Még sokáig vár a balatoni nyár
„Veszélybe kerülhet a Balaton, búcsút inthetünk a fürdésnek”, „Sokkoló előrejelzés: tíz év múlva nem fürödhetünk a Balatonban”. Ilyen és ehhez hasonló szalagcímek jelentek meg az elmúlt hetekben a hazai sajtóban. Szenzációhajhászás, vagy valóban nagy a baj?
A nyomtatott sajtót és az internetet elözönlő cikkek szakértőkre hivatkozva állítják, 10-15 éven belül annyira megromolhat a Balaton vízminősége, hogy lehetetlenné válik benne a fürdés. E hírek mögött azonban inkább a bulvársajtó kattintásvadász próbálkozásai állnak: Tóth Viktornak, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársának nyilatkozatát interpretálták félre, amelyet egy megyei napilapnak adott; a cikkírók Tóth Viktor egy elméleti lehetőségként említett fél mondatát emelték ki mint lényeget. A Sonline című megyei hírportál felvetésére, miszerint egyes előrejelzések szerint 2200-ra a tó kiszárad, Tóth Viktor az alábbi választ adta: „Ilyen nagy távlatra nem mernék jósolni. De ha rossz pillanatomban kérdez, akkor azt mondom, ez 2050-re bekövetkezhet, és már 2035-re fürdésre alkalmatlanná válhat a tó vize. Ez a nagyon rossz forgatókönyv. Nehéz előrevetíteni a változások irányát, ezért nem tudhatjuk, mi fog bekövetkezni.”
Nem kritikus a vízszint
Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) Hidrobotanikai és Mikrobiális Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa megkeresésünkre elmondta, egy vészforgatókönyvet vázolt fel, amelynek valószínűsége nagyon kicsi.
– Ahhoz, hogy 2035-re ne lehessen fürdeni a Balatonban, éveken át figyelmen kívül kellene hagyni a figyelmeztető jeleket. Bízom benne, hogy ennyire nem vagyunk önzőek. A spektrum túlsó végén pedig van egy optimista forgatókönyv is, amely akkor valósulhatna meg, ha lemondunk minden szénalapú energiaforrásról, megtaláljuk a légköri szén-dioxid hatékony ipari léptékű megkötésének a módját, és ennek eredményeként a század második felére klímánk állapota talán visszatérhet a XX. század közepének szintjére. Lássuk be, ennek esélye is igen csekély, hiszen az önös, rövid távú érdekek ellene dolgoznak. Ezért a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a tényleges események a két véglet között fognak megvalósulni – mondta a kutató. Továbbra is hangoztatja ugyanakkor, hogy a klímaváltozás olyan mértékű átalakulásokat hozhat, amelyekkel kapcsolatban az emberiségnek nincs tapasztalata, így jósolni is nagyon nehéz. Arra is felhívta figyelmünket, hogy a Balatonnal kapcsolatban egy másik álhír is szárnyra kapott, miszerint száz éve nem volt ilyen alacsony a vízszintje, ami már a balatoni strandszezont is veszélyezteti. A kutató ezzel kapcsolatban elmondta, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) valószínűleg turisztikai érdekek miatt 2017-ben megemelte a Balaton átlagos vízszintjét 110 centiméterről 120-ra.
– Igaz, hogy a 120-nál jelenleg 15 centiméterrel alacsonyabb a vízállás, de ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen húsz évvel ezelőtt a mostani szintre még azt mondtuk volna, hogy sok víz van a Balatonban – fejtette ki. A Balaton vízháztartásának első negyedéves mérlege ugyanakkor tényleg negatív lett, azaz több víz párolgott el, mint amennyi a csapadékkal vagy a belefolyással érkezett. Ennek eredményeként jelenleg 105 centiméteres a Balaton vízszintje (ezt a siófoki vízmérce 0 cm pontjához viszonyítják, tehát nem vízmélységet jelöl).
Nincs veszélyben a strandszezon
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság Kattintásvadász címek helyett a valóság: nincs végveszélyben a Balaton! címmel sajtóközleményt adott ki, amelyben leszögezik: a tó jelenlegi vízszintje szélsőséges, de nem rendkívüli. A közleményből kiderül, a Balaton az év elejétől egyfolytában vízhiányos állapotban van, a vízgyűjtő területre hullott csapadék mennyisége 33 százalékkal marad el a sokévi (1991–2020) átlagtól. A 2022-ben leesett érkezett csapadék ugyan kissé mérsékelte, de nem tudta megszüntetni ezt a hiányt. Ugyanakkor a vízügyi hatóság szerint a helyzet nem példa nélküli: 1921 és 2021 között 67 olyan év fordult elő, amikor május elején a tó átlagvízállása 105 centiméter alatt volt, 1949-ben például mindössze 57, 2003-ban 70 centiméter.
Az OVF szerint a hosszú távú meteorológiai előrejelzések alapján a következő hat hónapban a tó átlagos vízállása az idei üdülési szezon végére 88-78 cm között várható, ami nem rendkívüli, és túlzott aggodalomra nem ad okot. Tóth Viktor kizártnak tartja, hogy a jelenlegi vízszint mellett veszélyben lenne az idei balatoni strandszezon. Ha például egy méterrel csökkenne a vízszint, akkor a strand partja száz méterrel beljebb kerülne, de ez is csak egyes szakaszokon lenne így. Hozzátette, voltak olyan időszakok, például a török időkben, amikor egy év alatt akár egy métert is csökkent a tó vízszintje. A lakóházak is távolabb épültek a parttól, mert a vízszint ingadozása miatt nem mertek közelebb építkezni. Mint a kutató mondja, kétszáz éve még az ember alkalmazkodott a Balatonhoz, ma az ellenkezője történik, mert a turizmus érdekeinek van alárendelve minden.
– Alacsony vízszintnél annyira felmelegszik a víz, hogy olyan algák jelennek meg a tóban, amelyek a turisták számára kellemetlenek, viszont ez egy természetes biológiai folyamat, hiszen az ökoszisztéma alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Megértem a turisztikai szakemberek álláspontját, de mi a biológiai sokszínűséget tartjuk szem előtt – magyarázza. Úgy látja, nincs a limnológiai kutatók, a vízügyi szakemberek és a turizmusban érintettek között olyan érdekellentét, amelyet ne lehetne párbeszéddel megoldani. A véleménykülönbségek ott jelentkeznek, hogy milyen módszerrel kellene fenntartani a balatoni turizmust minél tovább.
Vízválasztó év
Mi a helyzet a Balaton vízminőségével? Laikusként azt gondolnánk, függ a vízszinttől. Tóth Viktor hangsúlyozza, a BLKI kutatói eddig nem tapasztalták, hogy a vízszint csökkenése és a Balaton vízminőségének a romlása között összefüggés volna. A Balaton vízminőségét alapvetően a mikroszkopikus lebegő algák minősége és mennyisége határozza meg. Az elmúlt húsz évben az algák mennyisége a Keszthelyi-medencében 2019-ben és 2021-ben haladta meg az Egészségügyi Világszervezet szerint a fürdővízben még megengedhető mennyiséget, de ezen alkalmak egyike sem köthető az alacsony vízálláshoz. A Siófoki-medence algában jelentősen szegényebb, ott egyetlen évben sem fordult elő hasonló jelenség. A lebegő mikroszkopikus algák mennyiségét ugyanis a rendelkezésükre álló szervetlen növényi tápelemek, közülük is a foszfor határozza meg. A tó nyílt vizében az alacsony vízállás önmagában nem okoz algásodást, ugyanakkor a sekély vizes területeken egy fonalas zöld alga, az érdes békanyál megjelenésével kell számolnunk, mint ahogy történt ez legutóbb 2012-ben. A jelenség nem új keletű, már a múlt század első felében is leírták, hozzátartozik a tó életéhez. A békanyál elszaporodása jelentősen csökkenti ugyan a tó idegenforgalmi vonzerejét, de a BLKI kutatói hangsúlyozzák, tömeges megjelenése nem szennyezés következménye, és méreganyagokat sem termel. A BLKI kutatási eredményei szerint erre a siófoki vízmérce 50 centiméteres állása alatt lehet számítani, ezért idén sem a nyílt vízben lebegő algák túlburjánzása, sem a déli part sekély vizében a békanyál tömeges elszaporodása nem várható. Tóth Viktor úgy látja, az idei év vízválasztó lehet a Balaton jövője szempontjából. A kutatók ugyanis még nem tudják, hogy a 2019-es algavirágzás extrém, egyedülálló jelenség volt-e, vagy egy tendencia kezdete.
– Ha idén a vízszint csökkenése ellenére is romlik a víz minősége, azaz több lesz az alga, akkor elképzelhető, hogy ez egy tendencia, és ha a folyamat kezeletlenül marad, úgy akár egy évtizeden belül élhetetlenné válhat a Balaton – fejtette ki. Szerinte a klímaváltozás következtében az alacsony vízszint miatt harminc év múlva veszélybe kerülhet a turizmus, ezért a szakembereknek minél előbb hozzá kellene látniuk a vízpótlási eljárás kidolgozásához, megvizsgálni a környékbeli folyókat – Rába, Dráva, Duna – melyik, ökoszisztéma alkalmas arra, hogy a Balaton donor vízfolyása legyen.