Magyarok Európa peremén

Néhány hónapja e cikk írójának egy bosnyák barátja, Kerim büszkén mesélte, hogy az édesanyja lánykori neve Žiga, ami a családi legendárium szerint magyar eredetű. Ez persze csak feltételezés, ami bizonyos, hogy Kerim dédnagyapja, Mahmut Žiga a bosnyák versenykerékpározás úttörője és kiválósága volt, így büszkék lehetünk rá, ha valóban magyar vér csörgedezett ereiben.

– A nép itt mindig toleránsabb volt. Könnyebben elfogadták, hogy nem beszéljük jól a helyi nyelvet, mint Zágrábban vagy Belgrádban – meséli Muratović Irma, aki 2000 óta a szarajevói központú HUM – Magyar Polgárok Egyesületének elnöke.

A legtöbb boszniai magyarhoz hasonlóan ő is délvidéki származású. Édesapja érkezett az állatorvosi egyetemre Szarajevóba, majd a diploma megszerzése után feleségül vett egy bosnyák lányt, és családot alapított. Muratović Irma ugyan Topolyán született, de egész életét Szarajevóban élte le.

– A kettős identitásomat mindig előnynek éreztem Boszniában, mindkét kultúrában otthon vagyok – mondja.

Gyermekként édesapjával magyarul, édesanyjával bosnyákul beszélt. A Topolyán töltött nyári vakációk alatt pedig tisztán magyar környezet vette körül, így a magyarságtudata erős maradt egész életében. Jugoszlávia etnikai és vallási sokszínűségében a magyarok is háborítatlanul éltek.

A háború azonban mindent megváltoztatott. Mint ismeretes, legfőképpen a bosnyákok, a szerbek és a horvátok viszonya mérgesedett el hosszú időre. Ám az olyan kisebb közösségek, mint a boszniai magyarok is veszélybe kerültek. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint – a Délvidéken élő 450 ezer fős magyarság jelentette a belső anyaországot Jugoszlávián belül – Bosznia-Hercegovinában 893 polgár vallotta magát magyarnak. A helyiek szerint sokkal többen is lehettek, de akkoriban a nem ritka vegyes házasságban élők sok esetben „jugoszlávnak” mondták magukat. A tényleges nemzetiségi összeírásban végül a balsors keze segített 1993 októberében, amikor a szarajevói Magyar Polgárok Egyesülete megalakult. A vészterhes időkben meg kellett szervezniük magukat, érezték ugyanis, hogy ha elmérgesedik a helyzet, csak egymásra számíthatnak majd.

– Sem áram, sem víz, se telefonkapcsolat nem volt a városban, akik ismerték egymást, mentek ajtótól ajtóig, így alakult meg a magyar egyesület. Olyan idők voltak, amikor az életünk múlott a valahová tartozáson – emlékszik vissza Muratović Irma.

A magyar közösség átvészelte a háborút és Szarajevó ostromát is. Muratović Irma szerint talán magyarságának köszönhette, hogy soha senki nem tekintette ellenségnek. Sokan elmenekültek, a háború után már csak 400 magyar maradt Boszniában, a szarajevói közösség pedig ma legfeljebb 80 főt számlál, családtagokkal együtt.

A magyar közösséget azóta is az elöregedés és az elvándorlás tizedeli. Jellemzően Nyugatra mennek, a jobb megélhetésben bízva. A magyarok azonban még így is Isten tenyerén érezhetik magukat. A háborúban ugyanis a bosnyák muzulmánok szenvedték el a legsúlyosabb veszteségeket, csak a srebrenicai mészárlásban 8700 muzulmán férfit és fiút gyilkoltak meg – a háború bosnyák áldozatainak száma a százezerhez közelít. Az események átrajzolták Szarajevó és egész Bosznia etnikai térképét, népvándorlás kezdődött, etnikai tömböket hozva létre. Végül nyugati nyomásra a daytoni békeszerződés 1995-ben megalakította a mai Bosznia-Hercegovinát. A nemzetközi közösség által kidolgozott alkotmánya szerint a horvát- és muzulmánlakta Bosznia-hercegovinai Föderáció, valamint a Boszniai Szerb Köztársaság két külön entitás saját parlamenttel és saját elnökkel, ám együtt közös államot képeznek. Muzulmánok és szerbek viszonya ma sem felhőtlen: nemzetiség, illetve etnikum szerint elkülönülve élnek az emberek, de végső soron mindenki békét akar. Az ingatag helyzet ellenére a magyarokat minden oldalról megbecsülés övezi. Ebben jelentős érdemei vannak a magyar szervezeteknek, amelyek mindent megtesznek, hogy észrevehetővé tegyék a pár száz fős közösséget.

A Muratović Irma vezette szarajevói közösség mellett a boszniai magyarság másik nagy központja a szerb többségű Boszniai Szerb Köztársaság fővárosában, Banja Lukában található. A 2003-ban alakult Magyar Szó nevű szervezetet a bánáti Nagybecskerekről származó Milivojević Irén vezeti.

– Itt mi soha egy rossz szót nem kaptunk a magyarságunk miatt. Amikor azt kérdik, megbántam-e, hogy eljöttem a Bánátból, én mindig elmondom, hogy soha, egyetlen percre sem. Itt nagyon jó népek laknak, a szerbek nagyon hasonlítanak a magyarokhoz, nagyon szívélyesek – meséli Milivojević Irén.

Banja Lukában a magyaron kívül nyolc másik nemzetiség él, a köztársaság oktatási minisztériuma anyagilag támogatja szervezeteiket. A magyarok Új Dobos néven évente megjelenő lapot is kiadnak, amelyben irodalmi, közéleti, történelmi témájú cikkek jelennek meg anyaországi, délvidéki, boszniai magyar szerzők tollából. Ezenkívül családi programokat, művészeti kiállításokat, néptánctalálkozókat szerveznek; vezetőjük elmondása szerint a fókusz a magyar nyelv és kultúra és ápolásán van.

– Harcolunk, hogy megtartsuk a nyelvünket, ebben segítenek a rendezvények. Vajdaságból és Magyarországról is hívunk előadókat, a magyar–magyar kapcsolatok a legfontosabbak az identitás megőrzésében – mondja Milivojević Irén.

A boszniai magyarok többsége, ahogy Milivojević Irén és Muratović Irma is, vegyes házasságban él. Jellemzően mind a magyar, mind a többségi nemzet ünnepeit megtartják. De nem csak a házasságok vegyesek, az egyesületek összetétele is: a Banja Luka-iak például 50-60 vér szerinti magyarral számolnak, akiken kívül sok szerb is csatlakozott hozzájuk. Szeretik a magyar kultúrát, jelenlétükkel támogatják a közösséget. Évtizedes barátságok kötik össze a magyarokat és az adott területen többséget alkotó nemzet tagjait, ahogy a problémáik is közösek. Ilyen a fiatalok elvándorlása. Ma Bosznia-Hercegovina lakosságának csaknem fele külföldön, leginkább Németországban dolgozik.

– Szeretem a nemzetem, ezért csinálom. Ameddig élünk és erővel bírjuk, addig lesz magyar élet Banja Lukában – teszi hozzá Milivojević Irén.

A jövő pedig valóban azoké lesz, akik hisznek benne és tesznek érte. Az erőfeszítések sikere a jelek szerint egyre közelebb kerül. A magyar állam diaszpóraprogramjának köszönhetően 2015 óta a közösségi élet megszervezésében főállású szakember segíti a munkát. Váradi Tünde Dublinból tért haza, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként támogassa a magyar szervezeteket. Az együttműködést nagyban elősegíti, hogy Váradi Tünde maga is délvidéki: Magyarkanizsán született, Szabadkán nőtt fel. A pedagógus ismeri a határon túli és a diaszpóraközösségek minden gondját-baját, ennek fényében alapvetően optimista a boszniai magyarság jövőjét illetően.

– A kultúrák egészen speciális keveréke virágzik Boszniában, jugoszláv, muzulmán, balkáni, amiben a magyar, a német, a szláv elemek kiegészítik egymást. Egészen lenyűgöző a város hangulata és vele összhangban élő magyar közösség – mondja Váradi Tünde.

Talán az elutasítás hiánya teszi, de bosnyák vidéken a magyarok is bosnyák szellemben, a helyi mentalitás szerint élnek. Váradi Tünde szerint senki nem rohan, az embereknek van idejük egymásra. A kávézás pedig szent, aminek mindig megadják a módját.

– Amikor a barátaim kérdezik, hogy mit csinálok Szarajevóban, én mindig azt mondom, hogy kávézok – meséli nevetve.

Bosznia pedig valóban ilyen, a szerb és a muzulmán vidékeken egyaránt. De mindent átitat a falakból sugárzó történelem.

– Szarajevóban nagy dolgok történtek, a világháborút kiváltó merénylet, a délszláv konfliktus, végtelen vér és szenvedés. Miközben a város teljesen megérdemelten viseli az Európa Jeruzsáleme nevet – mondja Váradi Tünde.

A 12 hivatalosan elismert nemzetiség között a magyar közösség olyan apró, hogy szinte láthatatlan. Az a kulturális kínálat azonban, amivel a magyar közösségek gazdagítja Boszniát, mindenképpen figyelemre méltó. Gyakran rendeznek irodalmi esteket, kiállításokat Szarajevóban és Banja Lukában egyaránt, ezek a legtöbb esetben telt házzal zajlanak. A hallgatóság vegyes, így minden program kétnyelvű.

– A körülöttünk élő kultúrák megismerése segít megerősíteni a saját identitásunkat. De csak ha a sajátodat is jól ismered, megéled – osztja meg ars poeticáját Váradi Tünde.

Ennek szellemében dolgozik együtt Milivojević Irén, Muratović Irma, Váradi Tünde és több tucat önkéntes. A szervezetek a szarajevói magyar nagykövetséggel és a Boszniában állomásozó anyaországi katonai kontingens tagjaival is kiváló kapcsolatot ápolnak. A külképviselet munkatársai és a magyar katonák civilben látogatják a rendezvényeket, közös programokat szerveznek. Bosznia pedig vonzó: két éve egy magyarországi diáklány kezdte meg tanulmányait a szarajevói állatorvosi egyetemen, illetve a Zeneakadémián, és a fogorvosi szakra is járnak délvidéki magyar diákok. Az anyaországi cégek is megjelennek időnként a boszniai nagyvárosokban, és gyakran kérnek segítséget a magyaroktól, hogy boldoguljanak bosnyák partnereikkel.

A boszniai magyarság nagyon reménykedik abban is, hogy Bosznia-Hercegovina hamarosan az Európai Unió tagjává válik. A júliustól az Európai Tanács soros elnökségét betöltő Magyarország kifejezett célja, hogy segítse a balkáni államok uniós integrációját. A déli bővítéssel nemcsak a magyarság szétszakítottságának vethetnénk véget, de fontos szövetségesekkel gazdagodhatna hanem az anyaország az európai közösségen belül is.