Áder János a privatizációról, Gyurcsányról és a demokráciáról

Az elmúlt négy évben ezermilliárd forint értékben privatizáltak állami vagyont. Szintén ezermilliárd forint volt az adóemelésekből befolyt többletbevétel. Mindeközben pedig ötezermilliárd forinttal nőtt az államadósság. Csak Kuncze Gábort tudom idézni, aki azt kérdezte 2002-ben: „Hol a lé?” Bizony, hol ez a temérdek pénz? – nyilatkozta a Demokratának Áder János, a Fidesz frakcióvezetője.

– Múlt héten kiderült, az ügyészség megpróbálja visszaperelni a Szalay utcai ingatlant a Gyurcsány Ferenc-féle Altustól. Mit szól ehhez az eddigiekhez képest talán kissé váratlan fordulathoz?

– Annyiban nem nevezném váratlannak ezt a bejelentést, hogy az ügyészség az ügy polgári jogi vonatkozásairól eddig nem nyilatkozott. Azt gondolom, alapos, körültekintő vizsgálat után született meg ez a döntés. Az ügyészség a Polgári Törvénykönyv azon passzusát hívta segítségül, amely szerint egy polgári jogi jogügylet, amennyiben jó erkölcsbe ütközik, akkor semmisnek tekinthető és időkorlát nélkül megtámadható. Arról van szó ugyanis, hogy Gyurcsány Ferenc megvásárolt egy állami ingatlant, majd ezt az állam visszabérelte tőle. Ráadásul állami pénzből fel is újították a már Gyurcsány – illetve az Altus – tulajdonában álló helyiséget. Mindannyian tudjuk, hogy ez meglehetősen életszerűtlen helyzet. Nyilvánvaló, hogy az államot kár érte, mégpedig százmillió forint nagyságrendű kár. Megjegyzem, a Nomentana-ügy is érdekes, hiszen az ügyészség azt mondta, felmerülhet az okirat-hamisítás gyanúja, ám az ügy elévült, ezért nem vizsgálódnak tovább.

– Mennyire tartja helyesnek, hogy az egyik pártnak olyan miniszterelnök-jelöltje van, aki kárt okozott az államnak, s akivel kapcsolatban az okirathamisítás gyanúját sem zárta ki az ügyészség?

– Az Európai Unió másik huszonnégy országában nem találunk hasonlóra példát, úgyhogy a kérdés felvetése teljesen indokolt. Gyurcsány Ferenc ügyeskedésekkel, pártállami kapcsolatait kihasználva szerezte meg milliárdos vagyonát, s csak az elévülés miatt nem derülhetett ki teljes bizonyossággal, hogy elkövetett-e valamilyen büntetőjogba ütköző törvénysértést. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem csupán az unióban, de a világ civilizáltabb felén sem merülhet fel, hogy egy ilyen ember irányíthassa az ország kormányát.

– A Budapest Airport magánosítása után az elmúlt hetekben újabb privatizáció borzolta a kedélyeket, az úgynevezett párnagáz eladása. Először is tisztázzuk, mi a párnagáz?

– Röviden összefoglalva: a párnagáz a földgáztározókban lévő gáz, ez biztosítja azt a nyomást, ami a gáz tározókból való kivételéhez szükséges. Enélkül a gázt nem lehet kitermelni. Nem kevesebb, mint 3,3 milliárd köbméter párnagázról beszélünk, ez a mennyiség az öt nagy földgáztárolóban volt. Ezt adta el kormány a Molnak, s most az E.ON-nál köt ki ez az állami vagyon. Nem csak az eladás ténye az érdekes, hiszen a szomszédos Ausztriában is volt hasonló tranzakció. Csakhogy ott a gáz világpiaci árának megfelelő összegért adták el a párnagázt, nálunk viszont csupán a világpiaci ár harmadáért. A számok nyelvére lefordítva: ha a kormány az osztrák modellnek megfelelően privatizálta volna a párnagázt, akkor ez 180 milliárd forintos bevételt jelentett volna az államnak. Ehhez képest Magyarország mindössze 60 milliárd forintot kapott a párnagázért. Könnyű kiszámolni, hogy jól jártunk-e. A párnagáz privatizációja azonban csak egy a Gyurcsány-kormány kifogásolható ügyletei közül. A nyereséges Nemzeti Tankönyvkiadó eladása éppúgy érthetetlen és indokolatlan volt, mint a 10 milliárd forintos nyereséget hozó Antenna Hungária értékesítése. Ez utóbbi céget egy svájci, állami tulajdonú társaság vásárolta meg. Azaz, a magyar államnak nem érte meg működtetni, a svájci államnak viszont igen. De beszélhetnénk a Mol-részvények eladásáról is. A 2002-es kormányváltáskor a részvények 22 százaléka állami tulajdonban volt. A legnagyobb magyar cégről van szó, amely szintén nyereséges. Ebből adódóan a nyereségből osztalékot fizet be az államkasszába. A Medgyessy-Gyurcsány-kormánynak köszönhetően azonban most már csak a részvények 1,7 százaléka van állami kézben. Ráadásul az eladáskor a Medgyessy-kormány pénzügyminisztere, László Csaba részvényenként 6500 forintot kért. Mostanában azonban 21-22 ezer forint körül mozog a társaság részvényeinek ára. Így ezen az ügyleten több mint 160 milliárd forintot bukott a magyar állam, ennyit veszítettünk rajta mindannyian. Az elmúlt négy évben ezermilliárd forint értékben privatizáltak állami vagyont. Szintén ezermilliárd forint volt az adóemelésekből befolyt többletbevétel. Mindeközben pedig ötezermilliárd forinttal nőtt az államadósság. Csak Kuncze Gábort tudom idézni, aki azt kérdezte 2002-ben: „Hol a lé?” Bizony, hol ez a temérdek pénz?

– Gyurcsány Ferenc március 15-én azt mondta, a köztársaságot meg kell védeni. Demokratikus köztársaságokban hagyják az ellenzéket dolgozni, s nem azzal törődnek, hogy ellehetetlenítsék a munkáját. A Fidesz javaslatait mennyire vették figyelembe ebben a ciklusban?

– Sok foganatja nem volt annak, amit elmondtunk. Hiába terjesztettünk elő mintegy 250 törvényjavaslatot, ezek közül szinte semmit sem fogadtak el. De hiába terjesztettünk elő olyan törvényjavaslatokat is, amelyek a szocialisták 2002-es választási ígéreteit kívánták megvalósítani, ezeket sem fogadták el. Hiába terjesztettünk elő olyan javaslatokat, amelyek az embereket érintő legfontosabb területeken próbáltak segítséget nyújtani, ezeket sem fogadták el. Csak három példát említenék. A ciklus kezdete óta nő a magyarországi munkanélküliség. Most 7,8 százalékos, 2002-ben, a polgári kormány időszakának végén 5,7 százalékos volt. Csak az elmúlt egy évben negyvenezerrel nőtt a munkanélküliek száma. A szocialisták által megígért 400 ezer új munkahely helyett ma 445 ezer munka nélküli ember van az országban. A második példa a családtámogatás. Medgyessy Péter 2002-ben még azt mondta a gyermekek utáni adókedvezménnyel kapcsolatban, hogy „számomra azok a jogok, amelyeket honfitársaim szereztek a családok érdekében, szentek és sérthetetlenek”. Ehhez képest 2005-ben megszüntették a családi adókedvezményt. Amikor ennek visszaállítását javasoltuk, akkor Lendvai Ildikó úgy fogalmazott, hogy „törjön le a kezem, ha megszavazom”, Gyurcsány Ferenc pedig szociális átverésről beszélt. A harmadik példa az otthonteremtés. Itt megint csak Medgyessy Pétert idézném: „A fiataloknak a lakáshitel az egy jó dolog, mi ezt tovább fogjuk csinálni, és azon dolgozunk, hogy ezt szélesebb körben lehessen igénybe venni.” Ehhez képest felére csökkentették a felvehető hitelösszeget, emelték a kamatot, lerövidítették a futamidőt és szétverték a hozzá kapcsolódó adókedvezményt. Míg az Orbán-kormány idejében 270 ezer ember tudta igénybe venni a hitelt, a Fészekrakó-program keretében mindössze 23 ezer szerződés köttetett. Ráadásul, ha most valaki ugyanakkora összegű hitelt vesz fel, mint 2002-ben, és a futamidő is azonos, akkor most 26 ezer forinttal magasabb törlesztőrészletet kell fizetnie.

– A bérlakástámogatásra pedig tavaly és idén is nulla forint jutott…

– Négy esztendeje a szocialisták évi 8000 új bérlakás megépítését ígérték. Sőt, azt mondták, hogy aki 2002-ben bérlakást igényelt, annak 2006-ig fedél lesz a feje felett. Innen jutottunk el az évi nullaforintos bérlakás-építési támogatásig. És az az igazán felháborító, hogy a 400 ezer munkahelytől a 800 kilométer autópályáig most mindent újra megígérnek, amit nem teljesítettek ebben a ciklusban.

– Mit kellene tenni?

– Először is a munkahelyteremtés érdekében javasoljuk a tb-járulék csökkentését 19 százalékra. Ez a javaslatunk egyébként összhangban van a hazai kis- és középvállalkozók kérésével. A tb-járulék csökkentésével új munkahelyeket teremthetünk, mint ahogyan ez történt a polgári kormány idején. Akkor első lépésben hat százalékkal csökkentettük a járulékot, és egy év alatt 117 ezer új munkahely jött létre. Egyébként a teljes ciklusban akkor is 10 százalékkal mérsékeltük a társadalombiztosítási járulék mértékét. A másik javaslatunk ebben a körben egy Új Széchenyi Terv bevezetése, amelynek keretében kétharmadrészt uniós forrásból, egyharmadrészt költségvetési forrásból olyan alapot hoznánk létre, ami a hazai kis- és középvállalkozások munkahelyteremtését, illetve a részmunkaidős foglalkoztatottság növelését segítené elő. Ez utóbbi főleg a gyermeket nevelő édesanyáknak jelentene segítséget. Európában a foglalkoztatottak egyharmada egyébként részmunkaidőben dolgozik, míg nálunk ez az arány pusztán két százalék. A családtámogatás területén egy olyan rendszerre van szükség, ahol a személyi jövedelemadónál figyelembe vesszük az eltartottak számát. Tehát minden eltartott családtag, gyermek után meghatározott összeggel csökken a személyi jövedelemadó alapja. Az otthonteremtés kapcsán pedig azt javasoljuk, hogy az eddigi 20 százalékról öt százalékra csökkenjen az új lakások építésének, illetve a régi lakások felújításának általános forgalmi adója. Szerintünk csökkenteni kellene az otthonteremtési hitelek kamatait is. Hiszen, miközben csökkent az infláció, jelentősen nőtt az otthonteremtési hitel kamata. Ha kisebb havi törlesztőrészletet kellene fizetni, akkor több ember számára lenne elérhető a saját otthon. Javasoljuk azt is, hogy az otthonteremtési támogatást ne csupán új lakás vásárlására, hanem például tetőtér-beépítésre, felújításra, vagy használt lakás vásárlására is igénybe lehessen venni. De a terveink között meg kell említenem a diákhitel kamatának csökkentését, vagy a 14. havi nyugdíj bevezetését is. Mindezeken kívül fontos, hogy az államnak ott, ahol erre befolyása van, meg kell akadályoznia az inflációt meghaladó mértékű áremeléseket. Sajnos, a Medgyessy- Gyurcsány-kormány semmit sem tett ennek érdekében, és az elmúlt négy esztendőben a gáz, a víz és csatorna, vagy a gyógyszerek az inflációt meghaladó mértékben drágultak.

– Négy évvel ezelőtt sokan gondolták úgy, hogy a szocialisták csaltak a választáson. Nemrégiben egy MSZP-s választási bizottsági tag azt állította: valóban volt csalás, s az úgynevezett láncszavazásos módszerrel dolgoztak. Azon túl, hogy most végre minden szavazókörben lesz delegált, a Fidesz mit tud tenni a hasonló esetek kivédésére?

– Egyrészről helyesnek tartanánk – és erre az MSZP is nyitott -, hogy mégis vegyenek részt nemzetközi, EBESZ-megfigyelők a választásokon. Másrészt szerencsére valamennyi párt nyitott volt arra is, hogy olyan intézkedések kerüljenek bevezetésre, amelyekkel ki lehet védeni az úgynevezett láncszavazást. Ezúton is kérek minden választópolgárt, ha visszaélést tapasztal, vagy erre gyanakszik, akkor ezt haladéktalanul jelezze a választási bizottságnak, a rendőrségnek, esetleg a Demokráciaközpontnak. Hiszen a választási csalás bűncselekmény, amely akár szabadságvesztéssel is büntethető. Nagyon fontos, hogy – szemben a 2002-es eseményekkel – most fel se merülhessen: a győztes párt nem törvényes eszközöket is bevetett a győzelem érdekében. Ne az döntsön, hogy ki tud többet fizetni egy-egy voksért, hanem az, hogy a választók szerint mely párt programja jelent megoldást az ország problémáira.

– Sokan úgy vélik, hogy a Fidesz szakmai háttér és szervezettség tekintetében is sokat lépett előre 2002-höz képest. Egyetért ezzel?

– Ezt belülről is így érzem. Jelentősen nőtt a taglétszámunk, támaszkodhatunk a polgári körökre, és a szövetséges szervezetek is sokat tettek hozzá ahhoz, hogy a Fidesz ma már valóban megkerülhetetlen politikai tényező. Átfogó programunk van, a kampányt segítő aktivistáink száma pedig jóval magasabb, mint eddig bármikor. Hiszek abban, hogy az elmúlt négy év munkája meghozza a várt eredményt, s a választások után ismét olyan polgári kormány alakulhat, amely minden embert egyformán fontosnak tart.

Bándy Péter