Okostelefonok, butuló gyerekek?

Miközben újabb és újabb országok tiltják ki az iskolákból a mobiltelefont, nálunk is egyre komolyabb vitatéma, hogy hány éves kortól lehet egy gyereknek saját (okos)telefonja, és hogy beviheti-e, használhatja-e az iskolában. A kérdés legutóbb az angliai tiltás tavaly októberi bevezetésekor került napirendre, amikor Rétvári Bence is beszámolt a fejleményről közösségi oldalán. Akkor sokakban felmerült, a Belügyminisztérium államtitkára azért találhatta fontosnak, hogy posztoljon az angliai tiltásról, mert hazánkban is hasonló lépést tervez a kormány. A sajtómegkeresésekre a belügyi tárca ugyanakkor lakonikusan csak annyit reagált: „A mobiltelefon a mindennapi élet szerves része, és ez alól az iskolai környezet sem kivétel.”

Gyakorló pedagógusok és szülők persze órákat tudnának mesélni a mobileszközök káros hatásairól, arról, hogy a legfiatalabb korosztályokat mennyire beszippantja a képernyő, ha az eszköz használatában semmi kontroll nincs. Jóllehet ebből a válaszból arra lehet következtetni, hogy nálunk nincs napirenden a központi tiltás bevezetése, könnyen lehet, hogy a belügyi tárca egyfajta hangulatfelmérésnek szánta az államtitkári híradást.

Döntés kérdése

Ami tény: ismert politikusok bejegyzéseihez mérten is szokatlan aktivitást váltott ki Rétvári Bence rövidke posztja. Az sem mindennapos, hogy anyázós politikai adok-kapok helyett egyetértő és támogató hozzászólások sokasága jelenjen meg a bejegyzés alatt: „Helyes! Itt is az kellene!”, „Ez így lenne rendjén!”, „Hála Istennek. Itthon is lehetne követni ezt a példát.” Sőt, a fórum egyfajta sikerreceptek tárházává alakult rövid idő alatt, rengeteg tanár és szülő írt le példákat, amelyek aztán szintén rengeteg lájkot és egyetértő választ kaptak. „Nálunk már régóta érvényben van. Érkezéskor minden gyerek leadja az iskola előterében elhelyezett zárható szekrénybe a saját osztálya fachjába a mobilját. Az ügyeletes nevelő felügyeli. Távozáskor visszakapja a tanuló.” „Mi is megléptük ezt szeptembertől. A szülőkkel egyeztetve. A tanulók reggel leadják a telefont, amikor mennek haza, visszaadjuk. Aláírtak a szülők ezzel kapcsolatban egy nyilatkozatot is, így nincs belőle probléma.” „Tanár vagyok. Azzal kezdődik az óra, hogy begyűjtöm a telefonokat. Döntés kérdése…”

Tanulságos azt is megnézni, hogy külföldön mi vezetett az elsőre drasztikusnak tűnő döntéshez. Gillian Keegan brit oktatási miniszter a szigorítás szükségességét azzal indokolta, hogy a digitális eszközök oly mértékben elterelik a diákok figyelmét, hogy az már a teljesítményükön látszik, ráadásul a készülékek folyamatos bosszúságot okoznak a tanároknak. Érdekes Finnország esete is, hiszen oktatási szakértők idehaza is gyakran emlegetik a „finn modellt”. A finn diákok hosszú éveken át a világszerte hivatkozási pontként tekintett PISA-tesztek éllovasainak számítottak. A jó irány azonban megfordult, a tanulók egyre gyengébb eredményeket mutattak fel az utóbbi években. A tavaly megválasztott új, jobboldali kormány programja most egyrészt az alapoktatást erősítené az alapkészségek – olvasás, írás, számolás, szövegértés – minél magasabb szintű elsajátításával, másrészt pedig megerősítik a tanárok azon jogát, amelynél fogva iskolaidőben korlátozhatják a diákok tanulást zavaró tevékenységeit. Ebben első helyen áll a mobilhasználat.

„Fertőzetlen iskolák”

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató a Demokratának rámutatott, azokban az országokban, ahol betiltották az iskolai telefonhasználatot, kivétel nélkül jók a visszajelzések a tanárok és a szülők részéről, a diákok teljesítményében kedvező változásokat tapasztaltak.

– Amikor igazgatók körében készült felmérés ebben a kérdésben Magyarországon, elég magas arányban az jött ki, hogy a teljes tiltás mellett lennének. Hogy vajon miért? Nos, a napi tapasztalat az, hogy az iskolák, a tanárok komoly küzdelmet folytatnak a mobilokkal, a mobilozó gyerekekkel – fejtette ki Pécsi Rita.

A Fejleszt vagy rombol? – Kulcs az okoseszközök okos használatához című könyv szerzője lapunknak arról is beszélt, hogy ma már elég egyértelműen és világosan lehet tájékozódni arról, hogy a legkisebb korosztályoknál a géphasználatnak milyen hátulütői, sőt kifejezetten káros hatásai vannak. Az OECD egyik pár éve napvilágot látott jelentése például hangsúlyozta, hogy az iskolában az írás-olvasás-számolás alapkészségeinek megerősödésébe kell befektetni, mindezt pedig képernyőmentesen! (Ebben lépnek most a finnek – a szerk.) Uzsalyné Pécsi Rita a jelentésre hivatkozva hozzátette, az okoseszközök az értő olvasást, a logikus gondolkozást, egyáltalán, a problémamegoldó, elmélyült gondolkodást nemhogy fejlesztenék, de még növelik is az amúgy is egyre gyakoribb figyelemzavar megjelenésének veszélyét.

Pécsi Rita szerint az alsó tagozatban egyáltalán nincs szükség okoseszközre, mobiltelefonra, később is csak fokozatosan, kiegészítő szerepben, nagyon megszűrve.

– Amikor azt mondják, hogy kikapcsolt állapotban a gyereknél lehet a telefon, ez gyakorlatilag a kör négyszögesítése. Egy gyerek nem bírja megállni a dopaminhatás által kialakult vonzást, hogy ne kapcsolja be, ne nézzen rá, ne „írjon rá” a társára. De gondoljunk csak bele, hogy mi, felnőttek is milyen erős késztetést érzünk, hogy ránézzünk a telefonunkra, hogy nyomkodjuk, hogy „simogassuk” kicsit, akár munka közben is! – magyarázta a neveléskutató, hozzátéve, hogy ma már vannak munkahelyek, ahol éppen emiatt nem engedik meg, hogy akár csak kikapcsolt állapotában is a dolgozó látókörében legyen a telefonja, mert a látvány is előhívja a korábbi élményeket, jelentősen megosztva ezzel a koncentrálóképességet.

Elgondolkodtató az is, hogy éppen ezen eszközök fejlesztői a Szilícium-völgyben úgynevezett fertőzetlen iskolába járatják a gyerekeiket.

– Ezekben aztán semmilyen eszköz nincs, pont azért, hogy a gyerekek bizonyos életkorig teljesen el legyenek zárva a káros hatásoktól, ugyanakkor minden módon segítsék a valósághoz való kapcsolódást, a mozgásfejlődést, a társas kapcsolatokat, a tevékenységre építkező tanulást, a fantázia fejlődését – fejtette ki Pécsi Rita.

Sok múlik a szülőkön

Szakos Enikő, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatója szerint a politikai jobboldalon látszik, hogy egyre többen vannak a mobileszközök iskolai tiltása mellett, de a közéletet, illetve a szülői társadalmat némileg megosztja a kérdés. Központi szabályozás híján Magyarországon az iskolák saját hatáskörben döntenek arról, korlátozzák-e és ha igen, milyen mértékben a tanulók saját eszközeinek napközbeni használatát.

– Az iskolák házirendjében a tiltás többnyire az órai használatra vonatkozik, adott esetben úgy, hogy a nap elején a tanító, a tanár összegyűjti a telefonokat – mondta lapunknak Szakos Enikő.

Szerinte mivel a hazai pedagógustársadalom fenntartásokkal kezeli a központi szabályozásokat, ezért inkább a helyi, iskolai lépéseknek lehet foganatjuk. A legtöbb mindenesetre a szülőn múlik: megveszi-e, hány évesen veszi meg a gyereknek az okostelefont, és engedi-e bevinni reggel az iskolába. Mint Szakos Enikő elmondta, látszik nemzetközi összevetésben, hogy a PISA-felmérésekben rendre jobban teljesítenek az olyan diákok, akiknek az iskolájában csak a délutáni telefonhasználat van megengedve. Sőt, egy felmérés szerint a magyar diákok 28 százaléka mondta azt, hogy zavarja, elvonja a figyelmét a telefon vagy más digitális eszköz.

Uzsalyné Pécsi Rita szerint érezhető, hogy mára sokakban megszólalt a vészcsengő, hogy valamit itthon is tenni kell.

– A sok nemzetközi példát és az okoseszközök gyerekekre gyakorolt hatásait vizsgáló kutatások kiábrándító eredményeit egyre szélesebb kör ismeri meg. Úgy látom, lassan eljön az idő, hogy nálunk is történjen egy egészséges fordulat ebben – szögezte le Pécsi Rita. Úgy látja: a teljes vagy részleges tiltás bevezetése már csak azért is kemény dió, mert milliárdos üzletről beszélünk.

Szerinte az oktatási kormányzatnál is lehet érezni egyfajta nyitottságot arra, hogy adott esetben a jelenleginél sokkal határozottabb szabályozással lépjen fel.

A tűrés-tiltással küzdő tanárok és iskolák jellemző problémája, hogy nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy szinte mindig vannak olyan szülők, akik révén nagyon hamar bekerül a telefon egy-egy osztályba.

– Ilyenkor mindig elhangzik a hivatkozás a személyiségi jogokra. Csak hát vegyük figyelembe, hogy az idegrendszer egészséges kifejlődése legalább annyira a személyiségi jog része, amit pedig az okoseszköz, a képernyő éppen hogy veszélyeztet – mondta Pécsi Rita. – Ha kell, el lehet érni a gyereket egy osztálytelefonon, a portán, de biztosan nem kell a szünetben hívogatni őket. A külföldi intézkedések is azért születtek meg, mert már rengeteg tapasztalat halmozódott fel. Franciaországban, Írországban vagy Svédország iskoláiban például tarthatatlanná vált a helyzet, az oktatás színvonala a PISA-vizsgálatok szerint súlyosan visszaesett a képernyőhasználat mind szélesebb körű elterjedésével. Megvan az iskolák, az igazgatók szabadsága. Idehaza is számos iskola vállalta már fel a tiltást, illetve a nagyon határozott szabályozást. Ha alulról sok ilyen kezdeményezés érkezik, akkor előbb-utóbb központilag is lépni kell ebben – mutatott rá Pécsi Rita. Úgy gondolja, például egy alsós osztályban a szülők megtehetik, hogy önszabályozó jelleggel aláírnak egy nyilatkozatot, hogy amíg a gyerekek ötödikesek nem lesznek (vagy akár még tovább), nem vesznek nekik saját okostelefont.

– Van, ahol már hat éve így működik, és csodálatos eredményeket tapasztalnak – jegyezte meg bátorítóan a neveléskutató.