Battonya egy Békés megyei kisváros, ahol zömében nem a gazdag és elégedett emberek laknak. Ahogy egy helyi lakos meséli, nemrég látott egy helybeli kisfiút az utcán, szakadt cipőben, piszkos ruhában. Mikor megállította és megkérdezte a gyereket, miért nem vett neki édesanyja új cipőt, a gyermek így felelt:

– Kaptunk kétezer forintot új cipőre, de apukám azt is elitta.

Nagyjából ennyi reménnyel tekint a békési lélek a jövőbe. Ezért aztán nagy eseménynek számít a környéken a Karsai József által évek óta szervezett ingyenpörkölt, ingyensör és ingyenmulatság. A hírek szerint erre a célra ebben az évben 41 mázsa húst használtak fel, amelyből 130 bográcsban főztek pörköltet.

Battonya nem gazdag település, a többmilliós összegbe kerülő ingyenpörköltös rendezvénynek otthont adó sportpálya mellett, rögtön annak sarkában is egy beomlott tetejű, tátongó oldalú valamikori lakóház rontja az összképet. Úgy hírlik, a kormányfői látogatásra igyekezett a város a szebbik oldaláról mutatkozni, ezért még a városházát is kifestették. Legalábbis addig, ameddig futotta a pénzből festékre – úgy kétméteres magasságig, ameddig éppen a szem ellát.

A nyugdíjas- és civil szervezetek találkozója ugyan a meghirdetett program szerint szombaton reggel kilenckor kezdődött a helyi sportpályán, de egy órával a rendezvény előtt már hosszú sorok kígyóztak a kapukon kívül. Mintegy ötven autóbusz szállította a helyszínre a Békés megyei nyugdíjasokat, akik a reggeli órán ital- és pörköltjegyért várakoztak. Az italjegyért egy üveg üdítő vagy egy üveg sör, az ételjegyért pedig délben, a politikusi monológok után egy tál pörkölt, a kenyérsátorban pedig két szelet kenyér járt. Úgy tűnhet, olcsón mérik a szocialisták az évi egynapi ingyenmulatozást, ám a hosszú sorokban kígyózó nyugdíjasok és a futballpálya közel teljes területét ellepő érdeklődők ezrei arról tanúskodnak, hogy van kereslet az efféle kampánybográcsolásra.

Beérve a sportpályára, annak füves részén már több ezer nyugdíjas ücsörgött az erre az alkalomra hozatott asztaloknál. A színpadon pedig – a beharangozottak szerint – reggel kilenc órától különböző nyugdíjaskörök szórakoztatták a többieket. Volt népdal- és táncdaléneklés, felléptek különböző néptánccsoportok, egy asszony pedig arra vállalkozott, hogy a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dalt adja elő. Kétségkívül a leginkább lenyűgöző annak a hat nyugdíjas asszonynak a produkciója volt, akik nagy szoknyalobogtatások és bugyogóvillantások közepette a kánkán előadására vállalkoztak.

Tizenegy óra tájban aztán élő zenekar és fiatal mazsorett-lányok felvezetésével érkezett meg Gyurcsány Ferenc, kísérete társaságában. A milliárdos politikust a köréje sereglők ünnepelték, ki puszival, ki öleléssel üdvözölte. A nyugdíjas nézőközönség pedig, ahogy illik, állva tapsolta a kormányfőt.

A beszédek sorát Karsai József, helyi szocialista országgyűlési képviselő és búzaégető kezdte, aki első mondatában köszöntötte „szeretett miniszterelnökünket”. Karsai egyébként végig tegeződve fordult hallgatóságához, a hetvenes évek gulyáskommunizmusát idéző hangulatot varázsolva, amikor a látszat szerint a politikus a nép gyermeke volt, egyenlő velük.

A szocialista képviselő a helyiek rossz anyagi körülményeire tért ki beszéde elején, amikor kijelentette, hogy a megyében élők már nem a rendőrtől félnek, hanem a Démász kocsijától, ugyanis nem tudni, aznap melyik házban kötik ki a villanyt.

– Nálunk a becsület, a tisztesség az első. Nekünk a jó szó sokszor többet ér 10-20 ezer forintnál. Sokat ér, ha elmondjátok a bajaitokat – tette hozzá Karsai József.

A politikus beszéde végén reményét fejezte ki, hogy jövőre ugyanitt találkoznak, és akkor még mindig Gyurcsány Ferencnek hívják az ország miniszterelnökét.

Karsait követően Gyurcsány Ferenc beszéde következett, aki azonnal az anyai szívekhez és lelkekhez szólt, mikor elmondta, hogy olyan sok puszit és ölelést kapott, amennyit eddig csak édesanyjától. A kormányfő arra is kitért, édesanyja mennyire óvja őt, és aggódik a milliárdos kormányfő fiát érő sok kritika és az ezzel járó gyötrődés miatt.

A lelki felvezetés után, a politikus új földosztást ígért a békési hallgatóságnak. Azt mondta:

– Új földosztás kell Magyarországon, új földosztás- és földértékesítő programot kell hirdetni. A Nemzeti Földalapban több százezer hektár föld van állami tulajdonban és eljött az ideje annak, hogy a kis parcellákon gazdálkodó gazdák és vállalkozók ilyen-olyan módon, hosszú-hosszú hitelekkel is támogatva több földhöz juthassanak.

Ennek pedig legfőbb célja a kormányfő szerint, hogy „a gazda azt lássa, van perspektíva és van jövő”. Gyurcsány Ferenc a kispénzű nyugdíjasok számára hirdetett szociális földprogram szükségességéről is beszélt. Szavai szerint, akiknek nincs pénzük, kellő anyagi tehetségük, azok egy kis darabka föld birtokában legalább azt megtermelnék, ami ahhoz kell, hogy a családjuk megélhessen, „ne kelljen burgonyát, zöldséget venni, hogy legyen egy kis kukorica az állatoknak”, mondta jóságos megértéssel.

A Békés megyei szóbeszéd egyébként úgy tartja, a földosztás gondolatát Karsai József sugallta Gyurcsány Ferencnek. A helyiek ugyanis már régóta beszélik, hogy azokat a bizonyos elfekvő állami földeket Karsai már évek óta műveli mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Azonban amióta bejelentették, hogy az Európai Unió műholdról figyeli a termőföldek sorsát, ezt már nem tudja tovább megtenni az MSZP-s képviselő. Békés megyében úgy gondolják, ilyen módon kerülhetett elő a földosztás gondolata.

Ezek után a nyugdíjasokhoz szólt Gyurcsány Ferenc. Felvezetésként rögtön elmondta, hogy tudja és ismeri, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban.

– Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban – osztotta meg családja nehéz anyagi helyzetének titkát a hallgatósággal Gyurcsány Ferenc. Az ég pedig nem szakadt le a nagy magasságból.

A kormányfő kijelentette, beszélni egy közepes politikus is tud a nyugdíjasok helyzetéről, egy igazi államférfinak azonban cselekednie kell. Úgy kell tennie, ahogyan a szocialista kormány is tette, amikor visszaadta a jogosulatlanul elvett 19 ezer forintokat a nyugdíjasoknak. A futballpályán ekkor halk helyeslő morajlás futott végig.

A nyugdíjakra vonatkozó reformokról szólva Gyurcsány kijelentette, ötéves tervet fog javasolni a nyugdíjrendszer belső igazságtalanságainak a megszüntetésére. Ennek keretében először azoknak az özvegyi nyugdíjasoknak a járandóságát emelnék, akik a saját jogukon nem kapnának nyugdíjat, csak az elhunyt házastárs járandóságának az 50 százalékát. Ezt az arányt emelné a szocialista kormányfő 2006-tól két egyenlő részletben 60 százalékra. Mint Gyurcsány megjegyezte, tudja, hogy ez pár ezer forint csupán, ám ez is sokat jelenthet.

Gyurcsány Ferenc beszéde után néhányan még köszönetet mondtak a kormányfőnek, mások ajándékot adtak át neki. Azonban ekkor már delet ütött az óra, így ezt az eseményt a futballpályán tartózkodók nagy része már nem várta meg, és a 130 bográcsban készülő ingyenpörkölt irányába indult meg a tolongás. Az ebéd mellé a 3+2 lakodalmas rockzenekar szolgáltatta a jó zenét, akiket Bódi Guszti követett. A mulatós nóták pedig sokak táncos kedvét is meghozták.

A meghirdetett program szerint a tánczene és a pörkölt után Gyurcsány Ferenccel való kötetlen beszélgetés következett. Karsai József is úgy búcsúzott az egybegyűltektől, hogy „a miniszterelnök szeretne köztetek elvegyülni, jó nagy kört csinálni a tömegben és úgy beszélgetni”. Gyurcsány Ferenc és kísérete a számukra a battonyai városházán megtartott különebéd után azonban elhagyta a város határát, így a szocialista kormányfő még ezt a nyugdíjasoknak tett ígéretét sem tartotta be.

A hétvégi program zárásaként több nyugdíjas csoport városi sétára indult, megtekintve Battonya nevezetességeit. A helyi katolikus templomot is látogatók tucatja kereste fel. Nemsokára megérkezett a templom gondnoka, hogy megnyissa a kapukat – mai korunk egyik tragédiája egyébként, hogy a templomok ajtajait zárva kell tartani – és képeslapokat is kínált az érdeklődőknek. Kifelé menet egy idős hölgy állt meg a fiatalember előtt a képeket nézegetve, nemsokára közölte vele, köszöni, ő nem akar semmit venni, majd a magyarázat kényszerével tette hozzá:

– Tudja, én már nem gyűjtök semmit.

Nem éppen reményről és jövőképről árulkodó mondat egy nyugdíjas asszony részéről. A templom melletti parkban több idős ember arról beszélgetett, hogy ez a kormány, ha nem is nagy dolgokat, de valamit azért valóban tett valamit a nyugdíjasokért, a jobb megélhetésért. Úgy tűnik, minden csak tálalás kérdése.