Gyurcsány Ferencet se kiköpni, se lenyelni nem tudja a vergődő baloldal, így marad az elkeseredett öklelőzés a 2018-as választásokhoz közeledve. A közös miniszterelnök-jelöltet megkeresni hivatott előválasztás jó eséllyel kútba esett, helyette nagy hirtelen Botka László szegedi polgármester jelentkezett be a kormányfői tisztségre, akit viszont saját pártja sem támogat maradéktalan lelkesedéssel. A tét a baloldal számára ma már a puszta túlélés.

Nem egészen egy évvel ezelőtt a liberális Republikon Intézet (a mögötte álló alapítvány kuratóriumi elnöke Horn Gábor korábbi SZDSZ-es politikus) még úgy számolt, hogy egy baloldali előválasztás akár százezer embert is megmozgathat, a reménybeli kormányfőjelöltek vitái pedig jó alkalmat teremtenek a programok nyilvános megismertetésére.

Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy ebből nem lesz semmi. Az együttműködést célzó tapogatózó tárgyalások elején Gyurcsány Ferenc gyakorlatilag megvétózta a Magyar Liberális Párt részvételét, kiszavazva Fodor Gábor pártját a show-ból. A Bokros Lajos bukott pénzügyminiszter fémjelezte Modern Magyarországért Mozgalom gyakorlatilag nem létezik, az LMP pedig valahol a parlamenti küszöbön táncol, viszont ők jelen állás szerint önállóan mérettetik meg magukat – kérdés, hogy mennyi esélyük van egyetlen jelentős személyiségük, Schiffer András hátralépése után.

A Szigetvári Viktor-féle Együtt és a Lehet Más a Politika pártból kivált Párbeszéd Magyarországért ugyan még okozhat fejfájást a baloldalon, tekintve, hogy az első elutasítja a közös listát, helyette saját lajstrommal vágna neki 2018-nak, utóbbi pedig saját miniszterelnök-jelöltet állítana. Ám mivel mindkettőnek csupán 1-2 százalék körüli támogatottságot mérnek a közvélemény-kutatók, érdemben aligha tudnak beleszólni az események alakulásába.

A baloldalon tehát látszólag letisztult a kép, a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció maradt a színen. Ettől azonban nem lett egyszerűbb a helyzet.

Közös gondolkodás helyett ugyanis azt látjuk, hogy a műsor egyes szereplői folyamatosan kész helyzetek elé igyekeznek egymást állítani, és nem is csak a két párt viszonylatában, hanem az MSZP-n belül is. A szocialistáknál emlékek nélkül múlt el Tóbiás József pártelnöksége, de az örökébe lépő Molnár Gyula volt XI. kerületi polgármester is láthatatlanná vált. Nincs is könnyű dolga, úgy kellene vezetnie pártját, irányt szabni, sőt, célokat és hitet adni az MSZP-nek, hogy ő maga nem parlamenti képviselő, így az országházi frakcióra nincs érdemi befolyása. Ez pedig azt jelenti, hogy a párton belül széttartó erőcsoportok léteznek. És akkor még nem szóltunk a generációs ellentétekről.

Merthogy azok is vannak. Mostanában az elnyűhetetlen Kovács László expártelnök dohogott több alkalommal is a nyilvánosságban, kritikus megjegyzésekkel illetve az MSZP ifjainak képességeit és a pártvezetést. A volt külügyminiszternek, bár egyes szocialisták szankciókat követelnek ellene, igaza lehet, ennek bizonyítására elegendő felidézni az MSZP budapesti elnöke, a rendes napi üzemmód szerint felindultan sajtótájékoztatók özönét tartó Kunhalmi Ágnes emlékezetes szilveszteri produkcióját, amikor a mikrofon látványától megállíthatatlan nevetőgörcs tört rá. „Nem vagyok a helyzet magaslatán”, jegyezte meg ő maga.

A magas labdát azonnal lecsapta a Brüsszelből pártjának rendre nagy élvezettel vaskosakat üzengető Szanyi Tibor. A szocialista európai parlamenti képviselő, aki tavaly a pártelnökségre pályázva egy interjúban úgy vélekedett, hogy az MSZP-ben fideszes kollaboránsok vannak, Kunhalmi mutatványára úgy reagált az interneten, hogy a viccpártok Európa-szerte felívelőben vannak.

Szétesett, önmagával foglalkozó, egyre értelmezhetetlenebb jelenségnek, fortyogó őskáosznak tűnik tehát a Magyar Szocialista Párt.

De a Demokratikus Koalíció sem áll valami fényesen. A felmérések alapján jelenleg a parlamenti küszöb fölött tanyázó, de onnan elmozdulni képtelen formáción is repedések mutatkoznak, ennek jele volt Kerék-Bárczy Szabolcs tavaly őszi távozása a pártból. A korábbi MDF-es politikus szeptemberben Paradigmaváltást! című, a 168 Órában megjelent publicisztikájában így írt: „Már egyre több tagunkban merül föl, hogy egy sor kérdés, amellyel stratégiai és szervezeti szinten foglalkozunk, korántsem a 2018-as győzelmet szolgálja, hanem azt, hogy egy-két tucatnyi vezetőnk képviselői helyhez jusson.”

Lám, a lánglelkű DK szövedéke is mindig fölfeslik valahol… Ráadásul továbbra is kérdéses, mi lesz végső soron Gyurcsány Ferenc politikai sorsa. Az MSZP-ben ugyanis sokan irtóznak a gondolattól is, hogy újra olyan közös választási listát állítsanak, amin a szélsőséges politikus is szerepel.

Ebből a szempontból mélyütés volt Gyurcsánynak, hogy a remélt megmentőként korábban többször fölmerült, de az országos politikától mindeddig húzódozó Botka László némileg váratlanul – állítólag Molnár Gyula pártelnököt is meglepve – bejelentkezett a szocialisták miniszterelnök-jelöltségére. A szegedi polgármester három feltétel teljesülése esetén vállalná a feladatot: közös ellenzéki listát szeretne látni, az egyéni képviselőjelöltek kiválasztásában nem a pártszíneket, hanem a szavazatszerzési képességet helyezné előtérbe, valamint új baloldali politikáról kell megegyezni.

Ebben persze nincs sok újdonság, az viszont felzúdulást okozott a DK-ban, hogy Botka a 168 Órának adott interjúban kijelentette, a választók stabil kétharmada nem szavazna olyan listára, amin Gyurcsány is szerepel.

A szemlátomást önjáróvá vált, ezzel a külsős kormányfőjelölt meghívásának esélyét is megfúró Botka színre lépése után az MSZP elnöksége – követve az eseményeket, vagy inkább sodródva azokkal – beállt a szegedi polgármester mögé, felhatalmazva őt, hogy végigvigye a jelöltállításokhoz szükséges tárgyalásokat. Ugyanakkor Molnár Gyula úgy nyilatkozott, hogy Botka nem úszhatja meg az előválasztást. Kérdés persze, hogy ezt párton belül vagy a DK bevonásával gondolja lebonyolítani a pártelnök.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a már említett Szanyi Tibor is felajánlkozott Orbán Viktor kihívójának. Mint a Magyar Időknek fogalmazott, egy valódi baloldali program élén vállalná a megméretkezést, de csak az MSZP jelöltjeként.

„De az nem megy, hogy belterjes mutyikban részt vegyek. Az, hogy castingok okán leül két ember, számomra nem más, mint belterjes mutyi”, fogalmazott a szocialista EP-képviselő.

A DK mindenesetre lépéskényszerbe került, ezért – jobb híján – elküldték a szocialistáknak Sokak Magyarországa című tézisgyűjteményüket. Ezzel látszólag átdobták a labdát, ám a gesztus azt üzeni, hogy vagy a DK nézeteit tűzik zászlóra, vagy nem lesz közös zászló. Gréczy Zsolt DK-szóvivő pedig leszögezte, hogy azon a listán, amin pártja indul, Gyurcsány neve is rajta lesz. Sőt, felröppent hírek szerint a DK egyenesen egy közös lista élén akarja látni saját elnökét, igaz, Botka László cáfolta, hogy ilyen értelmű üzenetet kapott volna. A két párt közötti konfliktusok azonban szemlátomást egyre éleződnek.

Botka pedig magasabb sebességfokozatba kapcsolt, és a 168 Óra internetes felületén tulajdonképpen programot hirdetett Az igazságos Magyarországért címmel megjelent eszmefuttatásában.

„Az Orbán-rezsim (…) nemcsak a jogállamot és a demokráciát építette le, hanem elterjesztett egy olyan társadalomfelfogást, amely mélyen igazságtalan, a magyar emberek alapvető érdekeivel ellentétes, és ami ellen minden igazi baloldali erőnek küzdenie kell. (…) A nacionalista populizmus előretörésével egyidejűleg a progresszív politikai erők világszerte defenzívába kerültek. (…) A nemzet ellenségeinek szerepére a bevándorlókat, a hajléktalanokat, a munkanélkülieket, az »érdemtelen« szegényeket, az etnikai kisebbségeket, meg a velük szolidaritást vállaló értelmiségieket és civil aktivistákat jelölik ki. Magyarország mindebben élen jár: nálunk a nacionalista populista áttörés már 2010-ben, Orbán »fülkeforradalmával« végbement. A baloldalra most történelmi feladat hárul: meg kell állítanunk a szélsőjobboldali populista nacionalizmust, újra vonzóvá kell tennünk saját társadalomképünket. (…) Szemben az orbáni állammal, amely a társadalom csoportjait egymással összeugrasztva, győztesekre és vesztesekre osztja, olyan aktívan beavatkozó államra van szükség, amely a céljaik elérésében segíti az embereket, s ha kell, nagyarányú többletforrást biztosít a felemelkedéshez. (…) A stadionok és a „nemzeti” oligarchia gazdagítása helyett az állampolgárokra kell költenünk a forrásokat. (…) Orbán Viktor felcserélte a szilárd erkölcsi elveken nyugvó nyugati orientációt a diktátorokkal való barátkozás opportunizmusára. Nem adhatjuk fel a szabad és nyitott Európa ideálját egy új vasfüggöny korszakért.”

Efféle épületes, unásig ismert lózungok sorjáznak Botka szövegében, bizonyítva, hogy a baloldal önjelölt megmentőjének sincs érdemi mondanivalója a valóságos élet kihívásait illetően.

Magyarország számára, mint a fentiekből kitűnik, tulajdonképpen teljesen érdektelen, hogy Botkával vagy nélküle, közösen vagy külön listákkal vág neki a baloldal a 2018-as választásnak. Ezen még az sem változtat, hogy lapzártánk előtt nem sokkal Lattmann Tamás nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense is bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek. Ő ugyanis politikailag ugyanannyira nincs egy súlycsoportban Orbán Viktorral, mint a fönt említett többi baloldali önjelölt. Közéleti szereplése eddig kimerült mára feledésbe merült balliberális tüntetéseken való szónoklásban és egy 19 pontos, úgynevezett rendszerbontó népszavazás kezdeményezésében, melynek kiírásához azonban nem sikerült összegyűjteni a szükséges 200 ezer érvényes aláírást.

Az bizonyos, hogy a nagy akarásnak így is, úgy is csúfság lesz a vége. Az elszánt gyürkőzés csak abból a szempontból lehet érdekes, hogy túléli-e az újabb kudarcot jelenlegi formájában az MSZP és a DK, vagy széthullanak a 2019-es önkormányzati választásokig. Politikai víziók és rátermett politikusok nélkül ugyanis nem lehet sikeres politikát folytatni.

Ágoston Balázs