Áder János európai parlamenti képviselő a tegnapi plenáris vitához benyújtott írásbeli felszólalásában üdvözölte az irányelvet, amely a tárgyalások során megkötött számos kompromisszum ellenére is hatalmas lehetőséget jelent mind az európai betegeknek, mind a tagállamoknak. Mint arra a képviselő beszédében utalt, hazánk számára különösen előnyös a ma elfogadott jogszabály, hiszen kijelöli azon kereteket, amelyek között lehetőség nyílik majd Magyarország természetes adottságainak a gyógyturizmusban való kiaknázására is.

Áder hangsúlyozta, hogy itt nemcsak az Európa-szerte ismert gyógyvizeinkre kell gondolni, hanem például a földrajzi fekvésünkre és a szakképzett munkaerőnkre is. Végre lehetősége lesz az egészségügyben dolgozóknak arra, hogy szaktudásukat és esetleges felesleges kapacitásukat jobban kiaknázzák, ami az elvándorlásnak kitett hazai egészségügyi ágazatban komoly megtartó erő lehet. Magyarország továbbá számos, főként nálunk elérhető gyógykezelés – pl. balneológia, barlang terápia, rehabilitáció, fizikoterápia – célországává válhat, amelynek járulékos hasznait mindenki jól ismeri.

A kompromisszum mindezek mellett megfelelő fékeket is tartalmaz, többek között arra az esetre, ha a nagy számban beáramló külföldi betegek veszélyeztetnék az adott tagállam társadalombiztosítási rendszerének pénzügyi egyensúlyát vagy a tervezést. „Az irányelv a betegjogok és a tagállami fékek kiegyensúlyozott kompromisszumának nevezhető” – fogalmazott az EP képviselő.

* * *

Mint ismeretes, a határon átnyúló betegjogokra vonatkozó irányelv tervezetét 2008-ban terjesztette elő az Európai Bizottság. Az Európai Bíróság korábbi ítéleteire alapozva az irányelv fő célja olyan szabályok létrehozása volt, amelyek megkönnyítik az európai betegek számára a biztonságos és magas színvonalú, határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutást. Az irányelv tisztázza, hogy milyen jogok illetik meg a külföldön ellátást igénybe vevő beteget, illetve hogy ezzel párhuzamosan milyen kötelezettségei és jogai vannak az ellátás, valamint a biztosítás helye szerinti tagállamnak. Az irányelv főszabályként mondja ki, hogy a külföldön ellátást igénybe vevő beteg gyógykezelését csak a hazai költségmértékéig köteles megtéríteni a biztosítás helye szerinti tagállam.