Búzaliszt, kukoricakeményítő, só, aromák, hidrogénezett növényi zsír, ízfokozók (dinátrium-inozinát [E-631], dinátrium-guanilát [E-627]), nátrium-glutamát (E-621), módosított keményítő, tejcukor, sovány tejpor, zöldségek, állati eredetű zsír, cukor, élesztőpor, szárított tyúkhús (0,5%), színezék ammónium-szulfitos karamell (E-150), curry… Ezt a szép, színes tasakba csomagolt, undorító izét nevezi gyártója úgy, hogy „szárnyaskrémleves brokkolival”. Hogy brokkoli nincs benne és szárnyas is csak fél százalék, az hagyján. De ami felháborító, hogy ezt az udvariasan porlevesnek becézett élelmiszer-imitátumot a magyar hatóságok emberi fogyasztásra alkalmasnak találták, hasonlóan a világ összes hatóságához. Mondhatnánk azt legyintve, hogy hülye, aki megveszi, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ha betérünk spájzunkba, és tüzetesebben megvizsgáljuk az általunk korábban naivan és jóhiszeműen megvásárolt élelmiszerek összetételét, szomorú következtetést vonhatunk le. Majdnem mindenben van valamennyi adalék, és nem kerülhetjük meg őket. És alig akad vegyszermentes kivétel az átlagos élelmiszerüzletekben.

Van egy régi bölcsesség, hogy minden lánc erejét a leggyengébb láncszem határozza meg. Alighanem így van ez az étellel is. Józan ésszel azt gondolhatnánk, hogy az étel akkor ehető, ha minden egyes eleme egyenként is elfogyasztható. De kíváncsiak lehetnénk annak az élelmiszer-ipari topmenedzsernek az arcára, akivel végigkóstoltatnánk a „szárnyaskrémleves brokkolival” fedőnevű gasztronómiai csoda valamennyi összetevőjét, mégpedig egyenként. Érdekelne az arckifejezése, amint elmajszol egy kis dinátrium-inozinátot, harap hozzá némi módosított keményítőt, meghintve leheletnyi ammónium-szulfitos karamellel. De ugyanígy megkínálhatnánk a húsipar vezetőit azokkal az alapanyagokkal, vágóhídi hulladékkal, amit a felvágottakba tesznek, mielőtt pépesítenék, stabilizálnák, állományjavítanák és ízfokoznák őket.

Ha azonban csak az volna a helyzet, hogy olyan rossz minőségű élelmiszereket fogyasztanánk, mint amilyenek például a vágóhídi hulladékból készült virslik, párizsik és felvágottak, akkor csak gyomor kellene hozzá, vagy legalább némi önámítás. Végtére is az íze jó, az illúzió teljes.

Megnézzük, mit eszünk

Megjelent, de sajnos nem eléggé széles körben terjed a győri Hulladék Munkaszövetség kiadásában a Fogyasztóvédelmi füzetkék sorozat. A legjobb volna ezeket okulásul minden egyes bevásárlást végző asszonynak a kezébe adni, amolyan vásárlói bibliaként. Ezeket a kiadványokat számos környezetvédő civil szervezet támogatásával dr. Kalas György szerkesztette, és sorra veszi az engedélyezett adalékanyagokat, azok élettani hatását, és közli számos élelmiszer-ipari termék összetételét. A kép drámai. Csak szúrópróbaszerűen: itt van például a Virsli műbélben nevű termék. Összetevői között az íncsiklandozó bőrkepép mellett megtalálhatjuk a füzet tanúsága szerint az egészségkárosító stabilizátort, a difoszfátot (E450), az antioxidánsok sorában az aszkorbinsavat (E300), a citromsavat (E330), a glükono-delta-laktont (E575), és ha ez még így nem elég étvágygerjesztő, ízfokozásra a betegséget okozó Na-glutamátot (E621), megbolondítva kevés Na-nitrit (E250) tartósítószerrel. Csak megjegyzésként, az egyébként „természetesnek” mondott citromsavról kevesen tudják, hogy véletlenül sem igazi citromból nyerik, hanem kizárólag mikroorganizmusokból, mint amilyen például az Aspergillus niger nevű penészgomba.

De hogy ne csak húsipari példát hozzunk fel, lássuk mondjuk a gyerekeknek szánt Danett Duo finomságot, amelybe sűrítőanyagként belekerült az a karragenát, más néven gyöngyzuzmó, amellyel kapcsolatban állatkísérletek bizonyították, hogy a belekben gyulladást és fekélyt okoz. Kiragadott példáink sorát folytathatjuk esetleg az Epres joghurttal, amelyet E466, vagyis karboxi-propil-cellulóz sűrít. Erről a kiadvány azt írja, hogy a pépeknél allergiás bőrreakciókat válthat ki. A másik adalék a Guar-gumi (E412), amit a mérgező guar gyomnövény magvaiból nyernek, és szintén allergiát okoz. Minden korosztály szeret nassolni chipsekkel, amelyek szinte mindegyikében ott lakozik az ízfokozó nátrium-glutamát (E621). Ez a szójából nyert adalék az arra érzékeny embereknél halántéktáji nyomást, nyak- és hátfájást, gyengeséget, fejfájást és szapora szívdobogást okozhat, étvágynövelő hatása pedig hozzájárul az elhízáshoz. A kísérletek során patkányoknál szaporodási zavart, az utódoknál tanulási nehézséget okozott.

A tejtermékekről szólva nem hagyhatjuk ki magát a „natúr” tejet, amelyet számos változatban és kiszerelésben fogyaszthatunk. Magáért beszél a tény, hogy amióta a multik megszerezték a magyar tejipart, a tej minősége minősíthetetlen színvonalra zuhant, és nem csak az olyan vásárlói megtévesztésre gondolunk, mint amilyennel a SOLE Hungária Rt. Szeged (a Cora bevásárlóközpontjaiban szinte csak az ő termékeik kaphatók) és a Smart Kft. Kecskemét lebukott 2001 nyarán, amikor Koltai Ildikó országgyűlési képviselő (Fidesz) a Gazdasági Minisztériummal együtt kontrollvizsgálatot kezdeményezett. A vizsgálatokból kiderült, hogy a zsírmentes szárazanyag-tartalom és a fehérjetartalom a termékeikben a megengedett érték alatt volt.

A macskatulajdonosok pontosan tudják, hogy a kényes állat mely gyártók tejeitől fordul el undorodva, mert benne még megvan az egészséges ösztön, a rossz ételeket felismerő képesség, ami az emberből már kiveszett. A tejek (nem csak az említett cégek termékei) egy ideje nem alszanak meg, hanem néhány nap alatt undorító keserű, rózsaszínű lévé válnak. Ennek az ultrapasztőrözés az oka, amely során zárt rendszerben felhevítik a tejet, hogy kiöljék belőle az összes természetes organizmust, ezzel mikrobiológiailag sterillé teszik. A homogenizálás során pedig szétverik az anyag természetes szerkezetét, ezért nincs föle.

A fogyasztó palira vételének magasiskolája a nullaszázalékos zsírtartalmú tej, ami valójában tejsavó. Korábban disznók elé vagy a csatornába került, ma pedig a megtévesztett fogyókúrázókkal itatják meg – akik még fizetnek is érte. Ugyanez a „kész átverés show” folyik a tejcsomagolású reggeli ital és tejföl kinézetű frissföl kapcsán, amelyek ténylegesen permeátumok. Miután a média már ezerszer leleplezte az ezek mögötti alantas gyártói célokat, magára vessen, aki ennek ellenére vásárol az áltejből és áltejfölből.

Ha valamely kvízshow-ban a legveszélyesebb, legártalmasabb élelmiszer nevére lenne kíváncsi a játékvezető, talán sokan első tippre kitalálnák a megfejtést: Coca-Cola light. A vízen, szén-dioxidon és színezésre szánt karamellen kívül csupa egészségkárosító anyag van benne. Na-ciklamát (E952), Aceszulfam K (E950), Aszpartám(E951), foszforsav (E338), citromsav, Na-benzoát (E211), és Fenil-anilin. A karamell állatkísérleteknél nagyobb adagban görcsöket váltott ki és csökkentette a fehérvértestek számát, ami rákkeltő hatás. A Na-ciklamát az USA-ban már tiltott adalék, sajátos, hogy a magyarországi Coca-Cola-gyártó alkalmazza. A ciklamát ugyanis bekerülhet a méhlepénybe és az anyatejbe. A bélflóra ciklohexil-aminná alakítja át, ami az állatkísérletek szerint károsítja a herét és a spermiumokat. Az Aceszulfam mesterséges édesítőszer, amelyet a Hoechst AG. állít elő. A gyártó szerint ártalmatlan, ám gyanússá teszi, hogy nem hozták nyilvánosságra összetételét, így független, objektív vizsgálata sem történt meg, a WHO – nem tudni, miért – mégis engedélyezte. Az Aszpartámmal kapcsolatban érzékeny embereknél fejfájást, kábultságot, emlékezetkiesést, látászavarokat, rendkívüli aktivitást, rosszullétet és allergiás reakciókat figyeltek meg. A Na-benzoát macskáknak már 5 ezreléknyi dózisban halálos lehet, ezért kutya- és macskaeledelekben betiltották. Az emberekkel nem ilyen kíméletesek a törvényalkotók, noha gyakran vált ki allergiát, és fennáll a veszély, hogy lebomlásnál megterheli a májat.

Folytathatnánk a végeláthatatlan sort az édességekkel, a pékárukkal, leveskockákkal, fagylaltokkal, szörpökkel, konzervekkel, lényegében minden élelmiszer-ipari termékkel.

Felmerül a kérdés, hogy ha igaz a fogyasztóvédők állítása, akkor hogyan és miért engedélyezik az ártalmas adalékok alkalmazását. Megkerestük az Országos Élelmezéstudományi Intézet (OÉTI) főosztályvezető-helyettesét, dr. Domoki Jánost, aki messze nem tartja annyira aggasztónak a helyzetet, mint a környezetvédők. Elismerte, hogy a jelenlegi engedélyezési gyakorlat – az EU nyomására – lényegesen liberálisabb, mint a korábbi. Aki egy új élelmiszert akar piacra dobni, nincs egyéb teendője, mint hogy írnia kell egy gyártmánylapot, amelyen fel kell tüntetnie, hogy a termék milyen összetevőket tartalmaz. Ezt archiválnia kell, hogy ha jönne esetleg a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vagy az Állategészségügyi és Élelmiszervizsgáló Állomás vizsgálója, akkor az ellenőr ellenőrizhesse, hogy a leírásnak valóban megfelel-e az élelmiszer. Természetesen a leírásban szereplő adalékoknak és mennyiségüknek meg kell felelniük az élelmezésügyi előírásoknak, amit nemzetközi szinten a WHO hagyott jóvá. Ma még ugyan nem, de a csatlakozás után teljesen azonos lesz az engedélyezett adalékok listája az EU-ban engedélyezettekkel, jóllehet ez csak csekély mértékű eltérés. Nagyobb lesz a változás az élelmiszerben megengedett szennyező anyagokra vonatkozó előírások tekintetében. Például a nyers kávéban levő nikotoxinok, azaz mikrogombák által termelt szennyeződések határértéke ma Magyarországon még korlátozva van, az EU-ban már nem lesz – mondja a szakember.

Paracelsus tudta

Az előző év derekáig az volt a gyakorlat, hogy a Magyarországra még nem importált élelmiszert az OETI-vel kellett bevizsgáltatni. A magyar gyártmányú élelmiszerek gyártmánylapját pedig az állat-egészségügyi intézettel kellett engedélyeztetni. Ez anyagilag eddig az importőrt, illetve a gyártót terhelte, a jövőben az államot, illetve a vizsgálatkérőt fogja. Az EU-ban bárki vizsgálhat bármit, ha van rá pénze, a gyártóknak azonban nem kell a vizsgálatokat fizetniük.

– Ön jónak tartja ezt az új, liberalizált gyakorlatot?

– Ne kelljen ebben nekem állást foglalni. Igaz, nagyon sok a bizalmi elem ebben a rendszerben. A gyártó készíthet akár többféle gyártmánylapot ugyanarról a termékről, vagy játszhat arra is, hogy nem fogja őt ellenőrizni senki. Ezt a gyakorlatot nem minősíteném, el kell fogadni, hogy az EU-ban így van. Az esetek többségében az uniós területek nagy részén egyébként ez működik, mert a gyártók az üzleti hírnevüket féltve nem próbálkoznak a csalással. Magyarországon sajnos az élelmiszergyártók a profitot tekintik az első mércének.

– Mi a helyzet az E-kódszámok mögé rejtett adalékanyagokkal? Ártalmasak vagy ártalmatlanok?

– A háromszáz-egynéhány adalékanyag engedélyezésének alapfeltétele volt, hogy nagyon elmélyült toxikológiai vizsgálatokon estek át, majd az állatkísérletek következtek. Figyelembe véve, hogy az emberek között nagy az érzékenységkülönbség, e téren tízszeres szorzót szoktak alkalmazni. A határérték meghatározásánál az az elv, hogy a még nem káros mérték századrészét engedélyezik beletenni az élelmiszerbe, figyelembe véve, hogy egy ember legfeljebb mennyit tud enni egyszerre.

– Vizsgálják az adalékoknál, hogy milyen hatással vannak egymásra?

– Igen. Többé-kevésbé tudni lehet, hogy az adalékok reaktívak-e vagy indifferensek, azaz hajlamosak-e reakcióba lépni egymással, avagy sem.

– Mit szól a füzethez, amelyben a nemzetközi szakirodalomra hivatkozva kétségbe vonják egyes adalékok egészséges voltát?

– Megalapozatlan és tudománytalan. Paracelsus megállapította, mérték kérdése az, hogy valami gyógyszer vagy méreg. Ha valaki elfogyasztana például húsz dekagramm konyhasót, alighanem belehalna. Most akkor tiltsuk be a konyhasót? Dr. Kalas György nem tünteti fel, hogy az egészségkárosító hatás milyen mennyiségnél jelentkezik. Alaptalan kétségbe vonni a FAO és a WHO által engedélyezett élelmiszer-színezékek listáját. Amennyire ez emberileg lehetséges, nyugodtan feltételezhetjük, hogy az ott állást foglaló, nemzetközi szinten elismert tudós szakemberek nem álltak élelmiszer-ipari lobbik befolyása alatt. Ugyanakkor hadd szögezzem le, hogy sok minden nem egészségügyi, hanem minőségi kérdés. Például a frissföl sem káros, csak rossz minőségű termék, megtévesztő csomagolásban. De mert nem okoz betegséget, nem lehet betiltani. Az más lapra tartozik, hogy a fogyasztóvédelemnek esetenként jobban a sarkára kellene állnia.

Sok szempontból más a véleménye Dr. Farkas Ilonának, a Rák ellen, a Holnapért Alapítvány titkárának. Az orvosnő régi szószólója annak, hogy az élelmiszerek adalékanyagai összefüggésbe hozhatóak a rákos, szív- és érrendszeri és allergiás népbetegségekkel. A rákos esetek 40 százaléka mögött táplálkozási probléma húzódik meg.

Népbetegségek

– Dr. Domoki János azt állítja, hogy az engedélyezett adalékanyagok mennyiségével semmi probléma nincsen. Egyetért ezzel?

– A kémiai anyagok élettani hatásával kapcsolatban voltak megelőző vizsgálatok, hogy nem mérgezőek. De kiderült, hogy azt nem vizsgálták, mi az, ami allergiát okoz. Ma már tudjuk, hogy vannak allergiát, fejfájást és bőrpanaszokat okozók. A legnagyobb gondot abban látom, hogy az a szemlélet, hogy egy-egy anyagra megállapítják, milyen hatással vannak, és ha bizonyos mennyiségben a határérték alatt marad, akkor beleteszik. De nem gondolnak arra, hogy az élelmiszerben levő különböző kémiai anyagok a szervezetbe jutva milyen reakcióba lépnek egymással. Azt pedig végképp nem lehet előre modellezni, hogy az ember, amikor összeállítja az ételét különböző módon adalékolt alapanyagokból vagy félkész anyagokból, akkor milyen kombinációk kerülnek össze. Az adalékok kölcsönhatása nem vizsgálható, ezért nem is vizsgálják. Sok adalékkal persze semmi baj nincsen. Ugyanakkor egy sor kémiai anyag, amely csak ötven-száz éve létezik, egészen biztos, hogy terhet jelent a szervezet számára. Az emberiség több millió éves története során adalékmentes élelmiszereket fogyasztott és csak az utóbbi néhány évtizedben, az iparosítás nyomán kénytelen adalékolt élelmiszereket enni. Szervezetünk egy nagyon finom laboratórium. Pontos ismeretünk van arról, hogy vannak anyagok, amelyek mikrogrammnyi mennyisége szükséges és elégséges feltétele az egészséges működéshez. Akkor tehát nem lehet kijelenteni, hogy kis mennyiségek nem számítanak. A fejlett ipari országokban az iparosodással együtt jelentősen nőttek az anyagcsere-betegségek előfordulásai, rákok, keringési betegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség, reuma. Ezek vezető halálozási okká léptek elő. Magyarország szinte minden ilyen betegségcsoportban a sor elején áll.

– Népbetegség korábban is volt.

– A rákos betegségek még a hetvenes években is sokkal idősebb korban jelentkeztek. Persze nehéz szétválasztani, minek az adalékok, minek a vízminőség, minek a levegőszennyezés a kiváltó oka. Ezek együtt okozzák a betegségeket.

– Nyugaton is ugyanezt eszik az emberek, mégis jobbak a statisztikák.

– Ez a magyarországi körülményekkel indokolható. Az elmúlt évtizedekben nagyon felerősödött a magyar emberek önkizsákmányolása, a stressz. Tény, hogy a magyarok töltenek a legtöbb időt munkával, alig sportolnak, legtöbben nem válogatják meg az ételüket, anyagi okokból nem minőségi élelmiszert választanak. Például Magyarországon vidéken máig nem lehet igazi barna kenyeret kapni, csak fehéret. Holott tudjuk, hogy a fehérből hiányzik az ásványi anyag, vitamin és rost, csak kalóriája van. Ráadásul a félbarna csak malátával barnított fehér kenyér, azaz becsapják az embereket. Kevesen tudják, hogy egy igazi teljes kiőrlésű kenyér nehéz. A könnyű csak festett fehér.

– Hogyan értékeli az élelmiszer-engedélyezés EU-gyakorlatnak megfelelő eltörlését?

– A szúrópróbaszerű vizsgálat bizonyosan nem elégséges, hiszen több tízezer élelmiszer van forgalomban. A lebukás esélye nagyon kicsi, és ez óriási veszély, hiszen a fogyasztói érdekkel a profitéhség áll szemben. Ezen a helyzeten csak a fogyasztó tájékozottsága segíthet. Az ő hatalma az, hogy nem veszi meg a szemetet. Egyre többen választják a piacot, egyre több a tudatos fogyasztó, aki megnézi, mit etet meg a családjával.

– Nem volna jobb, ha hozzáértő szakemberek döntenék el, mi nem káros? Egy laikus fogyasztó mit tud meg az apró betűs E-kódokból?

– Sajnos az EU gyakorlatát nem tudjuk rövid távon megváltoztatni, de harcolni kell érte. Ehhez felelős szakemberek kellenének megfelelő pozíciókban. Politikusok, akik fontosnak tartják a magyar lakosság egészségét. A politikusok sajnos ma még nem tudják, hogy egy daganatos betegség 40 százalékban táplálkozási hiányosságok következtében alakul ki. Miközben adalékok formájában éveken át mérgezzük magunkat, fontos anyagok hiányoznak a táplálékainkból. Amikor megműtött rákos betegek fordulnak hozzánk, mindig azt tanácsoljuk nekik, hogy változtassanak a táplálkozásukon, egész életmódjukon, mert a rák nem véletlenül alakult ki. Ez a 2000 éves diéta. Minél több friss zöldség és gyümölcs. Télen elrakható hüvelyesek, magok, lencse. Nem kell drága üvegházi paradicsomot venni, mert nem használ, és ha vegyszer van benne, kifejezetten árt.

– Sajnos a piacban sem bízhatunk maradéktalanul, hiszen ki tudja, hogy a termelő milyen vegyszereket használt?

– Lehetőleg hazai zöldségeket, gyümölcsöket kell venni őstermelőtől, és alaposan meg kell mosni. A legjobb az, ha igazolt bioélelmiszert vásárolunk, különösen a gyerekeknek és a legyengült szervezetű embereknek. Fontos, hogy a kisbabáknak ne vásároljunk olyan répát, amiről nem tudjuk bizonyosan, hogy vegyszermentesen termett, mivel a benne lévő nitrát nitritté alakulhat, és ez életveszélyes lehet a baba számára. Nemzetközi tendencia, hogy egyre többen, különösen a fiatal családok fordulnak el az ipari élelmiszertől és az intenzíven termelt terményektől a bioélelmiszerek felé. Ha ez a folyamat felerősödik, talán elérjük, hogy a multicégek saját profitjuk érdekében alkalmazkodni fognak ehhez az igényhez.

Óriások és mérgezők

Alapkérdés, hogy vajon miért tesz az élelmünkbe az élelmiszeripar annyi antioxidánst, tartósítószert, színezéket, állományjavítót, sűrítőszert, stabilizálót, savanyúságot szabályozó anyagot, aromát és ízfokozót, csomósodásgátlót és enzimet? Többnyire azért, mert a nagy kereskedelmi hálózatok abban érdekeltek, hogy minél nagyobb tételeket vásároljanak egyszerre, mert ebben az esetben alacsonyabb árat tudnak kiharcolni, mint a kis boltok. Ezek a hatalmas tételek azonban nem fogynak el gyorsan, ezért megtörténhet, hogy hónapokat áll az élelmiszer a raktárakban. Ez azért nem zavarja a multinacionális kereskedelmi láncokat, mert – súlyukat kihasználva – olyan szerződést kötnek a szállítókkal, hogy gyakorlatilag a gyártónak kell előre finanszíroznia a kereskedő készleteit. Az is előfordul, hogy az alacsonyabb kereskedelmi ár érdekében a multicég a szállítót arra kéri, hogy akár minőségrontás árán is csökkentse a termelői árat. A kereskedő számára tehát csak az fontos, hogy olyan olcsó árut kapjon, ami hónapokon át eltartható, és kívánatos kinézetű marad. Ennek pedig a sok adalékanyag a feltétele.

Dániában ma már az élelmiszer-vásárlások 15 százaléka közvetlenül a termelőtől történik, közvetítők kihagyásával, ezért a bevásárlóközpontok rendre kénytelenek bezárni vagy profilt váltani. Polgári családok gyakorlata, hogy hétvégeken gyerekestül beülnek az autóba, elrobognak vidékre, ahol az általuk jól ismert gazdánál szerzik be az ételeiket. A farmergazdaságok egyszerre hús- és tejtermelők, gabona-, gyümölcs- és zöldségtermesztők, gyakorta biotechnológiával dolgoznak. Az egész bevásárlás egy hétvégi program állatsimogatással, miközben a gazda egy pohár bor kíséretében bemutatja a gazdaságát, végül a család megrakodva hazatér.

De aki nem jut el vidékre, annak is lehetséges, hogy az egyre szaporodó bioélelmiszer-szupermarketekben szerezze be az ételeit. Ehhez persze az kellett, hogy ezekben az üzletekben is legyen megfelelő választék, amely minden termékfajtára kiterjed. Az erre szakosodott kereskedők nagyon sok bioélelmiszert importálnak, többek között Magyarországról. A Magyarországon termelt igazolt bioélelmiszerek 80 százaléka exportra kerül, ami belföldön máris hiányokat eredményezett.

Hogy mi nevezhető bioélelmiszernek, mik a garanciák, hogyan termelik őket és hogy milyen egyéb környezetvédelmi összefüggései vannak a magyar társadalom ma még szomorú egészségi állapotának, erről cikkünk folytatásában olvashatnak a jövő héten.