Keresett kifejezés: | Oldal 28 a 33-ből

Hernádi Zsuzsa

A Magyar Demokrata hetilap főmunkatársa; újságíró

Születési hely, idő:
Miskolc, 1966. február 6.

Az a legszebb – és talán a legnehezebb ebben a szakmában, hogy nem különül el a magánéletünk és az írás, mert a világ történéseinek közvetve mi magunk is a részesei vagyunk. Izgalmas rajta lenni a történelem ütőerén, és első kézből kapni információkat. A legfontosabb a hitelesség, amit minden áron, a népszerűség rovására is meg kell őrizni.

További részletek

Iskolák, végzettség:
2004. Nemzeti Újságíró Tanoda (Soproni Felsőoktatásért Alapítvány)
1997. szakközgazdász ( Külkereskedelmi Főiskola)
1991. nemzetközi szállítmányozás szaküzemgazdász ( Külkereskedelmi Főiskola)
1988. német-orosz szakos tanár (Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar, ezen belül féléves részképzésen vettem részt az NDK-ban a lipcsei Clara Zetkin Hochschulén, illetve a Szovjetunióban, Vlagyimirban).

2004-ben egyenesen a Nemzeti Újságíró Tanodából érkeztem a Demokratához, az utolsó vizsgánk utáni napon. Korábban több nemzetközi szállítmányozási és logisztikai cégnél dolgoztam vezető beosztásban, illetve tanítottam több fővárosi szakközépiskolában, illetve felsőfokú szakképző intézményben. A Nemzeti Újságíró Tanodáról, amelyet a közelmúltban elhunyt Murányi László tanár úr alapított, egy hirdetésből értesültem. Azon az ominózus napon médiaetikából vizsgáztam Bencsik Andrásnál, majd rövid beszélgetés után úgy döntöttem, hogy belevágok az újságírásba. Akkor 38 éves voltam, még elég fiatal a teljes váltáshoz, de már elég tapasztalt a megfontolt döntések meghozatalához.

A döntésem helyességét az azóta eltelt húsz év igazolta. Azóta is a Demokratánál dolgozom.

Az első riportomat Ausztriában készítettem, az AKH bécsi kórházában. A riport apropóját az adta, hogy a szegedi II-es kórház Sürgősségi Osztályán összecseréltek két beteget, aminek következtében az egyikük meghalt. Össze kellett hasonlítanom a nyugati tapasztalatokat a hazaival. Mit csinálnak jobban Ausztriában? Mit lehet átvenni tőlük? – ezekre a kérdésekre kerestem választ.

Nem sokkal később nálunk is bevezették a karszalagokat a kórházakban a betegek azonosítására és a beavatkozások nyomon követésére. Így kezdődött. A némettudásomnak azóta is folyamatosan hasznát veszem.

Húsz év telt el azóta, felsorolni is nehéz lenne a helyszíneket, a témákat, az értékes embereket, akikkel a munkám során találkoztam.

2008-ban könyvet írtam Elfojtott hangok címmel, amely a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg. 2009-ben gyártásvezetőként közreműködtem a német közszolgálati televíziók ( ZDF, ARD) gyermekcsatornája, a KIKA egyik Magyarországot bemutató és népszerűsítő adásának elkészítésében.
Többször szerepeltem a HírTV Demokrata kör, illetve Lapzárta című műsoraiban.

2014-ben Budapest Főváros Önkormányzatától Csengery Antal Díjat kaptam.