Önpusztító stratégiák

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a múlt héten a szankciók folytatása mellett tett hitet. Az Európai Parlamentben az unió helyzetét értékelve arról beszélt, hogy az elszabadult ára­kért egyedül Oroszország a felelős, Európának pedig bármilyen áron meg kell szabadulnia az orosz energiafüggőségtől. Szerinte a példátlanul kemény szankciók megrendítették az orosz gazdaságot, majd hozzátette, az elkövetkező időszak nehéz lesz az európai családoknak és vállalatoknak.

Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője felszólalásában emlékeztette a bizottság elnökét, hogy amikor nyár elején a szankciókat elfogadták, az Európai Bizottság azt ígérte, azok majd térdre fogják kényszeríteni Oroszországot, és hogy azok Oroszországnak lesznek húsba vágóak, nem az európaiaknak.

– A háború végét ma sem látjuk, az európai emberek energiaszámlái viszont az egekbe szöktek, Oroszország eközben soha nem látott nagyságú bevételekre tett szert az energiaárak emelkedése miatt. A szankciók bevezetése óta az infláció vágtat, az európai emberek szegényebbek lettek, Oroszország pedig gazdagabb. Európában válság és energiahiány fenyeget. A bizottság nem ezt ígérte, amikor a szankciókat bevezette – mondta Deutsch Tamás.

Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten is éles kritikával illette a büntetőintézkedéseket, miszerint nem szolgálják Magyarország érdekeit, sőt, ahogy fogalmazott, „rendkívül súlyos veszedelmet jelentenek”. Világossá tette, azt szeretné, ha az uniós szankciós politikát észszerűbb alapokra helyeznék.

– Szankciót az erős szokott kivetni a gyengébbel szemben, de most mi, európaiak, akik energetikai törpék vagyunk, vetünk ki szankciót egy energetikai óriásra, ami teljesen szokatlan jelenség a történelemben – fejtette ki.

A kormányfő hangsúlyozta, Magyarországnak nagyon komoly károkat okoznak a szankciók, és azzal fenyegetnek, hogy felemésztik az elmúlt tíz év eredményeit, hiszen a magas energiaárak miatt a külkereskedelmi és a fizetési mérlegünk is romlik. Orbán Viktor szerint a legaggasztóbb az, hogy „miközben megyünk bele az egyre súlyosabb gazdasági válságba”, nyilvánvaló, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezésével a helyzet azonnal javulna.

Oroszország az elmúlt fél évben 158 milliárd euró bevételre tett szert energiahordozók eladásából. Ez fél év alatt több, mint Oroszország 2021-es teljes éves exportbevétele, és jóval meghaladja a háborús költségeket. Közben az európai gazdaság lassan recesszióba süllyed, és az európaiak számára egyre nehezebb lesz a mindennapi élet. A legtöbb uniós országban az energiaárak növekedése magával húzta az inflációt is. Az eurózóna országainak egy részében már a húsz százalékot is meghaladja az infláció, az EU együttes inflációs indexe pedig tíz százalék fölé emelkedett. A gáz fél év alatt a háromszorosára drágult, az áram a háború előtt még kevesebbe került a piacon megawattóránként 100 eurónál, jelenleg 400 és 600 euró között ingadozik.

Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. energiapolitika üzletágának vezetője a közösségi oldalára feltöltött videóban hívta fel a figyelmet arra, hogy a gázár kétharmadában a szankciók költségeit kell megfizetnünk. Kifejtette, az orosz–ukrán konfliktus nem okozott áremelkedést, hiszen a kitörését megelőző napon 87 euró volt a gáz egységára az irányadó holland gáztőzsdén, a háború hetében pedig 90 eurón zárt. Az EU vezetői akkor még azt állították, hogy az intézkedések nem fogják érinteni az energiaszállításokat.

Az energia akkor kezdett drágulni, amikor a politikusok megváltoztatták korábbi álláspontjukat, és lebegtetni kezdték a gázembargó lehetőségét. Miután március 6-án több vezető politikus kiállt a gázembargó ötlete mellett, másnap már 180 euróig emelkedtek az árak. Amikor Magyarország és néhány tagállam jelezte, hogy nem támogatják az embargót, az árak 100 euró környékére estek vissza. Tavasszal az ár annak fényében ingadozott 90 és 120 euró között, mekkora esélye volt annak, hogy a szankciók a gázszállításokat is elérik.

Március végén az EU korlátozta a pénz­ügyi tranzakciókat, erre az oroszok bejelentették, hogy rubelben várják a gázszállítások ellentételezését, mire a gáz 120 euróra drágult. Amikor az uniós tagállamok egy része jelezte, hogy teljesíti az új fizetési feltételeket, az árak újra 90 euróra csökkentek. Nyár elején az EU elfogadta az olajembargót, majd Németország bejelentette, hogy 2024-re teljesen leválik az orosz gázról. Válaszul az oroszok műszaki hibára hivatkozva kevesebb mint a felére csökkentették az Északi Áramlat 1 vezetéken történő gázszállításokat, ami 130 euró fölé emelte a gázárakat.

– A politikusok ahelyett hogy nyilatkozataikkal hűtötték volna a kedélyeket, csak tovább feszítették a húrt, amikor elmondták, hogy az oroszok a júliusi tervezett éves karbantartást követően teljesen elzárják majd a csapokat, így még indokoltabb az embargó bevezetése. Az árak így annak ellenére emelkedtek 180 euróig, hogy semmilyen orosz nyilatkozat nem utalt a szállítások teljes leállítására – mondta Hortay Olivér. Hozzátette, az árak akkor mentek 200 euró fölé, amikor Brüsszel előállt az új, 15 százalékos egységes gázfogyasztás-csökkentési javaslatával, amire a Gazprom válaszlépésként július 25-én a felére csökkentette a szállítást.

A videós bejegyzésből kiderül, a gáz ára augusztusban érte el a csúcsát, amikor az Európai Bizottság elnöke közölte, gázárplafon bevezetését tervezik. Az oroszok erre újabb háromnapos karbantartást jelentettek be az Északi Áramlat 1 vezetéken. A német vezetők ekkor ismét azt jósolták, hogy szerintük a szállítás nem fog újraindulni, így augusztus végén már 347 euróra ment fel a gáz ára. Szeptember 2-án a Gazprom kiadott egy közleményt, hogy másnap véget ér a karbantartás és újraindulnak a szállítások, az árak ekkor 214 euróra csökkentek. Brüsszel azonban jelezte, hogy mégis beáll a gázárplafon-javaslat mögé, amire a Gazprom új közleményben adta hírül, hogy mégsem állítja üzembe a vezetéket – a drágulás ismét meglódult.

A múlt hét elején azonban 200 euró alá estek vissza az árak, amire július 26-a óta nem volt példa. Kérdésünkre, hogy mi a csökkenés oka, Hortay Olivér úgy válaszolt, annak köszönhető, hogy az energiaügyi miniszterek szeptember 9-én nem fogadták el a gázársapkára vonatkozó brüsszeli javaslatot.

– Ez egy közvetett szankciós intézkedés, hiszen az oroszok jelezték, hogy az ársapkát bevezető országoktól elzárják a gázt. Az, hogy erről akkor nem született döntés, kedvezően hatott a piaci folyamatokra, amelyeket csak erősített a The Guardian cikke, miszerint Brüsszel elvetette a tervet. Amióta azonban Ursula von der Leyen évértékelő beszédében bejelentette, hogy létrehoznak egy munkacsoportot, amelyik vizsgálja a gázársapka bevezetését, az árak ismét felfelé indultak – mondta Hortay Olivér.

Felvetésünkre, hogy egyes elemzők szerint a gáz ára augusztusban elérte a csúcsát, úgy reagált, hogy az elmúlt években megfigyelhető tendencia szerint folyamatosan drágul a gáz, és egyre magasabb ártüskék alakulnak ki, amik után az árak a korábbinál magasabb szinten stabilizálódnak.

– Az árak alakulását az Oroszország és az EU közötti konfliktus határozza meg, így a piaci helyzet annyira turbulens, hogy nem lehet előre jelezni. Októberben megkezdődik a fűtési időszak, az energiaigények megnőnek, és a jelenlegi állás szerint a kereskedelmi konfliktus belátható időn belül nem enyhül, ami további emelkedést idézhet elő.

Kérdésünkre Hortay Olivér elmondta, a gáz drágulása azért húzza magával az áramét is, mert az európai villamosenergia-piacon az árat a kereslet kielégítéséhez szükséges legnagyobb termelési költségű technológiák határozzák meg, azaz a gáztüzelésű erőművek. Az EU már egy éve tervezi, hogyan lehetne az árampiac működési modelljét megreformálni, és szétválasztani a villamosenergia-árak alakulását a gázétól, egyelőre azonban nincs olyan javaslat, amelyik komolyabb kockázatok nélkül megoldaná ezt a problémát.

– Az elmúlt fél év tanulsága az, hogy minden bejelentés, amely enyhíti a kereskedelmi konfliktust, csökkenti az árakat, amelyik pedig mélyíti, az növeli. Ha az EU egyik napról a másikra vissza is vonná a szankciókat, akkor is kérdéses, hogy a szállítások milyen mértékben állnak vissza a korábbi mennyiségre. A háború kitörésének másnapján a gáz 90 euróba került megawattóránként. Az azóta tapasztalható drágulás a bevezetett szankciók lebegtetésének és az azokra adott válaszlépéseknek köszönhető. Ez az a költségmennyiség, amelyet a szankciók enyhítésével meg lehetne spórolni, amihez az is szükséges, hogy a szankciókra adott válaszlépéseket is visszavonják, és például az Északi Áramlat 1 vezetéken újra elindulhassanak a szállítások – mondta az elemző.

Kérdésünkre, miszerint a szankciók megtartása mellett hogyan lehetne az energiaárakat lejjebb tornászni, úgy válaszolt, hogy a probléma gyökerét rövid távon csak a kereskedelmi konfliktus enyhülése oldhatja fel, hiszen az áremelkedésért elsősorban a szankciók felelősek. A szankciók érvényben tartása mellett az egyéb javaslatok, mint például az áramfelhasználás kötelező csökkentése legfeljebb csak tompíthatják az energiahiányból fakadó negatív következményeket.

A Századvég legújabb közvélemény-kutatásából kiderül, a magyarok döntő többsége – a megkérdezettek 79 százaléka – egyetért azzal, hogy a szankciók szerepet játszanak az energiaárak és az infláció emelkedésében, a válaszadók 83 százaléka pedig úgy véli, hatásukra Európában 2023-ra recesszió alakulhat ki. Érdekes felvetéssel élt Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője. Szerinte Európát csak egy olyan szankcióellenes szövetség létrehozása menthetné meg, amely megakadályozná, hogy a fél év után lejáró szankciókat meghosszabbítsák Európa vezetői. Az elemző úgy látja, Magyarország egyedül nem elég erős ahhoz, hogy ezt elérje, de a jobboldali fordulatot várhatóan végrehajtó Olaszországgal együtt már sikerrel járhat.