Kósa Lajos Debrecenről, a Fideszről és a kampányról

Sikeres város sikertelen szocialistáinak újabb sikertelen kísérlete a sikeres polgármester lejáratására. Körülbelül így foglalható össze annak a beszélgetésnek az első része, amit Debrecen polgármesterével, Kósa Lajossal készítettünk. Persze esik szó egyebekről is ebben az interjúban. Például a lezüllesztett, csőd szélére sodort Magyarországról, Leninről, Dobrev Klára és a Gyurcsány család kertészének intim kalandjáról, valamint a Tankcsapdáról.

– Hány disznó van Debrecenben?

– Fogalmam sincs.

– Mégis…

– Nem lehet jelentős a számuk. Debrecen nem falu – nem is sertéstelep -, és a városokban általában kevés sertést tartanak. Így alakult. Hasonlóképpen nem dicsekedhetünk jelentős búzaföldekkel és a kukorica-átlagtermés is meglehetősen alacsony.

– A Gyurcsány Ferenc könyvét megjelentető, magát „agytrösztként” reklámozó Demos Magyarország Alapítvány január végén mutatta be Debrecenről készült elemzését, aminek azt a címet adták, hogy „Debrecen stratégiai auditja, 2006”. A tudósok a disznókat is górcső alá vették.

– A cím azt sugallja, mintha Debrecenről szólna a kötet, ám ez nem igaz. A városról és a kelet-magyarországi régióról készítették a szerzők ezt a tanulmánynak nevezett irományt, ami egyértelműen a szocialisták kampánycéljait hivatott szolgálni. Az állítást bizonyítja egyrészt, hogy az MSZP Hajdú-Bihar megyei elnöke volt a megrendelője, másrészt az összeállítás készítői olyan görcsös igyekezettel próbálták meg igazolni azt a tételüket, miszerint Debrecen sikertelen város, ami szinte már nevetséges, és a tényeknek messzemenően ellentmond. Az írás tele van hamisításokkal, csúsztatásokkal és sületlenségekkel.

– Például…

– A szerzők azt állítják, hogy Debrecenben egyetlenegy önkormányzati tulajdonú bérlakás sem épült. Ezzel szemben az igazság az, hogy 468 ilyen lakást építettünk, a vidéki nagyvárosok közül a legtöbbet az elmúlt időszakban. Hasonlóan hamis adat, hogy szerintük Debrecenben a zöldterület aránya mindössze egy százalék, ezzel szemben a valóságban ennek a huszonhatszorosa a parkok, ligetek területének nagysága. Elég lett volna csak ránézniük a térképre, már ha valóban a város jelenkori állapotának felmérése, rögzítése és valamilyen fejlődési irány felvázolása lett volna a céljuk. Nem pedig az, hogy a tudományosság látszatát keltve megpróbálják a debreceni és a hajdú-bihari szocialistákat segíteni az országgyűlési választási kampányban. De nézzünk egy példát a csúsztatásra.

– Nézzünk.

– Az ezer főre jutó vállalkozások számát hasonlítják össze a különböző nagyvárosokban. Azt mondják, hogy ez a szám Nyíregyházán 166, míg Debrecenben 138. Két valós szám, ez igaz, csakhogy semmit nem mond az adott településekről, szakmailag teljesen tartalmatlan. Hogy mire alapozom ezt az állítást? Tételezzük fel, hogy nekem van hatvan káeftém…

– Oh!

– Ön pedig, történetesen Bill Gates…

– Ez tetszik…

– …és csak egy cége van. Melyikünk rendelkezik nagyobb gazdasági potenciállal?

– Hogyha a vállalkozásai között nincs ott a Coca-Cola, a Gazprom és a Nomentana meg a Fittelina, akkor természetesen én.

– Ebből következően, ha mondjuk Bill Gates Debrecenben telepedne meg a cégével, és egyetlen más vállalkozás sem működne nálunk, a város gazdasági ereje kiemelkedő lenne. Nem igaz?

– De.

– Amennyire én látom, a szocialisták lejáratták magukat ezzel a tanulmánnyal, és a Demos Alapítvány vezetője, Dessewffy Tibor úr sem tudományos-kutatói pályája csúcsaként könyvelheti el az esetet, szakmai körökben legalábbis valamelyest csökkent az ázsiója. Nem tudom, megérte-e neki. Lehet, hiszen ő egy zsoldos, megrendelést teljesített. A megrendelés pedig nem arról szólt, hogy készítsenek világos elemzést Debrecenről. A cél az volt, hogy tüntessék fel rossz színben a várost, és ha ezt a tények segítségével nem lehet megtenni, akkor meg kell hamisítani az adatokat. És még valami, ami egyértelművé teszi, hogy ez kampánykiadvány: az utolsó oldalon egy MSZP-szórólap található. Egy cimborám azt mondta, hogy sokat fejlődtek az ellenfeleim. 2002-ben még azzal próbáltak meg lejáratni, hogy hírbe hoztak egy prostituálttal – amiről aztán kiderült, hogy nem igaz -, most pedig előálltak ezzel a kamu tanulmánynyal. Húsz-harminc év még, és egész komolyan lehet majd venni őket. A fejlődés örömteli. Persze csak ironizálok. És örülök annak, hogy nem vádoltak meg pedofíliával. Bár a pedofília az SZDSZ-nek van fenntartva…

– A Demosról ennyit. Rendben?

– Rendben. Viszont a Demosszal összefüggésben arról feltétlenül érdemes szólni néhány szót, hogy nemcsak települési, hanem országos szinten sem lehet huzamosabb ideig félrevezetni az embereket, még a legrafináltabb hazugságokkal sem. Itt van az autópályák ügye. A kormány hiába állítja, hogy ennyi meg ennyi autópályát építettek, egyre többen gondolkodnak el azon, miként tudott Csillag István 2002 őszén több tíz kilométernyi autópályát átadni, hiszen csak májusban kerültek kormányra. Hát úgy, hogy a munkálatok nagyobb része még a polgári kormány idején készült el. És akkor még szó sem esett arról, milyen rettentő drágán építtet autópályát az MSZP-SZDSZ-kormány. Emlékszem, a polgári kormány idején Kuncze Gábor majdnem elsírta magát a parlamentben, Keller László pedig közel állt ahhoz, hogy felvágja az ereit, mert milyen rettentő drágán építettünk autópályát. Most mindketten hallgatnak, amikor pedig ebben a kormányzati ciklusban a bekerülési költségek több mint a duplájára emelkedtek. De nem csak ezen a területen próbálja megtéveszteni az országot a kormány. A ki tudja, hány ezer plakáton terjesztett másik féligazság, ami a duplájára emelt családi pótlékot népszerűsíti, szintén nem hatja meg az embereket. Mert miközben tényleg igaz, hogy kétszeresére emelkedett a családi pótlék, a plakát arról nem tájékoztatja az esetleg gyanútlan szemlélődőt, hogy minden egyéb, a gyermekek után járó kedvezményt megszüntetett a kormány: az adó-visszatérítést, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, a tizenharmadik havi családi pótlékot… Nem jó hülyének nézni az embert.

– Amikor egy település, egy ország fejlettségéről vagy elmaradásáról esik szó, általában a gazdasági mutatók körül folyik a diskurzus, és jóval ritkábban elemzik a kultúra állapotát. Miért nem beszélnek a kultúráról?

– Mert senki nem kérdezi.

– Debrecenben jelenik meg az egyik legrégebbi folyóirat, az Alföld, de itt lát napvilágot havi rendszerességgel a Debreceni Disputa, és kár volna említetlenül hagyni Magyarország évek óta legsikeresebb rockzenekarát, a Tankcsapdát.

– Debrecen az utóbbi években folyóirat-nagyhatalommá nőtte ki magát. Az Alföld és a Disputa mellett ott van a Debreceni Szemle és a Vulgo, az ország legszínvonalasabb filozófiai folyóirata. A debreceni önkormányzat jelentős mértékben támogatja ezeket a lapokat. Annak ellenére, hogy a kultúra manapság nem tűnik különösebben erős hívó szónak. Nem fontos annyira, nincs olyan nagy keletje, mint a sokkal erőszakosabban nyomuló másfajta értékrendeknek. A vegyél, egyél, fogyassz, a plázák és a hipermarketek értékrendjéről, pontosabban szólva értéktelenség-rendjéről beszélek. Értékvesztett világban élünk, az emberek, az emberi kapcsolatok nem számíthatnak olyan megkülönböztetett figyelemre, mint a fogyasztható javak. A legbrutálisabban akkor szembesülhetünk mindezzel, amikor azt látjuk, hogy a politikusok egy része sem képes felülemelkedni az ösztönein, s ezt még propagálja is: Mindenki többre vágyik, új autóra, nagyobb lakásra, öregecskedő feleség helyett fiatalabbra. Ez nem jelent mást, mint hogy Magyarország jelenleg hivatalban lévő miniszterelnöke – hiszen őt idéztem -, nem tartja többre a feleségét, mint mondjuk egy hűtőszekrényt. Amit, ha nagyon megkopott, javíthatatlanul elromlott, akkor az ember valóban le szokott cserélni. Nem tudom, mit szólna Gyurcsány Ferenc ahhoz, hogyha egy nap, megfáradtan hazatérve a villájába, szemtől-szembe találná magát azzal a helyzettel, amint a kigyúrt testű fiatal kertészlegény tölti az időt Dobrev Klárával, és az asszony csak annyit mondana, hogy „megöregecskedtél, Feri”. Nagy baj, hogy a választási kampány nem képes szólni az emberről, az emberi kapcsolatokról, a közösségekről, az élet minőségéről. És vannak pártok, amelyek tudatosan hirdetik ember- és közösségellenes eszméiket. Itt van a talán legjellemzőbb példa, az SZDSZ plakátja: „Jöjjön el az én országom.”

– Tankcsapda…

– A Tankcsapda nagyon jó zenekar. Van valami elgondolásuk a fiúknak arról, mit jelentenek az értékek, egyáltalán, mi számít értéknek. Tisztában vannak azzal, milyen világban élünk. Addig lesz jó a Tankcsapda, amíg nem látom Lukács Lacit (a zenekar énekes-basszusgitáros vezetője – M. G.) valamelyik kereskedelmi tévében, ki nem hangosított gitárral és hang nélkül tátogva „plébekkelni”.

– Ön a Fidesz egyik kampányarca. Mit szól ahhoz a felvetéshez, hogy mintha kicsit sok lenne a súlyos baki a párt – a Szövetség – háza táján: Vizsla-ügy, szerver-ügy, „Magyarország bekaphatja”, aztán mégsem… A változás szükségességéről beszélnek, aminek kizárólagos záloga a Fidesz, mondják a fideszesek, miközben az imént felsoroltak miatt időnként az az érzése támadhat a ma még hezitáló, „nem tudom, kire adjam a voksom”-szavazópolgárnak, ha amúgy helyesnek látná is változtatni, hogy elbizonytalanodik.

– Az biztos, hogy volt már jobb négy évünk, mint a 2002-2006 között időszak. Lassan eléri a 450 ezret a munkanélküliek száma, az államháztartási hiány az egekbe szökött, csődközelbe jutott az ország. A balliberális kormány több külföldi hitelt vett fel, mint húsz év alatt Kádár Jánosék – amiben annak idején az a Fekete János működött közre hathatósan, akit a Gyurcsány-kormány éppen most tüntetett ki, március 15. alkalmából. Az ország helyzetének romlását, közvetve ugyan, de elismeri a kormány azzal, hogy csupán négy témára alapozza a kampányát. Ez azt jelenti, hogy még a saját megítélésük szerint is csupán négyet teljesítettek a több száz ígéretükből. Az más kérdés, hogy valójában egyet sem. Nem véletlen, hogy szinte ugyanazzal kampányolnak, mint négy évvel ezelőtt. Átalakították a Leninről szóló szlogent: Megígértük. Megígérjük. Meg fogjuk ígérni. De vegyük számba, melyek azok az ígéretek, amiket saját megítélésük szerint teljesítettek.

– Vegyük.

– Egy: Megemelték a családi pótlék öszszegét. Igaz. Ugyanakkor sok családnál ez a lépés a bevételek csökkenését eredményezte, a korábban már említett elvonások miatt. Ráadásul a megemelt családi pótlék ugyanúgy jár a milliárdos Gyurcsány Ferencnek a gyermekei után, mint a legszegényebb sorban élő szülőknek. Azt hiszem, ebben a rendszerben még nyomokban sem lelhető fel a szocialisták egyik kedvenc választási jelszava, az „igazságosság”. Kettő: Építettek autópályát. Ez vitathatatlan, de nem annyit, amenynyit kiplakatíroztak, s főleg nem annyit, amennyit megígértek. Nem mellékesen teszem hozzá, a világ legdrágább autópályáiról van szó. Három: Csökkentették a személyi jövedelemadót és az áfát. Ám az általános adóterhelés mégis nőtt Magyarországon, mert közben bevezettek harminchárom új adónemet. Ja, és ne feledjük, az áfát ők emelték meg korábban! Négy: Van tizenharmadik havi nyugdíj. Ezt úgy állítják be, mintha minden évben odaadták volna a nyugdíjasoknak, miközben tudjuk, hogy ez nem így van. Arról meg természetesen mélyen hallgatnak, hogy a nyugdíjas háztartások kiadásaiban meghatározó tételt jelentő energia- és gyógyszerárak az egekbe szöktek. Ráadásul, és ezt se felejtsük el, amikor a Fidesz a tizennegyedik havi nyugdíj bevezetésére tett javaslatot, az MSZP ezt elutasította, s a törvénytervezet megvitatására a házelnök által összehívott rendkívüli parlamenti ülésen meg sem jelentek. De ami a legelszomorítóbb, hogy az MSZP által kreált két nyugdíjasszervezet ugyancsak a plusznyugdíj bevezetése ellen foglalt állást. Szóval, valójában egyetlen ígéretüket sem teljesítették a kormányon lévők.

– Mégis jól kommunikálják ennek az ellenkezőjét.

– A valóság és a virtuális valóság között óriási a különbség. És, ismétlem, az embereket ideig-óráig félre lehet vezetni, ám egyszer csak rájönnek, hogy becsapták őket. De ne csak a gazdaságról beszéljünk. Emlékezzünk például Kulcsár Attilára, a valaha elkövetett legnagyobb értékű csalás gyanúsítottjára, akit az MSZP-s Tóth András által irányított titkosszolgálatok kísértek ki Bécsbe, megpróbálva megakadályozni, nem elsősorban az illető felelősségre vonását, hanem inkább azt, hogy beszéljen. Rendőrségi eljárás indult valaki ellen, aki egy pártgyűlésen bekiabálással adott hangot a véleményének. Emberi és női mivoltában megalázták Berkecz Máriát, a Millenáris Park korábbi vezetőjét, amikor többször, a testüregeire kiterjedően megmotozták, nem hagyták aludni a cellájában. Természetesen kiderült róla, hogy teljességgel ártatlan. A forgalom aránytalan zavarására hivatkozva, ugyancsak a rendőrség betiltott egy béketüntetést. Valós tényállításért újságírókat ítéltek el. Te Jó Isten! Hol élünk? Ki a bűnöző, és ki a bűnözők üldözője? Minden összezavarodott. Vagy itt van a legsúlyosabb magyar atombaleset, aminek következtében megsérült egy ötszázmilliárd forint értékű reaktor.

– A francia kivitelező talán fizet valamennyit…

– Ha fizet. A portást valószínűleg kirúgták. Mert körülbelül ezen a szinten történt meg a felelősségre vonás. A felsorolás hoszszan lenne folytatható, nem akarnám rabolni egyikünk idejét sem, de arra még szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy 2002-ben, a kormányváltás után szinte azonnal és jogellenesen lemásolták mindnyájunk adatait az APEH-nál. A honvédség reformja címén annyira legyengítették Magyarország védekező képességét, mint amilyen helyzetbe a múlt század elején kényszerítettek bennünket az antanthatalmak a trianoni békediktátummal. Össze kell vetni az akkori létszámot, a fegyverzetet és a haditechnikát a mostani állapotokkal. Kétségbeejtő! Egy egyesített Fradi-Újpest B-közép kontra Magyar Honvédség közötti ütközetben nem tudom, kire fogadnék. És félreértés ne essék, erről nem a katonák tehetnek. Ennek a kormánynak a magyar lelkekben, a magyarok morális állapotában elkövetet kártéteménye nagyobb, mint amit az ország gazdaságával tettek. Aztán az elmúlt ciklusban bezártak több száz postát, iskolát…

– Magyar Bálint a legsikeresebb minisztériumnak tartja a sajátját…

– Elsőrangú túlélő. Hiszen túlélte, és a posztján maradt annak ellenére, hogy az ő működése idején robbant ki minden idők legsúlyosabb érettségibotránya. Ami egyben azt is jelenti, hogy nincs jobb emberük.

– Vagy nem tudták leváltani.

– Hogyhogy nem tudták? Fogja magát a miniszterelnök, és azt mondja: „Kedves Bálint! Köszönjük szépen, ennyi volt.”

– Talán mégsem ilyen egyszerű. Az SZDSZ a 2002-ben elért öt és fél százalékánál jóval meghatározóbb szerepet játszik a kormányban.

– Azt kellene feltételeznünk, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy tehetetlen báb? Egy marionett-figura? Úgy mozog, ahogy mások rángatják? Nagyon aggasztó feltételezés. Szerintem egyébként nem ez a helyzet. Szerintem Gyurcsány Ferenc azért nem rúgta ki Magyar Bálintot, mert nincs jobb helyette.

– Sok bekezdéssel ezelőtt szóba hoztam a párt kampányában felbukkanó hibákat…

– Ha azt akarja tőlem kérdezni, hogy a Fidesz tökéletes párt-e, és hogy egy olyan világot épít-e, ahol a humánum tökélyre fejlődik, és megszűnik minden társadalmi egyenlőtlenség, akkor ki kell ábrándítanom, mert a Fidesz nem ilyen párt.

– Nincs túl sok zökkenő?

– Nemcsak hogy nem tökéletes párt a Fidesz, de még hibázunk is. Az embertől nem azt kell elvárni, hogy ne hibázzon, mert az…

– …teljesíthetetlen.

– Úgy van. Azt viszont el lehet várni, hogy aki hibázott, az ismerje ezt fel, és tudja kijavítani.

– Egyetértek.

– A Fidesz megtanulta a leckét. A mostani kormány ellenben még nem. Pedig a hibákat csak akkor lehet kijavítani, ha felismerjük őket. Tehát, ha a kormány váltig azt hajtogatja, hogy dübörög a gazdaság, nagy a jólét, bennünket irigyel Franciaország, Németország, Spanyolország, Olaszország meg még ki tudja, ki mindenki, és nem ismerik fel, milyen óriási bajban van a magyar gazdaság, akkor nem tudják korrigálni a hibát, amit a gazdaságirányításban nap mint nap elkövetnek. És még valami: annak a kérdésnek a megítélésében, hogy ki követ el több hibát, jelentős szerepe van a közvetítő mechanizmusnak.

– A médiára gondol?

– Igen. Általában a politikai ellenfeleink szintén elismerik, hogy a média hetvenöt százaléka – különböző okok miatt – pozitívan elfogult a baloldal javára. Érthető tehát, hogy a Fidesz hibái felerősítve és gyakrabban jelennek meg a tömegtájékoztatásban. Teszem azt, ha én mondok egy rossz mondatot, azt a magyar sajtó háromnegyed része fogja kellő terjedelemben és hangsúllyal visszaidézni. Ha arról beszélgetnénk, hogy Gyurcsány olyan ember-e, aki lényegében tökéletesen gátlások nélküli, abból biztosan nem lenne vita, hiszen ezt még a józanabb baloldaliak is elismerik. Nála egoistább miniszterelnökkel nem találkoztunk az elmúlt időszakban. Akinek az egész élete nem szól másról, csak és kizárólag önmagáról. Negyvenöt éves létére elfogyasztott három feleséget, ami azt mutatja, hogy sok mindenhez lehet hűséges Gyurcsány Ferenc, de a legbelső, privát érzelmi kapcsolataiban biztosan nem az. Eszméhez hűséges volt-e valaha? Legfeljebb a pénzhez és a hatalomhoz. 1989-ben még olyasmiket írogatott, hogy a Fideszt ki kell szorítani a közéletből…

– Politikai eszközökkel…

– Miközben döntötte a tőkét és nem siránkozott, most meg ő a hiper-vadkapitalista, aki mellett Rockefeller egy bérmáló kisgyermek képét idézi. A munkatársi kapcsolataiban se tekinthető különösebben kitartónak, hiszen mentorát, elődjét a kormányfői poszton, Medgyessy Pétert az első adandó alkalommal hátba szúrta. Na most, ha a kérdést például úgy tesszük fel, hogy egy végtelenül egoista, gátlások nélküli ember mit mutogat, azt felelhetjük, hogy mindegy, bármit mutogathat. Nem ez a baj. A baj az, hogy ez az ember kormányozza az országot.

– Van-e válasz a médiatúlsúlyra?

– Hogyne lenne. De semmiképpen nem a médiára alapozva. Nem várhatunk arra, hogy a magyarországi média túlnyomó többsége, amikor általában is, önnön lényegét adva torzítottan közvetíti az eseményeket, akkor a kampány időszakában tényszerű lesz és kiegyensúlyozott. Dőreség volna abban a hitben ringatnunk magunkat, hogy jóval a választási időszak előtt hamisított Teller-levelet közlő Népszabadság ezekben a hetekben korrekt módon viselkedik majd. Tehát más módszerhez kell folyamodnunk. A mondanivalónkat személyesen visszük el a választópolgárokhoz. Külön-külön mindenkihez. A szocialisták ugyancsak próbálkoznak ezzel, de ők inkább a rettentő médiafölényükre alapoznak. A szabad demokratáknak nemigen vannak aktivistáik, viszont nekik kiválóak a sajtókapcsolataik és rengeteg a pénzük. Aztán van még az MDF, úgy tűnik híján a pénznek, médiának, aktivistáknak.

– Segítik őket a szocialisták és a szabad demokraták. Dávid Ibolya sajtója feltűnően jó.

– A balliberálisok tisztában vannak azzal, hogy az MDF nem jut be a parlamentbe, de minden szavazat, amit a Demokrata Fórum elvisz a jobboldalról, a Fideszt gyengíti.

– Mit szól a Bagó-ügyhöz?

– Nem kell fenyegetni senkit.

– A napvilágra került, titokban készült hangfelvételrészletek inkább mintha arról tanúskodnának, hogy politikai alku zajlott a két ember között.

– A politika speciális műfaj. A politikusnak minden helyzetben úgy kell beszélnie, hogy a mondandója bármikor a Népszabadság címoldalára kerülhessen. Ezért nem tudom Gyurcsány Ferenc esetében sem elfogadni a botrányos kijelentéseinek azt a fajta magyarázatát, hogy egyszerű elszólásról volt szó. Egy politikus nem szólhatja el magát.

– Itt van például Pásztor Tibor esete, aki a Fidesz kettes számú „díszzsidójának” nevezte Deutsch Tamást. A szocialista politikus lemondott a képviselő-jelöltségről.

– Helyes. Nem kell ilyesmit mondani. Se az interneten, se sehol másutt. Ez nem azt jelenti, hogy bárki ne használhatná azt a szót, hogy „zsidó”, vagy „izraelita” vagy Izrael, akár kemény kritikát megfogalmazva is. Ők szintén emberek, az is csak egy állam. Hibázhatnak és hibáznak, tehát megítélhetőek a tetteik. Nincsenek kivételezett emberek és országok.

– Fidesz-győzelem esetén vállalna kormányzati pozíciót?

– Debrecen polgármestere szeretnék lenni a következő négy évben is, amennyiben a debreceniek megtisztelnek a további bizalmukkal. Van még itt dolgom, nem akarnám félbehagyni.

Matúz Gábor