Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

– Ezek eltévedtek, de nagyon! – könyököl krumplival, almával meg eltenni való almapaprikával megrakott biciklije kormányára az egykori cukorgyár nyugdíjas karbantartója. – Szerencsen akarják Bíró Lászlóék lebontani a parlamenti kétharmadot? Ez a választási üzenetük! Menjenek vele a pesti Kossuth térre! Minket a kétharmad nem érdekel, hanem például a 37-es út kiszélesítése vagy a munkalehetőség, mert abból kevés van, jó lenne behozni mondjuk a győri Audit. Mi azokhoz képest bringával járunk, ha értik, mire gondolok.

– Gazemberek azok egytől egyig, Lajos – szól oda neki Erzsike néni, miközben a fideszes jelölt Koncz Zsófiába karol. – Idefigyelj, kislányom! Ismertem az apádat, jó tanár, jó ember, jó képviselő volt – és kifutnak a könnyei –, imádkozom érted, hogy a jó Isten mentsen meg bennünket Gyurcsányéktól, mert akkor én nagyon elkeseredett leszek.

– Azon leszek, hogy ne okozzak csalódást – simogatja Koncz Zsófia a néni kezét –, csak kapjam meg hozzá vasárnap az emberek bizalmát. Első lesz a munkahelyteremtés, de úgy, hogy a győri példánál maradva, egy áruházi pénztáros vagy autószerelő ne kereshessen többet a tiszaújvárosinál vagy a szerencsinél csak azért, mert a Duna túlsó felén lakik. Aztán a 37-es utat kell két ütemben kiszélesíteni, ami többmilliárdos tétel, de hasonlóan fontos a turisztika fejlesztése is. És ezek csak a kezdeti lépések.

A híres cukorgyár hűlt helyének udvarán most a városi piac vendégeskedik. Még állnak a százhúsz éve Európa legnagyobb cukorüzemének tisztelt objektum falai, a hátsó csarnok meg a hatalmas kémény. Ide hirdették meg a vasárnapi időközi országgyűlési választásokon induló jelöltek a pártjaik szerencseszombatját: jó szót, biztatást, ígéretet, csokit, lufit osztogatni a húsok, zöldségek, virágok és ruhák között nyüzsgő hangyaboly piaci népeknek. Az első mutatványosasztal a Szanyi-párt meg a Szolidaritás mozgalom által támogatott Tóth Ádám független jelölté. Közvetlen mellette a Gyurcsány-féle balliberális érdekkoalíció pártfogoltja, a jobbikos Bíró László állította fel standját a hajnaltól még harmatos flaszteren.

Korábban írtuk


Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Ezek itt mellettem – mutat balra Szanyi Tibor –, ezek nem baloldaliak, ezek a baloldal gyurcsányi árulói. Az igazi baloldal mi vagyunk, nem pedig a rasszista, antiszemita Bíró. Az MSZP meg a DK pedig kapitalisták, liberálisok meg opportunisták gyülekezete.

– Nem is mertek előválasztást tartani, mert akkor én lettem volna a közös jelölt – állítja Tóth Ádám vállalkozó, Szanyi embere. – Bíró tényleg nem tud elszámolni sem az állami pénzekkel, amit a varrodára kapott, sem a becsapott dolgozók fizetésével. Ezek tények, és Gyurcsányék azért mosdatják, mert nekik a kétharmad megdöntése és a hatalmi marakodás az első.

A hangulat felforrósodik, amikor befut Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere. A Bíró-féle rulettasztalnál paroláz, de később odamegy Tóthhoz is:

– Téged támogattalak volna, de most Bíró mellett döntöttünk.

– Ki az isten hívott téged ide?! – perdül elé Szanyi. – Te mondod rólam, hogy áruló vagyok, meg Fidesz-bérenc, miközben te alakoskodsz, ígérgetsz, és ugrasztod össze Gyurcsány vezetésével a baloldalt? Te vagy az áruló meg a Fidesz-bérenc.

Pillanatok alatt forró a pite. Röpködnek a gyurcsányi balliberális oldal meg a Szanyi-féle „igazi baloldal” reprezentánsainak szájából az áruló, a bérenc, a görény meg a patkány kifejezések, ordítva.

– Szép kis alakzat – mondják a körülöttük állók. Ezek politikusok, ezekre szavazzunk, ez botrányos – röppennek széjjel, akár vörös rókáktól a csirkeudvar.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Gulyás Gergely miniszter és Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető, akik nemrég érkeztek, félrehúzódva mosolyognak az őket körülvevő szerencsiek társaságával.

– Mit bizonyít az ilyen emberhez és politikushoz méltatlan viselkedés? – kérdi hangosan Kocsis Máté. – Azt, hogy jó a jelöltünk, és rossz az ellenjelölt, aki a másik térfélen játszik. Bíró hasonlóan agresszív és törtető, mint a támogatói. Mi mást várhatnak ezek után tőlük, akár a saját szavazóik is? Most megmutatták.

– Aránylag szegény térségről beszélünk – mondja Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter –, de az általunk is nagyra becsült képviselő úr sokat tett azért az utóbbi években, hogy a fejlődés meginduljon. Mi azt szeretnénk, ha ez a felzárkózás vasárnap nem torpanna meg. Koncz Zsófia képzett, külföldi tapasztalatokkal felvértezett, idegen nyelveket beszélő, tárgyalási rutinnal rendelkező jelölt, aki igazán alkalmas arra, hogy a térséget méltóképpen képviselje az ország parlamentjében.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Kora dél van, naposra fordul az idő. Farmert, krizantémot, fokhagymafüzért kezdeget az októberi szél. A vásárlók – idősek, kismamák, unatkozó apukák – lángosért, paradicsomért, olcsó almáért, húsos szalonnáért állnak sorba, miközben színes szórólapokat, ajándék maszkokat, pártlogós lufikat szorongatnak a hónuk alatt. Az őstermelők futkosva töltik fel az árut, hol a paprikát, hol a krumplit. A virágárus néni azt mondja, két mérnök gyereke van, ezért nekik meg a családjuknak csak a munkahely számít. A babakocsit tologató tűzoltó elhúzza a száját Bíró László nevére:

– Ugyan már, annak az embernek szaga van.

– Én tudom hitelesen képviselni az ittenieket, azért támadnak, azért folyik a sárdobálás ellenem, mert alkalmas vagyok – mondja Bíró, és hátát a mellette álló Márki-Zay vállának veti. – De nem számolnak azzal, hogy errefelé nyakasak az emberek, és mellém állnak.

A kérdezőben megfogalmazódik pár mondat, valahogy így.

– De ki mellé, hiszen ön egy erősen jobboldali, a cigányságot, a zsidóságot regulázni óhajtó ember, aki másrészről a liberális köztársaság, az Európai Egyesült Államok, a melegek, az ateisták, a hazánkat árulók támogatását élvezve akar a tiszai révbe evezni?

– Nekünk megvan a saját meghirdetett szakmai programunk úgy földrajzilag, mint gazdaságilag. Erről szívesen beszélgetek.

Erre mondta az ellenfele, Tóth Ádám, hogy korpa közé keveredett szegény. Csak azért kell Gyurcsányéknak, mert a Jobbik érte el a múltkor a legjobb eredményt ebben a választókörzetben. Egyébként tényleg furcsa lehet, és csöppet sem felemelő érzés Bírónak az egyik pártban a Himnuszt, a másik pártban meg az Internacionálét énekelni. Ugyanezt hangoztatja, csak finomabban Székely Sándor parlamenti képviselő a Szolidaritás mozgalom nevében:

– Ez a nemtelen összeszállás, amit Jakab meg Gyurcsány csinált, ez szimpla hatalomszerzési technika, és semmi köze a borsodi emberek igazi problémáihoz.

Megszólalt a Demokratának Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke is.

– Mi nem támogatjuk sem Gyurcsányékat, sem Szanyiékat, mert nem a munkásemberek javát szolgálják. Mélységesen elítélem, amit Bíró László támogatói művelnek. Aláásni a kormány, a parlament tekintélyét arcátlanság – mondta.

Kovács László, az MSZP volt elnöke szerint „nem szabad Bírót támogatni a szocialistáknak”. A Mazsihisz elnöke, Heisler András pedig odáig ment: „Ilyen embernek nincs helye a törvényhozásban.” Végül a Bíró mögé fölsorakozó balliberális pártok egyike nevében Fekete-Győr András elnök azt nyilatkozta, Bírót nem vennék fel a Momentumba.

Ugyanakkor például Szikszón, de Tiszaújvárosban is azt hajtogatják, elsősorban a húsz meg a harminc körüli fiatalok, hogy a Fidesznek össze kell kapnia magát, mert a vegyes saláta ellenzék valamennyi pártja állandóan és minden oldalról szidja, gyalázza őket. A gyűlöletben egyre jobbak, mondja egy rendőrtiszt civilben. Keltik a hangulatot, az indulatot, csöppet sem zavarja őket, hogy amit írnak és küldözgetnek szerteszét, az igaz-e, vagy sem. A lényeg, beültetni a bogarat, hogy a Fidesz csal, gazdagodik, a fiataloktól meg elveszi a szabadságot.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Az utcán három munkásruhás cigány férfi nyeli a hamburgert a piaccal szembeni kifőzde előtt. Taktakenéziek, de most itt adódott munka a másik utcában, előtte meg Tiszaújvárosban dolgoztak. Azt mondják, ők úgy hallották, a Bíró azt terjeszti Tóthról, hogy a Fidesz bérelte fel hárommillióért. Nekik mindegy, mert ők a Fideszre szavaznak.

– Meg lehet nézni Taktakenézt, de a többi falut is, a cigányok szépen pendülnek – mondja a négygyermekes ácsmester, Lakatos Zoltán két falat között. – Aki akar dolgozni, az talál munkát. Menni kell utána. Én Pesten naponta tizenötezernél is többet megkerestem, itthon valamivel kevesebb jut, de megéri. A normális cigánynak mostanában jobban megy, naná, hogy a Fidesz.

– Nekem az nem tetszik, hogy csak azt hallom róluk, hogy lopnak – támaszkodik az ajtófélfának a hamburgersütő asszonyság. – Meg a családi pótlék. Na, azon emelhetnének.

Mikor megemlítjük neki, hogy úgy láttuk, a három melós hamburgeréről ő sem adott blokkot, duzzogva legyint, és sarkon fordul.

Kiülünk egy kávéra a pizzéria elé. Ragyog a nap az Árpád-hegy fáinak sárguló lombjain. Tán még arra is emlékezik a város fölötti magaslat, amikor 1605-ben Bocskait fejedelemmé emelték lankás lábainál, vagy amikor a legenda szerint Árpád vezérünk, szerencsésnek nevezve a vidéket, Szerencs nevét is megadta. Egy párt szerencséje vasárnap érkezik.