Csíkos Tünde a szegény emberek megtörhetetlen optimizmusával, de egyre mélyebb ellenszenvvel jár a bíróságra – ahogy az alábbi történetből kiderül majd, sajnos ez idáig mindhiába.

– 1997. június 10-én írtuk alá azt az elővételi szerződést B-né dr. R. Anna magánügyvédnél, mely szerint egy budafoki garzon egymillió forintos vételárából – ilyen árak voltak akkoriban – letétbe helyeztem 700 ezer forintot – kezdi kálváriája történetét a tanítónő.

– Az ügyvéd irodája ugyanabban a lakásban volt, mint az ingatlanközvetítő, együtt dolgozhattak az ügyvédnővel, de ebben akkor még semmi gyanúsat nem találtam. Egy ismerősöm ajánlotta az ingatlanközvetítőt, az ügyvédben pedig miért ne bíztam volna meg. Miután a teljes összeg kifizetéséhez hiányzott pár száz ezer forint, ezért munkahelyi kölcsönt kellett felvennem, amit az előszerződésre megkaptam, igaz, csak novemberben. Azonnal elmentem az ügyvédnőhöz, hogy véglegesítsük az adásvételt. Ekkor – nem kívánom senkinek azt a pillanatot – igen nagy meglepetésben volt részem. Ugyanis eltűnt az ingatlanközvetítő meg az ügyvédi iroda is arról a címről, ahol júniusban megkötöttük a szerződést, és ahol otthagytam B-né dr. R. Annánál a 700 ezer forint előleget. Az első döbbenetből felocsúdva megpróbáltam megkeresni az ügyvédnőt, és ismerősök segítségével sikerült is megtalálnom. Ő azonban közölte velem, hogy nincs meg az a lakás, amire a szerződést kötöttük, de nyugodjak meg, visszaadja a pénzem. Ez szóbeli ígéret volt a részéről, s talán ezért nem jött el a megbeszélt időpontban a találkozóra. Tehát elmentem az akkori irodájába, de csak azt a cédulát hozhattam el magammal a pénz helyett, amit kiragasztott az ajtófélfára, és amire azt írta: „Bent hagytam a kulcsom, és már nem tudok visszajutni az irodába, január 2-án keresni fogom a pénz miatt.” Mondanom sem kell, hogy az ügyvédnő nem jelentkezett. Ezután tettem még egy kísérletet, mert reméltem, hogy feljelentés nélkül hozzájuthatok a letéti összeghez. Levelet írtam neki, amelyben figyelmeztettem, ha nem fizet, akkor a rendőrségen és az ügyvédi kamaránál is feljelentem. Miután semmi nem történt, 1998. január 14-én megtettem a feljelentést a rendőrségen. A jegyzőkönyvet felvevő nyomozó nagyon rendes volt, sőt, nem sokkal később felhívott telefonon, közölte velem, bent volt nála B-né dr. R. Anna az ügyvédjével és elismerte a 700 ezer forintos sikkasztást. Az első ügyvédje kérte is, adjam meg a címen, telefonszámom, ezt megtettem. A mai napig nem jelentkezett…

A sértettből tanú lesz

A fentiek után Csíkos Tünde teljes mellőzésével zajlottak tovább az események. Mondhatni, kívülállóvá tették az igazságszolgáltatás különböző szervei. Eközben lépésről lépésre egyre vaskosabb lett a lakásmaffia-gyanús ügyletek miatt az ügyvédnő aktája, amely háromszor is visszakerült pótnyomozásra a rendőrségre. Kiderült, nem csak a tanítónő volt az egyetlen áldozata B-né dr. R. Annának. És miután több hasonló, sőt súlyosabb esetekben is szerepelt elkövetőként, a különböző ügyeket összevonták. A bűnüldöző szervek ezen lépése, ahogy dr. Bánáti Jánostól, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökétől megtudtuk, teljesen természetes, racionálisnak tekinthető, még akkor is, ha nem azonos fajsúlyú dolgokról van szó. Csakhogy ami elfogadható és logikus a hivatalos szervek részéről, az, mint a későbbiekben kiderült, megakadályozta a tanítónő követelésének gyors lezárását. Az ő egyszerűnek mondható esete, a gyanúsított ügyvédnő által is beismert sikkasztás, a hatósági összevonás miatt végeláthatatlan folyamat kicsinyke része lett. Az akták csak másfél év elteltével, 1999-ben kerültek tovább az ügyészségről a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, ahol az első tárgyalási napot 2001. február 18-ára tűzték ki.

Erre az első igazságosztó napra a feljelentő tanítónőt már csak tanúként idézték be. Máig nem kapott érdemi választ arra, hogyan lett sértettből tanú. A fővárosi ügyvédi kamara elnöke szerint ez sem különleges eljárás, mert a sértett egyben tanú is lehet adott esetben, aki terhelő vagy az ügy szempontjából érdemi információkkal rendelkezik. A tanítónő viszont úgy véli, neki nincs miről tanúskodnia, hiszen megtette a feljelentést az ügyvédnő ellen, aki ráadásul beismerte, hogy sikkasztott. Bár nem sokat morfondírozott ezen az átváltozáson, hiszen neki mindegy, hogy tanúként vagy sértettként hallgatja meg a bíróság, csak kapja vissza a pénzét. Ettől azonban, sőt még az elsőfokú ítélettől is egyelőre fényévnyi távolságra van.

Az időhúzás művészei

Csíkos Tünde első rossz sejtései akkor támadtak, hogy nem lesz olyan egyszerű a pénz visszaszerzése, amikor az ügye végre eljutott a Pesti Központi Kerületi Bíróságig, ahol a már említett februári első tárgyalást az eljáró bírói tanács elnöke, ahogy mondani szokták, helyből, szakkifejezéssel élve, hivatalból elnapolta 2001. április 24-re. Újabb negyedév az enyészetnek…

– Ez legalább annyira megdöbbentett, mint amikor az ügyvédnő irodájának hűlt helyét találtam. Hiszen majd három év elteltével elkezdődhetett volna az első bírósági tárgyalás – emlékezik a tanítónő.

– Már az első napon beleütköztem a magyar jogszolgáltatási anarchiába, amit nevezhetünk jogi csűrés-csavarásnak, de inkább a jogállamban hívő polgárok megcsúfolásának. Ugyanis nem került sor a tanúmeghallgatásomra sem. Csak vártam, vártam, hogy szólítanak, de senki nem szólított. Ehelyett elnapolták a tárgyalást. Ezután egy hosszabb szünet következett, amikor is 2001. november 21-én kaptam egy hivatalos értesítőt, hogy jelenjek meg az újabb, immár 2002. március 8-ra kitűzött tárgyaláson, ahol ismét elmaradt a meghallgatásom. Közölték velem, kifutottak az időből. Viszont az tény, hogy ezt követően az ügyet tárgyaló bíró azzal a számomra már nem igazán meglepő hírrel fogadott, miszerint B-né dr. R. Anna és két társa ellen folyó büntetőperben a következő tárgyalást – egyébként 2002. június 12-re lett volna kitűzve – elhalasztja, és a folytatásra majd a bíróság fog kijelölni hivatalból új időpontot. Ekkor egy kicsit, hogy is mondjam, elfogyott a cérnám és levélben fordultam dr. Fazekas Sándorhoz, a PKKB elnökéhez, amiben összefoglaltam az eddigi mulasztásokat. Ő nagyon korrektül válaszolt és megígérte, hogy lesz tárgyalás, de majd csak 2002 decemberében. Reménykedtem, ha az elnök tesz ígéretet valamire, az talán hatással lehet az ügyemre. Tévedtem, mert ekkor meg ügyvédcserére hivatkozva – ha jól tudom, mostanában a harmadik védőügyvédjét koptatja B-né dr. R. Anna – napolták el a tárgyalást 2003. január 30-ára. Talán nem okozok meglepetést, ha azt mondom, ezen a napon sem hallgattak meg, és semmi eredmény nem született. Illetve, ismét kijelöltek egy új dátumot, ez év február 10-ét a folytatásra.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy a múlt században kezdődött lakásmaffia-gyanús ügy – átlépve a XX.-ból a XXI. századba – bármi előrelépés folytán a megoldás irányába fordult volna, az nagyot téved. 2003. február 6-án, tehát a tárgyalás előtt négy nappal, a ki tudja, hányadik bíró, dr. K. Zsuzsanna telefonon arról tájékoztatta a tanítónőt – úgy tűnik, semmi újat nem tudtak kitalálni -, védőügyvédcsere miatt ismét elmarad a tárgyalás. S az új időpont talán ez év szeptemberére várható, de ez nem biztos, majd hivatalosan is értesítik.

Szégyen és bohózat

Közben újabb, bár az igazságszolgáltatásban nem szokatlan fordulat is történt. Nevezetesen, hogy dr. K. Zsuzsanna, telefonon át üzenő bírónő – egyébként, mint megtudtuk, a telefonértesítés nem szabálytalan, bár nem elterjedt szokás – már nincs PKKB-n. Információink szerint visszament ügyésznek. A bírósági ügyekben jártas személyek szerint ebben sincs semmi különös, a szakvizsga a lényeges. Aki azt megszerezte, mindkét pályán játszhat…

A szegény tanítónő esetében a bíró visszavonulása annyiban azonban mégis érdekes lehet, hogy előrevetíti az ügyvédcsere miatt meg nem tartott legutolsó tárgyalás elnapolásának újabb változatát, hiszen erre jogot formálhat a leendő új védő is: új bíró, új játék… Persze ebben sincs semmi törvénytelen. Ez mind-mind nagyon jogszerű.

– Felháborítónak és érthetetlennek tartom, hogy lassan három éve képtelenek legyenek ítéletet hozni – folytatja Csíkos Tünde.

– Nekem úgy tűnik, hogy valamiért nem mernek vagy nem akarnak dönteni B-né dr. R. Anna ellen. Nem tudom, milyen kapcsolatokkal rendelkezik, de az biztos, hogy ha azt mondom, megrendült a bizalmam a magyar bíróság munkájával, a hazai igazságszolgáltatással kapcsolatban, akkor nagyon finoman fejezem ki magam.

A tanítónő szerint valakik blokkolják, netán akadályozzák a B-né dr. R. Anna elleni, még csak az elsőfokú ítélet megszületését is. Ami azért különleges tény, mert azt az információt kaptuk a PKKB-n, hogy az ügyek 85 százaléka egy éven belül befejeződik. Ezek szerint a tanítónő esete B.-né dr. R. Annával a maradék – vaskos – tizenöt százalékba tartozik.

– Más értéke volt öt évvel ezelőtt ennek az összegnek és megint más 2003-ban. Miközben az ingatlanok árai is változtak, felfelé. Napjainkban az akkori 1 milliós ingatlan ára 5 millió forint – mondja a tanítónő, aki továbbra is pedagógusszállón él.

Ellentétben az időhúzó bírósággal, amelyik három év alatt egyszer sem hallgatta meg, ő élénk levelezést folytat. A PKKB elnökéhez írt kérését már említettük, de hasonló tartalmú levélben tájékoztatta dr. Bárándy Péter igazságügy-minisztert, és egy ügyvéd javaslatára az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot is megtisztelte levelével, sürgősségi kérelmet küldve. Legutóbb a parlament lakásmaffiaügyeket vizsgáló albizottsága elnökének is írt erről a számára érthetetlennek tűnő eljárásról. Megjegyzendő, még a kezdetekkor az ügyvédi kamarához küldött levelére azt a választ kapta, hogy B-né dr. R. Anna ügyvédnő 1997. július elsejével nem tagja az ügyvédi kamarának. Ezt kérdésünkre megerősítette dr. Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke is. Érdeklődésünkre, miszerint egy ügyvéd a kamarai tagsága megszűnése után folytathatja-e praxisát, akár ügyvédi munkaközösségben megbújva, azt válaszolta, hogy a kamara miután nem hatóság, nem vonhatja vissza az ügyvéd igazolványát, és nem gondolja, hogy ilyen rejtőzés előfordulna. Szerinte azonban az igazolvány érvényessége ellenőrizhető, hiszen az éves tagdíj befizetését dátummal igazolják. Az más kérdés, létezik-e olyan merész ügyfél, aki vállalja az ügyvéd igazolványának elkérésével járó közjátékot, hogy meggyőződhessen annak érvényességéről.

Ugyanakkor, vélekedett a kamara bölcs elnöke, az ingatlanügyeknél, és ez kiemelten fontos, a szárazpecsét használata a kamarából kizárt ügyvéd esetében már szinte lehetetlen. Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy ha nem is ügyvédi munkaközösségben vagy irodában, de bármelyik ingatlanközvetítőnél, jogászként alkalmazhatják a kamarai tagságától megfosztott ügyvédet. Ezt használták és talán használják ki ma is a lakásmaffia-gyanús ingatlanügyeknél.

– Egyébként az ügyvédi kamara – folytatja Csíkos Tünde – egy úgynevezett lezáratlan esetekkel foglalkozó, bizonyos dr. F. Edit nevezetű ügyvédnőhöz irányított még a történet elején. Felkerestem, de semmit nem tudott a perről. Azt viszont elismerte, hogy volt már olyan esete, amit B-né dr. R. Anna ügyei közül sikerült lezárnia, befejeznie. Végül ez is zsákutcának bizonyult, az én gondom megoldásában dr. F. Edit sem tudott érdemben lépni. Az ügyvédi kamarát arról is megkérdeztem, tudnának-e segíteni, mert az anyagi helyzetem nagyon szerény, képtelen vagyok ügyvédet megfizetni. Azt felelték, hogy ez etikátlan lenne, de annyit megtehetnek, hogy felteszik az adataimat az internetre, és ha valaki úgy találja, hogy lát fantáziát az ügyemben, akkor az majd jelentkezik.

Hogy miért „etikátlan” egy kamarának önzetlen segítséget nyújtani egy bajba jutott embernek, akit mellesleg a kamara egyik – volt – tagja tett tönkre, azt a Demokrata szerkesztősége nem érti. Így lapunk ez esetben találgatásra kényszerül: lehet hogy az „etikátlan” kifejezést ez esetben „gazdaságtalan” értelemben kell venni?

Csíkos Tünde mellesleg nemcsak a pénz és a szponzor hiánya miatt nem tudott ügyvédet fogadni, hanem azért sem, mert bár többükhöz elment, mindegyikük azt mondta, amíg a büntető szakasznak nincs vége, semmit nem lehet csinálni, meg kell várnia a bíróság ítéletét.

– Annyit azért elárultak, amikor elolvasták a B-né dr. R. Anna által készített szerződést, hogy az szabályos. Még azt is hozzátették, nem sok esélyem van. Ez önmagában is érdekes, hiszen megtettem a feljelentést. Miért ne lehetne esélyem?

Önbíráskodnak

Miután Csíkos Tünde a bírósággal nem sokra jutott, elment az MDF ingyenes jogsegélyszolgálatához, ahol azt mondták neki, a bíróságot nem lehet sürgetni. Majd felkereste dr. Grespik László ügyvédet, aki átnézve az iratokat, közölte vele, hogy kevés a bíró, sok az ügy, nem tud segíteni. A legérdekesebb, és egyben a magyar jogi és közállapotokra nagyon is jellemző ajánlatot a PKKP panaszirodájától kapta, ahol szinte ugyanazt mondták, mint dr. Grespik, miszerint sok a munka, túlterheltek a bírók. Mire a tanítónő végső elkeseredésében azt felelte, maguk kényszerítik az embereket önbíráskodásra. Az asztalnál ülő hölgy szemrebbenés nélkül rávágta, hogy igen, ez így igaz…

– Amikor már minden érvből kifogytam – folytatja a tanítónő – azt mondtam, hogy a vádlott ügyvédnő különböző trükkökkel bújik ki az ítélet alól és ezt a bíróság is támogatja. Erre meg azt felelték, jogállamban biztosítani kell az elkövetők jogait is. Ez szép. De ki biztosítja a sértett jogait? Mert én minden egyes alkalommal megjelentem a tárgyaláson, gondolván, hogy a bíróság hivatalos hely, és ennek megfelelő munka folyik ott. Ugyanakkor, amíg – megint csak idézőjelbe téve – a független bíróság nem mondja ki, hogy B-né dr. R. Anna bűnös, addig ártatlannak kell tekinteni, hallom lépten-nyomon. Jó, legyen! Egyszer majd valamikor kimondják a bűnösségét legalább első fokon. Azt nyilván megfellebbezi… Ez így megy tovább, ameddig meg nem halunk? Milyen igazságszolgáltatás ez?

Csíkos Tünde szerint, amíg ez a tisztulás nem történik meg, addig tisztelet a kivételnek, de a polgárok szemében maffiagyanús az igazságszolgáltatás, a bíróságok munkája is.

– Most itt állok öt évvel a lakásvásárlási próbálkozásom után, és semmim nincs, és ami megvolt, azt nem kaphatom vissza. Nincs lakásom, lehet, hogy az unokáim semmit nem fognak örökölni, mert a magyar bíróságon képtelenek dönteni. Mit mondjak nekik? Az igazat? Hát hol a szegény ember igazsága Magyarországon?