Pszichopata a politikában
Nem árt felfrissíteni a feledékenyek emlékezetét, hogy mi történt velünk az évezred első évtizedében, hogy kicsoda Gyurcsány Ferenc, és hogy sátáni figurájának bosszúszomjas izgágáskodását látva mi a tét jövőre.
Medgyessy Péter számára már az előjelek is baljósak voltak. 2002 áprilisában kétes tisztaságú választáson lett az MSZP által gúzsba kötött miniszterelnök, társadalmi elfogadottságát pedig csak csorbította a szavazatok újraszámlálására irányuló követelés konok elutasítása és a 2002. július 4-i Erzsébet hídi blokád brutális rendőri szétverése, ami mintegy előre jelezte a 2006-os karhatalmista terrort és egyáltalán, a 2010-ig tartó időszak utcai tüntetéseinek elleni diktatórikus fellépést.
Infantilis pszichopátia
Medgyessy kormányfőként látványosan csetlett-botlott: a kommunista diktatúra D–209-es szigorúan titkos tisztjeként lepleződött le, rendre belesült a legegyszerűbb tőmondatokba is, koccintással ünnepelte Erdély román megszállását és elszakítását 2002. december 1-jén a budapesti Kempinski Szállóban Adrian Năstase román miniszterelnökkel, egyébként pedig a Karib-tengeren szeretett koktélokat szürcsölni, míg elvtársai idehaza egymást követő botrányok közepette zabrálták a közvagyont. Elég itt csak a K and H-ügyként hírhedtté vált bróker-bankár botrányra utalni, amelynek kirobbanását megelőzte a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének, az ilyen ügyekben vizsgálódó Szász Károlynak brutális utcai megveretése.
Ekkor léphetett fel a szocialisták nagyszínpadára Gyurcsány Ferenc, aki a rendszerváltozás utáni évtizedben szorgosan helyezkedett és zsákmányolt, majd a súlytalan Medgyessy mellé furakodott előbb kampányfőnökként, végül sportminiszter lett. Különös módon az említett bróker-bankár-botrány egyik nyomozati jegyzőkönyvében szerepel egy bizonyos Gyurcsányi, akire olyan személyként hivatkozik a bűnügy egyik érintettje, mint aki vélhetően intézkedik bizonyos „nem egészen jó” papírok ügyében.
A majdnem-névrokon kilétére azóta sem derített fényt a nyomozó hatóság, Gyurcsány számára viszont 2004 nyarán elérkezett addigi élete csúcspontja. Miután a koalíciós partner SZDSZ megvonta a bizalmat Medgyessytől (aki egy keserű hangvételű interjúban azt találta mondani, hogy a liberális párt tele van korrupciós ügyekkel), a miniszterelnök augusztus 25-én lemondott. Gyurcsány pedig szeptember 29-én a székébe ült, majd rögvest belekezdett az elszakított országrészek magyarjainak visszaadandó magyar állampolgárságról szóló népszavazás ellehetetlenítésébe, kiteljesítve a 2002-es kampányban 23 millió román beözönléséről általa kitalált hazugságot.
Következett a 2006-os választás, amelynek kampányában letagadta a később általa bevezetett vizitdíjnak még a gondolatát is. Kormányzás helyett hazudott „reggel, éjjel meg este”, ahogy elhíresült balatonőszödi beszédében sorolta. A beszéd kiszivárgott, a nemzet felháborodása pedig 1956 óta nem látott jogtipró, véres karhatalmi terrorba torkollott. A bevizsgálatlan, fejre célozva kilőtt gumilövedékkel való rendőri tombolásnak közvetve halálos áldozatai is voltak.
A szocialisták korrupciós ügyei is tovább pörögtek. A párt ifjúsági szervezetének volt elnöke, Zuschlag János és több társa például különböző fiktív alapítványok és egyesületek nevében pályáztak és nyertek közpénzeket, melyeket szervezetük finanszírozására használtak. Zuschlagot 2011 januárjában jogerősen hat év börtönre ítélte a Szegedi Ítélőtábla. A nyomozati anyag egyik lehallgatott telefonbeszélgetése szerint a bukott ifjúkommunista arról panaszkodott beszélgetőpartnerének, hogy „a Ferin tényleg fölb… az agyam, tehát azon, hogy éreztem két hete is, hogy gyakorlatilag mindent rám akar kenni. Mindent! És még meg vannak sértődve, hogy védekezek, és alkudni akarok, érted? Ezt nem is értem! Én a Ferinek elmondtam, hogy b… meg, neked négymilliárdod volt! Nem mondott semmit, érted?!”
Gyurcsány Ferenc titokzatos gyarapodását, a nyomozó hatóság által elévültnek minősített ügyeit megvilágító kérdésekre, jelesül, hogy úgy gondolja-e, törvényesen és tisztességesen szerezte-e vagyonát, felindultan replikázott az Országgyűlésben még sportminiszter korában: „Mi az, hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!”
Hogy megértsük Gyurcsány lélektanát, idézzük a 2011 májusában elhunyt pszichológus és agressziókutató, Münnich Iván véleményét, melyet a lapunkban adott interjúban fejtett ki: „Ez az infantilis pszichopátia jellemző megnyilvánulása. Az ilyen ember elhiszi saját hazugságait, és mástól is megköveteli, hogy elhiggye, hiszen kóros az önképe, képletesen szólva olyannak látja magát, mint egy harminc-negyven méteres óriásplakát, aminek csak az orra tíz méter. […] Ez egy kóros embertípus. Nem a harcos, hanem a notórius, kötekedő bajkeverő típusa.” (Demokrata, 2010/42).
Jól elküldték
Gyurcsány, mint az nemrégi parlamenti megnyilvánulásából is kitűnik, szemlátomást nem tud mit kezdeni a többszörösen börtönviselt, lopásért is elítélt, alkoholista apa árnyékával és a zöld szennyesláda kísértő emlékével, amin anyja öltöztette őt reggelente. E lélektani gyötrődés határozta meg Gyurcsány egész életét. Már a KISZ-ben állandóan nagyívűnek képzelt reformtervekkel hozakodott elő, ám politikai kísérletei ekkor még sikertelenek maradtak, ezért belevetette magát az üzletelésbe. Sikereiben jelentős szerepe volt jelenlegi anyósának, a befolyásos és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező Apró Piroskának. Mondhatni, az Apró-trükkök százai segítették az akkori állami vagyon egy részének leleményes és kedvezményes megvásárlását.
Ez az állandó bizonyítási vágy szülte a kötekedésre, konfrontálódásra való hajlamot Gyurcsányban. 2004-ben a nemzet harmadának feszült neki, 2005-ben a magyar gazdatársadalmat akarta megrövidíteni a jogosan járó uniós támogatások visszatartásával. Következménye soha nem látott gazdatüntetés lett. Gyurcsány kénytelen volt kapitulálni, és akkori mezőgazdasági miniszterét, Németh Imrét is leváltani.
Jöttek a már említett 2006-os véres események, majd nyomukban a lassú, de biztos bukás. Közben a szocialista–liberális háttéremberek módszeresen tolták ki a közpénzt az államkasszából és az önkormányzatokból, amit mindkét szektor súlyosbodó adóssághelyzete kísért.
De ebben az időszakban hajszolták bele a családokat is a devizahitelezés csapdájába, miközben az államadósságot a 2004-es GDP-arányos 59,3-ről 2009-re 80 százalékra növelték, hogy végül a Bajnai-kormány tornássza fel 82,5-re. Bevezették a betegek által fizetendő vizitdíjat és kórházi napidíjat, valamint a felsőoktatásban a tandíjat, amit a Fidesz által kezdeményezett 2008-as népszavazás söpört el. Miként a koalíciós partner SZDSZ akkori államtitkára, Horn Gábor megjegyezte egy nem a nyilvánosságnak szánt félmondatban: a magyar nép világosan megmondta ezzel Gyurcsánynak, hogy hová is menjen.
Visszamászott
Mindezek nyomán Gyurcsány körül elfogyott a levegő, és 2009. március 21-én lemondott. Utódja komédiába illő kétségbeesett miniszterelnök-keresés után 2009. április 14-én régi KISZ-es elvtársa, Bajnai Gordon lett. Az ő életútja hasonlatos Gyurcsányéhoz annyi különbséggel, hogy globalista nagytőkés körökben is csiszolódott.
2010-ben a magyarság új irányt vágott magának, és azóta is kitart ezen az úton. A veszély azonban nem múlt el, pszichopatához méltón Gyurcsány ugyanis kimászott a mély gödörből, és újra tempót diktál a nemzetellenes erőknek. Előbb buzgón tagadta volt pártja soraiban, hogy új pártot alapít, majd mégis megtette, és ma már a hazafiatlan népfront összes altisztje a Szemlőhegyi úti zabrált villa nappalijába jár eligazításra.