben. Ez pedig éppen abból következik, hogy folyamatos és biztonságos nyersanyagellátásra számíthat, s kikerülheti azokat a vitákat, amelyek rendszeresen fellángolnak egy-egy multi és a neki beszállító termelők között. Ráadásul jobban ismeri a magyar piacot, s éppen ezért sokkal rugalmasabban reagál minden változásra mint egy nagy, nemzetközi vállalat. A fehérvári út nem Dél-Amerika nyomora, hanem a jómódú Európa nyugalmas és sokszínű gazdagsága felé vezet.

S. F.