A Központ arra a megállapításra jutott, hogy az Európai Tanácsnak a bizottsági elnök jelölésére és kinevezésére irányuló jogköre valójában nem került korlátozásra a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével. Bár az Európai Tanács a jelöléskor köteles figyelembe venni az európai parlamenti választások eredményét, egyáltalán nem kötelessége azt jelölni a Bizottság elnökének, akit adott esetben a választásokon győztes erő „csúcsjeltöltként” megnevezett.

Tény, hogy az eredmények figyelembe vétele mellett a Tanácsnak a jelölést megelőzően le kell folytatnia a „megfelelő egyeztetéseket” az Európai Parlamenttel, mindez azonban csupán a korábbi gyakorlat kodifikálásaként értékelhető. Az Európai Parlamentnek formálisan erősödtek a jogosítványai az által, hogy immáron nem csak jóváhagyja, hanem megválasztja a Bizottság elnökének jelölt személyt, azonban végső soron továbbra is a Tanács az, amely a testületet kinevezi. Így az Európai Bizottság elnökének és tagjainak személye döntő mértékben továbbra is az EU-s állam- és kormányfők megegyezésén múlik.

A teljes elemzés itt tekinthető meg.