Keresett kifejezés: | Oldal 4 a 34-ből

Szakács Gábor

újságíró

Szakács Gábor vagyok, 1951. április 3-án születtem Budapesten, azóta is itt élek. Riporterként, magyarul: tudósítóként dolgozom a Magyar Demokratánál. Énekesi képesítésemmel, valamint német-angolos államvizsgámmal a zene és a történelem – elsősorban a magyar őstörténet – a szakterületem.

1994-ben történt. Bencsik András és Seszták Ágnes az állami televízió egyik műsorában jelentette be, hogy Új Demokrata címmel újságot indítanak, amelyhez munkatársakat kerestek. Politikai szemléletükkel azonosulva azonnal jelentkeztem az Izgalmas valóság című pályázati felhívásra.

További részletek

A témát a pop/rock világából választottam, a lap 1994. november 24-i számában közölték is a Glanc, csillogás, fény címmel beküldött dolgozatomat, majd szerződtettek.

Újságírói munkámat segítette, hogy több mint tíz évig idegenvezetőként dolgoztam, amelynek során csaknem minden kontinensre eljutottam, tapasztalatokat szereztem. Ennek egyik emlékezetes eseménye volt, hogy 1990 májusában a szerkesztőség későbbi, Andrássy úti épülete mellett elszállásolt Perez de Cuellar részére tartottam városnézést. Az ENSZ főtitkár nekem adott aláírását azóta is őrzöm. Biztonságunkra a személygépkocsiban mellénk ültetett gépfegyveres őr vigyázott.

Arra is emlékszem, amikor a lapot volt kiadója egyik napról a másikra megszüntette, de ezt is csak a rádió reggeli híradójából tudtuk meg. A munkatársak elmehettek volna fizetős állásba, de az MSZP-SZDSZ kormány által pusztulásra ítélt hajót nem hagytuk el, és több hétig fizetés nélkül is elkészítettük az újságot.

Demokratás élményem még, amikor a sajtóban nagy port felvert hír nyomán, mely szerint a kutató Semir Osmanagic a boszniai Visokoban piramis alakú hegyeket tárt fel, Bencsik András a helyszínre küldött. Szántó Gyuri barátommal kúsztunk be a még feltáratlan rovásjeles alagútba, ahol a világon elsőként készített részletes fényképeket.

Hobbi? Számomra ez a tevékenység az önként vállalt feladatomat is jelenti, az ősi magyar rovásírás kutatását. Feleségemmel, Friedrich Klára tanárral az írott források megismerésének és a helyszíni feltárások felkeresésének szenteltük életünket. Támogatásunkkal a székely-magyarnak nevezett rovásírás bekerült a nemzetközi UNICODE írásrendszerei közé. Megalapítottuk a Forrai Sándor Rovásíró Kört, Kárpát-medencei rovásírásversenyeket szerveztünk hazai és határon túli általános, valamint középiskolás tanulók számára. Az eseményekről a Magyar Demokrata rendszeresen tudósított.

Számomra a kikapcsolódást a zene – lehet opera, pop/rock, blues – jelenti. Feltételem, hogy egyetlen zenemű se legyen öncélú, viszont szolgálja a hallgató szellemi épülését, érzelmileg megérintse.
Magammal sem teszek kivételt. Klárival olyan rock-régizene műfajú történelmi zeneműveket írtunk – kutatásai alapján ő a hiteles verseket, én a zenéket –, amelyekből négy album készült: Attila ifjúsága, Pogány imák, Rákóczi él, Hunyadi Mátyás igazsága. Ezeket rockzenész barátainkkal és Kecskés András régizene együttesével játszottuk fel.

Sokirányú, feleségemmel végzett tevékenységemért több Kárpát-medencei szervezet kitüntetésben részesített, egy azonban a többitől eltérő. 2021. október 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma író, újságíró, zenész Művészeti Életpályámat elismerésre méltónak értékelte, amit Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr írt alá.