A gödörsíros kurgánok népe évezredekig uralta az eurázsiai sztyeppét
Puszták ősi emlékei
Négyezer évnél is idősebb kurgánt találtak a Hortobágyi Nemzeti Park területén, Bagimajor mellett. Az ősi halomsír a világ első lovas népét adó sztyeppei kultúra öröksége, amelynek folyamatossága e temetkezési mód tekintetében egészen az Árpád-korig fennállt a Kárpát-medencében.
A Rákócziújfalutól kőhajításra lévő, fogyatkozó falucska határában lévő kurgánt a Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársa fedezte fel.
– Óriási jelentőségű történelmi emlék ez, de a feltáráshoz szükséges a területet a nemzeti parktól bérlő gazdálkodó engedélye, valamint az illetékes örökségvédelmi hatóságnak és a természetvédelmi felügyeletnek is rá kell bólintania – sorolja a hivatalos eljárásrend állomásait Nagy Gábor. Mint mondja, ezzel együtt ennél a kurgánnál gyorsan, flottul ment minden. Valószínűleg azért, mert minden érdekelt szereplő érti a kurgán jelentőségét és azt is, hogy a sikeres feltárás egyre nehezebb lesz, ahogy az emberek elhordják a földhalmot. Errefelé ugyanis nagy értékű, tápanyagban gazdag csernozjom a talaj.
A világ első lovas népe
A neves amerikai tudományos folyóirat, a Science Advances március elején közölte egy többnemzetiségű kutatócsoport tanulmányát, amelynek szerzői 217, korát tekintve mintegy 5000 éves Jamnaja-sír embertani vizsgálata után megállapították, hogy e kultúra adta a világ első lovas népét. A kutatók hat különféle csontelváltozás nyomait keresték, amelyek kétséget kizáróan a folyamatos lóháton ülés következtében alakulnak ki. 12 személynél találtak ilyen deformációkat, öt esetben pedig – a mai Magyarország, Bulgária és Románia területén feltárt sírokban – egyértelműen azonosították, hogy az elhunytak lovasok voltak. A tanulmány szerzői állítják, hogy a Jamnaja volt a világ első lovas kultúrája, miután férfijainak legalább 30 százaléka lovon élte az életét. Ebből pedig következik, hogy a lovas kultúrák egyik őshazája a Kárpát-medence.
– Az intenzív ipari művelés, a csatornázás, az útépítés sok kurgánt eltüntetett már, ezt is kettévágta a dűlőút – mondja Nagy Gábor. Hozzáteszi, hogy a nemrég megtalált halomsír nem is szerepelt a nyilvántartásban. Becslése szerint több ezer kurgán lehet országszerte, csak az Alföldön a kétezret is meghaladja a számuk. A legközelebbi, az úgynevezett Bagi-domb látótávolságra van.
– A legtöbb kurgán 3 méternél nem magasabb, van, amelyik csak 20-30 centiméterre emelkedik ki a talajból. De régészetileg és természetvédelmileg annál jelentősebbek, hiszen sokukon több ezer éve alig változó, rendkívül nagy biológiai diverzitást jelentő növénytársulások élnek – magyarázza Nagy Gábor.
– A kutatás elején járunk, az úgynevezett hitelesítő ásatás már lezajlott. Egyelőre a halom metszetét tisztítottuk meg, ezen jól láthatók a kurgán építésekor egymásra hordott földrétegek – mondja a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze. Nagy Fannitól azt is megtudjuk, hogy mivel most már hivatalosan is régészeti lelőhelynek minősül a bagimajori kurgán, további rongálása, elhordása immár büntethető.
– Eddig egy bronzkori edény töredékei kerültek elő, amelyek azonosított kora alapján a kurgán legalább 4300 éves. A mai ukrán, délorosz sztyeppvidék felől elterjedt Jamnaja-kultúra emléke – veszi át a szót kollégája. Dr. Mali Pétertől megtudjuk, hogy sok sírt kirabolt a későbbi korok embere. A közeljövőben reményeik szerint sor kerül a sírgödör feltárására, amit úgynevezett magnetométerrel fognak megkeresni debreceni kollégák segítségével. Ez az eszköz 20-30 centiméteres pontossággal képes azonosítani a halotti nyughelyet.
– A Jamnaja-kultúra népe tipikusan nomád életet élt, ezért nincsenek ismert településeik – mondja Mali Péter. Hozzáteszi, hogy e kultúra emberei magasak, erőteljesek voltak, a középső kőkori helyi és az újkőkori anatóliai jellegek mellett ők adták az európai népesség genetikai összetételének harmadik, egyben utolsó elkülöníthető fő részét. A legnagyobb hatást Észak- és Kelet-Európára gyakorolták, de hazánkban is nagyjából egyharmad arányban van jelen genetikai örökségük.
– Nekik köszönhető, hogy felnőtt korunkban is meg tudjuk emészteni a tejet – hívja fel a figyelmet egy kevéssé ismert érdekességre Mali Péter.
– Nemritkán későbbi korok népei is temetkeztek a már meglévő kurgánokba, esetenként felülről ástak beléjük újabb sírt. A kereszténység elterjedésével sok halomsírra templomot építettek, nem véletlenül körülöttük alakultak ki a temetők – mondja Nagy Fanni. A régésztől megtudjuk, hogy e temetkezési módot a szkíták, a kelták, a szarmaták is átvették, de az avar időszakban, a honfoglalók idején, sőt, az Árpád-korban is létesítettek rajtuk temetőket. Vagyis, vonhatjuk le a következtetést, a Kárpát-medencében egymást követő sztyeppei népek egyikétől sem volt idegen ez a rítus, így alappal beszélhetünk kulturális folyamatosságról.
Mongóliától a Kárpát-medencéig
A nagyállattartó Jamnaja-kultúra Kr. e. 3500-tól Kr. e. 1300-ig meghatározta az eurázsiai szyteppét, ideértve a Kárpát-medencét is, mint e hatalmas térség legnyugatibb régióját. A Jamnaja-kultúra idején jelent meg e régióban az aranyművesség, a kocsi és persze a kurgános temetkezés, ami a szkíták idején is jellemző volt, sőt, hatásukra a szkíta népek nagy családjába tartozó szarmaták is ilyen módon adták meg a végtisztességet halottaiknak.
A kurgán a halomsírok egyik fajtája. A szó türk eredetű, földsírt jelent. Az elhunytat egy gödör alján helyezték el valamilyen textíliába tekerve, esetleg koporsóba fektetve. Gyakran használati tárgyakat, ékszereket, fegyvereket is tettek a halott mellé, és jellemző volt, hogy vasoxidalapú vörös festéket is vele temettek; ennek okát nem ismerjük, mindenesetre emiatt okkersíros kultúrának is nevezik a kurgános temetkezést. A sírgödröt gerendákkal, deszkákkal lefedték, majd földet hordtak rá, így formálva meg a halomsírt.
Ez a kultúra, amelynek nevéhez fűződik a ló háziasítása, a Fekete-tenger és az Urál déli előtere közti térségben született meg a Kr. e. III. évezredben, vagyis 5000 évvel ezelőtt. Onnan terjedt el nyugati és keleti irányba egyaránt, ennek köszönhetően a Kárpát-medencétől egészen a mai mongol–orosz határvidéken található Bajkál-tó vidékéig találhatók kurgánok. Ezeket az Alföldön kunhalmoknak is nevezik, ugyanakkor Györffy Istvántól, a Nagykunság legjelesebb néprajztudósától tudjuk, hogy némelyiket őrhely vagy valamilyen területhatár kijelölése céljából építették. Legalább 90 százalékuk azonban temetkezési hely volt. Legtöbbjük a Nagykunságban, a Hortobágy területén, a történelmi Csongrád és Csanád vármegyék tiszántúli területein található, de leltek már fel már ilyeneket a ma román, illetve szerb uralom alatt álló alföldi országrészekben, jelesül a történelmi Arad, Temes, Bács-Bodrog és Torontál vármegye területén is. Tavaly Törökszentmiklós határában az M4-es autópálya építési munkálatai során a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeinek egy vaskori szkíta kurgánt sikerült feltárniuk – az elsőt Magyarországon.