Városháza-botrány: olaszoknak is ajánlgatták az értékes ingatlanokat
Bár Gansperger Gyula, Bajnai Gordon „harcostársa” az orosz Rahimkulov családban látta a lehetséges vevőt a Városházára, a Mediaworks Hírcentruma olyan dokumentumok birtokába jutott, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy olasz befektetői köröknek is felajánlották a patinás épület megvásárlásának lehetőségét.A Magyar Nemzet cikke szerint Gansperger Gyula mellett a fővárosi „cápák” egyéb csatornákon is gőzerővel dolgoztak annak érdekében, hogy a Városháza épületén minél hamarabb túladhassanak. A Mediaworks Hírcentrum birtokába került dokumentumok, köztük számos e-mail és Viber-üzenet ugyanis arról tanúskodik, hogy a fővárosi vagyonkezelő vezérigazgatója, Barts J. Balázs mellett a mindenféle hivatalos pozíció nélkül tevékenykedő Berki Zsolt több, Magyarországon ismert üzleti kör felé is lépéseket tett a Városháza-projekttel és számos más budapesti ingatlannal összefüggésben.
„Berki – a levelek tanúsága alapján – nem sokat törődött a látszattal, gyakran az előzmények is benne maradtak a küldeményekben, így lényegében a teljes lánc egyértelműen beazonosítható, vagyis könnyen kikövetkeztethető, hogy kik lehettek még az értékesítés potenciális célpontjai. Sőt olyanra is akadt példa, hogy a levél egy korábban más üzleti körnek elküldött e-mail továbbítása volt – olvasható a Magyar Nemzet tényfeltáró írásában.
A cikk azt írja: a Berki testvérek, Zsolt és az egykor néhai Kiss Péter MSZP-s politikus mellett dolgozó József – több e-mail tanúsága szerint – napjainkban is szorosan összehangolják a teendőiket, és több elektronikus levél bizonyítja, hogy a Barts J. Balázs vezette fővárosi vagyonkezelő egyik munkatársától közvetlenül kapják a szenzitív belső információkat.
„A Mediaworks Hírcentrumának birtokában lévő levelezés szerint az értékesítés előtt álló ingatlanokról megszerzett tudnivalókat először Berki Zsolt juttatta el a testvérének, majd Berki József továbbította azoknak az ismerőseinek, akikről azt feltételezte, hogy kapcsolatba tudnak kerülni valódi nagyhalakkal. Így jutott el az ajánlat az olasz befektetői köröket képviselő Riccardo Salvatoréhoz” – olvasható a cikkben.
A Magyar Nemzetben megjelent tényfeltáró írás hozzáteszi, az olaszokhoz eljuttatott dokumentumokban két fővárosi ingatlanról esik szó, az egyik maga a Városháza, a másik pedig a XI. kerületi Rimaszombati út 2–4. Utóbbiról azt érdemes tudni, hogy a Budaörsi út és a Koszorúslány utca között elterülő telekről van szó, amelyeknek összterülete 29.560 négyzetméter. A bemutató anyag szerint a Budapesten kiemelt kereskedelmi környezetben – a Budapest One irodaház szomszédjában, a Kelenföldi pályaudvartól és az Etele Plázától pár percre, több hiper- és szupermarket, valamint logisztikai telepek közelében az M1–M7 bevezetőjénél – kifejezetten kuriózumnak számít egy ilyen méretű telek.
A „Rimaszombat 2.” alatti ingatlanról is szó esett egy múlt héten nyilvánosságra került felvételen. Itt egy másik befektetővel beszélgetett Bajnai Gordon „két wallisos harcostársa”, Gansperger Gyula és Bodnár Dezső. Azt mondták, az ingatlan 5,2 milliárd forintba kerül, de mint Bodnár Dezső magyarázza, „le tud menni ötmilliárdig” és „ki tudják írni úgy a pályázatot, hogy te tudd megvenni”. Ugyanezzel a „konstrukcióval”.
– És az ár az mi? Nem tudod? – kérdezi a befektető.
– Hát, jelen pillanatban ötkettő.
– De úgy? – kérdezi a befektető.
– Hát… Durván 8-10 százaléka a dolognak – mondja Bodnár, a „jutalékra” utalva.
Visszatérve az olaszokra: állítólag a potenciális befektető úgy tájékoztatta bizalmasait, hogy a Városháza ára nyolcvanmilliárd forint, amelyből a már jól ismert városházi szleng szerint a „jutalék” kétmilliárd forint.
A Mediaworks Hírcentrumához került iratok szerint a levelek zöme idén októberi keltezésű, „ekkor még úgy tűnt, minden rendben van a Városháza tervezett eladása körül. Ez a kegyelmi állapot vélhetően azt követően változott meg, hogy az Index november 4-én arról számolt be, hogy eladnák a patinás épületet” – írja a Magyar Nemzet, amelynek teljes cikke, dokumentumokkal és további részletekkel – ITT olvasható.
A Demokrata cikkét a legutóbbi hangfelvétellel és az ügy összefoglalásával ITT találja.